Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-16 / 133. szám

4 1925. junius 18. Hódolat a Kormányzónak. Magyarország fővárosa Űrnap­ján olyan elemi erővel megnyilat­kozó hatalmas és lelkes tüntetésnek volt szintere, amilyenre példát csak a legnagyobb idők sorsdöntő eseményeinek alkalmával látott Bu­davára. Milliónyi emberáradat vo­nult fel hódoló ünneplésre az or­. szág főméltóságu Kormányzója elé, kit egy példátlanul vakmerő poli­tikai merénylő bizonyára nem csu­pán egyéni elvakultságtól vezettet­ve, hanem egy sötétlelkü maffiá­nak eszközeként személyében meré­szelt megtámadni, hogy lerángassa az államfői tekintély mindenek által tisztelt magasságából a napi poli­tikai civakodás és pártviszály me­zőnyére. A nemzet törvényhozási háza s abban a magyar kormány többségi pártja, de az elfogulatlan és józan Ítélőképességét el nem vesztett ellenzék is azonnal a leg­élesebben tiltakozott a durva rága­lomhadjárat ellen, de megmozdult a hazafias társadalom is, hogy kife­jezését adja igaz tiszteletének a Kormányzó iránt és hálájának nagybányai Vitéz Horthy Miklós uj honalapítói tényeiért. Az ő erős akaratához és erélyéhez fűződik az uj ezredév legnehezebb feladatának hü munkatársai segítségével történt betöltése a forradalmak sújtotta magyar haza kivezetése a véres ösz­szeomlásból és konszolidálása az ország belső békéjének, mely alap­ja, hogy erőt gyüjthessünk meg­csonkított országunk régi épségének és nagyságának helyreállításához. A magyar társadalom lelkéből fel­törő hálaérzetet mesterségesen szí­tani nem lehet, ez az önként meg­nyilvánult és erejének lelkes hang­jával, minden alacsony indulatot túlharsogó tüntetés beszédesebb bi­zonyíték mindennél amellett, hogv ebben az országban csak néhány politikai bombavető szakítja ki magát a nemzet nagy egyetemes ségéből, mely hiven áll őrt az ál­lamfői tekintély védelmében a leg­főbb magyar közjogi méltóság vise­lőjének személye mellett. Nemcsak Budapest nemzeti érzésű polgársá­ga, hanem a vidékről impozáns áradattal felsorakozott nép is, a ma gyarság becsületes százezrei, a rendithetetlen és törhetetlen hűségű polgárság és ifjúság menetelt fel megbonthatatlan falanxként Horthy' Miklós kormányzó elé tanúságot tenni a nemmzet egyetemleges ra­gaszkodásáról és arról a céltudatos törekvésről, amellyel a magyar tör­vényes államrend védelmének biz­tosítására felajánlotta a maga tör­hetetlen elhatározását, és erejét. — Délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartott a társadalmi egyesületek, a Ikülönböző foglalkozású ágak és az országos közhangulatot reprezen­táló vidéki küldöttségek, valamint a magyar jövőnek kis katonáit meg jelenítő ifjúsági cserkészseregek felvonulása a Himnusz hangjai mellett nemzeti lobogók alatt. Ta­gadja meg valaki, ha merészeli, e tény láttára és hallatára akár a külföldön, akár ebben az országban még azt, hogy nincs a magyar tár­sadalomban elégséges méltóság és erélv tiltakozni az államfő szemé­lyében kifejezésre jutó nemzeti szu- ! verénitás ellen elkövetett hitvány­támadások visszaverésére és annak a forradalmi kísérletnek elsöprésé­re, mely szembehelyezkedve a nem­zeti közvéleménnyel és meghazud­tolva a magyarság hazafias lelkü­letét, nem átall rágalom hadjárattal Magyarország belső békéje ellen törni. Férii, női és gyermek­harisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TÁRSAI Zrinyi Ilona-ntca 5. Nyíregyháza város társadalma impozánsan ünnepelte meg a hősök emlékét. Az ifjúságra ható nagyértékü nevelőerejü emlékbeszédeket mondtak a hősök temetőjében a hitoktatók. Virágerdőben a temető emlékobeliszkje. Nyíregyháza, junius 15. Saját tu­dósítónktól. A csonka Haza ^maradék ma­gyarjainak emlékező lelkéből spon ión .előtörő kegyelet hálavirágai, borították be tegnap délelőtt az elvesztett nagy Haza világháborús hőseinek a város nyugati oldalán domborult sirhalmait. Megmoz­dult az egész város társadalma, hogy ifjúságával az élén kizarán­fctokoljon a hősök temetőjébe, hogy lerójja a ma legszentebb kötelesje­gét : a fájdalmasan reménykedő szív kegyeletét, — és erőt merítsen a jövő küzdelméhez a hősök sírjá­ból feltörő régi magyar szellem egyedül életképes forrásából. Könyörgő istentiszteletek a templomokban. A kora reggeli órákban a város minden templomában könyörgő is­tentiszteleteket tartottak az elesett hősök lelkiüdvéért, amelyeken a hivatalos testületek tagjai is részt­vettek. Gyülekezés a Kossut li­teren. A templomokból, majd a város minden irányából sugárszerűen ösz szefutó utcákból a központi fek­vésű Kossuth-térre gyülekezik a közönség. A Kossuth-szobor alatt ekkorára már a közönség által ösz­szehordott virágcsokrok halmaza várja a rendeltetési helyére való juttatását. Nemsokára példás rendben és fegyelemben felvonulnak a szimpa­tikus cserkészek, leventék, az egyes iskolák növendékei a tantestületek vezetése mellett, továbbá a hiva­talos testületek és egyesületek, a Városi Dalárda, katonazenekar stb. Kilenc órára már tele az egész nagy tér. Általában feltűnő a fekete és sötét szin a tér tónusában. Néhány perc múlva Kardos István kultur­tanácsos és lelkes rendezőgárdája, a Kovács István bajtársszövetség irányítása mellett ügyesen alkalma­zott jelzőtáblácskák helyi rendtar­tása segítségével egybeáll a menet és megindul a Bethlen-utcán a te­mető felé — a katonazenekar hang­jai mellett. A temetőben. A kivonult katonaság a temető­nél várta meg a városi menetet. A sirok szépen rendbehozva, fel­virágozottan sorakoznak egymás mellett. Csendben, de mégis oly so­kat beszélve... Amikor a temető közepén álló emlékoszlop körül a sirok között, elhelyezkedik a közönség, megkez­dődik az ünnepély. A Városi Dalégylet a Magyar Hiszekegy hitvallásos érzéseinek húrjait rezegteti meg a közönség meghatott szivében. Az emlékbeszédek. Ezután az egyes felekezetek hit­oktatói tartanak' lelkes hazafias ér­zésektől áthatottan, a pihenő hősök emlékhez méltó, nevelőerejü ün­nepi beszédeket : Molnár Kálmán, róm. kath. hit­tanár a világháború és feldarabolás után a csonka hazában életben ma­radt »maradék-magyar testvérek« lelkiismeretét korbácsolja a hősök szellemében való jövő nemzetmentő munka jegyében. Elvonultatja lelki szemeink előtt a nemrégi római utazása alkalmá­val a régi olasz harctéren látott magyar jeltelen sírokat, meszes­gödröket és az egész nagyvilágon szétszórt magyar hősök sírjaival együtt ünnepli emléküket, melyek felett nemzeti hitünk szeretete vir­rasszon. A haza hősi vértanúit tisz­telet és csodálat illeti meg, kiktől haló poraikban is kötelességtelje­sitést és önfeláldozást tanulhat a mai közönyös nemzedék, amelyet már az a rettenetes veszedelem is fegyeget, hogy kezd beletörődni a mostani helyzetébe. Ez nem haza­szeretet. Pedig most kellene igazán szeretni a hazát, szégyenében, szen­vedéseiben, megaláztatottságában, amikor a világ szemétdombjára van kilökve. Igaz, hogy most kis darab kenyeret ad nekünk, mert nem ad­hat többet, — de volt idő, amikor nagyobb darabot is adott. A mai hazafiság legfőbb kellékének a mi­nél nagyobb egyéni tökéletesedést tartja. Az ifjúságot figyelmezteti erre. A nagyobb tökéletesség ad nagyobb kötelességgteljesitést — valamint a hősök emlékének cse­lekvő megszen te lését és azok hátra­hagyott jainak: az özvegyeknek és árváknak felkarolását. Mert ne feledjük, hogy az a nemzet nem érdemli meg, hogv meghaljanak érte, amelyik hőseinek elárvult hozzátartozóit nem becsüli meg. A szemekből sok könnyet fakasz­tott mély hatású beszéde után Pintér András gör. kath. hittanár mondott buzdító erejű beszédet az ifjuságlíóz a nyugvó hősök szelle­mében való jövő kötelességteljesí­tés érdekében. Kifejti, hogy amint meg tudtak halni érettünk, ugyan­ig}- kövessük példájukat mi is, ha üt a cselekvés órája. B.széde lelkes érzéseket vál­tott ki. Kónya Gábcf ref. hittanár költői lendületű gondolatokkal mintázza meg a hősök emlékplakettjét, akik a hazaszeretet lángiában égiek el. A régi emlékeken felnevelődő uj nemzedéket egy uj honfoglalásra, egy uj vérszerződésre hivja fel. — Izzó, mindvégig lelkes figyelemmel hallgatta a közönség. Kopcsó János ág. h. ev. hittanár elvonultatja lelki szemeink előtt az 1914. év óta a mai napig lefolyt gigászi méretű, tömérdek nemzeti küzdelmet. E történeti aláfestésben kiemeli a hősök szent küzdelmét, kegyelettel hódolva emléküknek. —­Példájukon át fejtegeti a haza fo­galmát az uj feltámadás jegyében. Értékes gondolatokkal teli beszéde után Friedmann Vilmos izr. 'hittanár emelkedik szólásra, aki a hálás em­lékezés egy szerény virágszálát te­szi a hősök sírjára. Bibliai képek­ből egybeállított beszédében oda­következtet, hogy a jövő Magyaror­szág felépítése csak a hősök szelle­mében történhetik meg. Beszéde mély hatást váltott ki. A sirok megkoszorúzása. Az emlékbeszédek befejeztével koszorúkat és virágcsokrokat he­lyeztek el az emlékoszlop talpaza­tára egy-egy kegyeletteljes, haza­fias mondat kíséretében: a Vitézi Szék nevében Reviczky László tábor nok, a honvédség nevében Zalán Antai tábornok, állomásparancsnok a törvényhatóság nevében Mikecz fstván alispán, a város nevében Bencs Kálmán dr. kormányfőtaná­csos, polgármester, Ipartestület ne­vében Zomborszky Dániel elnök, a postások nevében Uzonl fő­felügyelő, — ezenkívül a különbö­ző egyesületek és iskolák nevében a növendékek. A katonazenekar bús gyászdala után a dalárda a Himnuszt énekelte tel ; ezzel az érzésekben felemelő ünnepély véget ért. Az elvonulás. A temető bejárata előtt ismét egybeállt a menet: az állomáspa­rancsnokság és a tisztikar, továbbá a hatósági testületek és a katona­zenekar akkordjai mellett tisztele­tetadóan elvonultak előttük: a diszszázadok, a tűzoltóság, a Vitézi Rend, cserkészek, dalegylet, az iskolák növendékei, a leventék, va­lamint a beosztott katonaság. A hősök sírjánál fellobbant a szivekben a haza szeretetének, fél­tésének, az iránta való szent köte­lességeknek átérzése. És mintha ez az érzés erővé váltódna át, büszke­séggé, elszánt fogadalommá. A fel­vonuló délceg katonasorok, a Vitézi iRend legendás emberei, a zsenge cserkészleánykák, az őrsi zászlót acélosan tartó, viruló cserkészek, az iskolák leányai, a jövő magyar asszonyai és a lelkes, küzdelemre kész magyar diákok mind-mind ugyanannak a friss, átfogó érzés­nek a megnyilatkoztatói, az uj, a. szenvedésektől megigazult honsze­relemnek, amely mint uj életet Ígé­rő csodás nap van felkelőben a magyar horizonton. És ha azt mondjuk máskor, hogy nem szeretjük az unos-untalan va­ló ünnepséget és dikciózást, most azt mondjuk, erre a hősök ünnepé­re. erre a máujsi temetői ünnepre szükség van. Országos elrendelése helyes, szerencsés volt s véle a kor­mány hatalmas nevelőerők forrását nyitotta meg. Mert nemcsak azokra hatott ez a hatalmas ünnep, akik résztvettek benne, de arra a sok ezer emberre Keddtől Csütörtökig az Apollóban. A világ 1 legszebb dán filmje \ \ t • • • Keddtől Csütörtökig az Apollóban. Keddtől Csütörtökig az Apollóban. A szentivánéji bál Modern regény antique keretben 8 felv. — És a kisérő műsor. Keddtől Csütörtökig az Apollóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom