Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-27 / 21. szám

2 JMYÍRVIDÉK 1925. január 27. A munkáskérdés és a nemzeti gondolat. Irta. Varga lítJa dr. A munkáskérdés egyik legsúlyosabb világprobléma, melyről évszázadok óta vitatkoznak a tudósok anélkül, hogy megnyugtató megoldást találtak volna. Számtalan teoráit állítottak fel, egész tudományrendszer alakult ki e kérdés körül, különböző felfogások és világnézetek viaskodtak egymással szemben s a kérdést még sem tudták nyugvópontra hozni. Különösen az elmúlt évszázad volt az, amelyben a legélesebb harc lombolt a munkáskérdés körül s végső eredményben az az elmélet győzött, mely ezt a kérdést örökké megoldhatatlan problémának mondotta ki, soha véget nem érő harcnak a tőke és a munka között. A tudományos elméletek sorra buktak. mihelyt leszállottak a váló élet talajára. * r 1 Nem akarunk vitába szállani a nemzetgazdászok, szociálpolitikusok és más tu dományos elmélkedők ma már amúgy is túlhaladott okoskodásaival, csak reá mutatunk a végső eredményre, mely megdönthetetlenül igazolja, hogy az évszázadok során kialakult s szinte közhelyekké érett elméletek sorra buktak meg, mihelyt azok gyakorlati kivitelére került a sor. Látjuk például, hogy a tudományos alapokra épített kommunista elmélet milyen csúfos kudarcot szenvedett, mihelyt megvalósulás talajára lépett. Megbuktatta maga a kiinduló* gondolat; az emberek egyformaságának elmélete, mely goromba tévedésnek, absurdumnak bizonyult. Hogy Oroszországban még mindig kommunista uralom van (bár ez valóságban nem az, hanem egy. államilag szervezett rablóbanda féktelen terrorja a tc_ inegek fölött) ez nem csak, hogy megérő- j siti a Tentebbi véleményünket, de egye- j nesen például szolgál arra, hogy a kommunista államforma fent nem tartható, hiszen az Oroszországból napról-napra érkező riasztó hirek, melyek belső harcokról, tömegmészárlásokról számolnak he, megannyi bizonyítékai annak, hogy kommunista alapon nyugodt állami berendezkedésről szó sem lehet, nem is beszélve arról, hogy a hatalom bitorlói egymással is a legélesebb harcokat vívják, hogy a maguk egyéni érdekeikel juttassák érvényre egymás és a tömegek fölött. Mert téves az a felfogás, hogy az életküzdelemben az erőisek és gyengék között folyik a harc. Csak az erősek között folyik a harc a gyengék fölötti uralomért, Ezen a sínen haladva eljutunk ahoz az igazsághoz, hogy a munkásságnak nemzetközi szervezetei ís napról-napra gyöngülnek, kötelékei lazulnak s éppen azokban áz országokban szenvednek hajótörést, melyekben a nemzetközi szervezkedések legerősebbek voltak. Es ez természetes is. Az úgynevezett munkástestvériség gondolatát pozdorjává zfrzták a világháborúban felrobbant gránátok, a nemzetközi szocialista francia katona diadalittasan vágta szurony át nemzetközi szocialista munkástetsvérébe a csatatéren, ha azon német egyenruha volt. — A nemzeti gondolái diadalmasan tört uiat az egész világon. Ereje ledöntötte a hamis fundamentumokra épített nemzetköziség elméleteit s minden nemzet a maga egyénisiégének, faji jeliegének történelmi hagyományainak ós nemzeti érdekeinek megfelelő államkeretben keresi jövője fejlődésének útját. Nem uj utak ezek, hanem a kipróbált régi utak, melyeken évszázadok során haladtak a nemzetek, s amelyekről tevutakra, hamis ösvényekre terelték, egy képzeletbeli nagy közösség gondolata felé. Az egykor oly ideálisnak lar| tott végcél-elmélel szappanbuboréka szétj robbant az elmúlt fergeteges évek viharában, a nemzeti öntudat előretört a lelkek mélyéből s céltudatos törekvésekre, nacionalista ideálok felé sodorja a nemzeteket. Szükségtelen példákra hivatkozni, fö lösleges Angliát, Franciaországot, Olaszországot, a túlzott sovinizmussal fűtött u. n. utódállamokat és azok nemzeti aspirációit bizonyítékok gyanánt felsorolni, vagy Indiának, Egyptonínak, a távol Keletnek, legutóbb pedig Albániának forrongására hivni fel a figyelmet s bizonyítgatni, hogy a nemzeti gondolat az a tüz. mely tuti, lieviti a lelkek katlanát s ha cél a nemzeti törekvések és érdekek diadal ra juttatása. — Korszellem ez, melynek megérleléséhez és kirobbantásához egy világégés kellett s amelyet most már semmi erő. semmi mesterséges hatalom nem képes elfojtani, mert rugói a nemzeti lélekbe ágyazódtak, a természetes emberi ösztönből fakadtak, mely együttérzést parancsol a fajilag, nemzetileg együvé tartozókkal, ellenséges indulatokat vált ki a másként érzők, más nemzeti törekvést követők, a más nemzetbeliek iránt. És ennél a problémánál másodlagos kérdéssé törpülnek az egy nemzet kebelén belül támasztott társadalmi korlátok, felekezeti ós pártpolitikai különbségek. Ez a magyarázata annak, hogy a nemzetközi munkástörekvések is napról-napra gyöngülnek a nemzeti alapon szervezkedő munkásság egyre erőteljesebbb összekapcsolódásával szemben. A szakszervezetek terrorísztikus kereteit áttörték már az öntudatra ébredts munkástömegek s nemzeti alapofu szervezkednek. A Magyar Nemzeti. Szövetséget illeti a kezdeményezés érdeme. A Szövetség szociálpolitikai osztálya törte az első rést a szociáldemokrata szakszervezetek falán, amikor a forradalmak gyászos emlékeit feltárta a társadalom előtt s a megértő, Emlékezés Kiss Józsefre. Irta és a Nyíregyházi Izr. Nőegylet KSss József-estjén előadta: dr. Vietórisz József. — III. Első köteteiben, amelyek több gyűjteményes kiadásban is közkézen forognak az érzelmek heve nagy változatossággal párosul; későbbi dalait fájdalmas visszaemlékezés és borongás jellemzi. Általában véve keveset ir, de mindig van mondanivalója. Hol egy kép, hol egy ötlet, hol egy hangulat ragadja meg, s ihletének a kidolgozás művészi gondja biztosítja a maradandóságot. Valami olthatatlan vágy, epedés, sóvárgás rezeg végig egész költészetén, s a soha ki nem elégithetőség panasza tör ki belőle szinte utolsó percéig. Akár a családi élet melegségét zengi, akár a vallás titkaiba mélyed, akár a haza jövője miatt aggódik, akár a saját sorsa csalódásain tépelődik: mindenütt felcsendül ez az alapmotívum, amely sehol sem talál megnyugtató befejezésre. Sokszor ingerli a jövő kérdése, de alig talál benne biztatót, bár adósának tekinti az életet; inkább a mult emlékein mereng, de ebben is kevés a gyönyörűsége, mert reményeit, álmait kell megsiratnia. Fájlalja az ifjúság tünését, napnak kihűlését, tüzek kialvását, vágyak meghalását. Végső óhaja az, hogy ne legyen hazátlan pária, s hogy édesanyja mellé temessék el ott, ahol »valahol messze, valaha régen megástak egy sírt temetőszélen«. Termékenysége élete vége felé vesz nagyobb lendületet, amikor majdnem minden évben kikerül egy-egy kötete a sajtó alól. S csodálatos, hogy a Háborús versek, az Avar, az Esteledik, alkonyodik, meg az Utolsó versek alig mutatnak hanyatlást tárgyának elgondolásában és kidolgozásában. Pedig nagy idő a nyolcvan esztendő, különösen olyan ifjúság után, amilyen a Kiss Józsefé volt, s olyan férfikor után, amelynek ádáz harcaiban több sebet kellett kapnia, mint amennyit adhatott. Levelek hullása — sebek gyógyulása. Az idő elfeledteti a harcokat, talán a harcosokat is; de minden időkön diadalmaskodik az örök művészet. S Kiss József művésze volt a költői ' alkotásnak, különösen a nyelvnek és a verselésnek. Biztos kézzel választja meg az érzelmeinek és gondolatainak közlésére legalkalmasabb formát, s a verselő készség teljes öntudatával uralkodik rajta. Fegyelmezett ízlése tömör előadásra sarkallja s megóvja őt a felesleges sallang terjengősségétől. Munkáin mindenütt megérezzük a műgondot, mely csiszolt alakba öltözteti a tartalmat, anélkül, hogy a mesterkéltség nyomai látszanának meg a költeményen. Ebben a tekintetben csak ott vesz igénybe némi engedményt, ahol a kifej ezésbeli erő és a vers gördülékenysége között kell választania. Rendszerint ez utóbbit áldozza fel az előbbinek. Olyanok ezek a zökkenők, mint a hegyi patak medrében fel-feltünedező vagy lappangó sziklák : egy pillanatra megtörik rajtuk a hullám, de azután fokozott csobogással, vagy éppen harsogással folytatja tovább az útját. A költői nyelv tekintetében is kevés versenytársa akad. Hajlékony, simuló, szines ez a nyelv; lágyan olvadó a szelídebb érzelmek, erővel teljes az indulatok hevében. Hasonlatai, képei újszerűeknek tűnnek fel; szinpompája lebilincselő, sohasem fárasztó, még keíl vésbbé untató. Erejéből legfeljebb ott vészit, ZORO és HURU az évad legújabb és legjobb alakításai KEDDTŐL As APOLLÓ. CSUTÖRTO KICr I