Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)

1924-10-26 / 246. szám

1924. október 30 JNSíiüíideis: gesen napról-napra megélő emberek, ha munka van, ha nincs valami rázkódtatás, mint a mai elnökválasztás napjai is. A magyar kivándorlott nemcsak, mint bánya- és gyári munkás értékes; de ott talál­juk őket a kereskedői világban is. Azt mond­ják hogy a keresztyén magyar ember nem vaío kereskedelemre. Ezt az elvet az amerikai magyarok élénken megcáfolják. Minden ma­gyar telepen nagyszámmal találtam magyar kereskedőket, kik az amerikai »business« vi­lágba ugyancsak beletalálták magukat. A kereskedelemnek minden formáját nagy ügyességgel űzik, nem egy közülük tekinté­lyes vagyonra tett szert amerikai tartózkodá­sa alatt. Nagy fogékonyságot mutatnak amerikai véreink a kultura ápolása iránt is. Gyerme­keinket gondosan neveltetik, magas iskolá­ba járatják, nem egy 20—30 évvel ezelőtt kikerült magyar testvérüknek gyermeke ma már számottevő angol gentleman az amerikai politikai, társadalmi világban. Ezek természe­tesen el is vesztek már a magyarságra nézve. A leányok férjhezmenés folytán lettek ango­lokká, a férfialkat a megélhetés köti Amerika földjéhez. Igy szakadnak le lassanként az ó­haza kebeléről gyermekeink, bármilyen in­tenzív is a magyar szellemben való nem­zeti nevelés. Érdekes és feljegyzésre érdemes az is magyarságunk életéből, hogy kivándorlásuk napjaiban, mondhatni azonnal átalakulnak, az amerikai szokásokat öltik magokra vise­letben, ruházatban is. Nyugoti civilizált né­peknél szokásos előkelő Ízléssel öltözködnek vasalt nadrág, pantalló, finom, fehér ke­mény gallér, nyakkendő díszíti őket. Asszo­nyaik a rövid kerek szoknyát nem ismerik többé, hanem divatos ruhát, kalapot, selyem barisnyát. — Tánciskola megnyíló*. Szepesy Fe­renc debreceni tánctanár tisztelettel ér­tesiti Nyíregyháza és vidéke uri társadal­mát, valamint az összes iskolák növendé­keit, hogy november hó 4-én a Korona dísztermében klasszikus és modern tánc­tanfolyamot fog tartani, külön-külön cso­portok szerint. 3x — Gumi esőküpeny 375 ewr, téli ka­bátok, raglánok a legolcsóbb árban a Gó­lya Áruházban, Zöldség-tér 8. A legvitézebb huszárnak aradi fogsága. Nyíregyháza, október 25. A Nyirvidék tudósítójától. Markó Miklós Simonyi óbester fogsá­gáról a következőket irja: Midőn 1829-ben Simonyi óbester vizs­gálati fogságba került, az aradi vár akkori parancsnoka, Hangvitz vezérőrnagy, eleinte mint tiszti foglyot külön zárkába csukatta. Simonyi feleségének és Károly főhercegnek a közbenjárására később kü­lönálló lakást kapott Simonyi a várpa­rancsnok épülete mellett és megengedték neki, hogy saját uradalmából élelmezz® magát, amikor is hetenként szekérszámra hozatta be az elemózsiát. Simonyi ebben a helyzetében sem ta­gadta meg önérzetét és eredeti katonás természeétt. Az asztalnál folytonosan ő, a várfogságra ítélt rab vezette a társalgást és midőn a francia háborúk nagy esemé­nyeiről beszélt, az osztrák tábornokok ügyetlenkedéseit magyaros őszinteséggel, sőt gyakran erős kifakadással bírálgatta. A várparancsnokkal sokat évődött. Szidta a békét. — Sokszor mondta, hogy ha csak egy kis háború törne ki, mindjárt vége lenne az ő rabságának. — Ti itt maradnátok ebben a pat­kányfészekben, fogdosnátok a legyeket, én meg a huszárjaim élén verném az ellensé­get. Mikor meg keserű hangulatban volt, arról panaszkodott, hogy ha ő nem Si­monyi volna, hanem valami «Erger-Ber­ger», már rég a tábornokok között is az első sorban állana. Az ilyen évődések csak­nem mindennaposak voltak ebédközben, de azért ugy a várparancsnok, mint a vár­őrség tisztjei folyton nagy. tiszteletet tanú­sítottak iránta. Midőn a lefokozott vitéz óbester az aradi várban a halotti levél szerint, mér­gezés következtében meghalt, a gyászba borult özvegy uradalmi ügyvédjét, Budai János aradi lakost bízta meg a szüksé­ges intézkedésekkel. Budai ügyvéd Oláh patvarístáját, dr. Oláh Gyula ismert el­megyógyász édesalyját bízta meg a teme­tés előkészületeivel, aki ott volt Simonyi felöltöztetésénél és koporsóba helyezésé­nél is. A holttestre huszárezredesi egyen­ruháját adták s az egyenruhára felrakták II. Alice-szal nagyon jóban voltam azután. Talán a titka kötött hozzá, de azért Frédi­ről sohasem beszélt. Gitárja volt Aliee-nak és sokszor játszott rajta finom dallamu, édes szövegű románcokat s dalolt csöndes, bus hangon. j Novemberben a földszint egyik kis ud­vari lakásába egy szobafestő költözött s an­nak egy szőke, szép leánya. Erős illat len­gett utána s mi Alice-szal nem szerettük. Utáltuk. Szinínövendék volt, sokszor várta kocsi s a kocsiban valaki a ház előtt. — Látja, Verus, ezt urileány nem tenné. [ — mondta Alice s elgondolkozott. — Szép haja van, — jegyeztem meg. — Festi, — mondta Alice — a száját ís, az arcát is. Semmi sem igazi rajta. Az még sem lehet. Mégis csak szép, gon­doltam, de nem szóltam, nehogy Alice ha­ragudjon rám. Azután nem sokszor láttuk. Tél volt és nem jártunk kinn sokat. Frédi csak kará­csonyban jött haza s akkor együtt ment Alice-szal a templomba. Én örültem, mert Alice nágyon jókedvű s boldog volt Azon a napon, mikor Frédi elutazott, este ki volt sírva az Alice szeme s nem akart a gitáron játszani, hiába kértem. Én is elszomorodtam. Azután gyűltek a levelek. Lila béléses, finom borítékok s áttetsző, apró betűkkel teleirt papírok. Alice a zsebében hordta ad­dig, míg egy másik érkezett s csak ugy tette a többi közé. Húsvét is eljött s Alice boldog volt a lila levelek társaságában. Mintha azok be­széltek volna hozzá és messze vitték volna, azaz Frédit közel hozták inkább. Húsvét másodnapján, ragyogó szép dél­előttön a nénivel templomba mentem. Alice-t nem hivtam most, mert gondoltam, hogy Frédi kiséri. Azonban templomból jőve a kapu alatt Frédivel találkoztam s a szobafestő aranyos hajú, kacagó leányával! Együtt mentek. Fod­rozó rózsaszín ruhája illatot szórt s arca, yfiint valamely jgyönyörü virág, üdén, fris­sen virult a szőke haj hullámaitól körítve. Frédi elegáns volt nagyon s kis fekete séta­pálcájával érintgette a leány vállát. Cso­dálatosan szépek voltak igy együtt. S én gyűlölettel néztem utánuk, mig eltűntek az utcán. Fölsiettem Alioe-hoz. Zokogva, Össze­roskadva ült kis fehér ágya széléén, Mária szobra felé fordulva. Sziiz Mária szobrának kék-fehér por­cellánján vörösen csillant a kis örök-mécs lángjának fénye. Két hónapig voltam még Budapesten, Frédit nem láttam, az aranyos hajú színész lányt mindég várta valaki s Alice soha sem mosolygott. Lila levelek nem voltak többé köténykéje zsebében. (Folytatjuk.) ! a vitézségével szerzett érdemrendjeit ís, A ravatalt ott állították fel a börtönül szol­gáló lakószobájában. Mikor pedig a rava­tal fel volt már állítva, tizenkét szuronyos katonával bejött a szobába a főprofusz és leszedte a holttest dolmányáról az összes tiszti jelvényeket (csak az ezredesi csizma arany sujtását hagyta meg) s a dolmányra feltűzött valamennyi érdemjelet. Igy szer­zett érvényt a katonai törvényszék azon Ítéletének, mely báró Simonyit katonai rangjától megfosztotta. A szomorú fogságban- elhalt ezredest utolsó kívánsága gyanánt uradalmában, Vadásziban temették el egy magaslaton. Fia, Lajos a hős atyának az 50-es években sírboltot építtetett, ahol 1913. áprilisáig volt eltemetve. Nem lesz érdektelen, ha ez alkalom­mal megemlítjük, hogy Simonyinak ösz­szesen 72 rendjele volt. Birta a Mária Terézia-rend nagykeresztjét s a Szent Ist­ván-rend kiskeresztjét. A wagrami csata után megkapta a Lipót-rend nagykereszt­jét, párisi bevonulása után pedig a vas­korona-rend első osztályát. Ezenkívül tu­lajdonosa volt a Napoleoni harcok emlé­kére vert összes katonai érdemrendeknek. Mint közhuszár és altiszt is több ezüst és arany vitézségi érdemjelet szerzett, a lipcsei csata után pedig az ágyúból készült rendjelet kapta. I. Sándor orosz cár egyi­ke volt Simonyi legnagyobb tisztelőinek. Tábornokokat rendelt a magyar ezredes parancsnoksága alá, hogy Simonyi hadi fortélyait kitanulják. Midőn az óbester, 1814-ben a szövetséges hadak előcsapatát veszteség nélkül Párísba vezette, a cár megküldötte neki a legmagasabb orosz ka­tonai kitüntetést: az első osztályú Szent György-rendet, holott majd Miklós cár 3 órás elöEdasok szombaton vasárnap Harry Piel a XX. század legvakmerőbb bravúr színészével A fejnélküli lovas 3 részben 16 felv. A Uljts kalandor regény egy előadás keretében Apollóban Szombaton 6 és ft órakor Vasarnap 3, 6 és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom