Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

19i4. >zeptember 14. Jh&imwtK 1824. október 26-án veszik át dödeiy k a Károlyi birtokot. Megjelent a város főterén Ujváry D?sy György főszolgabiró 'és .Kriston András esküdt, kik a Károlyi család, a vármegye és a szomszédos községek képviselőinek jelenlétében beiktatják az uj birtokost: Nyiregyháza város közönségét. Az ünnepélyes átadási aktus során Erdélyi János táblabíró — a Károlyi család meghatalmazottja — a régi kathofikus templom északkeleti szögleié- ! nél kijelenti a grófi család szándékát s a ' birtokot a város elöljáróinak átadja. Az uj birtokosok képviseletében Draskóezy János városi fiskális lép elő s emelkedett szavakban ekként válaszol: «Tekintetes Bonorum Director UrU Ezen város közönsége, amidőn T. urnák kezeiből a rezignált jószágot ezennel általvenné a Mlgos Gr. Kái ö yi háznak, mind azon kegyességéén és pártfogásaiért, melyet szárnyai alatt ezen közönségnek eleitől fogva mind ekkorig tagadhatatlanul tapasztalnia szerencséje vala és amelynek valamint kezdetét, ugy eddigvaló és mostani 'állapolját is, egyszóval csaknem egész léteiét köszönheti, mindezekért magát és jövendőbeli maradékait örökös háladatosságra érezvén lekötelezettnek lenni — amidőn általam ez alkalmatossággal is hálaadó alázatos köszöneíét tenné, önnön érzéséből eredő kedves kötelességének tartja a Mlgos Gr. Károlyi família szakadatlanul való virágzásáért ezentúl is könyörögni és ezúttal is magát, valamint ezen város elöljáróit és lakosait jöveéndőre is Mlgos grófi família nagyrabecsült kegyességébe és szives. ségébe továbbra is alázatosan ajánl ja.» A piactérről az erdőbe vonulnak ki kocsikon, szekereken, lóháfon, hol Erdélyi János egy leszakított tölgvgalyat nyújt át Benkő István főbírónak — az erdő átadása jeléül. A beiktatásról okiratot állítanak ki, mely városi irattárunknak ma is legértékesebb okmányát képezi. A felszabadult város lakossága — ajkán hálaadó zsolozsmával ünnepli meg az örökváltság jubileumát. Szinbóluma ma is kapavas, melyet odaállított születése pillanatában címerébe. Ez a kapavas viszi előre az uj Nyíregyházát s állítja az ország közvéleménye elé, mint a polgárerények: apoteózisát. " jtji— Ősmagyarok és kulturtelepek Nyíregyháza területén Irta : Kiss Lajos a vármegyei Jósa Muzeum igazgatója. Amikor Nyiregyháza megváltásának századik évfordulója alkalmából városunk őskorát kellene bemutatnom, elsősorban is azt kell előrebocsáj tanom, hogy sok tennivaló vár a kutatóra és sok kedvező alkalomra van szükség, mig az a kívánatos helyzet bekövetkezik, hogy területünk évezredek előtti állapotáról összefüggő képet nyújthasson. Kellő mennyiségű adat nélkül ez az óhajtás nem teljesíthető. — Az ősrégészet lapasztalali tudomány, mely, irott emlékekre nem támaszkodhatván, kutatásaiban az őskori ember által hátrahagyott emlékek pontos és részletes megfigyeléseire van utalva. A jelelek nagyszáma még nem elegendő a művelődési' állapotok felkutatására, ha felhasználásra nem alkalmasok. Mit ér a legépebb és legszebb tárgy is, ha feltalálásának körülményei nem ismeretesek. A leletkörülmény szinte fontosabb,. mint maga a tárgy. — Városunk területén talál latlak ugyan őskori leletek, de a felszínre került tárgyak közt egy sincs, mely tervszerű ásatás folytán leletkörülményeinek feljegyzéseivel került volna magános vagy közgyűjteményekbe. Ilyenformán természetes, hogy a véletlenül tudomásomra julott keveset mondó adatokból még vázlatos kép senl rajzolható, csupán az őstörténeti nyomok időrendben való felsorolásából tehető következtetés arra, hogy városunk területe lakott hely volt az őskorban is és az őskori nyomok és telepek képezték magvát kifejlett s mostan ünnepet ülő városunknak. Még az ember megjelenése előtti időből való az az ősszarvas aggancs (Cervus Megaceros) mely a város belterületén a közvágóhíd és jéggyár közötti domboshelyről került "élő löszből és Petrikovics László orvostanhallgató tulajdonában van. Találtak még ez időből kagylókat (pecten) Jis a Geduly-féle szőlőben. Terül elünkö n, a régebbi kőkorszaknak nyoma sincs. Ugylátszik, hogy az ujabb, úgynevezett csiszolt kőkorszakban jelenik meg itt az ember. Igaz, hogy szórványos leleteinket főleg obsidián durványok (az. fílrhegyyhalom tanyai 1310 grm. súlyú) és megszámlálhatatlan apróbb szilánkok képezik, melyek nagy töm

pge a találóhely közelségét mutatják. A ' Jósa Muzeum őriz egy érdes felületű fekete andesit ellipsoid alakú parittyakövet, melynek egyik oldala laposra van lecsiszolva, a Királytelek felé vezető országútról. Az Öszőiőbőf: furott nyél lyukas zöld, Simapusztáról egy vidékünkön .szokatlan alakú szürke andesit kőbalta 'van gyűjteményünkben, melyek azonban későbbi fejlemények. A város halárából a kf taji és buji utak elágazásánál vastag falazalu, durva felületű cserépedény találtatott 1898-ban, hasán két átellenes füllel, a has (fölött fcsecsnyujtvánnyal, királytelki gyümölcsös létesítése alkalmával pedig oson tár, 'égetet agyagkarikák, edénytöredékek őstüzhejy körül. E kevésszámú leletből a kőkori ember szerszámaira^ életmódjára, lakóhelyére,

1 annak berendezésére és más eszközeirt következtetni merészség volna. Rézkori tárgyaink nincsenek. Bronzból való eszközeink azonban nagyszámmal jóllehet lelőhelyük csak a város északkeleti oldalán levő 200 holdas területű Bujtos telepet tudjuk megnevezni, mely, a Selyem-utca végétől kiterjedt a mai Morgó temető területére si azzal összefüggésben állott. Tudjuk vármegyénk bronzkoráról, hogy a bronzkori népek hazája a letelepülésre alkalmas homok volt s e kor leleteiben a Nyir oly gazdag, hogy pl. a Jósa Muzeumban őrzött anyaghoz hasonló eg

esz Középeurópában nincs. A bujtosi telep is egyike azon legnagyobb és gazdag telepeknek, mely csak ugy ontja magából a jellegzetes bronztárgyakat é\ agyagedényekét. E nagy kiterjedésű, taláf csak az egyekihez hasonló bronzkori telepről vármegyei muzeumunkba 1905. 'jul. 20-án 12 karperec és 11 gyűrű került vétel utján, melyek a találó bemondása szerint cserépedényben voltak, azonkívül számos díszes ép edény, kő csont és bronztárgy van dr. iSaáry Sándor orvos ur tulajdonában. Ezia hatalmas telep, nagy kárára a tudománynak, ezzel együtt városunk őstörténetének, nem iáratolt fel szakszerűen, hanem tégíaégetéslíez, vályogvetéshez használtatott fel földje. — A sikerült és munkásoktól összeszedett tárgyakat tíz evvel felásásuk ulán 1923-ban e lap hasábjain irta le tulajdonosa, melyek közzül megemlítem a hét darab fél öntőmintát, mint ritkaságot és egyedülieket, melyek eddig a Nyírben elő nem fordultak. Az öntőminták homokkőből, szeatitból és égetett agyagból valók, l'üles köpüs balta, köpüs kalapács, fürész, gomb' és ékszerek öntésére használták. Rilkakaságszámba megy a graphit olvasztótégely is, melyből ugyan megyénk más vidékéről is van muzeumunkban. — Saáry. aoktor ur tudni véli, hogy 500 urnasir lett felbontva, egyrésze kifosztva; ismertetéséből olvassuk, hogy csontvázas s^rok is kerültek onnan. Bronztárgy mindössze 17 darab három lapos spirális, ugyanannyi" nyitott spirálisvégü karperec, nyílott végű karika 10 darab és egy harci csákány Állati csontok közül szarvas koponya, vadkecske, juh, kanagyar, kutyafej. Tavikagyló egész halommal. A kőeszközök használata nem szűnt meg a bronz elterjedésekor, e bronzkori telepen kőlándzsa, kovanyilhegyek, fűrészek, kővésők, kalapácsok, parittya és örlőkövek nagy menynyiségben fordultak elő, azonkívül csonteszközök: lük, árak, fúrók, kalapácsok, korcsolyák, simitók. A Bujtossai összefüggésben levő Morgótemetőből pedig a Jósa Muzeumban van sokjellegzetes bonzkori edény és edény töredék, bronz tárgy csak négy darab. — Ugyancsak itt van a Debrecennek vezető vasútvonal első őrházánál talált 8 "darab füles köpüs bronzhalta és 2 darab bronz rög. ^ A bujlosi telep nagy terjedelme, az onnan kikerült tárgyak nagy száma, az urna és csontvázas sírok mind azt mutatják, hogy a bronzkorban népes volt területünk. Hosszú ideig, több mint ezer évig éltek itt békés viszonyok mellett, amit az is bizonyít, hogy vidékünkön, valamint az egész Nyírségben hiányzik az az átmeneti korszak, mikor a bronzot és vasat együtt használták, melyet a tudomány hallstatti kornak nevez. Az a nép, mely a bronzkori lakosokat elűzte, vagy magába olvasztotta már magas műveltséggel rendelkezett, a vas feldolgozását kitűnően értette. A vaskor tehát azon fejlődési fokon kezdődik, melyet la Téne kulturának neveznek és a Kr. e. évezred utolsó felét foglalja magában. Ebből az időből, ha nem is sok tárggyal, de sok lelőhellyel rendelkezünk; városunk belterületéről kilenc különálló temetőt ismerünk ezidőszerint. I. A Hunyadi-utcában a Bujtos szomszédságában a vaskort jellemző magasfülü edényt és bögrét találtak még pedig fejjel délkeletnek, lábbal északnyugatnak kucorodva baloldalán fekvő csontváz mellett, előbbi a fej, utóbbi a jobb keze táján feküdt. A csontvázas temetkezés elég ritka ebben a korban, amikor elégették a holttesteket. II. A Pazonyi-utca végén szenyvizlevezetésre 1 méter széles csatornát ástak 1899ben mintegy 300 lépés hosszúságban, az innen kikerült sok edény közül muzeumunkba jutott 7 urna égetett embercsontokkal, 22 más tárgy, vascsákány, lándzsa, apróbb bronzlemez cső, karika, gomb, 7 darab bögre. III. A Nyírfa-utca végén szőlőtalaj rigolirozás alkalmával 14 drb. tárgy került felszínre u. m. 5 csupor, szárnyas zabla, bronzból való karika, 2 anyagkarika és díszített edénytöredék. IV. A vasút utcai temetőből sirásás alkalmával 1895-ben finoman, korongon készült 3 darab edény és bokaperec ásatott ki. V. A vasúti állomás közelében az Éralatti szőlőben földforditáskór leltek >M2 darab urnát, összevissza görbített és három darabra tört bronz kést, 2 darab bronz csésze fejes tüt, huzalt, és két darab 13 közületü i nagy vasar Römer Testvérek illatszer raktárában, Nyíregyháza, Takarék-palota. Telefon szám : 340.