Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)
1924-12-23 / 293. szám
4 j mrn wtK ISI4. december 194. i nyíregyházi gazdák elmondották panaszaikat. A gazdák helyzete sem rózsás. Mik a nyíregyházi kisgazdák kivánságai. A vasárnapi gazdagyülés. Nyíregyháza, decmeber 22. A Nyirvidék tudósítójától. A Gazdák Otthonának nagytermében vasárnap délelőtt 11 órakor számos nyíregyházi gazdát látunk együtt. Gazdagyülés lesz ma, amelyen a Magyar Gazdaszövetség kiküldöttei tájékoztatják a gazdákat és hallgatják meg a gazdatársadalom panaszait. Mert ne higyjük, hogy a gazdák helyzete ma olyan rózsás, mint a városi polgárság gondolja. Ma a magyar kisgazdának ugyancsak Bok gondtól fő a feje és jól a sarkára kell hogy álljon, hogy ezekkel a gondokkal megbirkózzék A Magyar Gazdaszövetség részéről dr. Ihring Károly egyetemi tanár, főtitkár jelenik meg. Czettler Jenőt is várták, de ő félreértés következtében nem érkezett meg. Jelen vannak Kausay Tibor vármegyei gazdasági felügyelő, Mikecz Ödön dr., Szabó András állam rendőrségi felügyelő. A gyűlést jánosbokori Kovács András elnök nyitja meg, majd dr. Ihring Károlynak adja át a szót, aki átadja a Magyar Gazdaszövetség üdvözletet a nyíregyházi gazdáknak. A Gazdaszövetség nem politizál. A Magyar Gazdaszövetség célja — mondotta Ihring dr. — hogy a magyar Gazdatársadalom érdekeit előmozdítsa, a kis- és középbirtokosok boldogulását elősegítse. A szövetség nem politizál, nem keres összeköttetést egy párttal se, akármilyen szép neve is van az illetőnek. Közvetlen érintkezést keres a szántóvető emberekkel, akik a gazdálkodást a kezük munkájából ismerik. Bejárja az országot, hogy közvetlenül a gazdák ajkáról hallják, mi a panaszuk. Ennek a mai gazdagyülésnek is az a célja, hogy szóhoz jussanak a gazdák, mondják el, mi a panaszuk. A központ egybeveti a kerületi értekezleteken elmondott panaszokat és igyekszik azokat illetékes helyen orvosolni. Itt — mondja Ihring dr. — önök beszéljenek, én majd Budapesten fogok beszélni. A magyar jövőt a gazdák alapozzák meg. Magyarország jövője a mezőgazdaságon alapszik. Ezt sokan hangoztatják, de itt, Szabolcsban eszerint is rendezkedtek be. A' kisvasutakra gondol, amelyeknek nincsenek piros bársonyos gyorsvonati kocsijaik, de megállanak minden falu mellett. Egész gazdasági politikánkat ez a vasút jelképezi, ezt a politikát is a falu érdekeinek megfelelően kell berendezni, természetesen tekintettel más foglalkozásbeliek érdekeire is (Ugy van!). Öt év óta ezt halljuk, de csak jelszó marad. A mezőgazdáknak sok panaszuk van. Ilyenek elsősorban a súlyos adóterhek. Nem is annyira maga az adó fáj, de igenis fáj az a mód, ahogyan az adót beszedik. A' faluval nem tudnak ma sem megfelelően "érintkezni. A vámkérdés és a gazdák. Közelről érinti a gazdákiérdekeit a vámkérdés is. A gazda nem hoz be ugyan semmit az országba, de életkérdés ránézve, hogy itt bent az országban milyen ára van a kenőolajnak, a szénnek stb Ha ez drága, meg kell az árnak térülnie a búzában, tejben, állatban. Mármost, ha a vámok nem védik a gazdát, ha olcsó búzát, burgonyát stb. hoznak be, akkor a gazda nem találja meg a keresett árat. A gazdák jómódja csak látszat. Jelentős kérdés a gazdák szempontjából a hitel kérdése is. A gazdáknak többször « szemükre vetjk, hogy a háború folyamán jó ára volt a termésnek, tehát megfizethette minden adósságát sőt vagyont is szereztek. — Ebben több a látszat, mint a valóság, Igaz, hogy több volt a pénze, de alig vehetett rajta valamit. Az eke, szerszám régi, a gazdasági épületek romlandók. Az idei rossz |térmés mindezt betetőzte. De ma az a helyzet, hogy nem is jó, ha a gazdának mindenben jó termése van. Az idén Kecskeméten pl. óriási gyümölcstermés volt. Jöttek a kereskedők, de nem vettek, mig annyira le nem szorították az árakat, hogy számos gazda be se vitte a gyümölcsöt, mert többe került a szállítás, mint amennyit kaptak volna érte. A gyümölcs megrothadt. Itt magunk vagyunk a hibásak. Ki kellene kapcsolni a kereskedőket és közvetlenül a fogyasztókkal kellene érintkezésibe lépni. Mert a gazdák azt látják, hogy tőlük leszorított, alacsony áron veszik meg a termést, a fogyasztóknak pedig méregdrágán adják el. A gazdának egyszóval igenis szüksége van pénzre, olcsó hitelre. Honnan vegye. Hiszen a Hitelszövetkezetek is 30—40 százalékos drága hitellel dolgoznak. Dr. Ihring ezután felkéri a jelenlévő gazdákat, hogy mondják el ami a szivükön fekszik s az elhangzó kérelmeket ő a Gazdaszövetség igazgatóválasztmánya elé fogja terjeszteni. Simkó Endre dr. a gazdák ügyésze az első felszólaló, aki szóvá teszi a hitelkérdés rendezésének sürgősségét. A mezőgazdasági hitel nem várathat tovább magára. Bemutatja a Hitelszövetkezet levelét, amelyből kitűnik, hogy maga is csak 25 százalékért kap pénzt. A gazdák ennél még drágábban kapják. Lehetővé kell tehát tenni, az olcsóbb, kisebb mezőgazdasági hitelt a gazdák számára. Lovas Kovács János több sérelmet tesz szóvá. Azt mondják, hogy a gazda kifizette adósságait. Igaz, kifizethette 1915-ben, 1916-ban. De azután jöttek a maximálások, rekvirálások, jött a rossz termésű esztendők sora. A gazdatársadalom állandóan hanyatlik. Az a jelszó, hogy többet termelni!. De hogy termeljen a gazda többet, mikor a termésből mindent elvonnak. Bud miniszter is kijelentette," hogy a gazdákat' nem lehet jobban megterhelni. Hiszen husz aranykoronából tizenhat - adóba jut. A jövedelemnek ptöd része marad meg a gazdának. Hogy lehet ebből az egyötödből többbtermelést csinálni. Szerszám, épületek, minden kopott, romló már a gazdaságokban. A kéményseprők ellen. Mentesíteni kellene a tanyákat, falvakat a kéményseprőktől is. Nyáron a fák alatt alszik a kéményseprő, egy-két tanyába benéz lés fizetni kell. Mindenütt szabadkémény van, s a gazdasszonyok minden héten leseprik a kéményt évtizedek óta. Csak fölösleges zaklatása a népnek a kéményseprés. Földsávok az utak mentén. i Az országutak mentén két oldalon széles l sáv van kihasználatlanul. Ma minden talpalattnyi földre szükségünk van. Adják oda ezt a sávot annak, akinek birtokán átmegy. Több ezer holdat nyerünk vele az ország és „ a nép javára. (. Í Ártatlan asszonyokat büntetnek. A nyíregyházi piacon sokszor igazságtalanul éri büntetés a gazdaasszonyokat Tizennégy-tizenhat kilométer távolságról hozzák a tejet a piacra. Ha megavasodik Parfüm-kazettak és kölnivizek reklámárakon a Divinában, Zrínyi Ilona utca 9 szám. útközben a több napon át gyűjtött, néha különben is avasodásra hajlamos tej,, súlyos pénzbüntetéssel, sőt fogházbüntetéssel sújtják az asszonyokat. Nem kedvtelésből jönnek ők be olyan messziről. Büntessék a tej hamisítókat,, ne pedig az ártatlan gazdaasszonyokat. Drága igazolványok. Sérelem az is,, hogy az őstermelés* igazolványok nagyon drágák. Ha netalán elvész az igazolvány, dupláját fizeti a gazda. Ha tévedésből a családtag a gazda igazolványával megy 'ki„ elveszik az igazolványt és megbüntetik jérte . Duplacsöves kis üstöt a gazdának. Lovas Kovács János később még egyszer felszólal és a kisüstökre felszerelt órák eltávolítását kéri. Az óra meggátolja az üst tisztántartását,, mert, igy a csövet nem lehet kimosni. Adjanák dupíaesöves, óramentes kisüstöket. Igy csak zavaros folyadék az, amit a gazda főz. Az adók aránytalansága. Az egyik kisgazda okos beszédben szóvá teszi az adókivetés aránytalanságát. Tapasztalta, hogy két olyan földbirtokos közül, ákíjvűefk teljesen egyforma a birtokuk, az egyik őtveu-hatvan aranykoronával több vagyon és jövedelmi adót fizet, mint a másik. A finánc a pincében, Lovas Kovács András azt a gazdakivánságot hangoztatja,, hogy a sajat szükségletűkre termelők a szőlő területe után fizessék az adót. A finánc most a pincébe jön le, ott vizsgálgat, ugy hogy a gazda állandóan rettegésben van, hogy vagv kevesebbet, vagy többet jelentett be és'megbüntetik. A kisüstöt is szóvá teszi. Ha a kecskeméti gazdáknak kisüstjük lett vőlna. nem rohadt volna meg annyi gyümölcs, mert szesszé főzhették volna. A'kereskedők pedig megadták volna az illő árát mert látták volna, hogy a gazda nincs rájuk szorulva. Paulusz Márton szólal fel ezután. Mély csend támad y, teremben,, mikor az ősz vezér beszél. — Azl kérdi a szövetség főtitkárától,, hogy mi van a sertéskiviteli engedélyekkel,, a kiviteli tilalmakkal. Potom áron kénytelenek adiíf a sertést. A gazdák ne higyjék, hogy őket neny érdekli a kiviteli tilalom kérdése, pedig nagyon is. Akik a szombati sertéspiacon voltak,, tudják, hogy húszezer koronáért vesztegették ott a 450 ezer koronás kukoricával hizlalt sertést. Ez rendben volna, ha legalább a fogyasztó jutna egyszer máiolcsó húshoz. De mi 'történik? A hentes, akinek a gazda kénytelen a sertést eladni, a húszezer koronás sertésből harminchatezer koronás hust és csontot ad a í'ogyasztónak. Ha már a gazda nem érheti el a megfelelő árat,, legalább az volna a vigasztalása, hogy az a szegény mosónő vagy tisztviselő jóllakjék a sertéshússal. — Mindennek a gazdák az okai,, mert nem szervezkednek. Ha meg volnának szervezve — mondotta Paulusz Márton akkor kimértük volna mi magunk az olcsó sertést, hisz van hozzá helyiségünk. Az útszéli akácfák. Paulusz Márton után Lovas Kovács András jelenti be,, hogy még egyszer felszólal, egy gondolatát az elébb elejtette. Szóvá teszi, hogy az utbiztosok azt követelik, hogy az utmenti ciroktól egy méterre lehet csak fákat ültetni. Ez igazságtalan és veszedelmes,, mert az árkok ma már kétszer olyan szélesek,, mint mikor a müutakat készítették és ebben a
