Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)
1924-12-25 / 295. szám
2 A Városi Dalárda reorganizálása Br. Bencs Kálmán polgáruk-síért a közgyűlésen a dalárda dtszdnökévé választották. Alelnökök: Pap* Lajos és Knbassy Emii. Nyíregyháza, december 24 A Nyirvidék tudósítójától. Vasárnap déhítán 3 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését a Városi Dalegylet a központi iskola igazgatói termében, ahol megjelent az egyesület mindenkori diszelnöke, Bogár Lajos is. Dr. Vietórisz István városi főügyész egyesületi elnök nyitotta meg a közgyűlést, nagy örömének adva kifejezést azon, hogy az átszervezés munkája ily gyönyörűen sikfcrült, üdvözli a nagyszámban megjelent, ű] tagokat, akik átérezve a Dalegylet 40 éves missziós munkáját, tehetségüket, hangúkat a magyar dalkultura szolgálatába átlit()tták. Nagy reményt füz ahhoz, hogy a Dalegvlet régi dicsőségét uj babérokkal fogják gyarapítani. Beszédét egy gyönyörű idézettel fejezi be Vietórisz József Senki Pál c. müvéből, hazafias lelkesítő beszéde nagy hatást váltott ki az egybegyűltekben. Bige Bertalan egyesületi "titkár jelentése következett ezután, az uj tagok felvételéről kéri a közgyűlés hozzájárulását a választmány által fölvett tagokra vonatkozólag. Ezek után az elnök bejelenti az egész tisztikar lemondását, egyben kéri a közgyűlést, legjobb belátása szerint válassza még az uj tisztikart. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel -választotta meg uj tisztikarát, akik felett mint védnök Kállay Miklós főispán áli, dr. Bencs Kálmán örökös diszelnök. dr. Vietórisz István elnök, Papp Lajos, Kubassy Emil alelnökök. Gaál Ede pénztárnok, Jakab József első, Krecsák László másod karmester, Bige Bertalan első, Prékopa István másodtitkár, Kusnyerik Sámuel első, Máté Ferenc másod-szeritáros, Rajtik Pái első, Hamza Sándor másod zászlótartó, Neumann Jenő, Szilvássy József, Zvvick Vilmos számvizsgálók. Közlik István, dr. Hőd ér Ede, Váczy Sándor, Hatvani József, Lőjek József, Krecsák János váJ jiYnuriDÉK 1914, dw»»mber 21. —B HBU mbbbmbbwwbmwhbhmmi mi | lasztmányi tagok, Kanizsay Pál, Ivopcsó • János, Simonecz János, Lantos Károly pótváíasztmány. A dalegyesü.et dr. Bencs Kálmánt nagy lelkesedéssel választotta diszelnökének, aminek nagy jelentőséget ad az a kapcsolat, mely a város és a dalegylet kőzött évtizedek óta fennáll s hogy a kormányfőtanácsos polgármester édesapja a múltban szintén elnöke Vfrlt a dalegyesületnek. Bogár Lajos diszelnök emelkedett szavakban vázolta a mult sikereit s kérte az uj tagokat, hogy a 40 é(ves gyönyörű zászlót, melyet Temesvár, Arad, Fiume, Szatmár, Kassa, Eger szel|pi meglobogtattak, soha el ne hagyják s hogy minél hamarabb lobogtathassuk meg azt ismét az elszakított magyar városokban dicsőségesen. — A közgyűlés megbízta dr. Vietórisz elnököt, hogy a budai dalárdát Amsterdamban elért sikereiért, valamint 60 éves jubileuma alkalmából, Baránszky dr. országos ügyvezető dalegycsületi elnököt kitüntetése alkalmából jegyzőkönyvi kivonatban üdvözölje. Egyéb indítványok letárgyalása után egy szebb' jövő érzésében a közgyűlés véget ért. A Jótékony Nőegylet jannár 5-én teaestélyt rendez. Nyíregyháza, december 24. A NyirI Vidék tudósítójától . Gyermekkorom emlékei között csodálatos tiszteletet keltő érzéssel zsong ez . a név: Jótékony Nőegylet. Nem ismertem • akkor, hogy mi is volt a célja, nem tudtam, hogy milyen értéket jelent működése, csak mikor itt-ott hallottam róla beszélni, olyanféle érzés szállott meg, mintha angyalszárnyak suhognának vé^ig a sáros földön, mintha már azáltal is, hogy róla beszélnek, szebb lelt a körülötte felépült kis világ . j Azután megismertem. Megismertem' lkakat azok közül, akik ennek a Jótékony Nőegylétnek ügyeit irányítják. Valami más az a világ, mely az ő körükben el. Tagsági dijat fizetnek a Nőegylet tagjai, de ez a tagsági díj az aranynál ] drágább, a női szivek ragyogó szépségé- * bői telik ki. Ezt az önként lefizetett értéket azután, amikor arra szükségük van, át tudják bármikor változtatni csengő aranynyá ,hogy tulajdonképeni céljukat elérhessek. Mert itt a cél is szép, a iegszebb az összes célok között: az önként vállalt kötelesség erejével segíteni a szegényeken, megjelenni mindenüttt ott, ahol egy könnycsep vár letörlésre, pgy súlyos gondoktól húzott homlokredő elsimilásra. Most is ismerem a Nőegylet munkásságát. Ez a muifkásság ma a legnehezebb. Legnehezebb, mert sokkal nehezebb ma asszony szívvel nézni a világot, amikor meghatványozódott hihetetlen mértékben a nyomorúság s megcsökkent a sziv jóindulatait kisérő anyagi erő. jízért mondottam ,hogy asszonysziwel, mert mig a férfi lélek sokszor lelt sivárrá, keménnyé, csüggedővé a sok gond terhe alatt, nfim láttam még asszonyt, aki a legkétségbeejtőbb helyzetben is ne Halált volna reményekkel teletűzdelt kivezető utal. Bizonyos, hogy sok probléma Álmegoldásra napjainkban. — Legnagyobb problémánk pedig a szegénység csökkentése. A férfiak majd tartanak ankéteket, majd szónokolnak ennek leküzdéséről, a hők pedig szép csendben megtalálják most is a legcélravezetőbb eszközöket. A nyíregyházi Jótékony Nőegylet január ötödikére hívja és várja mindazokat a Koronába, akik ugy érzik, hogy a nők szivjóságán épülő munkát mindannyiunk nak támogatni kötelességünk. Nemesen érző és gondolkodó asszonyok várják a társadalom felsorakozását a január 5-iki teaestélyre. Ez az egy estély legalább legyen olyan t amelytől ne várjon senki semmi divatosat, nagyszerűnek ígérkező eseményt, fle adjon mindenki jószivből. Az eredményt majd megérzi mindenki, amjikor azt fogja látni, hogy kevesebb a szenvedő ember ebben a körülöttünk rajzó kis társadalomban s több az ember, aki hinni Ind a szeretet mindent átfogó nagy hatalmában . | — OtvaSsa e l a színház ünnepi műsorát. fa inem. Rájöttem, hogy nem csak azt kell tudnunk, hogy szép vagy csúnya egy ember, de azt is, hogy miért?! Az Üllői-utig értünk sétánkban s egyszer csak Liza megszorította a karomat és »ugta: i , í s — Nézd! Ott a Böske, meg a Tivadar! Igazán nagyon szépek voltak. Mintha tavaszi napsütés őket ölelgette volna a legragyogóbb sugaraival, meleg összetartozásuk annyira külön élt és olyan fényben a járókelők között. — Látod, Liza, ez : szerelem. Én megismerem, mert sokszor láttam a nagyoktól. Ilyenkor a nagyok nem tudnak egyébre figyelni csak arra, amit egymásnak mondanak és ha elmegy a másik, akkor is arra gondolnak. — Az lehet. De nem beszélnek róla. Inkább arról beszélnek, akit gyűlölnek. A Böske üem mer soha Völgyi Tivadarról beszélni, de a szakállasról elmondja sokszor egy nap, hogy utálja. Még beszültünk egy kicsit másról is, aztán elköszöntem Lizától. És sokáig nem találkoztunk. Szeptember volt. Hat óra lehetett, sétáltam. Olyan jó volt igy, egyedül, sokszor vágytam erre, ugy éreztem, mintha valani nagy ajándékot adna az utca. Szines és megborzongató sejtelmek, öntudattalanul ébredő vágyak szédültek a lelkembe, mint valamely különös ízű, illatos ital cseppjei. A Práter-utcánál meg kellett illanom, mert kocsi jött. Fehér ruha és fehér, virág villant a kocsiból és a Böske halvány, szép arca Mellette az üzletvezető ült, — szakáll nélkül. Istenem — gondoltam — levágatta a szakállát. Szerelemből levágatta a szakállát! S ez olyan nagyon nevetséges volt. Hangosan nevettem volna, ha eszembe nem jut, hogy az utcán vagyok. Ugyanekkor valaki lihegve megfogta hátulról a két karomat. Liza volt, futva ^ért utói. — Ugv örülök neked, Vera! Régen nem láttalak ! Képzeld, a Böske férjhez ment az üzletvezetőhöz, mert levágatta a szakállát. A mama nagyon örül s a papa is hazajött a kórházból. — S a Völgyi Tivadar? Liza egyszerre szomorú lett. — Tudod... tegnap hallottam... a folyosón mondta a Böskének: llven kezeket egy szabóhoz vinni... ne menjen Böske, vá'rjon még... ezeket a kezeket márványba kellene faragni... és ugy csókolta a Böske kezét mindég. Én láttam. Ma pedig, mikor a Böskét elvitte a kocsi az esküvőre, az ablaknál állott, nézett, de csak ugy a semmibe, sokáig, azután leesett a feje az ablakfáhoZj a két karjára. , — Biztosan sírt a Böske kezei miatt.. — Lehet — felelte Liza s már ment is sietve haza az ünnepi lakomára. Karácsony délután. Köd feküdt az utcán s a templomi zene és gyertyafény remegve élt bennem, friss, zengő öröm ujjongását vittem haza a "karácsonyfához. A Mária-utca csöndes, templomos lelkű utca ugy is, most meg százszorosan ünnepi volt. Egy kapuból egy férfi és egy nő lépett ki s karonfogva mentek tovább. Megismertem: A Böske és a Völgyi Tivadar volt. Akaratlanul hallottam szavukat. — Ennek meg kell lenni, Tivadar. Maga Ígérte nekem és most hallani sem akar róla. Emlékszik-e, hányszor mondta, hogy márványba kell faragni a kezemet. S most nem engedi. Az alkalom megvan, Berkey Laci, a szobrász örülne... — De én... én nem akarom! Én megfestem iá kezét, kis párnán, kis bibor selyem párnán csak a maga keze lesz! Csipkékből nő ki, mint egy szent virág és ujjainak fehér édes karcsúságát izgatóan élő vonalakkal teremtem meg. Igen, édes, ugy érzi majd, aki látja, hogy az a kéz a szivére > [w i]t ! RONA fényképészeti szalonja Manyiit\ 7finvi llflna-II ^ $7 A leg«o*eri»eM> tech«iisi felaaerelésíel. Reggel 8 Urától este 6 érái*,', borús 7rini#í Unna ii R L mjl MUi'C U, ü. M , jdífceu tj xár öi a ? Tlllanyerővel készölaek a legtökéletesebb müréini fénykép.*. £nflj1 ílUlld~U. 3,
