Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-03 / 277. szám

6 JttfiftflBÉK 1914. december 3. |{WllllflltnillKII!ltllllIllill!llllliilllillltlllilinilllllllllllllllllHIIIHIIIIIti]| Karácsonyi I0CCASI0 árusítást j f. hó 22-én megkezdtük. | | Felhívjuk n. b. vevőink | I figyelmét áruink ez évi ! nagy választékaira és I olcsó árainkra! I FODOR FERENC I | ÉS TÁRSAI | férfi és női űiyatiíriihóya. H 4985-15 |§ filll[l!IIIIIIIIIIIIininilllllllllIIIIII!!llllllllll!!lll!IIIIIIIIIIIIII]lllll!l!!lll!lllliÍ A KANSz-ban tervezett rabattegyletről. Azt hiszem, nemcsak én, hanem a tiszt- j viselők jórésze a legnagyobb megdöbbe- 1 néssel és felháborodással olvasta Séthy An- J tal dr. igazságügyi államtitkárnak a Nyir­vidék f. évi november hó 30. számában kö­zölt nyilatkozatát, mely szerint a KANSz a fizetésemelés iránti küzdelem feladásával u. n. rabattegyletbe akarja a tisztviselőket tömöríteni. Ez az eszme a KANSz abszoiut tehetet­lenségét és csődjét jelenti. Az államhata­lommal szemben már kifogyott a küzdelem eszközeiből és most a kereskedelem jóté­konysági megadóztatásával óhajtja a tiszt­viselők labilis létét biztosítani. Mert minek vegye a kereskedő azt az 5—25 százalékos tisztviselői árengedményt, ha nem jóté­konysági adónak vagy alamizsnának. Más­részt meg lealázó a tisztviselőre nézve és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a tisztviselőt ismét arra a konszolidált béke­beli polcra emelje, hogy magát ismét füg­getlen urnák érezze és lelkét az állásának és műveltségének megfelelő önérzet töltse be. Az eszme nem is uj. Egyenesen nevetsé­ges, hogy a KANSz most jön vele, mikor mint ellenszenves rosszat már rég elvetet­tük. Ki ne emlékeznék még élénken KANSz közbenjárására a kereskedők által nyúj­tott tisztviselői kedvezmények tekintély­romboló hatására és a különféle hivatalos kedvezmények is mily ellenszenvesekké tet­ték a tisztviselőket a nagyközönség előtt?! Azért a szanálással kapcsolatban örömmel üdvözöltük azt a kormányintézkedést, mely a természetbeniek és egyéb kedvezmények megszüntetésével jobb készpénz fizetést ígért. A rebach, vagy bocsánat »rabattegylet« eszméje nem is valósítható meg. Egyszerűen azért, mert manap a kereskedő nem dol­gozik akkora haszonnal, hogy átlag 15 szá­zalékot adjon a tisztviselőknek. Raktára az állandó pénzromlás következtében össze­zsugorodott, forgalma a közönség vásárló­erejének csökkenésével erősen megcsap­pant, ha hitelre szorul, csak 40—50 százalék kamatra kap pénzt, a nagy konkurrencia le­szorította a hasznot a minimumra, ezzel szemben a nagy rezsiköltség megmaradt. Hisz látjuk, hogy a tisztviselők boltja sem tud számottevő árengedményt adni. Na­gyobb árengedményt csak akkor tudnának adni a kereskedők és iparosok, ha a KANSz csak egyes kiválasztottakkal kötne erre nézve szerződést és a tisztviselőt csak kizá­rólag ezeknél szereznék be szükségleteiket. De ez mindenesetre csak a többi kereskedő érdekének sérelmével történhetnék meg, ami megint csak népszerűtlenné, sőt ellenszen vesekké tenné a tisztviselőket. Kisebb he­lyeken' viszont, ahol a tisztviselők nem szá­mottevő vásárlók, egyáltalán nem valósit­ható meg az árengedmény. De ha meg is valósul a rabattegylet és j kereskedők és iparosok készséggel fel is ajánlják a 15 százalék árengedményt, akkor í is mi haszna belőle a kisebb fajta tisztvi- ' selőnek ? Nézzük röviden, mire költi a tiszt­viselő a fizetését, amely a VIII. fizetési osz­tályban 3 családtagot alapul véve a külön­böző levonások után kb. 2.600.000 K. Ennek az összegnek jórészét a piacon költi el a tisztviselőné (tej, tojás, főzelékfélék stb.) ahol a kofa őnagysága nem akceptálja a rabattegyletet. A liszt, zsir ára a tőzsdei ár­jegyzéshez alkalmazkodik, ennél sem szá­mithat a tisztviselő árengedményre, sőt amint a tapasztalat mutatja, folytonos ár­emelkedésre. A tüzelő-anyag ára az idegen valuták árához igazodik és ezen cikkeknél csak minimális haszonra dolgozhat a ke­reskedő, mert hiszen mindenkinek módjá­ban áll elsőkézből vaggontételben besze­rezni. A viílanytársulat sem adhat enged­ményt, mert hisz maga is előlegekre szorul. A gyógyszertár hivatalosan megállapított árakkal dolgozik, engedményt nem adhat, az orvos pedig eddig is méltányolta a tiszt­viselő szegénységét. Maradna a ruházat. Er­re már nem futja a fenti összegből, tehát hiába adnak 15 százalék engedményt. Ha meg tömegesen dolgoztatunk egy-egy sza­bóval vagy cipésszel, akkor lassankint a mi­nőség az árhoz fog igazodni, állandó lesz a panasz és ez az akció is, mint sok más, dics­telenül fog kimúlni. A tisztviselők nagy zö­mére nézve tehát a 15 százalék árenged­mény nem jelent semmit, mert a kis fizetése jórészt oly dolgokra megy el, amelyekre az engedmény rendszere nem terjeszthetők. De tegyük fel, hogy a teljes fizetése után éri el . a 15 százalékot, a megtakarítás akkor is csak havi 390.000 K-ra, azaz 23 aranykoronára rug. Ez az összeg nem pótolhatja azt a havi j 150 aranykoronát, amennyivel most kevesebb j a tisztviselők fizetése, mint amennyi a háború | előtt volt, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az árak ma 20—30, sőt a textiláruknál 100 százalékkal magasabbak, mint a háború előtt voltak. I 1" zsás súlyzói akarja kivinni és hasztalan erőlködés után a vállára kapja az ostort ést azt viszi ki nagy 'diadallal Tévedésnek tartom az államtitkár ur azon megállapítását,, hogy a fizetéseme­lés oly nagyarányú drágulási folyamatot eredményezne,, hogy a tisztviselőknek semmi hasznuk sem volna a fizetésemelés­ből, szerinte azért, meri akkor az állani kénytelen volna az állami szolgáltatások» árát felemelni. Az cállami szolgáltatások^ már régen 100 százalékos aranyparitásra emelkedtek ,mig e zzel szemben a tisztvi­selői fizetések átlagban csupán 50 száza­lékra. Nem is az «állami szolgáltai ások árából kell a fedezetet a fizetésemeléshez előteremteni, hanem helyes adórend­szerrel az állami bevételek fokozásával a terhek és az áldozalliozatal egyenletes el­osztásával. Mert el lehet ám képzelni sze­gény államot gazdag polgárokkal is,, mint ahogy lehet szegény egyesület gazdag ta­gok mellett,, ha a tagsági dijak vagy egyál­talán nem, vagy csekély vásárló erejű pénzben folynak be„ Ehhez hasonlított az állani helyzete a valorizáció befejezéséig és ha már 1920-ban bevezették volna a valorizációt,, mint ahogy több közgazdász és e lap hasábjain Pisszer János is már régen hangoztatta, akkor nem jutottunk volna emiyire. Ma már bizonyos távlatból é,s keserű tanulságok után már világosan 4 O és valódi amerikai prima minőségben a Hungária Cipőáruidba Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 5. sz Telefon • 195. Telefon : 195. A rabattegylet eszméje tehát nem való egyébre,, mint arra, hogy mellékvágányra terelje a tisztviselők élet-halál küzdelmé­nek ügyét, hogy hiu reményekkel pilla­natnyilag enyhítse a feszültséget és tá­volról sem pótolhatja azt a komoly küz­delmet,, melyet a KANSz a tisztviselők­nek kulturemberhez méltó megélhetésé­ért vállalt. Mert olyba tűnhetne fel a do­log,, mint mikor a cirkuszban a szerelvé­nyek kihordásakör az Auguszt erővel a má Óriási választékban kapható nők, férfiak és gyermekek ré­szére minden nagyságban és formában. Mindenki most vásárolja be szükségletét, ameddig ezen olcsó készlet tart. Javításokat elfogadunk. Jönnek a Bridgeporti

Next

/
Oldalképek
Tartalom