Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-06-10 / 129. szám

1925. junius 10. JSftÍBSIDÉK Balatoni levél. A nyiregyházi polgári fiúiskola mintegy 30 növendéke Tamáska Endre igázgató, Kovách Árpád és Laka Jenő tanárok vezetése alatt csütörtökön este indult el Nyíregy­házáról, hogy néhány napra ter jedő tanulmányúton ismerjék meg a magyar tenger szépségét. A Máv. igazgatóságának elő zékenységéből az egész utat 111. oszt. kü lön kocsiban tettük meg. Az ut a legkitűnőbb hangulatban telt el. A fiuk jóformán semmit sem aludtak, mégis frissek, eleve^ nek maradtak, bár az éjszakázás alatt többen hangosan sóhajtozva gondoltak az otthoni puha ágy ké­nyelmére. Bennünket is megviselt egy kicsit a III. osztály szokatlan keménysége, amelyet a hazulról el­hozott párnákkal és pokrócokkal igyekeztünk megpuhítani, de hiába, egy tanulmányi kirándulás gyö­nyöreiért mindenkinek meg kell szenvednie. » Azután, nem szabad elfelejtenünk szép asszonyok is utaztak velünk, akiknek a kacagása mindnyájun­kat felfrissített. Tréfával, anekdo­tázással telt el az éjszaka és a más­nap délelőtt, s amikor Csajágrö­csöge állomás után, az alagútból kijövet megpillantottuk a Balaton döbbenetesen nagy víztömegét, egyszerre elfeledtünk minden tá­radságot, s alig tudtunk betelni a természet szépségeivel. A vonat a Balaton füredi part­ján halad. A déli nap verőfényében ködös szürkeségben villan elénk a siófoki túlsó part, előttünk pedig a tihanyi bérctető feketéllik komor, fenséges egyszerűségben. Erős szél fuj, a Balaton tküre hullámos fodrokban csillog, s a futó felhők árnyékot húznak a tó vizére. A vo­nat többnyire közvetlen a part mellett rohan, folyton a vizet néz­zük, alig fordítunk valami figyel­met a kocsi szembenlévő ablakain át látható tájkép-panorámára. A csopaki szőlőföldek vörösszinű ho­mokja valóságos mesebeli fantasz­tikum. Ebben terem az aranyzöld­szinü csopaki bor, amelynek ere­jéről legendákat beszélnek. A ré­tek virágos szinpoinpája ezen a vörös homokon pittoreszk hatású. Ezzel ellentétebn az utak fehér meszes pora vakítóan veri vissza a napsugarakat. Elég öt percig menni ezen az utorf, s a cipő letö­rölhetetlen fehér szint kap. Első állomásunk Balatonfüred. Fél tizenkettőkor érkeztünk meg. A gyerekek kettős sorba álltak és megindultunk a község felé, amely mintegy két kilométer távolságra! fekszik a Balatontól egy magasla­ton ; míg a fürdőtelep közvetlen a viz partján épült. A tűzoltó-lak­tanyába megyünk, itt szállásolnak ei bennünket. Egy nagy emeleti teremben friss, zizegő szalmaágy fogadja a kis társaságot. Elhelyez­kedünk, megmosdunk, azután ebé­delni megyünk. Ebéd után rövid pihenő, azután ki a fürdőtelepre I Csodaszép hely ! A parti sétány, a maga szent csöndjével, a száza­dos, hatalmas fákkal, a gyönyörű virágágyakkal és épületekkel, s szemben a Balaton végtelen tükre vizbeépült óriási várszerű fürdő­épülettel, amelyhez széles, hosszú hid vezet s a vizben horgonyzó vitorlás és motoros yachtok meg­számlálhatatlan tömege : felejthe­tetlen látvány. Az első terv az volt, hogy más­nap gyalog megyünk Tihanyba. Megkerüljük a Balaton széles öb­'Jét és a 12 kilométeres utat turista módra az apostolok lován tesszük meg oda is, vissza is. A parton horgonyzó két bérmótorcsónak megpillantása azonban a kirándu­lás agilis és fáradhatatlan rende­zőjének és utimarsalljának Kovách Árpádnak villámgyorsan jött ötle­tet adott, amelyet pár perc alatt végre is hajtott. Motorcsónakon megyünk Tihanyba, egyenesen át­vágjuk az öböl torkát. A nagyobbik csónakba huszon­ötén ültünk, a kisebbikben pedig öten. A többiek, akik nem mer­tek az útra vállalkozni, ott marad­tak a parkban. / A tihanyi part ugy látszik, közei van, majd eléri az ember kézzel. De valóságban huszonöt percig ro­han a vizben a karcsú motoros yacht, amig odaérünk. A viz erő­sen hullámzik, ugy táncol a kis hajó, mintha hintázni való kedve üenne, az egyik gyerek tengeri be­tegséget is kap, de sebaj, katona­dolog, a 25 perc olyan gyorsan elmúlik, hogy észre sem vesszük, már be is fordulunk a tihanyi ki­kötő hullámtörője mögé. Egy pár másodperc múlva a »kicsi« is meg­jön, kiszállunk, s egyenesen neki­vágunk a hegynek. A gyerekek fürgén, fáradság nélkül másszák meg a meredek, rossz, gondozatlan utat, e sorok Írójának lényegesen nagyobb fárad­ságába és idejébe került a felme­netel, miután tekintélyesen na­gyobb súlyt kellett felszállítania a hegytetőre. A fő az, hogy sike­rült, s a pár percnyi késedelmet észre sem vették a többiek, akik a templom előtt várakoztak az ajtó kinyitására. A Garay költő által megénekelt tihanyi apátsági kéttornyú templomról van szó. Nemsokára ki­nyitják az ajtaját, s mi belépünk. A külső nemes egyszerűségével szemben a belső díszítés és pompa a bárok stílus remeke. Az oldal­hajók oltárainak szobrai, gyertya­tartói, általában az egész díszítés a művészi ízlés és egyházi pompa teljes kibontakozása. A főoltárhoz amely egészen emeletmagasságban van, sok lépcső vezet. Megilletőd­ve látjuk, hogy egy feketeruhás szerzetes áhítatos imába zárkózva térdel a főoltár királyi pompája előtt, s ez a jelenet méltó kiegé­szítője a templom misztikus csönd­jének és homályának. Az egyházfi elmondja a temp­lom történetét, mely a honalapi­tési első századában kezdődik. — Azután lemegyünk a régi templom megmaradt kápolnájába, ahol I. Endre király hamvai feküsznek. Amint kijövünk a templomból, kecskekörmöt áruló gyerekek jön­nek elénk, akik a balatoni regéből ismert kecskeköröm formájú kavi­csokat árusítják tetszés szerinti áron. A tihanyi visszhangot is ki­próbáltuk, de sikertelenül. Az eredménytelenség okát sokan a nagy szélben találták, mások azt állítják, hogy a tihanyi apátság uj építkezései következtében szűnt meg ez a külön természeti tüne­mény. A csónak vár, sietnünk kell. Vízhordó asszonyokkal találkozom. Pléh öntöző kannákban a fejükön viszik fór a Balaton vizét a hegy­tetőre, ahol ugy látszik nincs kút. Azt hiszem Tihanyban igen nehéz cselédviszonyok lehetnek. Ezt gon­doltam magamban, midőn lefelé bandukoltam a hegyről. A,hullámverés most még na­gyobb volt, mint odafelé. A két kis hajó, különösen a kisebbik, ugy táncolt a vizén, hogy minden pil­lanatban ugy látszott, mintha el akarnának sülyednL De szerencsé­re csak látszott. A gyerekek nyu­godtak voltak, baj nem történt sem­mi, kis hajónk repülve szelte a habokat, s nagyokat kacagtunk, amikor egy-egy hatalmas hullám hátára kapott, majd ledobott ben­nünket magáról. Minden incidens nélkül szerencsésen érkeztünk meg Balatonfüredre a vásárolt kecske­körmökkel és egy pompás kirándu­lás soha el nem muló emlékévei Mielőtt hazaérkeztünk volna, megtekintettük a fürdőtelepet, s ittunk a herenc József forrás ter­mészetes szénsavas vizéből, amely valóságos közkincs. A gyerekek közül sokan »Balatonfüredi em­lék«-et vásároltak, azután hazabal­lagtunk. A gyerekek megvacsorál­tak és lefeküdtek, mi pedig elpoha­razgattunk a hires csopakiból, két világ körül utazó hesseni fiatalem­berrel együtt, akiket vendégül lát­tunk. A történeti hűség kedvéért meg kell említenem, hogy a cso­paki bor a szabolcsi fiukon nem fogott ki, amivel szemmel látható­lag gyarapítottuk tekintélyünket a vendéglős előtt. Holnap a csopaki völgybe és a hiros »Aligvári« csárdába rándu­lunk. Legközelebbi levelemben er­ről is beszámolok. V. Mozgalom indnlt meg városunkban az állandó telefonszolgálat érdekében. Nyíregyháza, junius 8. A Nyir­vidék tudósítójától. Nyíregyháza rálépett az ameri­kai méretek szerint való fejlődés utjárá, amelynek tüneteit nem a város hatalmas kövezést program­ja, nem az ívlámpák sokasága,, a Sóstónak modern fürdővé tétele, az utcáknak vízvezeték utján való locsoltatása szolgáltatja, hanem az a körülmény, hogy nálunk sem az ipar, sem a kereskedelem forgal­ma nem bénult meg annyira, mint más városokban. Ennek pedig „az az oka, hogy Nyíregyházán és környékén az emberek végzik a termelő munkát és viszálykodások helyett mezőgazdasági termékeket produkálnak, amelyeket aztán az iparosok feldolgoznak, a kereske­dők tovább adnak. Nyíregyházá­tól iigyanis északra esik Záhony 66 kilométeres távolságra, keletre pe­dig Csenger 94 kilométernyire, ame lyeket negyedkör alakban a triano­ni határvonal zár el régi piacaiktól, u,gYi hogy egy olyan negyedkör aiaku terület alakult ki, amelynek csakis Nyíregyházán át van az or­szág központjával' vasúti összeköt­tetése. Ez a terület pedig éléstára az országnak, amelyen olyan inten­zív munka folyik, hogy dacára an­nak, hogy az terület szempontjából csak az ország egy tizen harmad ré­szét teszi ki, mégis az ország bevé­telének egyhatodát adja. Hiszen csak szeszgyár 68 van ezen a terü­leten, amelyek a nélkülözhető bur­gonyát feldolgozva juttatják a kül­földre és ezzel nemcsak idegen va­lutát hoznak be tőkeszegény or­szágunkba, hanem az állam bevé­teleit is erősen fokozzák a szeszter­melési adó folyton növekvő téte­leivel. Nyíregyháza város tehát meg­gondoltan fogott bele városfejlesz­tési programmjába, mert tudta azt, hogy a vidék nemcsak megköve­teli városunktól nagyvárosias jel­legét, hanem hozzá is járul annak a kiépítéséhez, mert itt szerzi be szükségletét és kereskedőink és iparosaink közvetítésével itt adózik. Hogy ez igy van, kitűnik abbót is, liogy jun. 5-én 6 uj vonatot ik­tatott be me netrendjébe a Máv. nyíregyházi vonatkozással akkor, amikor sok vonalon csökkentette a vonatok számát, vagy ha azt meg is hagyta, de a kocsik mennyisé­gét redukálta. Nyíregyházára tehát nem vonatkozhat a pénzügymi­niszter kijelentése, hogy a háború folyamán a kereskedelmi és ipari vállalatok száma megkétszerező­dött és igy a szanálás folyománya­ként minden második vállalatnak meg kell bukni, hogy a normális állapotok helyreálljanak, mert itt nem voltak a konjunktura kihasz­nálására szolgáló vállalkozások és igy pereskedőink és iparosaink ne­hezen éinek ugyan, de kibírják a megpróbáltatásokat. Nálunk csőd­eljárás is alig volt indítva. Ilyen reális alapokon áll tehát Nyíregyháza város fejlődése, ame­lyet felismertek az országot bejáró menekültek is, akik legszívesebben itt telepszenek le, mivel itt még van élet. De felismerték ezt a fő­városiak is, akik nemcsak plakátok özönével látják el hirdetési táb­láinkat, hanem megjelentek sétá­nyainkon az egykerekű kerékpáro­sok, az elegáns cikoriás hölgyek, az üdvhadsereg katonái, a japán áru­sok, a néger röpcédula osztók és más egyéb reklamirozó csoportok, akik számontartják, hogy Nyír­egyháza vcsomagforgaímát nim le­het immár a rendes postakocsik utján lebonyolítani, hanem teher­szállító vasúti kocsikban jön meg annak a zöme, Nyíregyházára. — Igyekszik tehát mindegyikük mi­nél nagyobb záradékot lekötni az ideirányuló óriási áruszállítások­ból, íyriinek érdekében a legdrá­gább reklamirozásoktól sem ráad­nak vissza. A vidék és a főváros Nyíregyházán ad tehát egymás­nak találkozót, éppen ezért csak helyeselhetjük a polgármester el­járását, aki külön utmutatót szer­kesztett az idegenforgalom emelése céljából. Az ideseregletteket pedig fogadjuk szeretettel, mert azok itt mind pénzt költenek, akár a por­tékájukat kínálják sokszor ameri­kai ötletességgel, akár a falun ösz­szekuporgatott banknótáikat akar­ják árura átcserélni. Ne felejtkez­zünk meg róluk, hogy a sok névte­len között vannak B. listás fővá­rosi telefonkapcsolónők és egyéb állami alkalmazottak, akiket az agyonszanált állam eltartani ritm kepes. Most tehát a magyar ipar és kereskedelemnek csinálnak propagandát, hogy az felpezsdül­ve aíapja lehessen az állam meg­rendült háztartásának . A nap háromnegyed részében mozgalmas élet van tehát Nyíregy­házán. Csak éjféltől csendes min­den, mert még a telefonközpontot is becsukják, holott Nyíregyháza városnak 69 közhivataía és óriási idegenforgalma valósággal nélkü­lözhetetlenné teszi azt, hogy a nagyvilággal állandó összeköttetés­ben legyen. A multkorában is megesett, hogy egy helybeli tekin­télyes család a 6 órakor érkező repülőgépen olyan ujságpéldányt kapott, amelyen az volt leközölve, liogy az ország egyik vezetőpoliti­kusa éjfélkor elhalt és erről az ille­tőnek itten levő rokonságát éjfél utáni 1 órakor sem telefonon, sem távírón értesíteni nem lehetett, amelynek tagjai a 6 óra 20 p-kor induió gyorsvonatról igy le is kés­tek. Máskülönben Nyíregyházára 4 óra egynehány perckor bejön a pesti vonat és 7 óráig kilencfelé mennek szét annak a csatlakozá­sai. Nap-nap mellett akarnak te­hát az emberek övéikkei" villamos uton érintkezni, de ezt nem tud­ják megtenni, mert Nyíregyházán ilyenkor még hivatalosan minden csendes . A vasúti állomásra hozhatnak súlyos betegeket, de a mentőket nem lehet felhívni. A nemzetközi kapcsolatot adó csapi vonalon igye kezhet megszökni olyan nagystílű gonosztevő, akit a vasúti rendőrség pár főnyi legénysége elfogni nem tudhat és telefonon kellene figyel­meztetni a határmenti állomásokat. De a vármegyénket körülvevő Ti­sza mentés is akadhat gátszaka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom