Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-28 / 247. szám

1924. október 30 JNSíiüíideis: nak szükségességét. Az ipartestület jelen­lévő tagjai elfogadták az indítványt, amely, egyébként ugy szól, hogy a nyíregyházi iparosság kívánatosnak tartja az egyes ke­rületi kézműves kamarák felállítását s ha £z egyelőre kjvihieletlien, akkor a létesíten­dő fővárosi kamara fejiesztessék olyan irányban, hogy belőle később az egyes vi­déki kamarai körök válhassanak ki. Igy a nyíregyházi iparosság egyetértően az or­szág iparos társadalmával, az országos kézműves kamara mellett foglalt állást. A pénzügyi székház épitési jogát nern adták el. Pisszer J^nos megcáfolja az átruházásról keringő híreket. Nyíregyháza, október 27. A Nyirvidék tudósítójától . A pénzügyi székház építése tervsze­rűen, akadály nélkül folyik. Ejjei-nappaL dolgoznak a nagy területen elhelyezkedő j épületen s már az első emelet falazását né zik csodálattal, érdeklődéssel a nagy cso- i poriba verődő járó-kelők. A betonkeverő gép kattog, a munkavezetők harsány sza­va hallatszik, eleven élet van az uj paloLa épülő faíai alatt. A földszint képe kibonta­kozott s a közönségnek már van egy kri­tikai megjegyzése: az ablakokat túlságosan alacsonyaknak tartják. Néhány nap óta a városban ellenőriznetétlen forrásból saját­ságos hír kering az épülő pén 7ügyi szék­házról. A palotát tudvalevőleg Maróthy Kálmán mérnök tervei szerint Pisszer Já­nos, Kálmán Károly és Várallyay Sándor építik. Ezt hirdeti az épület bejáratánál elhelyezett tábla is. Most hogy-hogy nem azt mesélik a városban, hogy Pisszerék az épi'és jogát eladták a z Eppsteni—Pollacsék cégnek s most nem ők, hanem ez a nagy] fővárosi cég az építő. Ezt a hirt, mely, nagy feltűnést keltett azzal terjesztik a vá­rosban, hogy elitélik az épitési jog ilyetén 1 képpen való átruházását, mondván, hogy van Nyíregyházán elég munkanélküli épí­tőiparos, miért kellett egy, idegen vállalko­zót részesíteni a székház épitési munká­jában. Azt is mondják a híreszteléssel kap­csolatban, hogy az Eppstein—PoQjacsek cég idegen munkásokkal építtet és igy mellő­zés éri a nyíregyházi munkásokat. Ebben az ügyben tudomásunk szerint már hi­vatalos fórum előtt is panaszt tettek. A Nyirvidék munkatársa a híresztelésekkel szemben magához Pisszer János vállalko­zóhoz fordult, hogy felvilágosítást kérjen, ttii a (véleménye az épitési jog átruházá­sáról terjesztett hírekről. Pisszer János ki­jelentette munkatársunknak, hogy rossz­akaratú pletykáról van szó s az a hír, mintha ők a pénzügyi székház épitési jo- j gát az Eppsteín—Pollacsék cégnek eladták volna, szemenszedett hazugság. Csak azt Várom — mondotta Pisszer János — hogy megtudjam, kitől ered ez a rágatom s nyomban a bíróság elé fogom állítani, hogy feleljen hazugságáért. Elmondotta Pisszer János, hogy a híresztelésnek az le­het az alapja, hogy a vállalkozók a beton­keverőgépet, állványokat, szerszámokat kölcsönöznek az Eppstein—Pollacsék cég­től s ezért köfcsöndijat fizetnek. Ami az idegen munkásokat illeti, az erről szóló hi­rek is alaptalanok. A pénzügyi palota épí­tésénél igenis vannak más városból szer­ződtetett munkások, de ezek olyan szak­munkások, belonácsok, állványozók,, ami­lyeneket Nyíregyházán nem találhatnak s akiket minden nagyobb építkezéshez szer­ződtetni keli. Amit a nyíregyházi iparosok- ' kat lehet elkészíttetni, azt a munkát ter­mészetesen nyíregyháziak kapják. Igy az ácsmunkát Jávor és Kresztyankö ácsmes­terek kapták meg. Pisszer János megmu­tatta a nyíregyházi ácsokkal kötött szerző­dést is munkatársunknak, majd ismételten felhatalmazott bennünket arra, hogy a szerinte alaptalan és rosszakaratú kenyéririgy ség­ből táplálkozó híreket kategorikusan cá­foljuk meg. A híresztelésben érintett Eppstein— Pollacsék cég az a fővárosi épitővaualkozcí amely az állami építkezéseket Végezni szók ta. Ez a cég most vármegyénkben, Nyiregy házán, Kisvárdán és Nyírbátorban, Máté­szalkán a dohánybeváltó raktárépületein végez nagyobb átalakításokat Ezeknek á dohányf lügyelőségi rak á é; [ü e éknek an­nak idején lapos tetőt építettek, hogy az épület belsejét annál jobban kihasználhas­sák. A lapos tető, amelyben vastag parafa­réteg és legfelül kavicsrét eg volt nem vált be, mert sok vizet fogott fel és a rnedf vességet lassankint átbocsátotta, ami ve­szedelmes volt a dohányra. Azért most átalakítják ezeket a lapos fedélszerkeze­teket. A nyíregyházi épitővállalkozók azt is panasz tárgyává teszik, hogy ezeket a szabolcsi építéseket árlejtés mellőzésével adták idegen vállalkozónak, akkor ami­kor Nyíregyházán sok építőiparos van munka nélkül. Ha ez igy megy továbbra is, akkor adjanak legalább Amerikába szó­ló útlevelet nekünk, mondotta elkeseredet­ten az egyik nyíregyházi építőmester. f Szerelem éltet — Apolló | Szerelem öl ­- Apolló | Szerelem éltet — ApollóJ \ Szerelem öl ­- Apolló | _ Nem lesz baj a Vadon lermesziei. tfoliánypalanláfcérl. Tekintettel a rr a, hogy a vadon nőtt dohánypalánták egyrészt je­lentéktelenek, másrészt nem a kincstár megkárosítására termeltettek, Bud János pénzügyminiszter intézkedett, hogy mind­azokat az eljárásokat, amelyeket ilyen irányban megindították, haladéktalanul függesszék fel. egy szép hölgy keres valamit a lépcsőkön, a szőnyeg mentén. Kiléptem, köszöntem : — Majd én is segítek. A szép hölgyet meglepte előzékenysé­gem s mosolyogva köszönte szívességemet. Ezt a szokásomat, az idegenek bajával törő­désemet, még a falu hagyta meg bennem, mert a nagyvárosi ember nem gondol egy­mással, részvét nélkül halad el a más baja mellett. I i , j ___ Egy gyémántos gyürü volt, amit kere­sett. Alig pár pillanat múlva megtaláltam. — De kedves, hogy segített! — mondta a szép nő s illatos kezét nyújtva lesietett a lépcsőn. Másnap egy dobozt hozott egy férfi, a második emeleten lakó ügyvéd inasa. Tele volt finom csokoládéval: — A nagyságos asszony küldi a kísasz­Észonynak. A szép asszony tehát az ügyvéd felesége volt. Üzente azt is, hogy látogassam meg, Örülni fog nekem. Sokszor felmentem azután és szerettem az ügyvédnét, mert sZép volt és jó. Azt "kellett gondolnom, hogy szeretné, ha az ő kis lánya l ennék, ugy becézett s csókolt is néha. Máskülönben is jól éreztem ott ma­gam, nagy, képes könyveket nézegethet­tem, fényképeket s hintaszékben himbáltam magam. Ez mind jó volt, tekintve még a isok finom édességet is, amit az ügyvédné adott. ! ; ! Egy délután — már alkonyodott — fel­mentem, mert szerettem volna beszélni vele a színházi előadásról, amelyet előző este lá­tott. Mindég elmondta nekem éis megigérte, hogy egyszer — ha olyan darabot adnak — el is visz. Beléptem az ebédlőbe, mely az előszo­bából nyilt, de nem volt ott senki, hanem a szalon ajtaja nyitva állott egy kissé s mintha onnan nesz hallatszott volna. Odamentem!. Lépteim zaját felfogta a finom, vastag nyő­nyeg. Az ajtó nyilassal szemben lévő sarok­ban egy nagy tükör állott, abban láttam meg a szép ügyvédnét, mellette egy férfi alakját, amint mind a két kezét csókokkal halmozta el. Oly vadul, íszinte tépő gyorsasággal sza­kadtak szájáról a csókok, hogy a kék selyem ruhának is jutott belőle, mivel keze a térdén volt. Vagy talán azt is akarattal tette ? Gyö­nyörű, fürtös haja is ott kúszott csapzottan az ügyvédné hófehér karján, — Az istenért, Frédi, megőrült ?! — j szólt fojtott halksággal, de mégis ijedt és ; torz arccal az ügyvédné. — Az enyém Vagy... szeretlek... li- • Jiegte s a karjain végig csúsztatva száját, a nyakáig ért, majd egy lenyűgöző öleléssel látfogta s a szájára tapadt. Nem mertem mozdulni, hogy éisZreve­(szik és szégyenkezni fognak. — Istenem — gondoltam — Frédi a szép ügyvédnét is megöli. Majd ő is megissza a mérget... Meg kellene menteni tőle, meg­mondani neki... De hogyan ? Halkan visszaléptem s akarattal meg­mozdítottam egy széket, hogy hozzáütő­dött az asztalhoz. Az ügyvédné megjelent az ajtóban. Forró arca és ijjedt szeme ugy lobogott... mint... mint., az élet!! Ugy tűnt, bár nemi tudtam gondolatomnak formát adni, gyer­mek voltam még ahhoz, hogy az élet leg­nagyobb szenzációja ég az asszony forró, felmagasodó alakján. Csodáltam őt. Cso­daszép volt. \ Utána Frédi is megjelent. Csakugyan az volt, ugyanaz, aki Alice-t szerette s megölte, aki a színész lánnyal járt, aki a kis zsidó leányt tette mosolygóssá... s ki tudja, hányan vannak még. Talán any­nyian, mint sötét hajának két oldalra om­ló fürtjei. Az ügyvédnő megcsókolt és bemuta­tott Frédinek. — Az én kis kedvencem', Csűrös iVera. Az én kis leányom... — Mi ismerjük egymást — mondta Frédi— ugye kis Vera? — s megsimogatta arcomat. — Igen — feleltem — már régen — s arcom lángra gyúlt, mint akkor, először) a csókjától. Nem sokáig maradtam ott s nem is beszéltünk a színházról, mert ott Volt Frédi. Elmentem. S szomorú voltam vala­miért. Az okát nem tudtam volna meg­mondani. (Folytatjuk.) Varrógépek 22££ i p£" Hangszeráruk, villanyfelszerelési cikkek, csillárok. Autó pneu és tömlő minden méretben raktáron kerékpárok részletfizetésre Miksa Nyíregyháza, Takarékpalota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom