Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-05 / 279. szám

8 J&imwm 1954. december 5 Mindenki panaszkodik. Éhen halunk s megfagyunk a télen. — Nem pereskednek, meit nem érdemes — Orvoshoz már csak a végső esetben mennek. — A sok adó, vám és házbér tönkre tesz. Egyedül a háztartási alkalmazottaknak van jó dolguk. Nyíregyháza, december 4. Saját tudósítónktól. | I | A súlyos gazdasági viszonyok nyomasztó gondjait nyögi minden ember. Itt állunk a hosszú, végnélkülinek látszó tél küszöbén, üres az éléskamra, üres a fáskamara. Nincs meg a »ma« betevő falatja, s elkeseredett közönnyel gondolunk arra, mi lesz »holnap«. A nyomor penészvirága sohasem burjánzott ugy, mint mostan. Akik tegnap még fennhéjázva gúnyos mosollyal néztek a nyomor rut Jánus arcába, ma meggörnyedten gondok súlya alatt, igyekeznének szabadulni tőle, de nem tudnak, mert ez az átkos kór, amit »gazdasági viszonyokénak hivnak, nem engedi ki karmai közül addig, mig el nem jön a lassú, sorvasztó végpusztulás. Mindenki panaszkodik, sopánkodik. Meg szólaltattunk a társadalmi élet számos rétegéből, régi, sok vihart és jó napokat átélt embereket, hogy nyilatkozzanak, hogy élnek mai rossz gazdasági viszonyok mellett. Egy közismert jónevü ügyvéd volt az első, akinek kérdésünket feltettüki »Nem élünk mi, csak vegetálunk« — mondotta. Talán a mi foglalkozásunk a legmostohább. Nem perel ma senki. Drága a perköltség, olyan horribilis nagyok a bélyegilletékek, hogy nagyon meggondolják az emberek, hogy pereskedjenek-e ? Apró-cseprő bagatell-ügyekben szaladgálunk, amiből csak munka van sok — de kereset kevés. — Hogy hogy élünk, arról jobb nem is beszélni, meirt hisz, minden — ügyvéd, a maga terhét érzi. Én csak azt tudom, hogy kifordított kabátomat, mihelyt megengedhetem maganak azt a luxust, ismét visszafordíttatom, mert így már teljesen elkopott. De talán a látszat azt mutatja, — hangsúlyozom, hogy én csak magamról beszélek, hogy jól élek, mert már korábban a társaskörben ülök, mint azelőtt. De miért ? Mert otthon semmi dolgom, a kaszinóban meg legalább meleg van. A kaszinóban természetesen nem fogyasztok semmit, az uzsonnázásról már leszoktam. De azt hiszem ezzel nemcsak én, — de kollegáim nagyrésze is igy van. A lateiner osztály másik ágából, egy né. hány évi praxissal rendelkező fiatal orvos a kővetkezőket mondotta. Most 2 éve délután 2—6-ig rendeltem. Tavaly kís táblámon a számokat kijavítottam igy: »rendel 2—5-ig«. Tegnap ismételten leragasztottam : »rendel 2—4-ig«, azaz csak rendelnék. Az emberek bámulatosan könnyelműek saját magukkal szemben. Ha betegek, beérik a szomszédasszony »tudok én rá egy háziszert« olcsó módszerével, vagy pedig egy aszpirinnel. Az orvostól, dacára, hogy saját egészségükről van szó, sajnálják azt a néhány ezer koronát. De talán nem az emberekben, hanem a viszonyokban van a hiba. Drága a patika is. Ha már rászánják magukat és elmennek az orvoshoz, a receptet elteszik és csak akkor csináltatják meg, mikor látják, hogy a beteg állapota súlyos. A falusi nép csak akkor keresi fel már az orvost mikor a betegről tudja, hogy el fog pusztulni, nehogy megbüntessék. Igényeink teljes redukálásával éppen csakhogy tengődünk

1. Szégyellem, de mégis bevallom, hogy nemcsak uj orvosi könyveket nem tudok beszerezni, de még a tudományos folyóiratokat és szaklapokat is kénytelen leszek újévtől beszüntetni. ; 1 1

1 i ; 'A hivatalnok (évek óta a legmostohább sorban él. A lyukas cipőtalp, kopott ruha már nekünk nem uj — mondotta egy törvényszéki tisztviselő. — Mindenhez csak tréning kell, mi már ugy megszoktuk a nélkülözést, hogy fel se veszszük. De még én panaszkodom, mondja mosolyogva, s elnyűtt belső tárcájából egy szinházjegy szelvény tömböt vesz elő, öt év óta nem jártunk színházba, nem a magam kedvéért vettem, de öt év után szegény feleségem is megérdemli, hogy egy kis szórakozásban legyen része. Szerkesztő ur kérdésére hogy élünk, talán helyettünk még hivatottabbak lennének nyilatkozni feleségeink. Cselédet nem tartunk, a feleségem maga végez minden házi teendőt, még a nagymosást is. Három gimnázista fiam van, az egyiket dacára, hogy tanulni szeretne — kereskedőnek adom, mert nem bírom a tandijat és a sok kiadást. Mint vélekedik a viszonyokról az egyik legrégibb kereskedő, ? Nemcsak lokális, de országos tünet a kereskedelem teljes pangása. A magyar kereskedelem válságos óráit éli. A horribilis adó, vám, házbér és üzleti kiadás olyan terheket rónak a kereskedőkre, hogy már az üzleti rezsit sem lehet megkeresni. Az üzlet forgalma az utóbbi hónapban 50 percenttel csökkent, alkalmazóttainkat nem bocs áthatjuk el a tél küszöbén, legfeljebb csak egyéni szükségleteinket redukálhatjuk. Hogy él a kereskedő ? A kereskedő a "köztudatban ugy van feltüntetve, mint a jólétben tobzódó gondtalan lény, s mi valójában gondokkal küzdő állami adófizető gép vagyunk, akik meg volnának elégedve, ha megkeresnék a szűkös mindennapi kenyeret. Igaz, hogy voltak konjunktúrák, amikor kerestünk, de annak meg volt már a bőséges böjtje. Az egyik kereskedelmi alkalmazott cinikus rövidséggel, csak ennyit mondott: »Minden megjárná, csak a hónap utolsó harminc napjában nem tudunk kijönnni a fizetésből^ i ; Megszólaltattuk a régi jó világ közkedvelt. f* cigányprímását a kávéházban. Ajkáról eltűnt a cigány jellegzetes mosolya. Egykedvűen, unottan húzza a vonót, ami nem is csoda, hisz aligf-alig van néhány ember a kávéházban. Régi közmondás — mondotta — drága a muzsikaszó. Hát mondja meg Szerkesztő ur, drága ? És oda hozta a tálcát, amin még rajta van az »Összetányérozott« pénzhalmaz. Csupa 500 és 1000 koronás. Összeszámoljuk, 31000 korona. Tessék elképzelni, Ötször tányérozunk. Legfeljebb 250000 koronát szedünk össze esténként és ebből kell megélni tizenegy családnak. Mulatozó társaság még véletlenül sincs, házi mulatság, a

z idejét sem tudom mikor volt. —• Éhen fogunk halni. Sokan már elmennének bármilyen munkára — de azt mondják cigány — az cigány. Ez a mi sorstragédiánk. ! I I A sok keserűség után, végre akad egy foglalkozás, amelyik űzőjének legkevesebb oka van a panaszra. Ez a háztartási alkalmazott Nem őket kérdeztük meg, hanem a gazdájui kat. Egyöntetűen, mintha összebeszéltek volf na, ugy nyilatkoztak, hogy a háztartási alkal| mazottak, a leggondtalanabbul élnek. Nekik \ nincs gondjuk kosztra, fűtésre, mert ennek mindnek meg kell lennie. szén, Legjobb minőségű I* Baglyasaljai Ormospusztai, Mucsonyi és bármilyen más minőségű borsodi és Porosz valamint hasáb vagontételekben és vágott *>M.Z#SXo. és kicsinyben a legolcsóbb ápban kapható Bernáth Sámuel fs Társa cégnél Nyíregyháza, Széchenvi-ut 16. Telefon: 268. SZÍNHÁZ. HETI MŰSOR. Igazgató: HeUtd Hugó. Csütörtök : Nótás kapitány. Péntek : Nótás kapitány. Szombat, dec. 6.: Tessék szellőztetni. Páros bérlet 18. Csak felnőtteknek. Vasárnap, dec. 7-én délután : Tatárjárás. — Csak egyszer. Vasárnap, dec. 7-én este : Nótáskapitány. — Tizedszer. j 1 í.., Hétfőn, dec. 8-án délután 4 órakor : Huncut a lány. D'Arrigo Kornél, a Király Színház művészének egyetlen fellépte. Hétfőn, dec. 8-án este : Nótáskapitány. — Tizenegyedszer. i : Kedden, dec. 9-én : Antónia, Lukács Pál, a Vígszínház művészének egyetlen féllépte Ma este megy nyolcadszor a y>Nótás kapitány«, természetesen ismét telt ház mellett. A holnapi utolsó (?) előadás is ilyen előjelekkel indul. Ezzel lezárul a nagyszerű

1 operett példátlan sikerének első szakasza, hogy helyet adjon az utána következő szin-. házi eseményeknek. * i 1 Amikor e sorokat írjuk, még titokzatos homály fedi a szombati és vasárnapi szinházi estét. Talán mire végére érünk a színházi rovatnak, megérkezik a pihegő hírnök, hogy újságolja, milyen darabot tűzött a direkció erre a két napra, de még ebben a g|IIIIHIIIillllll!llllllllllllll!IKIIM | Legkitűnőbb minőségű IKiráldi szén! MMMMOTM*r Porosz szén I «ww házhoz szállítva is ©icsé áron kapható i . vl fi i £ / s^^^a. ^ j, | Marton Emil és Molnár Nyíregyháza, Széchenyi-tér 9. szám. 141210 (lllltillifttlIitIJllIHIflIItllIIIIItfilfITIIHIIItUllllIIIIIHlIlf llllüitSillllllllIIIlIllIII IllllllllfliiUlll IlIllItflflIlllIffiltlIIIIIIIIIIIVIIIItlIlllllflIllfHflIf IllllltlUlfVillllUSftff I ]