Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-07 / 255. szám

4 j Rimw tx. 19$4. nonemhpr 7. tős staffázst adva a festői,, a magasztos je­lenetnek. Kállay Miklós főispánnak üd­vözlő szavai adják a beiktatás megnyitó­ját. A kormányzó a büszke tölgy alatt áll,, vele szemben az ősi vármegye főispánja, ezeréves család magyar szellem fényét vető ivadéka az ezeréves nagy mull ha­gyományainak pásztortüzét gyújtó ünne­pen. Legmélyebb hódolattal köszönti,, alatt­valói hűséggel, szeretettel üdvözli a Főmél­tóságu Urat,, Magyarország kormányzóját, aki eljött az ősi vármegyébe,, hogy itt egy darab magyar földet s egy magyar embert örök szövetségre egyesítsen, üdvözli e föld Urát,, reménységét, aki mindent, ami elveszett, de ami vissza is szerezhető, visz­sza fog adni. Isten áldása kisérje,, támo­gassa e munkájában. 'A törzskapitány a világháború hőséről. Háromszoros éljen riad fel ércesen a főispán üdvözlő szavaira,, a hódoló sze­retet meleg árama sugározódik az ország 'Nagyura felé. Most vitéz Toókos Gyula a Vitézi Szék törzskapitánya lendületes be­szédben méltatja az ünnep jelentőségét a birtokba iktatott hősnek,, Reviczky tábor­noknak vitézi tetteit. Feltámadnak a vi­lágháború reminiszcenciái,.a viharok, titánl küzdelmek rianásai,, a győzelem reményé­nek csillanása. rA mai'nap — mondja a törzskapitány — a jutalmazás napja. — !A Főméltóságu Urnák,, az ország kormány­zójának lelkében támadt az eszme: cso­korba szedni a háború virágait. A vitézi rend létesilésének egy másik tényezője a telkeket felajánló honfiak elhatározása. — Voltak idők,, amikor férfiak, nők fegyver­rel álltak a honmentő munkába. Ma nem fegyverekre,, erős várakra van szükség, hanem a magyarság erőinek megszervezé­sére. Revisnyei vitéz Reviczky Lászlóné bölcsen felismerte ezt a szükségességet és ércnél maradandóbban örőkitelte meg ne­iVét,, mikor szép, ősi birtokát a haza oltá­rára ajánlotta fel. Legyen áldott az ész, amely a Vitézi Rend eszméjét adta,, ál­dott legyen a sziv, amely az eszmét felka­rolta. De a mai nap az emlékezés napja is. Kötetekre terjedne, ha Reviczky László tá­bornok ötvenkét havi harctéri tetteit felso­rolnánk. Az első honvéd gyalogezred pa­rancsnoka, Reviczky ezredes. Galiciának, a Kárpátoknak zugó folyói tudnának a vé­res,, diadalmas csatákról beszélni, ame­lyekben hősi lélekkel vett részt. Aztán Do­berdó rettentő pokla,, füstfelhő, a legiszo­nyúbb égiháború zengése van előttünk, amikor a föld keserű leve,, a tenger kicsap a medréből. Hét-nyolcszoros túlerőt tartanak vissza a magyar csapatok,, akiknek hősies­ségét maguk az olaszok,, maga az ellenség obeliszkkel örökítette meg. A Monté San Gábrielt hét héten át védte Reviczky László csapatával s a friccsi áttörést,, a mely Velence alá vitte győzelmes csapa­tainkat, az ő védelme tette lehetővé. A legszebb jutalmat nyerte el, IV. Károly ki­rály személyesen tűzte hősi mellére a má­sodosztályú Vaskoronarendet. A mai nap a jövőbe tekintés napja is. Vitéz Reviczky György — szól most g törzskapitány a tábornok fiához — te,, aki atyád révén lettél várományosa e vitézi birtoknak, tekints atyádra és nézz erre az ezeréves tölgyre!! Atyád: fényes csil­lag,, amely célt mutat, ez a tölgy a magyar őserő, amely kitartásra int. Ez a föld pe­dig köt és hiv, jutalmaz, parancsol és el- j takar. Ideköt,, Erdélybe hiv, a munka ál- i dásával jutalmaz s egykor pihenést,, nyu­galmat ad. Szeresd,, ápold) ezt a földet, te­remjen rajta »zöld kalász, dus kalász, sza­badság kalásza, bosszú aratása.» •Megáldják a vitézi birtokot. Vitéz Toókos Gyula törzskapitány be­széde viharos lelkesedést keltett. A megha­tódottságot Soltész Elemér tábori püspök és Marnó Gyula esperes áldást mondó be­széde fokozza. Soltész Elemér a magyar égen váltakozó árnyról és fényről beszél, j a küzdelmek"borulatáról,, a honfiúi eré- f nyék csillagos fényéről. Vájjon — mon- ' dotta,, a felénk boruló szürkület az alkony (vagya hajnal szürkesége-e? Vallomást tesz,, hogy az a hajnal szürkülete. Bizonysága ennek a szent mag évről-évre való uj haj­tása. A választottak szövetségének ma egyik vitéz tagja veszi jutalmát,, áldja meg Isten a földel és munkás birtokosát. — A tábori püspök áldása és imája után Marnó Gyula esperes lép a kormányzó előtt álló fehér asztalhoz és mélyen járó, gyújtó hatású beszédet mond. Teremjen ki — mondotta — ez a föld az anyagija­Vak mellett erkölcsi javakat, magyar hi­tet,, a magyar ideálokért való élni, halni tudás erejét és a hit,, amelyet e föld kiterf­mel„ nevefjen uj vitézeket. 'A kormányzó, beszéde. Az egyház papjainak zsolozsmás be­széde elcsendesül,, minidien szem a kor­mányóra nézz,, aki gyönyörűen csengő ma­gyarsággal, érces mondatokban szól a nagy magyar kötelességről. Hogy ha vitézt iktatunk be birtokába,, mindig az az érzésem,, hogy egy tölgycse­metét ültetünk el, amely gyökeret ver a televényes, véráztatta magyar földben. — Megerősödik, hatalmas törzse lesz minden egyes tölgynek s a hatalmas törzsek év­századok viharaival küzdhetnek, uj. friss hajtásokat hoznak a haza örömére. Ez a vitézi rend hivatva van az egészségesebb, boldogabb Magyarország megteremtésére. Ma az egész világon áll a harc a j<3j (és a rossz között. Uj és uj gondolatok,, esz 1­mék vetődnek fel az évszázadok során, uj gondolatok jöttek, amelyek harcba vit­ték a nemzeteket,, nemzedékeket. Egyetlen nagy gondolat van,, mely. kétezred óta megdönthetetlen,, a keresztény hit, amely ellen kétezer év óta a marxizmus intézett legádázabb, legnagyobb rohamot. Ma is áll ez a harc, a marxizmus harca,, pedig ez az irány ha bujkálva álar­cot vesz is fel,, végeredményben #da ve­zet, ahol ma Oroszország van, ahol az emberek éhen pusztulnak, ahol tönkre megy az ország. Oroszország állatállomá­nya ma már a békebelinek két százalé­kára ment vissza s mig a békében ötven millió rubel gazdasági eszközöket hoztak be az országba,, ma alig egy millió értékűt. A züllés, a pusztulás utján van a mai Oroszország. Az egész világ szeme előtt történik ez a pusztulás,, láthatjuk, hová ve­zet Oroszország utja, a züllésbe, mert ha egy ország balfelé kezd csúszni,, nincs megállás a tökéletes anarchiáig,, a züllésig. Hogy! ez ebben az országban soha meg ne történhessék, erre való a Vitézi Rend. Én téged — kedves tábornokom — vi­tézi földedbe iktatlak. Neveld a te váro­mányosodat, hogy olyan legyen, mint te voltál, első legyen előtte a haza, soha a haza szeretetében meg ne tántorodjon. Tekintsd fiaidnak a falu népét. Sze­resd őket,, mert vitézi telek urának len­ni kötelességeket jelent: hogy vezé­relje,, szeresse, támogassa a szegény em­bert, ez nekünk ebben az országban most első kötelességünk. Mi„ akik magya­rok vagyunk, mindnyájan test­vérek vagyunk. Hiszen a nemzet egy családból nőtt, sokasodott, nekünk testvé­reknek kell maradnunk szeretelben,, meg­értésben. Meg vagyok győződve róla, hogy itt, Szabolcsvármegyében, mely egykor ennek az országnak szive volt s ma végvára — olyan nép lakik, amely megállja a helyét teljesiti kötelességét,, szereti hazáját, buz­gón imádja Istenét,, s hiszem, hogy ezen az ősi földön évszázadok múlva is tisztelet­ben tartják azt az ősüket, aki véghez vitt vitézi tettéi alapján vitézi telkeket alapi­tott. , A kormányzó nagyhatású szavaira új­ra felharsan a háromszoros éljen, majd Vitéz Reviczky László tábornok mond meghatottan köszönetet a kormányzónak a következőkben. Reviczky tábornok beszéde. Főméltóságu Kormányzó ur ! Legkegyelmesebb Haduram ! Hódolatteljes tisztelettel és hűséges ra­gaszkodással köszönöm Főméltóságodnak kitüntető magas kegyét, hogy vitézi birtokba iktatásom alkalmából személyesen ide fá­radni és kegyes elismerő szavaival e napot nékem és családomnak örökké emlékezetessé tenni méltóztatott. — Az összeomlás után, midőn Főméltó­ságodnak lelkében a vitézi intézmény esz­méje megszületett és az eszme megtestesü­lése céljából Főméltóságod hivó szavával a nemzethez fordult, fenkölt magas intentiój a mi szivünkben is visszhangra találtak, a melynek hatása alatt a feleségem azon elha­tározásra jutott, hogy ősi öröklött birtokát leszármazottatok részére tiszti vitézi birtok­nak ajánlja föl, hogy Isten akaratához képest és emberi előrelátás szerint nemcsak utódai­inak jólétét, de hazánk, nemzetünk és ma­gyar fajunk anyagi gyarapodását és 'bol­dogulását is szolgálja. Főméltóságod legmagasabb elhatározá­sával ezen felajánlás elfogadva és a mai beiktatással befejezve lőn. Gyermekeim készséggel vállalták a bir­toklásban beállott ezen megkötöttséget és lén, mint a feleségem bizalmának letéteménye­se, teljes erőmből arra fogok törekedni, hogy e birtokot, mely több, mint negyven esztendei bérlet, forradalmi és oláh fosztogatás után — lerombolva került a kezeimbe, — intentiói­nak megfelelően a gazdasági kultura olyan fokára emeljem, hogy családom és alkal­mazottaimnak megelégedett, boldog otthona legyen. f i ! f ' ' t 1 í Főméltóságodnak legkegyelmesebb sze­mélyes megjelenése törekvéseimet nagy mér­tékben előmozdítja, mert Isten áldotta, de hamupipőke sorba jutott vidékünk helyzetére tereli a mi agilis és megértő közigazgatásunk figyelmét és igy reményünk nyilik arra, hogy mi is belekapcsolódunk az országos termelés egészségesebb vérkeringésébe, — ide is el­jut a magyar kultura a mi népünk lelkét is áthatja a magyar haza szeretete, annak meg­becsülése és megértése. Kiragadtatik abból Péntektől Rao smgh Bosszúja Vasárnapig A megbélyegzett asszony. — Főszerepben: • ** a Diadalban «r Poia Ne gn a Diadalban \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom