Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-24 / 19. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK •HMnüsrannmuu 1925, január 24. Visszaélés a függetlenségi jelszavakkal A Nyirvidék számára irta : Németh Béla dr. Minden kornak és minden időknek meg vannak a maguk megállapodott jeliszavai, melyek tömör rövidséggel a legtalálóbban fejezik ki adott viszonyok mellett egy nemzet vágyódásait és törekvéseit. A jelszavak lényege és az aktualitások lói elvonatkoztatott belsiő tartalma legtöbbnyire örök igazságokat hirdetnek és tartanak fenn az utókor számára, de a jeliszavakhoz való hozzáfüzések, a jelszavaknak 'bizonyos korokhoz, helyzetekhez ós körülményekhez való alkalmazása már nem lehel örök igazság, mert a korok elmúlnak, a körülmények és a helyzetek pedig megváltoznak. Ha bármilyen gazdasági vagy politikai kérdésiben lisztán akarunk látni, ezt kell elsősorban figyelembe vennünk. A mai időket nem szabad és nem lehet egy rég elmúlt kornak szemüvegével vizsgálnunk, mert azon már nem láthatunk s ha látunk: hamisan látunk. Mindazok tehát, akik a régi szemüveget nyújtják felénk, a jelenlegi helyzetek meglátása végett, vagy akik a régi időkből belénk rögződött jelszavakat hangoztatják s ezekkel akarnak leikünktől idegen eszméket belénk diktálni: vagy tapasztalatlanok és elfogullak, vagy pedig rosszhiszemüek. Ezek az álapostolok a jóhiszeműek együgyűséget es tapasztalatlanságát használják ki, tudván és meggyőződvén arról, hogy lelkükben még mindég élnek és zajlanak a nagy küzdelmekre emlékeztető régi szent jelszavak . Zrinyi Miklós gróf a költő, hadvezér és politikus ammak idején a törökveszedelemre és ennnek elhárítási módjaira hivta fel mély meggyőződéssel és megrázó logikával nemzete figyelmét. És nem taritanánk-e politikai szédelgőnek azt az embert, aki Zrinyi Miklóssal szemben azzal az okfejtéssel állt volna elő, hogy 1241-ben Batu mongol kán pusztította el az országot s igy nem a török, hanem a tatár ellen kell harcba menni. Jelszavai is lettek volna ennek a politikusnak: azok az akkor igazán idejét mult jelszavak, melyeket IV. Béla kortársai a mongol veszedelemmel szemben hangoztattak. 150 évig nyögött Magyarország a török járom alatt s eljött a változott idő, amikor Zrinyi Miklósinak különben örök igazságú és örök értékű törökellenes jelszavai is a változott helyzet folytán elvesztették ha nem is igazságukat, de időszerűségüket. Eljött az az idő, amikor Oszmán pasának a «plevnai oroszlánnak)) kardot vitt Törökországba a magyar ifjúság és az egész magyar nemzet közvéleményének tapsai mellett adták azt a kardot át a török hősinek. És mi lett volna, ha akkor előáll egy orosz barát «hazal'i» azzal, hogy a török 150 évig sanyargatott bennünket és a 300 év előtti pogányellenes jelszavakat hangoztatva, az orosz generális üdvözletét javasolja. A világháború tönkretette Ausztriát és megszüntette azt a kapcsolatot, melyben majdnem 400 évig éltünk ezzel az országgal. Tagadhatatlanul sok. nagyon sok fájó emlék maradt vissza ebből a kapcsolatból, de meg kell állapitanunk, hogy egy egész uj világ állt itt most elő^ mely minden józanul gondolkozó ember előtt megvilágította a mai helyzetet s amely az hogy ma uj ellenségeink vannak, Az emberek leikeiben azonban még ott rajzanak a magyarság heroikus küzdelmének régi jelszavai és politikusok, akiknek nem fáj az ország feldarabolása, «függetlensegi és 48-as» jelszavakkal és Kossuth nevével akarnak olyan politikát inaugurálni, amely minden, csak nem magyar. Kossuth Lajos a magyar függetlenségért és a magyar nemzet Önállóságáért küzdött s igy ha ma élne, csak azok ellen kellene a harcot felvennie, akik a magyarságom rabszíjra fűzték ott a Felvidéken, Erdélyben és a Bánságban s itt bent a csonka országban pedig azok ellen, akiket hidegen hagy és nem érdekel a megszállott területeken élők szenvedései és üldöztetései s akik most ezekkel a felfujt hatalmakkal, az integer Magyarország' legnagyobb ellenségeivel a «békés megértés» gondolatát propagálják. Tegyék le a mai időknek ezek a «Inggel lenségi és 48-as» magyarai a nekik nagyon rosszul álló sujtásos attilíát, ne vegyék ajkukra Kossuth nevét, mert ez a név ma a történelmi, integer Magyarországot jelenti. Majd vasárnap este megtudja Ki babája vagyok én? A földmüvelésügyi miniszter felhívja a szabolcsvármegyei hatóságok figyelmét a munkástoborzók és közvetítők működésének szigorn ellenőrzésére. Nyíregyháza, január 22. A Nyirvidék tudósítójától . A mezőgazdasági munkálatok előkészítése és szabályozása érdekében a vármegyéhez nagyfontosságú rendelet érkezett, melyet Mayer János, a földmivelés ügyének uj minisztere adott ki, s ameiylyel bebizonyította, hogy Nagyatádi Szabó Istvánnak nemcsak a miniszteri székét vette örökül, hanem azt a szellemet is, amely apraját-nagyját egyaránt védőszárnyai alá veszi a magyar föld fiainak, bármilyen vonatkozásban állanak is a kenyértermő humusszal. A rendelet főként a nyári mezőgazdasági (aratási, cséplésii) munkálatok idejében való kellő előkqszitését és szabályozását célozza. Főbb intézkedései a következők: A rendelet kimondja, hogy az aratási és cséplési munkálatoknál elsősorban olyan munkaerők alkalmazandók, akik ezzel hivatásosan foglalkoznak és más megíélhetési forrásuk nincs. Ezzel a rendelet a munkaerők elhelyezkedését óhajtja elősegíteni. Amennyiben hivatásos aratók nem állnának rendelkezésre, ugy másféle Emlékezés Kiss lózsefre. Irta és a Nyíregyházi Izr. Nőegylet K

lss József-estjén előadta.: dr. Vietórisz József. — I. Éppen ötven éve, hogy Toldy Ferenc egy balladát mutatott be a Kisfaludy-Társaságban, s páratlan sikert aratott az uj tehetség felfedezésével. A ballada Simon Judit, írója Kiss József volt, aki már közel egy évtized óta verselgetett anélkül, hogy kiemelkedett volna az ismeretlenség homályából. Uj Ahasvérként bolygott az élet országútján a hánytvetett sorsú fiatal poéta úgyszólván kora gyermeksége óta, kezében az örökös vándorbottal, lelkében a hivatás tudatával ; s helvét nem találta meg akkor sem, mikor a megérdemelt dicsőség koszorúját illeszthette barázdás homlokára. Szülei, mint a szegény szülők általában papnak szánták a jóeszü fiút; de nem volt hajlama erre a pályára. Arra pedig, hogy mást végezzen el, nem kerülhetett sor, mihamar árván maradt s igy magának kellett a kenyeret megkeresnie. Iskolai tanulmányainak hiányát élettapasztalataival pótolta abban a nagyobb iskolában, amelyben az élhetetlenségnek bukás, az életrevalóságnak győzelem a sorsa. De e győzelem ára kétségbeesett küzdelem, s jaj annak, aki nem idejekorán, vagy nem eléggé fegyverkezik fel a sok könnyel, nélkülözéssel, csalódással teljes küzdelemre ! Kiss József élete végesvégig küzdelem a későn és nehezen megszerzett érvényesülésért. Tragikusnak mondhatnám ezt az életet ha hőse elbukott volna; de így is megvan benne a tragikum kísérője, a részvét, amelylyel a hős fárasztó erőlködését s költészetében a megelégedés derültségének úgyszólván teljes hiányát szemléljük. Tanítóskodik: koplal; versfüzetet ad ki: nem veszik észre; lapot szerkeszt: megbukik a lap; banktisztviselőséget vállal : megbukik a bank; zsoltárokat ir : megbuktatja a dogma. Hozzá még testi szervezete sem birja az iramot szellemi munkájával, lelkét pedig ott érik a legfájóbb sebek, ahol a legérzékenyebb ... Minden lírikus érzékeny, hiszen eleme az érzelmek világa, s lelkében, ha igazi költő, sokszor egy egész világ örömét, vagy fájdalmát hordozza. Petőfi szinte az ingerültségig reagál az önérzetét diszharmonikusan érintő hatásra; Ady dacosan követeli a megértést : Kiss József magába fojtja vagy a csendes mélabú akkordjaiba önti titkos szenvedéseit. j ; j • j Mikor diákkoromban Simon Juditot szavalgattuk, mindnyájunk lelkét megragadta az önfeláldozó anyai szeretet, de nem hallgattuk el ezt a megjegyzésünket: milyen kár, hogy a remek ballada hősnője zsidó aszszony! S mikor a nyolcvanas évek végén a Rab asszonyt szavalta a Petőfi-Társaságban, többektől hallottam ezt az észrevételt: be kár, hogy ennek az ízig-vérig magyar" költeménynek az írója zsidó költő ! Ebben a gáncsban tükröződik vissza Kiss József életének egész tragédiája, ebből fakadnak belső vívódásai, ezért kell szüntelenül ^harcolnia azokkal is, akik magasztalják, azokkal is, akik ócsárolják. Mert alig tűnt fel az irodalom fórumán^ nyomban erre a két táborra szakadt a közvélemény. Az egyik kizárólag a magáénak vallotta s kész volt tömjénezésére ott is, ahol nem volt rá elegendő oka; a másik akkor is elfordult tőle, mikor álomvilágának legszebb virágait szórta pazar kézzel a közönség közé. Jogtalan az egyik, oktalan a másik, maradjunk tehát a szigorú tárgyilagosság középutján, ha e költői pályát a maga értéke szerint akarjuk megítélni.' A személye és költészete körül támadt heves polémiákat mellőzve, csak két illetékes méltatóját idézem, hogy látszatát is elkerüljem az egyoldalúságnak. Beöthy Zsolt ezt mondja a magyar nemzeti irodalom történetének tankönyvében: »Arany nyomában indult Kiss József is, kinek népies és történeti balladái a kor java terméséhez tartoznak. Mint gyermekemlékeiben, ugy balladaköltészetében is összeszövőd nek a magyar paraszti és falusi zsidó élet Újra jövünk! oro ess Jfca.Tj.ru.