Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-01 / 251. szám

1924 n november 1. jnimwtK Vasárnap délután lesz a Nyíregyházán nyugvó hősi ha'ottak emlékünnepe. Dr. Sasi S'abó László mondja az ürwtpi bestédet. Nyíregyháza, október 31. A Nyírvidék tudósítójától. Nyíregyháza város ez idén is hagyo­mányos kegyelettel áldoz a temetőiben nyugvó hősi halottak emlékének. A Hősök temetőjében gondos kezek rendbe hozták a katonasirokat s a középen emelkedő obeliszk körött november 2-án„ vasárnap délután 3 órakor lesz a minden észten dőben impozáns emlékünnep. Az ünnep­ség programmja a köveLkező: 1. Katonai fogadtatás. 2. Ima: Előadja a katonazenekar. 3. Gyászdal,, előadja a városi dalegylet. 4. Ima: mondja Leileregh Károly tábori lelkész. 5. Az Erzsébet ha­diárvaház növendékeinek éneke. 6. Ünne­pi beszéd: tartja dr. Sasi Szabó László. 7. Koszorúk elhelyezése a síremlékre. — 8. Himnusz. Előadja a katonazenekar. — 9. Katonai diszelvonulás. . Azok a hatóságok,, testületiek 1, vagy egyesülelek, amelyek a hősök síremléké­re koszorút óhajtanak lelenni, szombat dé­li- 12 óráig jelentsék be a városháza 26.szá r mu szobájában. Meg vagyunk győződve róla,, hogy vá­rosunk lakossága az idén is szive egész melegével vonul fel a hősök emlékünne­pére. Amikor rég elmúlt emberek árnyai járnak­kelnek a képzeletben. Nyíregyháza, október 31. Üres a város. Népes a temető. Ilyenkor minden ember, akinek emlékezni valója van, kint jár a sírok közt. Minden fejfa mögött áll valaki, belenéz a lobogó gyertyafénybe és árnyakat idéz maga elé. Rég elmúlt em­berek árnyékai járnak-kelnek a képzeletben. ' Rég megszűnt kacajok csendülnek, rég el­fúlt sirások hallatszanak. Visszaint újra az elsuhant világ, minden szépsége és szenve­dése ott kering az élők előtt. , Mikor még a jókedv csillogott, .... Kerek asztal körül ültek. Szemükben j mámor és jókedv csillogott. Poharat emelget- ' tek, szép hosszú dikciókban éltették egymást , és dehogy is gondoltak volna a halálra. ÍÉs most már mind idekerült. Kedves, fehér­bajuszú öregurak, akikkel együtt halt a lel­kesedés és a borba fojtott honfibú. Csende­sen fekszenek, szétomló testükön nesztelenül munkálkodik az enyészet. ... Napfényes mezők perspektívájában hajladozik egy lány. Virágot szed, kacag, ujjong az életnek és a tavasznak. Kék volt a szeme, mint a májusi ég. Ajkán rövid nó­ták fakadtak. Keze vidáman kapkodott vi­rág, csók és boldogság után. Menyasszony­fővel táncolt a sötét kapu felé és eltűnt mögötte, anélkül, hogy bucsut intett volna. És most a halottak kegyetlenségével hall­gat odalent. Nem veszi észre, hogy valaki a keresztjéhez dől, nem veszi észre a forró könnyeket, melyek sírjára peregnek. Valaki járt-kelt a bútorok között., ...Kicsi, roskadó hant ellőtt térdel a fiu. Emlékei közt szorgosan halad visszafelé há­rom-, öt-, tíz esztendővel. Látja a gerendás szobát, amely tele volt a petróleumlámpa füstjével. Valaki járt-kelt a bútorok között, vánszorgó léptei meg-meg állottak, amikor Sóhajtozni kezdett.. Teste nem ismerte a pi­henést, lelke az örömöt, életéből kimaradt minden szépség. Áldozat volt, mint annyi más, akin keresztül önző életek taposnak bele a világba. Keze csak adni tudott, sze­méből sohasem apadtak ki a könnyek. És elment egyedül, amikor a fia messze földön dőzsölt a cimboráival. Most visszaadja a fáj­dalmakat, ő, aki maga volt a jóság, most nem akar engedelmeskedni. Hiába idézgeti fia, hiába néz a süppedő hant felé, a rán­cokkal árkolt arc nem akar előhajolni, a kéz nem mozdul, hogy megadja a feloldo­zást. nem pedig a bolond könyvek, amelyekből még senki sem lett okos. Hősünk körülbelől száz ablakot bevert mert szerencsére épen akkor kövezték a Nagykállói-utcát. Mikor már nem volt többé ép ablak a környéken, Hősünk saját házuk­nak az abiakait is beverte buzgóságában ... Ekkor azonban közbelépett valaki, aki még Puczér Jóskánál is nagyobb hatalom volt: az atyai nádpálca s ezzel hősünkre nézve a tiszaeszlári pör be volt fejezve. | i ! ! Nehogy azt higyjük, hogy most már a tétlen tespedés, a dologtalanság költözött volna be Hősünk életébe. Nem volt akkoriban unalmas város Nyír­egyháza, mindig történt valami, ami a lelke­ket foglalkoztatta. Számtalanszor megmutat­tuk, hogy nemcsak disznótor van Nyíregy­házán, hanem van érzékünk a nagyobb dol­gok iránt is. így : — egy napon Sztárek Ferenc, a Dessewffy grófok ügyésze fehér lófarkos, ezüstsisakban jelenik meg az utcákon. Az emberek összefutottak. Mi történt, micsoda nagy dolog van készülőben. Sztárek Ferenc, aki idáig csak annyiban volt nevezetesség a városban, hogy elnöke volt a Kuglizónak és a legszebb lányai voltak a Kállai-utcában : (Margit, Jolán, Valéria megannyi tünemé­nyek, akik a szemükkel a leggyorsabban vágtató utazókocsit is meg tudták állítani, ha kihajoltak ablakukon), kihirdette, hogy vége van annak az időnek, amikor a nádas házak égése egyszerű látványossága legyen csak a csőcseléknek és a semmitte­vőknek, — a nádas házak tüzét ezentúl el fogják oltani, — megalakul az önkéntes tűz­oltóság. Hát ennél vidámabb dolgot sem ta­láltak ki régen Nyíregyházán ! Katonai sza­bású egyenruhába öltözködött legény és öregember és kackiás piros sipkát nyomott a fejébe. Hej, milyen hódítóan lehetett ezt a sapkát félrecsapni ! Megint volt miért bolon­dulni a lányoknak, menyecskéknek. Igaz, hogy a tüzek továbbra is égtek, mert az önkéntes tűzoltó darab ideig azt hitte, hogy csak azért van Nyíregyházán, hogy vasárnaponkint parádézzon, majálison táncoljon. Csak nem bolondult meg, hogy elpiszkitsa a ruháját a tüz kormával, füstjé­vel! j| I I ; i l ' M l 1 Hősünknek azonban meg kell adni, hogy nagyon szerette huzni-tolni a vizipus­kát, szerette nadrágját, kabátját megégetni a tüzeknél és a vödröket cipelni. A szigorú atyai beavatkozás okozta, hogy hősünk nem maradt meg az önkéntes tűzoltói pályán, — bizonyára sokkal jobban jár vala. Manap­ság tán már csővezető is lehetne. (Folytatjuk.) 'A tavaszt csak áz ablakból ösmerte ...Kórágy a szoba sarkában. Mindnyá­jan látják, akik most a sir körül állanak. Ott vívódott évekig. Fiatal teste összesett, karjait lázadozón emelte az ég felé. A tavaszt csak az ablakból ösmerte, az őszt pedig onnan, hogy fűteni kezdtek a szobájában. Sírt, ami­kor az első virágot hozták elé és sirt az utolsó elszáradt levelen. Terveket szőtt, az­után mindent eltemetett. Várta a gyógyu­lást és várta a halált. Mig a többiek hab­zsolták az életet, ő csöndesen játszott az elmúlás gondolatával. Beszélt a temetésé­ről, elmondta, hogy milyen legyen a sirja, rendelkezett, hogy mit tegyenek a koporsó­jába. És közben könnyek peregtek végig, az arcán. Minden nap búcsúzott és min­den nap megsiratta önmagát. A halál las­san ölelte át, roskasztotta tüdejét, szemé­ben lázas csillogást gyújtott és arcára rá­festette a sorvadás rózsáit. Most már el­múlt. Ideszállt az őszi levelekkel és szen­vedése elmosódik a hozzátartozók emléke­zetében. j Kék szemű orosz asszonyok néznek tova< • ... A temető északi részében árva katona­sírok gubbasztanak. Ezeket messzi otthonok­ba idézgetik, égő gyertyaszál mellett egy; imakönyvre borulva. .Kék szemű orosz asz­szonyok néznek szét a világ négy tájéka felé és keresik az irányt, amely felől előszó­líthassák az árnyakat. Gyászuk találkozik a magyar asszonyok gyászával és itt is, ott is megindulnak a temetőbe. Idegenek sirját ko­szorúzzák, idegen kereszteket ölelnek, de a szivük megnyugszik és a halottak békésen felmosolyognak hozzájuk. ''iSHaMBHMMBaHMMMBas • mmmammmauum ** C X p% 0 és o valódi amerikai prima minőségben érkeztek £ a Hungária Cipőáruházba Nyíregyházi, Zrinyi Ilona-utca 5. sz Telefon : 195. Telefon : 195. Óriási választékban kapható nők, férfiak és gyermekek ré­szére minden nagyságban és formában Mindenki most vásárolja be szükségletét, ameddig ezen olcsó Készlet tart. | Javításokat elfogadunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom