Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-08 / 230. szám

2 J^iMIDÉK 1924. október 8. A Duna-konföderáció. Irta: Vákár P. Artúr, kormányfőtanácsos. A dunakonföderáció eszméjével foglalkozni ma nem tartozik Magyarországon a hálás feladatok közé. Ennek a legutóbbi idők szomorú eseményei és a szereplő személyek, elsősorban Jászi Oszkár az okai. A felszínesen szemlélő, aki ja dunakonföderáció gondolatának fejlődését nem ismeri s csakai közelmúlt eseményeit vizsgálja, csak ezekre az eseményekre és személyekre — amelyek és akik csak ártottak a gondolatnak — gondolnak, ha a »konföderáció* szót hallják. De nem ismerik helyesen íés teljesen a felületesek Kossuthnak a konföderáció kérdésében elfoglalt álláspontját sem. Ma azért sem foglalkoznak szívesen Magyarországon a dun|akonföderáció kérdé sével mert hiszen a kérdés az egyes államok részéről kölcsönös kompromisszumokat előfeltételez, már pedig Magyarország a trianoni szerződés folylán képtelen több; koncessziót tenni. Dc sem a kérdés nem ismerése, se.ií a mai helyzet nem lehetnek megakadályoizói annak, hogy tárgyilagosan ne igyekezzünk ennek a nagyjelentőségű kérdésnek a megismerésére. Bizonyos ugyanis, hogy a középeurópai, de különösen dunamenti államok egymásra vannak utalva és kétségtelen, hogy ha valamennyien megértik azt, hogy Középeurópa csakis ugy. juthat a békés szerződés korszakába, ha valamenynyien kölcsönösen engedményeket tesznek egymásnak, már nem lesz utópia a dunakonföderációnak és az ebből céltudatosan kifejleszthető Európai Egyesült Államoknak gondollata. A Népszövetség eszméje látszólag szintén az egyes nemzetek közti békés együttműködést akarja szolgálni, de ennek a rendeltetésének mindaddig nem fog megfelelni, amig tagjai nem egymás mellé rendelt egyenfő jogú felek, hanem egymás fölé vagy alá rendelt államok lesznek. Az egyre-másra folyó külföldi konferenciák igazolják a legfényesebben azt, hogy az egyes államok nacionális törekvései mellett a gazdasági élet törvényeire is tekintettel kell lenni s ennek negligálása csakis a harcban egymás mellett élő államok valamennyiének gazdasági és egyúttal nacionális pusztulására vezethet. A világtörténelem fényesen igazolja, hogy nem lehet az egy nemzeti testhez tartozó tagokat szétforgácsolni, több ország halára] közé osztani, évezredes kultúráknak .egy nemzeti testhez való tarló zandóságál megszüntetni, megcsonkítani, A kisebbségek részére a gazdasági életben érvényesülni szokott kedvezmények nyújtása elkerülhetetlen, a legnagyobb kedvezmény biztosításával pedig elérhető, hogy. akárcsak Amerikában, vagy Svájcban az állam területén élő különböző nemzetiségű sőt fajú népek olyan egyetértésben élnek és olyan szabadságot élveznek, hogy unnál többet külön államban élő faj testvéreik sem kívánhatnak. A Svájcban élő olaszok, németek, franciák ugyanolyan jogokat élvezve, mint olaszországi, németországi, vagy franciaországi faj testvéreik, teljesen immúnisak a közösen alkotott álfám

1, test, Svájc elleni minden felkeléssel, vagy irredentizmussal szemben. A Dunakonföderáció az egyes nemzettestek szabad fejlődését, gazdasági és kulturális erősödését lenne hivató't szolgálni s ha ezt egy nemes, fenkölt, gyűlölködéstől mentes, békés és tisztult fegkör megteremtése után meglehetne valósítani, Európa nyugalma, konszolidációja biztosító ttabb lenne, mint amilyen ma a békeszerződések egész sorával. Az Amerikai Egyesült Államok és Svájc egy tisztultabb, demokratikus felfogást juttattak érvényre s ha pl. az Egyesült Államok polgárainak jófélét szembehelyez, j zük a még mindig torzsalkodó európai ál- j lamok akármelyikének polgári életével, f megdöbbentő képet nyerünk, amelynek sivárságát csak az a remény, enyhíti, hogy; feltételezhető, hogy a szomorú összehasonlitás nyomán mégis csak rá fognak eszmélni az egyes államok és nemzetek arra, hogy a gyengébbek elnyomása nyugalomra és békére nem vezethet. Csehországgal nem szabad kereskedelmi szerződést kötni politikai engedmények nélkül. A magyar irredentizmus célja: Az ethnográfiai és gazdasági határkiigazitas és a magyar kisebbségek védelme. — Baross János dr., nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata. A békeszerződés áltat teremtett helyzet gazdaságilag nem egy edül Magyarorszá got sujtotla, hanem az újonnan alakult utódállamokat, sőt az egész Európát. A széjjelszabdalt Magyarország helyén uj államalakulatok, uj gazdasági egységek keletkeztek, melyek mindegyike az elzárkózás következményeként ipari, kereskedelmi és gazdasági téren a legnehezebb helyzetbe került. Összes gazdasági faktoraink ebben a helyzetben az utódállamokkal való kereskedelmi szerződések megkötését sürgetik, hangsúlyozván, hogy ugy Csehországnak, mint a többi utódállamnak s veíük együtt Magyarországnak is existenciális erdeke a kereskedelmi forgalom legteljesebb helyreállítása. Ezek, a különösen ipari, gazdasági és kereskedelmi oldaíróf hangsúlyozott követelések azonban sokak állítása szerint figyelmen kivül hagyják egyrészt az ország, vitális politikai törekvéseit és figyelmen kivül hagyják azokat a káros következményeket, amelyek a mi, ennek a célnak érdekében megnyilatkozó engedékenységünk bői származnak. Az «audiatur et altéra pars« elvébő« kifolyólag felkerestük tehát ennek az iránynak egyik legképzettebb vezetőjét, bellusi Baross János dr. nemzetgyűlési kép viselőt, az agrárpolitika egyetemi tanárát, aki munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette: — Megdöbbenéssel olvasom, hogy] kormányunk teljesen bedűlt a zsákutcába jutott cseh külpolitikának és gőzerővet igyekszik Csehországgal megkötni a kereskedelmi szerződést. Ismételten kifejtettem már a képviselőházban elmondott beszédeimben, hogy Csehország külpolitikai, lag, belpolitikailag és gazdaságilag egyaránt kritikus helyzetben van már huzamosabb id őóta és most valósággal az a helyzet, hogy Magyarország siet Benesék segítségére. Köztudomásu tény, hogy, Csehszlovákia etnográfiailag oly conglomeratum, amelyben az uralkodó cseh néppel szemben az ellenséges nemzetiségek vannak többségben. Belső konstrukciója tehát sokkal egészségtelenebb, mint bár. mely más, úgynevezett utódállamnak. — Ezt a legjobban a mult évi községi és törvényhatósági választások igazolják, amelyeken a cseh politika megbukott. A cseh politikában ugyanis kiegyenlithctetlen belső ellentét van, szemben ált egymással a cseh imperializmus és az azt megteremtő cseh industrializmus. — A cseh industrializmus évtizedekig pénzelte. támogatta, megteremtette a cseh imperializmust abban a reményben, hogy an. nak segitségével Európában hatalmas piacot hódithat magának. Ez az imperializ-j mus a világháborúban tette le a próbát és i pedig — mert győzők mellé áflt — siker; rel; a cseh imperializmus győzött, de szülője, az industrializmus kevés hasznát látja ennek. Mert mit kapott Csehország? Megkapta Magy rországból a Felvidéket, a mely nem tekinthető piacnak a cseh; ipar részére, ellenben konkurrenciát jelent annak. , Ilyen körülmények között két lehetőség! kínálkozott a cseh imperializmus részére: megegyezni Magyarországgal, mert hiszen Magyarországból a reá nézve becses piac itt maradt, vagy — és a csehek ezt a megoldást választották — devastálni a felsőmagyarországi ipartelepeket. Ez az eljárás természetesen az ötszázéves ipari kulturával biró tótok előtt engesztelhetetlen ellenséggé tette a cseh imperializmust. Nem kell különösebben bizonyítgatni, hogy minden olyan ipari állam agyaglábon áll, amelynek fogyasztási piaca vele politikailag ellentétes állam területére esik. A cseh imperializmus azonban ezt figyelmen kívül hagyta, ahelyett hogy legalább is a trianoni békében biztosított határkiigazitásokra hajlandó lett volna és koncedáltá volna magyar területek viszszabocsátását, amely esetben Magyarország ismét piacává lett volna a cseh industrializmusnak, — hadat üzent a cseh industrializmusnak. Ennek a hadüzenetnek következtében Csehországban egymást érték a fizetésképtelenségek és csődök, és a munkanélküliség aggasztó mérveket öltött. Letagadhatatlan tehát, hogy Csehszlovákia politikailag, gazdaságilag és szociális téren a csőd szélén áll, amiből csak ugy menekülhet, ha piacot szerezhet magának. Ennek az érdekében bizonyára áldozatokat is hozna ma már a cseh imperializmus, ha mi önként nem sietnénk karjaiba. £s itt mindjárt meg kell állapitanom azt, hogy a köztudatban sikerült bizonyos köröknek meghamisitaniok a magyar irredentizmus lényegét. A magyar irredentizmus nem gondol a nacionalizmus véres kirobbanásaira, revans-háborukra, de feltétlenül törekszik a trianoni béke revíziójára legalább is a Millerand-féle kísérőlevél értelmében. Elsősorban törekszünk az etnográfiái és .gazdasági határkiigazitásra, ami két és félmillió magyarok lakta területet, legnagyobb vidéki városainkat juttatná vissza birtokunkba. Ehhez jogunk van, a kormány azonban még követelni sem meri ezt, holott Csehszlovákiának fentebb vázolt körülményei között — amelyhez hasonló helyzetben vannak a többi környező államok is, — sem Csehszlovákiával, sem más állammal nem volna szabad kereskedelmi szerződést kötnünk politikai engedmények nélkül. A LEGÚJABB ŐSZI ÉS TÉLI DIVATLAPOK KAPHATÓK AZ UJSÁGBOLTBAN KIJEV AZ IFJÚ MAHARADZSA!