Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-29 / 23. szám

1915. január 29 JSfrÍMIDÉK 7 ezer koronát adhat át, azt is csak a vásárlás után, mivel a gyerekeknek ruhát vett és ezért kért, hogy pótoljam a hiányt. A fiammal jobban jártam. Ű másfél mázsa kukoricát ajánlott fel a baromfiak számára, hangoztatva azt hogy tudomása szerint a piacon 2 métermázsát is kaphatnék a reája eső pénzért, de hát vegyem tekintetbe, hogy ő fajtengerit ad. A sógor arra utalt, hogy majd elszámoljuk a dolgot, mivel az örökösödési eljárásból kifolyólag ö azt hiszi, hogy én tartozom neki, én pedig azt, hogy neki van íizetni valója. Emma lányomban volt azonban a legfőbb üzleti szellem. Ö a szalonnát 35000jes alapon akarta eladni, hogy a hus neki ingyenbe maradhasson és kért, hogy a pénzért várjak el egy pár napig. A vers vége tehát az lett, hogy pénzt nem kaptam senkitől, de azért a húsnak és szalonnának sikerült mégis helyet biztosítani. Megnyugodtam a dologban mert tudtam, hogy minden kezdet nehéz szokott lenni. A házamnál megmozdítható minden pénzt magamhoz vettem tehát és a legközelebbi hetivásáron kisétáltam a piacra. Szemembe is ötlött mindjárt egy szép kis mangalica, de tovább mentem, mert feleségem szerint a fekete disznó bőre mindig rágós szokott lenni. Egy vadasszőrü jószágot azért hagytam ott, mert gazdája sült krumplit adott a lovának és nem tudhatom, hogv nem tette-e azzal a sertését is nagybélüvé. Végül találtam egy szép kis takaros jószágot, amelynek széle, hossza egy volt A 18 ezer ko ronás árat nagynehezen letörtem 16 ezer koronára, miközben háromszor is eltávoztam a siker érdekében. A felpénz átadása után azonban ott hagyott annak gazdája, mint régi ismerősét, mivel a komájával volt egy pár szava. Időközben jött a helypénzszedő és meg akart piesztázni, mert nem volt cédulám. Ebből a bosszúságból még ki sem kászálódtam, amikor a forgalmi ellenőr akart rajtunk eret vágni abban a hiszemben, hogy nem a mázsához hajtjuk a disznót, hanem a törvényes kötelezettségek lerovása nélkül az uj otthonába. A lemázsálás után ujabb meglepetésben volt részem..A gazda 150 kilósra taksálta a sertését és jnérgébe a hazahajtási segítséget megtagadva, a faképnél hagyott, amikor csak 135 kiló után fizettem ki a vételárat. Nadrágos ember lettemre nem tudtam a sertést járásra ösztönözni s ezért intettem egy arra menő taligásnak. A fuvaros vállalta is ^a hazavitelt és egy-kettőre 4 embert hivott a közeli korcsmából, akik busás borravaló ellenében hajlandók voltak a sivalkodó jószágot feltenni. Nem tudom, hogy melyik szorongatta ugy meg a boldogtalan állatnak a torkát, hogy annak egyszerre csak elállt a szava. Az éppen oda érkező rendőr ebből az! következtette, hogy beteg jószágot akarunk vinni és leakart bennünket kapcsolni. nehogy a ragályt széthurcolhassuk. Szerencsére a korcsmárosné leöntötte a talvigán mozdulatlanul heverő disznót egy veder vízzel, amire az aztán magához tért, akár csak a részeg emberek szoktak. Siettem tehát hazahajtani, nehogy az utcaseprő feljegyezhesse a nevemet a szalma szétszórása által elkövetett vétségért. Odahaza aztán a talvigás akarta a kialkudott bért megdupláztatni. mivel sokáig tartott a sertés feltétele. Miután én erre nem voltam hajlandó. a lova kifogása után olyan hirtelen billentette hátra a talyigáját, hogy a Tnegkötözötl sertés iassu lecsúszása "helyett nagyolt puffanva esett le és eltöiii^s 'áJULbát. Nem mondom, 'hogy nem ijjedteni meg, de azt hittem, hogy most már letudtam a bosszúságokat, meri a sertés az udvaromon volt. Körülbelül 2 óra lehetett, amikor a családi tanács elhatározta, hogy a sertést azonnal meg kell szúrni. Három, négy henteshez is szaladtunk, de azok kijelenteltek. hogy csak előre bejelentett esetekhez küldik ki segédeiket. Végre találtam egy hentes segédet, aki hajlandó volt 120 ezer koronáért a sertést nagy szívességként levágni, mivel ő már aznap ölt és, megengedheti magának azt a luxust, hogy csak félnap dolgozhassák. Ne csoda, adót sem fizet a napi 2—300 ezer koronás keresetéért. Az asszonynép persze szalad össze-vissza, hogy a szükséges dolgokat ősszekészithesse. Nem szaporítom sokat a dolgot, csupán Telzem, hogy 8 óra tájon elment a henfös és miután megivott vagy 4 liter bori, szolgálatait a jövő évre is felajánlotta. Másnapra aztán összehívtam a gyermekeimet és a sógort. Elmondtam nekik a dolgot, akik azonban egy cseppel sem voltak megilletődve, Sokallák azt, hogy a 135 kilós disznónak 2ő kilós bele volt a tartozékával. Keveselték. hogy a 110 kiló tisztasulyból csak 59 kiló a szalonna és 51 kiló a hus. Már forrt bennem a méreg, amikor Emma lányom a neki felajánlott hátulsó sódart kifogásolta és egy szál kolbászt kért ajándékba, az abban levő nagy csont elfogadásáért. A fiamnak az nem tetszett, hogy túlságosan szalonnásan lett a sonka kivéve és ő is kért egy kis fájdalomdíjat. A sógornak és Amália lányomnak is akadt természetesen fitymálni valója. amikor észrevették, hogy a magaméból vagy egy lapoczkával, vagy az orr jávai billentem Rendszerint helyre az engedetlenség mérlegét. Most sem tudom, hogy kinek miiven darabját adtam oda a leölt sertésnek, csak azt tudom, hogy amikor a sisera had eltávozott én is megmértem a maradékot és kiszámítottam, hogy nekem a szalonna és a zsir átlagban 42 ezer koronába esik, még a*bban az esetben is, ha a gyermekeim mind meghozzák á tartozásokat. — Ne vegye tehát senki rossz néven tőlem, ha többet nem eszközöl tétek próbavágást. Kemechey S. ÁrpádJön Jön MAX LINDER A szerelem bolondja Jön Jön Egy elszegényedett osztrák gróf gyalog akart eljutni hazájába. Személyazonosság igazolásáig a debreceni rendőrség őrizetében marad. Szokatlan ügyben nyomoz most a debreceni rendőrség. Hajdúszoboszlóról ugyanis a napokban Debrecenbe szállítottak egy si lány öltözetű, lesoványodott egyént, aki üres tárcával, minden cél nélküi bolyongott a közeli kis város utcáin Igazoltatásánál kiderült, hogy iratai hiányoznak és igy a rendőrség csupán az élőszóval előadott zavaros német és szláv vallomásra volt utalva. Elmondotta, hogy Wein»tock Mózesnek hivják és oláh területről jött Magyarországba állást keresni Debrecenben tovább folytatták a gyanús külsejü ember vallatását és akkor kiderült, hogy Thun Alfréd gróf az illető. Elmondta, hogy a gróf Thun családnak egy elszegényedett ágából származik. Egyik rokona, akinek Bukovinában birtoka volt, magához vette. Ott tartózkodott évekig, de a rokon meghalt és vagyonát az oláhok elkobozták. Igy gróf Thun ezután lassan lecsúszott a lejtőn. Pénze elfogyott, beállt munkásnak álnéven. Dolgozott Romániában és E-délyoen, azonban nem birta a terhes életet s elhatározta, hogy bármilyen áron, ha kell, gyalogszerrel is, Bécsbe megy, hogy rokonsága segítségét vegye igénybe. Igy jutott el Hajdúszoboszlóra, ahonnét tovább akart gyalogolni A debreceni rendőrség a bécsi rendőrséghez forduit hogy a rejtélyes fiatalember személyazonosságát megállapítsa, addig azonban a rendőrség őrizetében marad. a fővárosi nagy cirkusz közkedvelt énekes bohóca gitárral Pénteken, szombaton az Apollóban. A legújabb aktuális és humoros dalokat énekli a Bestiák cirkusz-dráma keretében.