Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-16 / 237. szám

2 •^Bmarsvnismmiieig^iBmsmssBmiie 1924. október 16. itameenaBBauimam tHxaaauaut Ki kell építeni a nemzeti frontot. Irta: Varga Gáza dr. Perényi Zsigmond báró a Magyar Nem­zeti Szövetség ötödik országos közgyűlésén elnöki megnyitójában többek között ezt mondta: »A mi célunk nem az, hogy polgári frontot teremtsünk, hanem az, hogy kiépít­sük a nemzeti frontot»« Mély értelmű szavak ezek, amelyek nem férnek meg egy gyülésterem szük falai kö­zött, Ennek a nagy igazságnak csendülni, harsogni, zúgni kell szerte az országban, tul a trianoni határkon is és mindenütt, ahol magyarok élnek. Erős nemzeti front nélkül nem lehet magyar jövő! Nem kell bölcsesség annak a felisme­réséhez, hogy az összetartás olyan erő, mely nélkül sem államszervezet, sem nemzet, sem semmiféle olyan intézmény fenn nem tart­ható, mely embercsoportokra alapítja léte­zését. Vessünk egy futó pillantást a történe­lembe. Látjuk, mint omlottak össze egykor hatalmas államok, mint semmisültek meg, pusztultak el vagy sülyedtek jelentéktelen­ségbe egykor virágzó nemzetek. Piramisok égibemeredő csúcsán egykor dicsőséges nép történelmének emléke lebeg, a letűnt klasz­szikus, görög és római világ fényét, hatal­mát ma már csak omladozó oszlopok jel­zik, az istenek egykor ragyogó csarnokaiban az enyészet kisért. A föld alól tudós kutatók egy rég letűnt világ legendás emlékeit hoz­zák napfényre: olyan dokumentumokat, me­lyek nemzeti nagyságról, népek boldog éle­téről, hatalmáról, kultúrájáról és erejéről tanúskodnak. A történelem bizonyítja, hogy ezek az egykor hatalmas államok azért pusztultak el, mert a nemzet egységét viszálykodás, egyenetlenség, az uralkodók és nép közötti ellentétek miatt kitört forrongások, semmi­sítették meg. Ilyen példákkal tele van az egész világhistória egészen a legújabb időkig. De a történelem igazolja azt is, hogy jelentéktelen nemzetek, a világ sor­sának intézésében szerepet alig játszó né­pek is naggyá, hatalmassá tudtak fejlődni, ha céltudatos akarattal, nemzeti öntudat­tól áthatott szívvel teremtették meg a nem­zeten belül az egységet, ha elég önzetlenek, áldozatosak, lélekben nagyok tudtak lenni annak az igazságnak megértésére, hogy az egyesek alája tudták rendelni magukat az összesség'' a nemzet nagy céljainak. Japán szinte a" szemünk előtt nőtt ki az ismeret­lenség ködéből nagyhatalommá, mert akad­tak erős, öntudatos vezérei, akik egységbe kovácsolták az addig szervezetlen testvér­törzseket. SZÍVÓS kitartással, fáradhatatlan tudományszomjjal és tehetséggel megáldott férfiak modern államkeretbe illesztették, a nemzetet s biztosították számára a fejlődést, a jövőt. Hogy Japán milyen súlyt és te­kintélyt képvisel ma a világ sorsának inté^ zésében, a világpolitika legújabb esemé­nyei igazolják. Japán fejlődésének, nagyságának és ha­talmának egyszerű a titka: a nemzetet sí került egységbe szervezni, a nemzeti Ön­tudatot feltámasztani, megerősíteni. A magyar nemzet is nagy, hatalmas és erős volt mindig, amikor összetartott és a nemzeti célokért áldozni tudott, de pusz­tulásnak indult, valahányszor megbomlott soraiban az egység. A forradalmak rugói sem voltak mások, mint azoknak az ellen­téteknek kiélesedései, melyeket az idők so­rán, de különösen a háború alatt különböző politikai célok -érdekében egymással szem­ben álló társadalmi osztályok és érdekcso­portok támasztottak. Az ellentétek megbon­tották a nemzet egységét, széthúzás, gyű­lölet vett erőt a lelkeken, melyeken át a forradalom vörös kocsija berobogott a ma­gyar földre. A Magyar Nemzeti Szövetség elsőrendű feladataként iktatta programjába, a nem­zeti egység megteremtését. Apostoli buz­galommal fáradozik azon, hogy minden ma­gyar lélekben lángra lobbantsa a nemzeti öntudatot, a megértést, az áldozatkészséget a nemzet nagy céljaira. Mi lehetne más, magasztosabb cél előttünk, mint visszaküz­deni a nyomorba sülyedt haza földjére a régi boldogságot, emberhez méltó életet biz­tosítani a mindennapi kenyér gondjával agyongyötört magyarnak, összeforrasztani ismét az ország szétdarabolt testét, vissza­imádkozni a magyarok Istenétől a régi szép Magyarországot.. . Hogy a munkában minden kéz, az ér­zésben minden szív, a gondolkodásban min­den agy egyet akarjon, egyért lelkesüljön, ezen fáradozik a Magyar Nemzeti Szövet­ség. Ennek a nemes célnak megvalósítására szükség van minden jó magyarra. Nem ícsak a polgári osztály, de a társadalom min­den rétege egyaránt kötelezve van arra, hogy dolgozzé;k, küzdjön és áldozzon a magyar Holnapért, a jobb jövendőért. Ha ezt megérti itt a magyar földön mindenki, társadalmi osztályára, vallásfelekezetére, vi­lágnézeti felfogására való tekintet nélkül, ha a nemzet egyetlen célja felé vezető uton minden jó magyar találkozni fog, akkor le­het hitünk egy boldogabb jövőben: a ma­gyar feltámadásban. Ez a gondolat vezérli a Magyar Nemzeti Szövetséget akkor, ami­kor újra, erős lendülettel kezd hozzá a nemzet szervezéséhez, hogy a csonka haza minden részén, városokban és falvakban egyaránt őrtüzeket gyújtson a nemzeti ösz­szetartás nagy eszméjének. Erre az eszmére világított reá Perényi Zsigmond báró, ami­kor márványba kívánkozó szavakkal szólt a nemzethez: »A mi célunk nem az, hogy polgári frontot teremtsünk, hanem az, hogy ki­építsük a nemzeti frontot.« Súlyos kritika hangzott el a vármegye közgyű­lésén a Munkásbiztositó Pénztár ellen. .4 béli vetett djak 80 SZcLT'cfflólicl ch dminisztrációra ke:/. — ,4 vármegyei kórházat a bezárás veazo/ye fenyegeti. — A mu^kasbiztosifási dijakból fent lehetne tartani az összes kórházakat. — A Munkásbiztositó Pénz­tárt be kell olvasztani a kórházakba. Nyíregyháza, október 15. Saját tudó­sítónktól. A Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának tegnap délelőtti közgyűlé­sén szinte vádszámba menő súlyos kri­tika hangzott el a Munkásbiztositó Pénz tár ellen. Erről a szociális népjóléti intéz menyről sok panaszt hallottunk már, de t panaszoknak ilyen komplexumát váraié gyei közélelünk legelőkelőbb fórumán so hasem hallottuk. Valósággal megdöbben tőek azok a z adatok, amelyek ennek az m tézménynek az antiszociális müködésérő szólnak, épen ezért csak helyeselni tudjuk hogy vármegyei életünknek leghivatottabt testületében hangzottét ez a kritika, amelj világosan, tárgyilagosan tárja fel a hefyze let. Az erről szóló tudósításunk a követ kező: A tegnapi közgyűlés tárgysorozatánál 1. pontja igy szólt: Alispáni jelentés t vármegye közigazgatásának 1924. I. félév állapotáról. A jelentést Virányi Sándor fő jegyző olvasta fel és utána első hozzászóló nak Énekes János bizottsági tag jelent ke zett s a következőket mondotta:' — Az alispáni jelentéshez már az ár landó választmányban hozzászóltam és ki fejeztem legnagyobb elismerésemet azér a komoly igyekezetért, amellyel a várme gye első lisztviselője igyekszik visszaáíli tani a békés állapotokat s a vármegye közigazgatás tökéletesbilésére törekszik. ­Azonban a jelentésnek azon része mellel amelv a várme,evei közkórház szmnnn helyzetét festi, nem lehet szó nélkül el­menni. Szinte hihetetlennek tűnik föl előttem, hogy épen most, amikor a lehetet­lenül, rossz gazdasági viszonyok következ­tében azok is rákényszerülnek a kórházi ápolásra, akik a jobb időkben attól tar­tózkodtak, a vármegyei közkórház továb­bi fentartásának problémája kerüljön sző­nyegre. Általános megdöbbenést váltana kj, ha a vármegye kénytelen i®nrie közkórhá­zál bezáratni. Az állam képtelen a kórhá­zat fenn tar tanfi s a társadalomra akarja zet a kötelességet áthárítani, peclig a társada­lom annyira igénybe van véve, hogy más uíal és módot kell találni ennek a kérdésnek a megoldására. Épen ezért a parallel intézményeknél kell elkezdeni a szanálást. — Közbekiállás: a munkásbiztositó­nál!! jÉnefees János: Egy kézbekelf egyesí­teni ezeknek az intézményeknek a vezeté­séi. Ugy vélem, hogy a kórházzal kapcso­latban jobban teljesítette volna köteles­ségét a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár, mint most, amikor a nagy összegű dija­kat hajtja be csak, de amikor a mun­kásnak orvosra és gyógyszerre volna szük­sége, nem részesül megfelelő támogatás­ban (Helyeslés.) Pedig manapság majd­nem mindenki tart alkalmazottat s • igy mindenki adófizetője ennek az intézmény­nek (Közbekiáltások: Igaz! Ugy van!) — Meg kell állapítanom, hogy a munkásbiz­tositó pénztár nem teljesiti feladatát. (Élénk helyeslés.) A munkásbiztositó pénz­tár összes bevételeinek 80 százalékát ad­minisztrációra kiölti s csak 20 százalékát fordítja az orvosok fizetésére és gyógysze­rekre. (Zajos helyeslés.) Pedig ha ezt az adót bekpcsohiánk a vármegyei közkór­ház költségvetésébe, ugy a befolyó jöve­delem teljes n szanálná a kórház budget­Holnap kezdődik az élet...! Sü Jimmy anya lesz _ Puskáz az éjszakába n i"

Next

/
Oldalképek
Tartalom