Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 224-250. szám)
1924-10-25 / 245. szám
4 J&wxwík í9Í4. október 15, több, mint harminc esztendőt •zolgált különböző rangban. A magyar nemesi ifjúság kitüntetésnek tartotta, ha Simonyi ezredében szolgálhatott. Fegyvertársa volt a legvitézebb huszárnak a hires Laczkovics János huszárkapitány is, ki később kilépve a katonaságtól, hive lett Martinovics apátnak és vele együtt vértanúhalált szenvedett. Ennek a hires huszárezrednek a hazafias tisztikara 1793-ban kérvényt intézett az országgyűléshez, hogy a király rendelje el a magyar vezényszót. A Gr-éven-huszárezred kérvényét, mint hadnagy, Simonyi is aláirta de ott volt az aláirók közt herceg Festetich Tasziló nagyapjának Festetich György gróf alezredesnek a neve is, akj később a hires keszthelyi Georgikont alapította. Kedvelt hadnagya volt Simonyinak Schveidel József, a későbbi honvédhuszár, tábornok, aki Simonyival együtt járta be 1814-ben a leigázott Franciaországot és Párist. Schveidel tábornok, mint főhadnagy, szemtanuja volt annak a jelenetnek, mikor Simonyi bevonulva ezredével Párisba, a Tuilleriák előtt ezredét harcszerüen felállította és tisztikarával megnézve Napóleon tróntermét, pipáját kiverte a trón könyöklőjén. "A w^grámi csata epizódja/. A' napóleoni hadjáratokban igen sokszor hátráló osztrák hadseregnek valóságos mentője volt Simonyi óbester. Huszárjai mindig a hátvédben voltak, ahol órákig küzdöttek az üldözőellenséggel, feltartóztatták azt, amíg a fősereg elvonult, éjjel pedig vad portyázásokkal zavarták, csipkedték az ellent, mint egykor Rákóczi kurucai. A szerencsétlenül végződő wagrami csata után történt, hogy Károly főherceg, az asperni győző fényes vezérkarával odavágtatott az ezrede élén lovagló Simonyihoz és németül ezt mondta neki: — Ezredes ur, adja be azonnal kérvényét a Mária Terézia lovagrend kancellárjához és kérje ezen legmagasabb katonai kitüntetést a legfőbb hadúrtól. Simonyi kardjával megadja a szabály; szerű tisztelgést és jelenti, hogy a rend nagykeresztjének már öt éve birtokosa, mire a főherceg melegen gratulált fényes hadi tettéhez és kezet szoritott vele. A hires wagrami csatát több évi béke követte és Simonyi 1809- szeptember havában Pesten vonult át a csaták tüzében megtizedelt Gréven-huszárezreddel. A hős ezredes és ezredének bevonulása az egykorú krónikások szerint valóságos diadalmenet volt. A Város határán a magyar nemesi fölkelők tábori zenekara fogadta őt, amelynek vezetője Bihari János («a magyar Orpheus») több harci nótát szerzett Simonyi óbester dicsőítésére, amelyek a magyar huszárság lovas, fúvós zenekarainak közkedvelt nótái voltak egész a szerencsétlen königgrátzi csatáig, amikor azután Albrecht főherceg feloszlatta a lovasság katonai zenekarát. Hires Szerzeménye volt Biharinak Simonyi óbester huszárjai elfogytak cimü nótája, célozva arra, hogy a vitéz huszárok közül a véres wagrami csatában bizony sokan a fűbe haraptak. Ez a nóta valóságos riadó volt. Bihari bandájának három kitűnő vadászkürlőse fújta a harsonát, közbe sarkantyupengetés hallatszott s a villámként felszöktető hegedüfutamok hiven jellemezték a világ első lovaffcágául lovasságául elismert huszárok jei e s kardforgatását, Bihari és zenekara oly hévvel játszotta ezt a nótát, hogy a Gréven-hur szárok tiszteletére rendezett táncon a huszárok inkább Biharit hallgatták s letették tánc közben a táncosnőjüket. Nyíregyháza a legboldogabb város szegény Magyarországon. — Miről tog szólani Krúdy Gyula, felolvasása. — Nyíregyháza, október 24. A' Nyirvidék tudósítójától. í' j Megkérdeztük a városunkban időző Krúdy Gyulát, hogy kedd esti felolvasása a Kereskedők és Gazdák Körében miről fog szólani. A jubiláns író a következőkben felelt kérdéseinkre: — Beszélni fogok arról, hogy milyen váratlan helyzetbe került Nyíregyháza a szerencsétlen országban. Határszéli fővárosa lett a megcsonkított Magyarországnak. — Beszélek a nyíregyházi édes levegőről az üde vizről, a drágalátos földről, a bűbájos nyíregyházi emberről, erről a legkedvesebb fajtájú magyar emberről. — Beszélek a nyíregyházi akácfákról .és a nyíregyházi költészetről. A nyíregyházi szerelemről és a nyíregyházi nőről. A helybeli dalokról, muzsikákról, jókedvekről és szomorúságokról. — Beszélek a mostani emberekről és emléket állítok a régi embereknek. Lesz mondanivalóm a nyíregyházi tavaszról, valamint az őszről is, a nyíregyházi napról és, a szélről, a nádfedelü házikóról és a palotáról, a vármegyeházáról és a városházáról, az iskoláról és a templomról, amelyben gyermekkoromat töltöttem. — Beszélek arról, hogy történt az, hogy az egykori szegény Nyíregyháza ma szegény Magyarország legboldogabb városának számit Beszélek az öreg Kállay Andrásról és Jósa Andrásról, a tiszaeszlári időről és az elmúlt centennáriumról. j Szeretnék költői riportot mondani a m ai Nyíregyházéról és Szabolcsvár- I : megyéről, valamint hőskölteményt 1 ; zengeni a multakról, ' Eddig szólt a költő nyilatkozata. A jubiláris előadáshoz a belépő-jegyeket a Lengyel-cukrászdában lehet előjegyezni: kedd estére. , i i . í Péntektől Diadalban Budapestet megelőzve! Miért nem jelent meg minden középiskola a „Bánk Bán" előadásán ? — Levél a szerkesztőhöz. — -Nyíregyháza, október 24. Igen tisztelt Szerkesztő urü B. lapjának f. hó 22-iki számában a lapnak egy, korábbi színházi kritikája kapcsán az a vád hangzott el, hogy egyik helybeli középiskola igazgatója megtiltotta növendékeinek a Bánk Bán ifjúsági előadásán való megjelenést. Az első közleményre még nem reagáltam, nehogy azonban az ujabb és esetleg még következő cikkek nyomán az esetet ferde megvilágításban ismerő olvasók körében az a balhit verjen gyökeret, hogy akadhat Magyarországon olyan középiskola, melynek igazgatója ilyen beteges averzióval viseltetik a legnagyobb magyar tragédiával szemben, legyen szabad a téves információ alapján megirt közleményre a követk ező néhány; észrevételt tennem: 1. Annyira nem tiltottam meg, az előadáson való részvételt, hogy intézetünk VIII. osztályának összes tanulói osztályfőnökükkel együtt végignézték az elő.adást. 2. Hogy V—VII. osztályaink nem jelenhettek meg az előadáson, annak egyedüli oka az iskola kedvezőtlen elhelyezkedési viszonyaiban keresendő. Ebben a há'„ rom osztályban u. i. kellő számú tanterem hiján délután folyik a tanítás s az idén — mivel a kiállítás miatt egy hónapra terjedő kényszerszünet folytán érzékeny kár érte a tanulmányi érdekeket — kénytelenek vagyunk pontosan betartani a középiskolai rendtartásnak azt a rendelkezését, hogy a rendet iskolai szüneteken kivül a tanítást más szünetek! meg nem szakithatják. Vagyis tehát égy bármilyen értékes ifjúsági színielőadás kedvéért sem szabad egy tanítási napot mulasztanunk. Ugyanez a helyzete a városunkban levő két, velünk egyenlő fokú intézetnek is, amelyek a körülmények kényszere folytán szintén kénytelenek délután is tanitan#i < 3. A fenti — szerintem kétségkívül elfogadható — magyarázatból kitetszőleg nincs szükségem arra, hogy a tanári testület köpönyegével takaródzam, csupán pontos tájékozás kedvéért említem meg, Notreda
