Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-14 / 261. szám

t j&i miDtK imiiin—innim MI II«IIII iimiwi N IIMIIII I I I (9§4. november 14. Kölni víz rud szappan 20 dkg. 1 rud 13. r00 K 3 rud 37 000 K 6 rud 7fi » 0 K a DI^INABAN Zrinv Ilona-ute 9 szám. HÍREK KIS NAPTÁR November 14. Péntek. R. kath. Jozafát. Q. kath. Fülöp apostol. Prot. Klement. Városi Színház : Gyere be rózsám ! pá­ratlan bérlet 13. (8 órakor.) 'Apolló-Mozgó : Zeppelin 111., a Zeppelin kormányozható léghajó megérkezése Newyorkba és Zoro és Huru az átcsem­pészek (7 és 9 órakor.) !Dfadal-Mozgó : Isten hozta! Buster Kea­ton főszereplésével, skót vigjáték 7 fel­vonásban (7 és 9 órakor.) Vármegyei Jósa-Muzeum : nyitva 9—1 óráig. Városi gőzfürdő: nyitva (nőknek.) Egész héten át a dr. Szopkó és Haissinger­gyógyszertárak. tartanak éjjeli szolgá­latot. DAL A SZÍVRŐL. Aztán minden lepattog rólunk, az álmok, vágyak, akarat... a test, a test — az itt marad. Kis állomásokon leszállunk, velünk pihennek a szivek)l... kpiek keli a s# v?.., Senkinek. A sziv a test, a test a sziv... Páris, 1924. szeptember hő. MAJOR LÁSZLÓ. — B aIkámy község üdvözlete & kor mányzó megjelenése aiKaimávaJ. — Az abapusztai vilézi leiekbe iktatásról irt tudó­sításunk személyi adatait a következőkkel egészítjük ki. Balkány község elöljáró­sága nevében a balkányi állomáson meg­jelent kormányzót Csikós István második biró üdvözölte. — a rcf. nőegylet hangversenye. — November 23-án vasárnap este tartják meg a ref. nőegylet hangversenyét a •Korona» nagytermében. A tiszta jövedel­met a szegény gyermekek karácsonyfájára fordítják. A hangverseny műsorát legkö­zelebbi számunkban hozzuk. — a sikcfaémák napja november 23-án lesz. A belügyminiszter engedélyt adott arra,, hogy a siketnémák javára Nyir egyházán gyűjtést rendezenek. A gyűjtés nap;a az első híradás szerint most Va­sárnap lett volna, de ezt a dátumot a va­sárnapi nagy katholikus nap következté­ben megváltoztatták s igy a siketnémák napja egy héttel később,, november 23-án vasárnap lesz Nyíregyházán. — Dohnányi Ernő dr. hangversenye. November 19-én„ szerdán este fesz Dohnányi Ernő dr. hangversenye a Ko­rona nagytermében. A nagy zongoramű­vész Scarlatti két darabját,, egy Beethoven szonátát (quasi una fantasia), a saját szer­zeményű Buraüá Hungarica-t és néhány Chopin darabot fog játszani. A gazdag műsor iránt nemcsak zenei,, hanem széles társadalmi körökben is igen nagy az ér­deklődés. Jegyek 60—20000 koronás árba a Ferenczinéi kaphatók. — Értesítés Ifj. Tóth Pál a z építő­mesteri vizsgát sikerrel letette. — Kérdem a cKathofikus uap» rés vevő közönségéhez!! Felkérjük a hölgye­ket, hogy ugy 15-én délután a Koronában, mint 16-án délelőtt a Vármegyeházán a diszteremnek karzatait foglalják el„ mert a z kizárólag részükre lesz fentartva. To­vábbá, hogy 16-án délután a nagykörmene­ten a hölgyek helye a szociális missziós­hölgyekkel együtt a ker. szocialisták cso­portja és az urak csoportja közt lesz el­foglalandó. A nagy körmenethez a hivek f. hó 16-án délután fél 3 órakor a templom két oldalán csoportosulnak és ott lesznek községenként a lelkész urak által rendezve. A körmenetet egyik helybeli lelkész nyitja meg kereszt és egyházi zászlók elő­vitele mellett. Elsőnek mennek utána az elemi,, továbbá a középiskolák tanáraikkal. Azután a katonai zenekar. Ezt követik a vidéki processziók lelkészeikkel. Utánuk jön a szív-gárda csapat. Ezek után a ker. szocialisták, utánuk a misszió és a höl­gyek, utánuk az urak csoportja, kiket a ! szerzetesnők és a papság követ. Ezek után jön baídachinum alat'a püspök az oltári szentséggel, oldalt mozgó katonai őrséggel. Háta mögött a katonatiszt urak, kiket a helybeli kath. hivek követnek. A körme­net a Bethlen-utcán és a Vármegyeház-ut­cán tér vissza a templomba. — A rende­zőbizottság. A Szociális Misszió Társulat arra kéri tagjait, valamint a körmenetben resztveni óhajtó hölgyeket,, hogy vasárnap délután 2 órakor a kath. elemi iskola egyik I. emeleti termében gyülekezzenek, honnan csoportban fognak fölvonulni s fogják elfoglalni a körmenetben nekik ki­jelölt és fönlartott helyet. — Szeres seb, vagy tótágast álljak? Kaptuk a következő levelet: Igen tisztelt szerkesztő urü Köztisztviselő vagyok,, «Kansz»-tag, s mint ilyen, aranykoronákra szanált fizetésemből nem tudván kijönni, néminemű kölcsönök erányában kopog­tatnék a nagyméltóságú magyar királyi minisztérium ajtaján. Csak kopogtatnék, kedves szerkesztő ur, mert egy kis dilemma előtt állok. Mert a magas kormány,, mely- . re mindig a legnagyobb tiszteletei és há­lával gondolok,, most is, mint mindig, két­féle módját is kieszelte, hogyan és miként juthatnának az ő hőn szeretett közalkal­mazottai, mihamarább pénzhez. Mert ugy gondolkodik a magas kormány, hogy ki­nek a pap, kinek a p Apné, van ki kölcsöu formájában szeretne hozzájutni egy kis pénzmaghoz, hosszú (lehetőleg minél hosz­szabb) Lejárattal, más meg inkább fize­tési előleg «gyanánt» kezelné fel bélyeg­mentes nyugtatvány ellenében azt a bizo­nyos kis összeget, amelyet a magas kor­mány engedélyezni kegyeskedik. Sőt van egy harmadik tipus is, kedves szerkesztő ur, amelyik mindkétféle módon szeretne eret vágni az államkasszán, hogy a kecs" j ke is jól lakjon, meg a káposzta is meg- j maradjon. És itt a bökkenő,, kedves szer- ' kesztő ur. Mert aki úgynevezett kölcsönt akar fölvenni, annak orvosi bizonyitvány­nyal kell igazolnia, hogy egés: sége , aM­nek meg fizetési előlegre vásik a foga, annak pedig azt kell bizonyítania az or­vossal, hogy beteg. Már most mit csinál­jak? Szeressek, vagy tótágast álljak? — Egészséges legyek, avagy bet g? Vagy ho­gyan lehetnék egyszerre egészséges is, meg meg beteg is, illetve akarom mondani be­teg is, meg egészséges is, vagy talán he­lyesebb volna, ha se beteg nem lennék, se egészséges nem volnék, már érzem, hogy kezdek beleőrülni. Tisztelettel egy leégett közalkalmazott. — Megszűnik a K r«zinó és Nyirviz­paíota mel eiti megálló. A Nyíregyháza­vidéki Kisvasutak üzíetvezetősége arról ér­tesít bennünket, hogy a Kaszinó melletti rendes és a Nyirviz pafota melletti felté­teles megállóhelyek november 17-én már; megszűnnek s helyettük ugyanezen nap­tól kezdődő érvénnyel a városi virágcsar­nok előtt uj rendes megállóhelyet léle­sitenek. Ezen intézkedéshez a városi ta­nács is hozzájárult Mi csak örömmel üd­vözölhetjük ezt az újítást, mert a két régi megálló indokolatlanul közelségben volt egymáshoz és a forgalom gyors lebo­nyolítását károsan befolyásolta. — A legsötétebb Ró. Sa u'.cából cim alatt az 1924. évi nov. 9-én megjelent szá­munkban közzétett közleményünk hely­reigazításra szőrül, amennyiben az u,a5­ban nyert információink szerűit a kér­déses este Jeney József csizmadia udva­rán Tar Balázs inas tényleg ütlegelt egy kóbor kutyát, de éppen Jeney József volt az, aki az inast megfenyítette és a kutyát az utcára kiengedte. Ennek a kiigazítás­nak megfelelően tévesek az esethez fű­zött kombinációk is, mert tudomásunM szerint Jeney József soha kóbor kutyát meg nem kínzott, agyon nem vert 'és igy bőrével nem is üzérkedhetett. — Különös vendégk A napokban kü­lönös vendége volt a szerkesztőségnek. Amint elgondolkozva rovom ceruzámmal a sorokat, egyszercsak nyiiik az ajtó, s belép rajta egy bekecses ember. Olyan középter­metű. Azt se tudom, köszönt-e, vagy sem. Megállt az Íróasztal előtt, s miután sport­sapkáját a díványra dobta, igy szólt: Eljöt­tem a pénzért! — Azt hittem, valami szám­lát hozott, gyakran előfordul az ilyesmi, hát fel se néztem, csak tovább irtam és szóra­kozottan kérdeztem : Miféle pénzért ? — A 150 millióért, felelte közönyös hangon a rut idegen, mire én meghökkenve néztem rá és ekkor láttam, hogy az ismeretlen férfi be­kecse sáros. — Kihez van szerencsém ? kér­deztem erélyesen. — A hitközségi elnök va­gyok, felelte mosolyogva ő. — Honnan küldték ide ? kérdeztem némi gyanakvással én. — A vármegyeházáról, felelte rendit­hetetlen nyugalommal ő. — S pont ide küld­ték ? kérdeztem nyájasan én. — Pont ide, felelte kedélyesen ő. — Hát nézze kedves uram, mondottam neki barátságosan és né­mileg elgondolkozva, mi nem szoktunk ennyi pénzt a fiókban tartani, mert azt ugyebár ön is beláthatja, hogy 150 millió, az mégis csak 150 millió. Hanem van egy ötletem. Adok önnek egy utalványt 150 mil­lióról, átmegy vele ide a szomszédba, ide szembe az állampénztárhoz, ott rögtön ki­fizetik a 150 milliót. Standé pityere. Helyes? kérdeztem én és már nyúltam is egy üres kutyanyelv után, hogy megírjam az utal­ványt, de az idegen férfi makacs hangon je­lentette ki: Nekem nem utalvány kell, hanem pénz, mert délig ki kell fizetnem a bérletet! — Ja a bérletet ? — kérdeztem én — hát mért nem szólt hamarabb ? A bérlet az más ? Ezzel kellett volna kezdenie ! Most lemegyünk mindketten a kiadóba, megnéz­zük mennyi pénz van a Wertheim-kasszában, Is kiadjuk önnek a 150 milliót, óne vájteresz. Csak nem fogunk 150 millión összeveszni? Jöjjön kedves barátom. — Ezzel szépen le­mentünk a kiadóba, ahol azonban kisült, hogy nincs a kasszában 150 millió. Módfe­lett felháborodtam ezen a lehetetlen állapo­ton és azt mondottam az ismeretlen bekecses urnák: Kérem, legyen szerencsém holnap lehetőleg ugyanilyen időtájban, s akkor meg­kapja a 150 milliót. De lehetőleg ugyanilyen időtájban tessék eljönni. Ajánlom magamat, alászolgája. A holnapi viszontlátásra. — S ott hagytam a bekecses embert a kiadóban. Talán még most is ott van, ha el nem ment. Szenzáció! Gyere be rózsám t^s' Péntek, szombat, vasárnap:

Next

/
Oldalképek
Tartalom