Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-30 / 249. szám

jtöiHJTIDÉK 1924. október 80. Nyíregyháza polgársága szeretettel ünnepelte Krúdy Gyulát jubileuma alkalmából Ilyen jubileum még nem volt N®m hivatalos körök, nem konvenciókat ápoló társulatok rendezték, az a társadalmi réteg jubilálta a csodálatos irót, Krúdy Gyulát, amelynek legtöbb joga van az ünneplésre, amelynek legőszintébb az ünnBpi szózata. Az olvasóközönség, a Krúdy Gyula elbeszé léseiben, regényeiben önmagái kereső, ön­magát találó igazi irodalmi műveltséget re­prezentáló közönség hivta haza, szülő vá­rosába az originális magyar irót, Szabolcs szülöttét, Krúdy Gyulát. Szabolcsmegye külön világ, az akácvirágos szabolcsi tájak szin és vonalhatása, a honfoglaló ősök iva­dékai által megszállott Nyírség külön szi­get. Aki egyszer erre a földre vetődik, ratl­ja lesz annak a páratlanul intenziv, egyéni miliőnek, amelyet ez a szó jelez: (Nyirség. Es ebből a csodákra képes, sajátos egyéni­ségű világból sarjadt Krúdy Gyula, a mo­dern magyar mesélés fejedelemi irója, aki­nek minden mondatában az akácos Sza­bolcs szive dobog. A természet, amely any­nyi jóval és széppel áldotta meg Szabol­csot, megáldotta a tolmácsoló művésszel is akinek Írásában, m'int Vörösmarty Dél­szaki Tündérének csodálatos sípjában a természet minden, de minden hangja: ben­ne rejtik, kifejezésre jut Szabolcs vezér földjének minden természeti és emberi szépsége. Budapestnek s a vidéknek talán megrendítően, újszerűen sajátos ez a szin, illat, dallam, amely Krúdy Gyula Írásai­ban, embereiben, természeti képeiben ki­fejezésre jut, de nekünk, a szabolcsi föld varázsába vont embereknek, Krúdy meg­érzései, képzeleti képei, szókincse,, nyel­vének muzsikája otthonos, mint udva­raink virágos kertje . Krúdy Gyula írói pályája elérkezett a negyedszázados évfordulóhoz s ezt az állomást Nyíregyháza város közönsége érezte meg elsősorban kötelezőnek, mikor a Kereskedők és Gazdák Köre, a legmun­kásabb és egyszersmindt intellektuális ér­ték tekintetében is legnívósabb polgári kö­zönség társulata meghívta Krúdy, Gyulát és a kör pódiumán megszólaltatta az ő mindig hódolattal fogadott pompázó mű­vészetét. A jubileumi ünnep alkalmából a fővárosi irói körök reprezentánsai üdvözlő sürgönyökkel keresték fel Krúdy. Gyulát, aki ma, amikor politikai, világfelfogásbeli különbségek elválasztják, tehetetlenül ver­gődő csoportokba tagolják a magyarságot, egyformán hódolattal körülvett művésze minden magyar embernek. A Kereskedők és Gazdák Körében leg nap este nivós, nagyszámú közönség jelent meg, hogy ünnepelje hálával, szeretettel Krúdy Gyulát. A kör nagyterme a nemzeti hadsereg nyíregyházi állomásparancsnokt­sága által átengedett termekkel bővült ki, hogy befogadhassa a Krúdy Gyulát spon­tán elhatározásából ünneplő közönséget. A jubileumi ünnepet Baruch Andor a Ke­reskedők és Gazdák Körének elnöke ké­szítette elő. Az ünnep megszervezésében a Kör elnöke mellett Lengyel Nándor, az irodalmi és művészi Törekvések lelkes és áldozatos támogatója járt elől s a jubi­leumi ünnep közvetlen ségben, meleg őszin­teségben páratlanul áll az irodalmi ünne­pek sorában. A nyíregyházi Kereskedők és Gazdák Körének nagyterme megtelt műértő, irodalmat s benne a magyar lel­ket szerető közönséggel. A nagytermet mű­vészi képek díszítették s a főhelflhi ott volt a minden magyar szív áhítatos fohá­sza, a Magyar Hiszekegy. Előf szőnyeggel borifott dobogón matyói hímzéssel terített asztal várt az ünnepelt iróra. Az ezüst ka­ros gyertyatartók fénye fellobbant S a nagyközönség lelkes tapsától fogadva meg­jelent a dobogón Krúdy Gyula sudár alak­ja. Mikor elegáns frakkban, ragyogó plasztronban feltűnik előttünk Szindbád j halhatatlan irója, eszembe jut Szép Er-1 nőnek a Nyugat-ban közölt megható levüle Krúdy Gyulához: Félre hajtott feje olyan, mint a szent koronán meghajolt kereszt Aztán a jelenlévők feszült várakozásától fogadva megkezdi felolvasását. Egy, pü­lanatra eltűnnek a villanylámpák és a múltból a felszínre kerül a régi Nyíregy­háza. Azok az urak és asszonyságok, akik­nek szellemét a művészi visszaemlékezés felidézi, vagy a temetőben, vagy pibün­tető ágyukban nyugszanak, de a jelenlé­vők között is sokan vannak, akik a múlt­ra ismeré* boldog mosolyával fogadják a felolvasást, amelyben Krúdy Gyula gyer­mekkorát s annak társadalmi és politikai hátterét rajzolja megható közvetlenséggel. A felolvasást tüntető taps fogadja, majd a jelenlévők meleg óvációval fogják körül Krúdy Gyulát. Nyiregyháza leányai a sza­bolcsi kertek krizantenumait hozzák aZ Írónak hódoló hálájuk jeléül. A felolvasást a Kereskedők és Gaz­dák Körében rendezett társas vacsora kö­veti, amelyen Kállay András volt nem L zetgyülési képviselő köszönti az ünnepelt irót. — A szabolcsi ősi nemes magyar család reprezentánsá­nak szavai megható közvetlenséggel mutat­nak rá arra a kapcsolatra, amely­ban Krúdy Gyula Szabolcscsal Van. Kállay András meleg szavakban köszönti a je­lenlévő hölgyek közül Bodor Zsigmond­nét is, aki a jótékonyság áldott szivü ma­gyar asszonya, pendantja a nagy magpar asszonyoknak, akit Krúdy. Gyula méltán vehet tollára. A lelkesen ünneplő banketet a Korona termében rendezett társas ösz­szejövetel követte, ahol Heltai Hugó szín­igazgató és Adorján János épí­tész mondottak lelkes köszöntőt, majd Szohor Pál, Nyíregyháza költői lelkű fő­jegyzője emelkedett szólásra és klasszikus szavakban mutatott rá Krúdy Gyula köl­tészetének nagy magyar és speciálisan sza­bolcsi értékeire. A magasztos irodalmi ju­bileum megpecsételte azt a szeretetet, amel­lyel Szabolcsvármegye magyarsága Krudp Gyula iránt érez . A Nyirvidék szerkesztősége boldogan közölheti, hogy Krúdy Gyula jubileumi felolvasását átengedte lapunknak, amely­nek több mint négy évtizedes fóliánsaiban a legragyogóbb név a Krúdy Gyuláé. Jackie Coogan-Éljen a király Jackie Coogan-Éljen a király Jackie Coogan-Éljen a király Jackie Coogan-Éljen a király Egy élettörténet. Irta: Krúdy Gyula. 1878-ik év egyik októberi napján, Nyír­egyházán egy nádfedelü házban, — az egy­kori Sztárek-ház szomszédságában, a Kállai­utcában egy fiúgyermek pillantotta meg a napvilágot. Semmi különösebb jel nem mutatkozott sem az égen, sem a földön, amelyből követ­keztetni lehetett volna, hogy mily különös sors várakozik a gyermekre^ A szokásos borongós időjárás volt, a mely igy október vége felé a Nyírségben oly visszavonhatatlanul elkövetkezik,, mint az élet bolondos tavaszára az élet mélabúsan merengő ősze. A Bujdos-liget felett ködmadarak szál­ladoztak, a Kállai-utca akácai az utolsó adó­jukat fizették be, — igaz, hogy szép, arany­színű levelekben, — egyik-másik udvar sö­vénye mögött már gyanakodva röfögött a hi­zó, mert gazdája hajnalban a köszörükővel kötött barátságot. Még Fitkonideszné sem volt izgatottabb, mint más ilyen esetekben, mikor az ágyából ugratták ki, hogp segítsen a világra jönni egy uj nyíregyházi polgár­nak. A Kállai-utca mély sarában a kocsisok káromkodtak, a cinkék ellenben annál ví­gabban fütyörésztek az ecetfákon, mert az ő idejük akkor következik el Nyíregyházán, amikor az utak az esőfagytól, hideg esőtől ködtől járhatatlanok kezdenek lenni. Az uj nyíregyházi polgár nem nagyon kívánkozott erre a világra, mert még nem voltak itt testvérei, akikhez játszani kíván­kozott volna, Fitkonidesznének sok baja volt, amíg az ifjú jövevényt meggyőzte ar­ról, hogy kötelességei vannak ezen a világon, — elsősorban be kell iratkoznia a nyíregy­házi római katholikus anyaszentegyház anya­könyvébe. Az újszülött olyan zavarba hozta a bábaasszonyt, hogy a derék asszonyság Verzár István plébános ur előtt jelentkezvén, összetévesztette a napok sorrendjét, októ­ber 21-ikét diktálta be az újszülött érkezési napjául, holott az már egy napapl előbb, október 20-án igénybe vette a szíves meg­hívást, amellyel a Kállai-utcai nádas házba invitálták. Korábban jött egy nappal, mint Verzár István papos, kerek betűi a dátu­mot jegyzik és ez a korábban érkezés vala­miképpen végigkísérte az egész; életén át az uj nyíregyházi gyermeket Vannak olyan emberek, akik minden­hová későbben jönnek, akárhányszor igflzit­t ják zsebórájukat a toronyórához; Végered­; ményében azonban ezeknek az embereknek még csak meg szoktak bocsátani, ama koz:­f mondás alapján, amely azt tartja, hogy } jobb később, mint soha* — De azoknak az embereknek nincs se közmondások, se ment­ségük, akik korábban érkeznek meg vala­hová, mint várják őket* Megérkeznek például az invitált ebédre, amikor még a háziak a konyhán vagy az asztal felteritésével vannak elfoglalva; — megérkeznek a temetésre, ami­kor az ünnepség központja és hőse még az utolsókat rúgja; — megérkeznek a drágá­latos hölgy udvarlására, amikor az alig előbb ugrott ki boglyasan ágyából, hogy majd tükre előtt lesimogassa arcáról az álom ráncait, hajából ki^ésülje azokat a rejtélyes bozótokat, amelyekbe mindenki eltéved al­vás közben... Az újszülött tehát ama furcsa emberek közé íratott be a Sors és a nyíregyházi anya­szentegyház irtátrikulájába, aki majd min­denhová korábban fog megérkezni, mint vár­nák. I , !, : í I I N Még a csecsemő ruhája se volt rendben — de erről ne beszéljünk, mert ez meges­hetik a legpontosabb emberekkel is. De az már Csütörtökön utoljára Pénteken fővárosi művészek Uj rokonl'egyetlen estélye!

Next

/
Oldalképek
Tartalom