Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-14 / 132. szám

1925. junius 14. J&imrmÉK 3 időt Siófokon. Amint megérkeztünk délután 5 órakor, a fiuk pompás uzsonnát kaptak, majd bejárták a fürdőtelepet. Este nagyszerű vacsora volt, a fiuk nemsokára lefeküdtek, mi azonban fentmaradtunk. A vége természetesen az lett, hogy a kiránduló csapatok tanárai és tanárnői egy asztalhoz kerültek. Kovách Árpádunk egy darabig idegesen tűrte, hogy hívatlan és avatatlan kezek nyekergessék a szállodai terem zongoráját, majd türelmét veszítve nekiült a háromlábú jószágnak s ettől a perctől kezdve ő lett a társaság központja, csak ugy ömlöttek az ujjai alól a modern tánc- és operettdarabok, tüzes csárdások, s azon vettük észre magunkat, hogy fiatalja, vénje járja a bolondját, amihez a zenén kívül a nem megvetni való móri borocska is hozzájárult, fogyasztván belőle e paedagógus gyülekezet nem csekély mennyiséget. Vaj' ki tudná megmondani, mikor ert véget a zene, tánc és barátkozás? Kinek ekkor, kinek akkor! Az bizonyos, hogy reggel mindnyájan találkoztunk és lementünk a strandra. Hideg szél fujt, a viz nem lehetett valami kellemes, a fiuk azért valamennyien belementek, a tanár urak, inkább talán a böcsület kedvéért, fölvették az uszódresszt, de óvatosak voltak, hogy valahogyan a tyúkszemüket el ne borítsa a viz, amely különben oly sekély volt, _ hogy háromszáz méterre a parttól kezdett csak nyakig érni. No de a fiuk is megunták a dicsőséget, nemsokára dideregve szállingóztak ki a 'partra s a meleg homokban hemperegtek. Volt csónakázás is, egyszóval teljes volt a boldogság. Ezzel le is zárhatnám a balatoni leveleket, ha bizonyos kötelezettséget nem éreznék Balatonfüred iránt. Okvetlenül el kell mondanom ennek a fürdőnek a történetét és a leírását. Mert akárhogyan van is, Balatonfüred a gyöngye mégis a balatoni fürdőéletnek. Csöndes, igazi uri hely, ahol nyugalmat talál a pihenni vágyó beteg, vagy a munkában elfáradt ember. Erről majd legközelebbi levelemben. Most csak befejezésül annyit, hogy hajón tértünk vissza Füredre, s még az éjjel Budapestre mentünk. Füreden szabolcsiakkal is találkoztunk. V. Diadal Junius hó 15, 10, hétfőn és kedden t valcerkirály Egy derűs epizód a fiatal Strauss János életéDŐl 6 felv. Rendezte: Boltén Baeckers. Főszereplők: Káthe Hack, Walter Slezák, Georg Alexander és Leo Paukert „UFA" német iilm. Előadások 7 és 9 órakor. Jön! Jön! A szellemidézés Huszonkét nyíregyházi egyesölet ajándékozza a nemzetiszínű zászlót Nyiregyháza hazafias munkásságának. Az ajándékozó egyesületek. Az avatóünnep meghívója. Kik a zászlóanyák ? A fővédnökök. A nagy ünnepség jnlins 5-én lesz. Nyíregyháza, junius 13. A Nyirvidék tudósítójától. Nagyban folynak az előkészületek arra a hatalmas zászlószentelés! .ünnepségre, amelyet Nyiregyháza város hazafias munkásságának nagy gárdája julius 5-én rendez. Ezen a napon avatják fel a munkások azt a háromszínű zászlót, amelyet Nyiregyháza különböző egyesületei tői kapnak ajándékba. — Maga a zászló valóságos remeke lesz az iparművésze tnek. Kik adják a zászlót? Azok az egyesületek, amelyek a zászlót a munkásságnak ajándékozzák, a következők : Az országos egyesületek nyíregyházi csoportjai közül: a Magyar Nemzeti Szövetség, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, Vasutas Mansz, Keresztény Szociális Miszszió Társulat, Ébredő Magyarok Egyesülete, Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége, Keresztény Ipa rosok Országos Szövetsége, Magyar Országos Véderő Egyesület, Honszeretet Egyesület. A nyíregyházi egyesületek közül a Szabolcsvármegyei Általános Tanitó Egyesület, tanítók Otthona, Turáni Kör, a Nyíregyházi Gazdaszövetség, Vasutas Otthon, Iparos Önképző Kör, Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület", Református Nőegylet, Református Leányegyesü let, Evangélikus Leányegyesület, Nyíregyházi Dalegylet, Tisztviselő Dalkör, Szeressük * Asztaltársaság. Országos jellegűvé kívánjuk tenni az ünnepséget. A julius 5.-i zászlószentelési ünenp meghívóit most küldik szét A meghívó szövege a következő: A nyíregyházai keresztény magyar nők nemzetiszínű zászlót ajándékoztak a hazafias érzésű keresztény mumnkásságnak. Zászló-avató ünnepünket Nyíregyházán 1925. ju lius hó 5-én tartjuk, melyre T. Címet és becses családját hazafias sze retette! hívják meg az ünnepet rendező egyesületek. — Nemzetiszínű fzászlót adunk a munkásság kezébe, j hogy az hazafias érzésének és nem- | zetünl. iránt való hűségének szimbóluma legyen. — Országos jellegűvé kívánjuk tenni ünnepünket, mert azt akarujk, hogy ez az ünnep a polgárság és a hazafias érzésű munkásság kézfogását jelentse, keresztény Magyarország újjáépítésére. — Bizalommal kérjük T. Címedet, hogy az ünnepen okvetlenül megjelenni, ezzel velünk való együttérzésének kifejezést adni s a kitűzött nagy cél érdekében az ünnep sikerét minden téren előmozdítani méltóztassék. A zászlóanyák. A meghívó betűrendben sorolja fel a zászlószentelési ünnepségen közreműködő zászlóanyákat, akik a következők : Bencs Györgyné, vasgyári munkás neje, vitéz Dienes Oehm Tivadarné ny. tábornok, a Vitézi Szék kapitányának neje, Hauffel Lajosné, kereskedő neje, dr. Kállay Miklós főispán neje, jánosbokori Kovács Andrásné, a Gazdaszövetség elnökének neje, Lakatos Lajosné, iparos neje, dr. Rakovszky Ivánné, m. kir. belügyminiszter neje, Tormay Cecil alapitványi hölgy, a »Mánsz« orsz. elnöke, Zalán Antalné m. kir. tábornok, állomásparancsnok neje. A .zászlóavatás fővédnökei a következők: Ferjencsik Ottó m. kir. altábornagy, vegy. dandár parancsnok, Geduly Henrik püspök, dr. Kállay Miklós főispán, dr. Miklósy István gör. kath. püspök, dr. Prohászka Ottokár róm. kath. püspök, dr. Raffay Sándor ág. ev. püspök, dr. Rakovszky Iván m. kir. belügyminiszter, Nyiregyháza város nemzetgyűlési képviselője, dr. Ravasz László ref. püspök, dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek, Zadravecz István tábori püspök. A meghívó ezután felsorolja a védnököket, akiknek száma mintegy száz főre terjed, és akik között a keresztény polgárság hatalmas táborának képviselőit találjuk. A julius 5-iki zászlószentelési ünnep a polgárság és munkásságnak egybefogását van hivatva dokumentálni. Egy hivatalos bizottság előre megjósolta a sátoraljaújhelyi borzalmas ttizkatasztrjófát. A városnak öt emberből állott a tűzoltósága. A borzalmas sátoraljaújhelyi tűzvésszel kapcsolatosan aarról értesülünk, hogy mult év augusztusában az Országos Tűzoltó Szövetség; bizottsága dr. Manovich Imre elnöklete alatt szemlét tartott Sátoraljaújhelyen s ott rendkivül elszomo ritó állapotokra találtak. Önkéntes í tűzoltótestület egyáltalában nincs a városban, a tűzrendészed szolgála- i tot Zombory József parancsnoksága alatt öt tűzoltó látja el. Ezek' közül az őrmester 65. életévét betöltötte,két tűzoltó pedig állandóan teremőri és mozi szolgálatot teljesít, ugy, hogy csupán két tüzoitő áll rendelkezésre a nagy városban. A kiküldött bizottság ezeket mondja jelentésében: — Még elképzelni ís rettenetes, milyen mérveket ölthetne a földtöicsérben fekvő városban netalán I kitörő tűzvész, mert — bár a » városnak vízvezetéke van — megfelelő képzett erők hiányában a tűznek megfékezése valóban kizártnak mondható, annyival is inkább, mert a felszerelés a legelhanyagoltabb. A bizottság a szomorú tapasztalatokat, melyek borzalmasan igazolták a sejtést, jelentette a fő- s az alispánnak is. Az újhelyi példa nagy elővigyázatra int bennünket nyíregyháziakat is, bár itt a tűzoltóság felszerelés tekintetében aránylagosan is jóval felette áll az újhelyinek. Igy is szükséges több uj eszköz. EnneTr beszerzését tovább nem lehet hatosztani. Divatos szép ruhák, jó szabással Bessenyei-tér 16. Váradi Testvéreknél. Őskori temető Paszabon. Kuporodott csontvázak, 18 cm-es kovakések, oldalfüles és bütykös edények. Nyíregyháza, junius 12. A Nyirvidék tudósitójától. Pünkösd ünnep előtt egy kas régi edényt küldött be dr. Veress Sándor paszabi adóügyi jegyző muzeumunkhoz, melynek látása nem csekély örömöt szerzett nekem, amennyiben alakra ugyanolyanok, mint amelyeket Oswald Menghin bécsi professzor mult hónapi itteni tanulmányozása alkalmával nagy mohósággal lerajzolt és amelyek fotográfiáját egy héttel később kérte tőlem megjelenendő munkájához. Az ünnepre való tekintettel csak junius 2-án mentem ki Paszabra, hogy a tárgyaknál is értékesebb leletkörülményekről tudomást szerezzek és tovább kutassak nem annyira a tárgyak szaporodásáért, mint inkább a lelet idejének az előfordulás mikéntjéből való meghatározhatásért, A vasúti állomáson Veress Sándor jegyző ur napszámosokkal várt rám és egyenesen a község alatti úgynevezett Hordozó dűlőbe mentünk, hol a község legszegényebb embere, Szendrei József is kapott örökbérletbe házhelyet. Addig is, mig házát felépítheti, földbe ásott kunyhót, helyi kiszólás szerint burgyét készített családja részére, melynek északi és déli oldalában egy méter mélyen találta a beküldött edényeket, melyeket gondosan megtisztogatott és azzal a szándékkal őrizgetett, hogy háztartásában felhasználja. Veress Sándor jegyző ur tudomást szerezvén az edényekről, azonnal a helyszínére sietett, az edényeket a községházára vitette, majd a legközelebbi vonattal beküldte a Jósa Muzeumba. Ilyenformán neki köszönhetjük az értékes tárgyakat és a további kutatás szép eredményeit. A kelet-nyugati irányú földkunyhóra merőlegesen menő egy méter széles kutatóárokban észak felé a kunyhó falától másfél méterre találtuk meg az első kuporodott helyzetben levő, oldalt fekvő, északnyugotra néző csontvázat, mely ugy el volt korhadva, hogy csak a kar és lábszárcsontokból vehettünk ki néhány darabot, a koponya is összetört. A lábszárak mellett a has előtt gömbhasu, lapos fenekű, magas nyakú, szájánál két átellenes füllel ellátott edény és egy kisebb kabakcsésze, a farcsont iránt egy virágcseréphez hasonló kisebb és nagyobb edény volt, előbbi szélén, utóbbi /.Idaián csücsökkel díszítve. E csontváztól délkeletre, a földkunyhó faMban akadtunk a második nyugatra néző koponyára és egy szélén bütykös edényre, melynek fenekén igen szép nyil alakú tiszta fehér kavicsot találtam kitisztításakor, mit értékes alakjáért fétis gyanánt hordozhatott életében is tulajdonosa, varázserőt tulajdonítva annak. .A csontváz többi része és a behozott edények egy része ennek a koponyának tartozékai és mellékletei voltak. A harmadik kuporodott laposra nyomott koponyájú csontváz az elsőtől északra 2 méter távolságra feküdt. Forgócsontjánál épen kivett magas nyakú szájánál két füllel öllátott edény volt elhelyezve; az edény előtt ritkaság számba menő 18 cm. hosszú kovakés, melyhez fogható 57 évre tekintő mezumunkban még eddig nincs. A negyedik csontvázat az első és harmadik csontváz kőzött azokról északra szintén egy méter távolságra találta meg a kutató