Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-12 / 284. szám

1924 december 12. JrnKnntK: Elitélték a „Nyárfás" gyilkos verekedőjét. Ifj Bodnár István vilfamoskalau Nyíregyháza, december 11. A Nyirvidék tudósiátójálól . Megírtuk aimaidejen„ hogy a bujtó i sportpálya közelében lévő «Nyárfáv> nevezetű vendéglőben a folyó évi augusztus hó 2-án éjjel halálos kimenetelű verekedés történt, amelynek főhőse, a gyilkos ifju Botínái' József,, 19 éves viltamos kalauz,, áldozata pedig Brtc^o István nyíregyházi ifju voit. A lefolytatott vizsgálat eredményekép pen a kir. ügyészség szándékos emberölés bűntettével vádolva kedden állította túrái elé ifju Bodnár Józsefet. A Ko i^szky ' tanács a legmélyebb alapossággal és minden emberileg és jogilag is enyhítő és súlyosbító körülményt mérleg. Ive tisztázta a tényállást és a lefolytatott tárgyalás eredményeképpen a következőkben összegezte azt: ííj. Bodnár József 19 éves,, nőtlen villamos kalauz, nyíregyházi lakos, a f. évi augusztus hó 2-án két baráljávai,, név- ! szerint szilé gyi Józseffel és Kecskeméti Károllyal a Nyárfáiban mulatott; összesen és együttesen 1 liter bort,, 7 deciliter ; konyakot és 2 üveg s,ört ittak meg, mely szeszmennyiségtől,, tekintve azt, hogy hárman fogyasztották ei„ egyik ^em, így ifj. Bodnár Jizsei Sjem lehetett oiy ittas i állapotban, hogy beszámíthatatlan lett j volna. Ugyanezt vallották a kihallgatott \ tanuk is. Ezzel szemben a bűnös ugyan i azt áíliloLta,, hogy oly nagyon be volt" rúgva, hogy nem emlékszik semmi egyébre, mint arra,, hogy amikor mulatozó társával eltávozni készült,. a kijárat körül hármannégyen megtámadták őket,, mire ő védekezett,, de hogy hogyan és hogy bicskát rántott és ölt volna, arra nem emlékszik. — A törvényszék ezzeí szemben Orosz István szemtanúnak vallomását fogadta el és tette magáévá, mely vallomás a legtisztább képét nyújtja,, a meitékvallomásokból kivíiágló ténykörülmények által is bizonyítva,, a lefolyt véres verekedésnek. Orosz István szemtanú ugyanis elmondotta,. hogy Freesfca András' amint kijött az udvarból,, a társaival elmenőféfben levő Botínár József utána ment és, hátulról arcul ütötte,, amit Fr.

ncska nyomban viszonozott is Bodhár erre neki ugrott és a baí mellébe nekivágott. Kérőbb megállapítást nyert az is, hogy íiod .ar már ezalkaíommai is használt bicskát, mivel "Fricskát a bafí mellén meg is szuri 2 és fel tvi börtönt kapott. ta. Ez a szúrás azonban még könnyebb természetű volt. Ezután következett csak a gyászos kimenetelű összecsapás. Elmondta OrosZ. hogy amint Frecska a szúrás után ismét pol'onütötte Bodnárt,, ez elesett. Amint feikelt,. meglátta Breczké Istvánt, aki éltávozóban volt a durva viselkedés színhelyéről és azt gondolva,, hogy Brezkó is talán támadója,, neki szaladt azzal, hogy: Az anyád mindenét, neked ís kell!!?és szó nélkül mellbeszurta. Breczkóban azonban még volt anynyi erő,, hogy nekiugrott a támadó Bodnárnak és bedobta a vendéglő udvarára,, a mulatozók közé. Ezulán azonban eszméletét vesztve összerogyott és pár perc múlva meg is halt. A lefoglalt bűnjelekből és a törvényszéki orvo-szakértők egybehangzó véleményéből megállapította a biróság",, hogy BodiJáí" egy lapos aeélz&ebkéssel ejtette a halálos sebet és pedig oly tragikusan,, hogy az közvetlenül Brcc

zko szivén hatolt át, tehát mindenképpen halálos volt. A kir .ügyész szándékos emberölés bűntettében kérte bűnösnek kimondani a gyilkos ifj. Bodnár Istvánt és szigot u. példás megbüntetését javasolta. A kir. törvényszék azonban a vádtól eltérően erős felindulásban elkövetett halált okozó suí'yos testisértés bűntettében mondotta ki büilösnek Bodnárt és az enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett kit évi es hat hónapi börtönre ítélte el. A kir. ügyész sulyobitásért felebiezett,, Bodnár védője, Porkoláb Zoltán dr. pedig azon az alapon,, hogy védence a bűntett elkövetésekor nem voit beszámítható állapotban,, a bűnösség megállapítása miatt jelentett be fellebbezést. Ezzel első fokon lezárult a bünper,, amelynek áldozata immár örök álmát alussza a temetőben,, bűnöse pedig ott a z 0R0 és UURIT ü ÜRAH főszerep' sevel (repriz) Csütörtökön A DIADALBAN 5, 7 és 9 órai kezdettel Móricz Zsigmond Nyíregyházán Nyíregyházának előke'ő,. nagynevű ; vendége van. Móricz Zsigmond a hatalmas erejű elbeszélő és drámaíró tegnap váI rosunkba érkezett. Feltűnés,, l ejelentés | nélkül 'jött. A Korona kávéházba együtt ültek Heftai társulatának tagjai,, amikor betépett Móricz Zsigmond,, akit felismerve,, nyomban melegen köszöntöttek. Móricz elmondotta, hogy pihenni, impreszsziókat gyűjteni jölí a vidékre. Néhány napot Debrecenben'töltött, onnan jóit át Nyíregyházára. Egy ideig itt íog tartózkodni. Heltai igazgatóval megegyez le c,. hogy országosan nagy sikert aratott uj népszínművét, a Sári birói előadják Nyíregyházán. Móricz Zsigmond nagy kedvvet készül erre a vidéki előadásra. Mindjárt ki is osztotta a szerepeket, ü maga rendezi a darabol. Heltai igazgató kérdésére elmondotta,, hosv főként impressziókért jött a Nyírségre V börtön sötét falain belül elgondol kozhalik arról,, hogy hová vezet a felkorbácsolt vad indulatoknak is len félelemre és törvénytiszteletre nem tekintő,, ön fegyelmezetlen,, meggondolatlan, könnyelmű, bűnös levezetése,, intöpéídáui minden hasonló verekedő,, durva szenvedélynek. Lrgszcbíi karác onyj ajánd k egy kézimunka, nagy választékban kapható a Kézimunka és Fonalházban (Kiskoronaépület.) Az Abbázia-kávéház ablakából nem táthatom a magyar parasztot — mondotta. Debrecenben láttam egy részeg magyart,, nem adom ezt a képet semmiért. Móricz Zsigmond ma dé'tben Nagyhalászra uiazott,, Sugár Gyulával ment át. Sugár a nagyhalászi társulatot segiti ki vendégszerepléssel a Tatárjárásban. Móricz Zsigmondot,, amint a Korona kávéházban beszélgetőt felhívta Budapestről a leánya,, aki érdeklődött édesapja egészségi állapota iránt, Móricz Zsigmond megjelenését nagy érdeklődéssel fogadla Nyíregyháza,, abo'i ismerik, értékelik hatalmas eréjü magyar művészetét. í kon patkók csattognának, kocsik zörögné- I nek, autók berregnének s harsány zajjal tű- I Iekednék a megszokott világvárosi forgalom. , És ez az illúzió akkor sem szűnt meg, ! amikor a vonat befutott az állomás fedett , csarnoka alá. I Hagyományos, ócska, vasúti pályaház. Inkább ronda, mint szép. Az én kocsim a fedett csarnokon jóval kijebb állt meg. Víznek, tengernek természetesen se hire, se hamva. Hordárok, utasok, sürgölődő, vasúti emberek, bátyus nénikék, kivasalt urak, uti ruhás, fátyolos hölgyek, sok idegen és sok fiatal pár, — hja, Velence a nászutasok hazája! — egyszóval a megszokott állomási kép. A fakkinó kezébe veszi a podgyászomat s én fásultan, kissé talán álmosan is a hosszú úttól, szót/anul bandukolok utána. Uscita (kijárat), olvasom a folyosón, ajtaja felett, a hordárom arrafelé igyekszik és libériás emberek tömegében vész el a sze- . mem elöl. A libériás emberek egy pillantás alatt körű, fognak s midőn bemondom a szállodám nevét, kiválik egyik közülök, pártfogás alá veszi a táskáimat s azokkal együtt, természetesen magamat is. Amig a gondola elősíklik (majdnem azt ; mondtam, hogy előállott) az állomási épület előtt várok és nézelődöm. Éktelenül csúnya vasalkotmány váza szúr a szemembe legelébb is. Gyalogjáró az a Canale Grandé felett. Éppen olyan lélektelen és éppen oíyan prózai, mint a világszerte mindenhol ismeretes vasúti felüljárók bármelyike. Szemben, a lulsó parton paloták buknak ki a vizből. Korántsem fagyok ezek az épületek és ilyenformán nem is impozánsak. Ezzel szemben bájosak és beszédesek, mint valami ódon németalföldi ház, vagy titokzatosak és buják, mint egyegy boszporusi kéjlak. íme, az első pillanatra elárulnak valamit a város különös karakteréből. Az Észak és Dél, Kelet és Nyugat ölelkezése volna ez talán? Nem egészen, de mégis olyanformán. A házakon feltűnően sok a keleti vonás, még abban is, hogy —• ugy látszik — senki sem gondozza őket. A falak többnyire kormosak, piszkosak, a díszek nagyobbrészt letöredezve, vagy pedig omlófélen, el sem hinném róluk, ha nem tudnám, hogy ez épületek legtöbbje márványból van. A nemes anyag épp oly kevéssé szembetűnő rajtuk, mint egy-egy magyarországi márványszobron. Az idő — ugy látszik -T- örök ellensége mindenféle mésznek és igy azok legnemesebbikének, a márványnEk is, a velencei sós, tengeri klíma (

pedig különösen megviseli azt. A házakon egy-egy portálé nemesen ívelt pompás Járója, vagy egy-egy remekbe készült ablak büszke ive villan elém, de — tudja Isten — sehogy sem hat meg és sehogy sem késztet áhítatra. Szó sincs róla, szépek ezek a formák mindjárt az első látásra is, azaz, hogy nem is ..szépek, de gyönyörűek, csakhogy van egy igen-igen nagy hibájuk s ez az, "hogy nagyon ismeretesek. Világszerte annyira utánozták őket, hogy az eredetiek szinte utánzatként hatnak s viszont az annak rendje és módja szerint kikent és kiíésült utánzatok sokszor eredetiebbeknek látszanak, mint ezek a sok esetben bizony kopott minták, amelyekről lemásolták őket. Szóval még mindig nincsen vége a csalódásoknak. Hát még ha hozzá teszem a most elmondottakhoz, hogy a Canale Grandé, Velencének ez a fő közlekedési és gletere úgyszólván semmivel sem sejteti a tengert, hanem szélesen kanyargó folyóvíz kepében tetszeleg, el kell ismernie mindenkinek, hogy Velencében létem első perceiben a valóság tette csúffá bennem a képzeletet. (Folytatjuk.)