Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-30 / 275. szám

A KANSz. rabattegyletbe igyekszik tömöríteni a közalkalmazottakat. Séthy Antal dr. igazságügyi államtitkár nyilatkozata. Most, amikor világszerte egyre súlyosabban nehezednek az egyes államokra a világháború előidézte gazdasági krizis terhei, minden kormánynak súlyos gondját képezi az állami adminisztráció gépezetének fenntartása. Különösen a legyőzött, de főként a területveszteséget szenvedett államok érzik suyosan Itisztviselőik ellátásának problémáját. Mindenütt felmerült a takarékosság szükségessége és ennek megvalósitása érdekében kénytelenek voltak a kormányok régi és kipróbált tisztviselőik egyrészét elbocsátani, a nélkülözhetetlen és szolgálatban visszatartott tisztviselők illetményeit pedig képtelenek voltak abban az arányban emelni, amint azt a gazdasági viszonyok állandó rosszabbodása indokolttá tette volna. Természetes, hogy Magyarország is kénytelen saját állami háztartásába bizonyos takarékossági rendszabályokat megvalósítani és igy vált ismert fogalommá a B) lista és »a közalkalmazottak nyomora«. Mint minden hadviselt államban, ugy Magyarországon is szervezetbe tömörültek a közalkalmazottak érdekeik megvédésére. Ez az erkölcsi testület: a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége mindent elkövetett, hogy a közalkalmazottak problémájának sima és eredményes megoldását elősegítse. Sajnos, azonban meg kell állapítani, hogy ez a szervezkedés a magyar köztisztviselők számára annyira nóvum volt, hogy az egyesület működése, ellenére a vezetőség minden törekvésének, nem fejthetett ki olyan irányú és eredményű működést, amint az kívánatos lett volna. Az eredeti intenciók szerint ugyanis az egyesületnek a gazdasági szervezkedést és a gazdasági erők öszszefogásának célját kellett volna szolgálnia, ezzel szemben a közalkalmazottak jórésze ugy vélte, hogy az egyesületnek szükségszerűen az állammal szemben, sőt esetleg ellene kell érdekeit megvédenie. Egészen természetes az, hogy akkor, amikor az államnak valósággal meg van kötve a keze, nem teljesíthette a vele szemben támasztott követeléseket, aminek következménye az lett, hogy a KANSZ legutóbbi ülésén elkeseredett hangú kifakadások hangzottak el az egyesület eddigi működése miatt. A KANSZ elnöksége ezeknek a kifakadásoknak hatása alatt le is köszönt állásáról, de miután az egyesület választmánya az elnökséget bizalmáról biztosította, valószínű, hogy az elnökség-válság elsimul. Tekintettel a közalkalmazott-probléma nagy fontosságára, érdekesnek tartottuk kérdést intézni Séthy Aníai dr. igazságügyi államtitkárhoz arra vonatkozóan, hogy a problémának milyen megoldását tartaná célravezetőnek. Kérdésünkre a'következő információt kaptuk: — A közalkalmazottak tagadhatatlanul súlyos helyzetét két irányban megindított akciókkal próbáltuk megjavítani. Az egyik az állam segítségének fizetésemelés, előleg formájában való kieszközlése. Sajnos, ez az irány a népszerűbb, bár a legnagyobb siker esetén sem jelenthet intézményes megoldást, mert hiszen minden, az állam megterhelését jelentő akciónak a nyomában olyan drágulási folyamat jelentkezik, amely jóval több terhet rak a közalkalmazottakra, mint amennyi előnyt az elért segítség jelentett. Éppen ezért sokkal fontosabbnak tartom a másik irányú akciót, amelynek hihetőleg sikerül a jövőben megnyerni a közalkalmazottak táborát. Ez az akció abban áll, hogy külföldi mintára u. n. rabattegyletbe tömörítsük a közalkalmazottakat, akik ilyenformán minden szükségleti cikket átlag 10— 15 százalékkal olcsóbban szerezhetnének be. A közalkalmazottak ugyanis olyan hatalmas fogyasztó tábort képviselnek, hogy megfelelő szervezkedésük esetén a kereskedelemmel és iparral szemben könnyen érhetnek el jelentős 5—25, keresztmetszetben tehát körülbelül 15 százalékos rabattot, árengedményt, ami egyértelmű állandó és automatikusan emelkedő fizetésemelés előnyeivel annál is inkább, mert ebben az esetben nem jelentkezik az a drágulási folyamat, amely elkerülhetetlen akkor, ha at 'állam folyósít egy ugyanilyen arányú fizetéstöbbletet, de egyúttal kénytelen az állami szolgáltatások árát is felemelni, aminek viszont természetszerű folyománya a drágulás, amikor is a tisztviselők, mint fogyasztók valósággal ráfizetnek a fizetésemelésre. meghosszabbítva. Hétfő, kedd, szerda Vasárnap nov. 30. délután 4-kor mérsékelt helyárakkal Jánosbogárka csak csillogj. (Lysistrata.) Kant. (1724—1804.) II. Említettük, hogy Kant szerint minden filozófia első s legfontosabb feladata annak a kérdésnek az eldöntése, hogy honnan és hogyan származnak igaz ismereteink és meddig terjedhet megismerésünk határa. A filozófiának azon ága, amelyet ismeretelméletnek nevezünk, éppen az itt felsorolt hármas problémával foglalkozik. Kant a maga részéről uj ismeretelméletének felépítését tekintette főérdemének s mint már mondottuk, e gondolatait 1781-ben »A tiszta ész kritikája« cimén megjelent hatalmas müvében fejtette ki. Arra a kérdésre, hogy honnan származnak igaz, világos, tudományos értékű ismereteink, a Kant előtti filozófia két feleletet adott; igaz, világos ismereteink csak tisztán a rációból, az észből származhatnak; ezt hirdette a racionálizmusnak nevezett filozófiai irány, míg az empirizmusnak nevezett irány ismereteink egyedüli forrásának az empíriát, a tapasztalást tartotta, lett légyen az akár az érzékszerveink utján keletkezett u. n. külső érzékelés (szenzuálizmus), akár pedig u. n. belső vagy közvetlen érzékelés, ahogyan lelkem pillanatról-pilla- 1 natra történő változásairól szerzek tudo- | mást. Az empirizmus szerint tehát csak arról lehet tudomásom, amit hallhatok, láthatok, ízlelhetek stb., röviden, ami a tapasztalatom körébe esik; ellenben Istenről, lélekről s a világról, mint a jelenséghalmaz egységesitőjéről, semmiféle tudomásom s tudományos értékű ismeretlen nem lehet, bármennyit is spekulálok, okoskodom róluk. Az empirizmus és a racionálizmus közti ellentét már az eddig mondottakból is kiviláglik. Vájjon melyik ismeretelméleti iránynak van igaza? »A tiszta ész kritiká«-jának végeredménye ezen ellentét elsimítása, e kérdésre való felelet. Kant ide vágó fejtegetéseit ismereteinket kifejezésre juttató gondolkodási formáknak, nevezetesen az Ítéleteknek az osztályozásával kezdi meg. A gondolkodástan (logika) a valakiről vagy valamiről való állítást vagy tagadást ítéletnek nevezi. Az ítélet nyelvtani formája a mondat. Ilyen ítélet pl.: A liliom elhervadt. Kant nem fejezi ki világosan az ítéletek osztályozásának szmepontjait; a sorok között azonban kiolvasható, hogy azokat két szempontból csoportosította: 1. Mely ítéletek gyarapítják ismereteinket? 2. Honnan nyerjük ítéleteinket? Az ismeretgyarapítás szempontjából ítéleteink vagy analitikusak (elemzők), vagy pedig szintétikusak (összetevők); analitikus az az Ítélet, amelyben az állítmány már az alany fogalmában benne van; pl. A test kiterjedt. A test fogalmában már benne rejlik a káiterjedtség fogalma, épp azért ez az ítélet voltaképpen nem gyarapítja, legföljebb világosabbá teszi, magyarázza ismeretünket. A szintétikus ítélet esetén az alany fogalmában nincs benn az állitinányi fogalom; pl. Pál gazdálkodik; Pál fogalmában nincs benne a gazdálkodás fogalma; ez az ítélet Pálról uj ismeretet közöl. A szintétikus Ítélet 'tehát tipikus ismeretgyarapitó ítélet. Hogy honnan nyerhetjük ismereteinket kifejező ítéleteinket, erre Kant is azt feleli, mint az előtte levő filozófiai irányok, a tapasztalásból és a gondolkodásból. A tapasztalásból származó- ítéleteket »a poszterióri« ítéleteknek, a gondolkodásból származókat pedig »a prióri« ítéleteknek nevezi. Ilyen »a poszterióri« itélet, pl. : A pa-' rázs éget; jellemző rá, hogy a benne kifejezett állitásnak csak valószínűségi értéke van, nem egyetemes és nem szükségképi összefüggést jelent; ez összefüggést csak tapasztaljuk, de nem látjuk át ésszel. Tény, a parázs néhány évezreden át, amióta ember él a földön, mindenkinek az ujját megpörkölte, aki megfogta, de ebből még értelmünk nem következtetheti azt, hogy a parázsnak holnap vagy holnap után is okvetlenül meglesz a mindenkit megpörkölő tulajdonsága. Csak igen valószínű, hogy igy Ea&S SSSBS Karácsonyfadíszek # Levélpapírok, emlékkönyvek, imakönyvek, ifjúsági iratok beszerezhetők TÓth Sándor kSnyv- és papinkereskedósóben (Rom. kath. Parochia-épület.) 5082-7 I