Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)
1924-11-01 / 251. szám
1924 n november 1. jnimwtK Vasárnap délután lesz a Nyíregyházán nyugvó hősi ha'ottak emlékünnepe. Dr. Sasi S'abó László mondja az ürwtpi bestédet. Nyíregyháza, október 31. A Nyírvidék tudósítójától. Nyíregyháza város ez idén is hagyományos kegyelettel áldoz a temetőiben nyugvó hősi halottak emlékének. A Hősök temetőjében gondos kezek rendbe hozták a katonasirokat s a középen emelkedő obeliszk körött november 2-án„ vasárnap délután 3 órakor lesz a minden észten dőben impozáns emlékünnep. Az ünnepség programmja a köveLkező: 1. Katonai fogadtatás. 2. Ima: Előadja a katonazenekar. 3. Gyászdal,, előadja a városi dalegylet. 4. Ima: mondja Leileregh Károly tábori lelkész. 5. Az Erzsébet hadiárvaház növendékeinek éneke. 6. Ünnepi beszéd: tartja dr. Sasi Szabó László. 7. Koszorúk elhelyezése a síremlékre. — 8. Himnusz. Előadja a katonazenekar. — 9. Katonai diszelvonulás. . Azok a hatóságok,, testületiek 1, vagy egyesülelek, amelyek a hősök síremlékére koszorút óhajtanak lelenni, szombat déli- 12 óráig jelentsék be a városháza 26.szá r mu szobájában. Meg vagyunk győződve róla,, hogy városunk lakossága az idén is szive egész melegével vonul fel a hősök emlékünnepére. Amikor rég elmúlt emberek árnyai járnakkelnek a képzeletben. Nyíregyháza, október 31. Üres a város. Népes a temető. Ilyenkor minden ember, akinek emlékezni valója van, kint jár a sírok közt. Minden fejfa mögött áll valaki, belenéz a lobogó gyertyafénybe és árnyakat idéz maga elé. Rég elmúlt emberek árnyékai járnak-kelnek a képzeletben. ' Rég megszűnt kacajok csendülnek, rég elfúlt sirások hallatszanak. Visszaint újra az elsuhant világ, minden szépsége és szenvedése ott kering az élők előtt. , Mikor még a jókedv csillogott, .... Kerek asztal körül ültek. Szemükben j mámor és jókedv csillogott. Poharat emelget- ' tek, szép hosszú dikciókban éltették egymást , és dehogy is gondoltak volna a halálra. ÍÉs most már mind idekerült. Kedves, fehérbajuszú öregurak, akikkel együtt halt a lelkesedés és a borba fojtott honfibú. Csendesen fekszenek, szétomló testükön nesztelenül munkálkodik az enyészet. ... Napfényes mezők perspektívájában hajladozik egy lány. Virágot szed, kacag, ujjong az életnek és a tavasznak. Kék volt a szeme, mint a májusi ég. Ajkán rövid nóták fakadtak. Keze vidáman kapkodott virág, csók és boldogság után. Menyasszonyfővel táncolt a sötét kapu felé és eltűnt mögötte, anélkül, hogy bucsut intett volna. És most a halottak kegyetlenségével hallgat odalent. Nem veszi észre, hogy valaki a keresztjéhez dől, nem veszi észre a forró könnyeket, melyek sírjára peregnek. Valaki járt-kelt a bútorok között., ...Kicsi, roskadó hant ellőtt térdel a fiu. Emlékei közt szorgosan halad visszafelé három-, öt-, tíz esztendővel. Látja a gerendás szobát, amely tele volt a petróleumlámpa füstjével. Valaki járt-kelt a bútorok között, vánszorgó léptei meg-meg állottak, amikor Sóhajtozni kezdett.. Teste nem ismerte a pihenést, lelke az örömöt, életéből kimaradt minden szépség. Áldozat volt, mint annyi más, akin keresztül önző életek taposnak bele a világba. Keze csak adni tudott, szeméből sohasem apadtak ki a könnyek. És elment egyedül, amikor a fia messze földön dőzsölt a cimboráival. Most visszaadja a fájdalmakat, ő, aki maga volt a jóság, most nem akar engedelmeskedni. Hiába idézgeti fia, hiába néz a süppedő hant felé, a ráncokkal árkolt arc nem akar előhajolni, a kéz nem mozdul, hogy megadja a feloldozást. nem pedig a bolond könyvek, amelyekből még senki sem lett okos. Hősünk körülbelől száz ablakot bevert mert szerencsére épen akkor kövezték a Nagykállói-utcát. Mikor már nem volt többé ép ablak a környéken, Hősünk saját házuknak az abiakait is beverte buzgóságában ... Ekkor azonban közbelépett valaki, aki még Puczér Jóskánál is nagyobb hatalom volt: az atyai nádpálca s ezzel hősünkre nézve a tiszaeszlári pör be volt fejezve. | i ! ! Nehogy azt higyjük, hogy most már a tétlen tespedés, a dologtalanság költözött volna be Hősünk életébe. Nem volt akkoriban unalmas város Nyíregyháza, mindig történt valami, ami a lelkeket foglalkoztatta. Számtalanszor megmutattuk, hogy nemcsak disznótor van Nyíregyházán, hanem van érzékünk a nagyobb dolgok iránt is. így : — egy napon Sztárek Ferenc, a Dessewffy grófok ügyésze fehér lófarkos, ezüstsisakban jelenik meg az utcákon. Az emberek összefutottak. Mi történt, micsoda nagy dolog van készülőben. Sztárek Ferenc, aki idáig csak annyiban volt nevezetesség a városban, hogy elnöke volt a Kuglizónak és a legszebb lányai voltak a Kállai-utcában : (Margit, Jolán, Valéria megannyi tünemények, akik a szemükkel a leggyorsabban vágtató utazókocsit is meg tudták állítani, ha kihajoltak ablakukon), kihirdette, hogy vége van annak az időnek, amikor a nádas házak égése egyszerű látványossága legyen csak a csőcseléknek és a semmittevőknek, — a nádas házak tüzét ezentúl el fogják oltani, — megalakul az önkéntes tűzoltóság. Hát ennél vidámabb dolgot sem találtak ki régen Nyíregyházán ! Katonai szabású egyenruhába öltözködött legény és öregember és kackiás piros sipkát nyomott a fejébe. Hej, milyen hódítóan lehetett ezt a sapkát félrecsapni ! Megint volt miért bolondulni a lányoknak, menyecskéknek. Igaz, hogy a tüzek továbbra is égtek, mert az önkéntes tűzoltó darab ideig azt hitte, hogy csak azért van Nyíregyházán, hogy vasárnaponkint parádézzon, majálison táncoljon. Csak nem bolondult meg, hogy elpiszkitsa a ruháját a tüz kormával, füstjével! j| I I ; i l ' M l 1 Hősünknek azonban meg kell adni, hogy nagyon szerette huzni-tolni a vizipuskát, szerette nadrágját, kabátját megégetni a tüzeknél és a vödröket cipelni. A szigorú atyai beavatkozás okozta, hogy hősünk nem maradt meg az önkéntes tűzoltói pályán, — bizonyára sokkal jobban jár vala. Manapság tán már csővezető is lehetne. (Folytatjuk.) 'A tavaszt csak áz ablakból ösmerte ...Kórágy a szoba sarkában. Mindnyájan látják, akik most a sir körül állanak. Ott vívódott évekig. Fiatal teste összesett, karjait lázadozón emelte az ég felé. A tavaszt csak az ablakból ösmerte, az őszt pedig onnan, hogy fűteni kezdtek a szobájában. Sírt, amikor az első virágot hozták elé és sirt az utolsó elszáradt levelen. Terveket szőtt, azután mindent eltemetett. Várta a gyógyulást és várta a halált. Mig a többiek habzsolták az életet, ő csöndesen játszott az elmúlás gondolatával. Beszélt a temetéséről, elmondta, hogy milyen legyen a sirja, rendelkezett, hogy mit tegyenek a koporsójába. És közben könnyek peregtek végig, az arcán. Minden nap búcsúzott és minden nap megsiratta önmagát. A halál lassan ölelte át, roskasztotta tüdejét, szemében lázas csillogást gyújtott és arcára ráfestette a sorvadás rózsáit. Most már elmúlt. Ideszállt az őszi levelekkel és szenvedése elmosódik a hozzátartozók emlékezetében. j Kék szemű orosz asszonyok néznek tova< • ... A temető északi részében árva katonasírok gubbasztanak. Ezeket messzi otthonokba idézgetik, égő gyertyaszál mellett egy; imakönyvre borulva. .Kék szemű orosz aszszonyok néznek szét a világ négy tájéka felé és keresik az irányt, amely felől előszólíthassák az árnyakat. Gyászuk találkozik a magyar asszonyok gyászával és itt is, ott is megindulnak a temetőbe. Idegenek sirját koszorúzzák, idegen kereszteket ölelnek, de a szivük megnyugszik és a halottak békésen felmosolyognak hozzájuk. ''iSHaMBHMMBaHMMMBas • mmmammmauum ** C X p% 0 és o valódi amerikai prima minőségben érkeztek £ a Hungária Cipőáruházba Nyíregyházi, Zrinyi Ilona-utca 5. sz Telefon : 195. Telefon : 195. Óriási választékban kapható nők, férfiak és gyermekek részére minden nagyságban és formában Mindenki most vásárolja be szükségletét, ameddig ezen olcsó Készlet tart. | Javításokat elfogadunk.