Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)
1924-09-10 / 206. szám
lyí4. szeptember 10. J& imwiK 3 peleit az ezeréves szép ország, megoszloz- ' tak rajta a gyávák, a hitványak, az árulók. . És a sirt, hol egy nemzet sülyedt el, ' igaz ,hogy népek vették körül, ebben be- j teljesedett nagy költőnk jóslata, de az ' ember milliók szemében nem ült gyász- i köny, az ajkakon nem hngzott a fájda- ! lom szava, hanem az öröm könye ragyo- 1 gott s gunykacaj hangzott t'ef a széles vi- | lágon, mert nem ott a küzdő téren, titáni j küzdelem glóriájától körülvéve bu- ! kott el, de itthon, a pártviszály az ! Istent, hazát, nemzetet, minden drágasá- ' got megtagadó és kimagasló rut önzés szennyes hullámaiba fuladt s ott lel le dísztelen halálát. Ünneplő gyülekezet!! Ha lehull a le- ! pef (r(s0oborról, két hős fog szemünk elé ! tűnni. Egyik az ellenség golyójától halál- ' ra sebzett vitéz, akit az eltörött zászló- ; rudat magasra emelő társa fog fel. E két j hős alakja közzül egyik a haldokló jelenünket, a másik jövőnket ábrázolja. Beszél hozzánk mind a keltő. Felpattannak azok a halál álmára lezáródni készülő szemek, megnyílnak azok a kőajkak s beszélnek hozzánk szivettépő, lelket rázó hangokon!! Édes Magyar Nemzetem, hogyan jutottál ennyire? Hová lett a Kárpátok bérceitől övedzett négy folyó hullámaival öntözött, vadban, halban, érczben, fában, világhírű gyógy és ásványvizekben, aranyban, ezüstben bővelkedő gyönyörű hazád ,bogy szorítottak össze ide a nagy Alföld rónaságára, mely kenyeredet megtermi, de ezt a kenyénnagvat oda kell adnod azért ami életed fenntartására szükséges, ami eddig a tiéd volt s most másoknak kell fizetned érte s hiába dolgozol, hiába öntözöd verejtékeddel a föld barázdáit, nem tudod megkeresni azt, ami neked szükséges, a szegénység koldus tarisznyája ott lóg nyakadban s ki ludja ki és mikor veszi le onnan. Éteted nem élet, csak egy lassú kinos hal ál vergődés, körülled ólálkodó ellenségeid akkor Semmisítenek meg, amikor akarják. Édes nemzetem nézz körül magadon, figy^'j'! Északról, délről, keletről, nyugatról 'tőled elszakított Magyar véreid síró panasza hangzik fe'ód; nyögnek, sóhajtanak, ők a más kegyelméből urakká lelt gyáva martalócok zsarnoki uralma alatt. Nézd hoi a nyilröptii sólyom is csak nagy félve járt előbb, csipogva fürdik s ül tanyát most a szemtelen veréb.« — Nézd!! Tompa Mihály jóslala teljesült: A sebzett vad a rengetegben kínjának hangot ad, magát az eltiport Magyarnak kisírni nem szabad! I> Mi azért mentünk a háborúba, azért tártuk ki kebelünket az ellenség golyója elé, azért fűztünk ujabb babérágakat a Magvar dicsőség koszorújába, azért szenvedtük el hősi lélekkel fogságunk kinos éveit, hogy elhárítsuk a végzetet imádott hazánkról, melyet hatalmas északi szomszédunk évtizedek óta készitgeíett és készült ránkzuditani s te hallgatva a nemzetköziség aranyhegyeket ígérő álnok lelkű apostolaira, kiütötted kezünkből a fegyvert s elfelejtkezve magyarságodról, segítettél letörni a zászlói, mely alatt őseid diadalról-diadalra vitték a magyarság' szent ügyét s ezer évig megtartották számodra e szép hazát; odaszegődtél a vörös rongy alá, magyar huszárból, magyar honvédból vörös katonává vedlettéi s futottál mint gyáva nyul a náladnál is gyávább ellenség elől, odavetetted prédául szép hazádat, honfitársaidat azoknak, kik most ország-világ előtt hirdetik, ' hogy diadalmas harcokban fegyverrel hódították meg azt a területet, 'melyet nekik rut árufásuk béréül a halalmasok kegye juttatóit s mint legyőzött népen kegyellenkednek honfitársaid felett. Az a haldokló vitéz ezeket beszéli nekünk. Hát ez a másik, az élő mit "beszél? Az mutatja nekünk azt az eltört zászlórudat, melyen egykor a magyar trikolór lengett, az a szent jelvény, mely a mi őseinknek a hazát jelentette a hármas bérccéf 5 a négy folyóval;amelytől lanuTták ők szeretni e hazát jobban, mint az édes anyát; amely szentebb volt előttük, min*' a hivő muzulmán előtt a próféta zászlaja, amelynek vezérlete alatt verték le ők a tatár, tőrök, osztrák hadakat, kik hat századon ál törtek ellenünk; amelynek golyótól tépett Idjarabjával ha a haldokló bőst betakarták, az üveges szemek felnyitlak, az ajkak mosolyra derültek, mintha mondták volna: édes és dicső a hazáért meghalni. Ezt a most letörött zászlót mutatja nekünk e szobor £|ő alakja s mintha mondaná: Magyarok!! Ha e zászlót újra visszahelyezitek régi méltóságába; ha újra a hazaszeretet szent jelvénye jesz az előttetek s nem lesz senki, aki a nemzetköziség" rongyai után fut, ma, amikor a nacionalizmus jelszava alatt követték el rajtunk a legnagyobb igazságtalanságot s hogy egyes népek faj testvéreikkel egyesülhessenek, széttépték érte az egységes magyar nemzetet- ha a magyar megérti a magyart s az alsóbb rend a felsőt hallgatja, a felsőbb az alsót szeretettel öleli keblére; ha fent és alant nem osztály gyülöletet, hanem testvérszeretetet, igazságot, méltányosságot hirdetünk és gyakorlunk, iia nem a rut önzés és nyereség vágy, hanem a közjó és közügy előhaiadása lesz mindenkinél a lettre buzditó erő; ha eltévelyedett és megcsalt testvéreinknek szívből megbocsátunk, ellenben a haza ellenségeit kiközösítjük a nemzet kebeléből; ha e hazának minden fia először magyar lesz s csak aztán tagja bármely egyesüfelnek, társulatnak, felekezetnek; ha nem lelünk addig nyugtot e hazában, mig elrabolt szent örökségünket vissza nem szerezzük s ezért a szent célért életünket is készek leszünk feláldozni: akkor nagy lesz ismét a Magyar, a hármas bérc, a négy folyó, mely ma csak címerében van, újra egyesül", újra magyar dal hangzik a Kárpálokon s Hargitán, a magyarnak nő a Felvidék égbe nyúló fenyvese s a Bánát acélos búzája. Ne kételkedj!! Él még a magyarok Istene, veled lesz újra, csak térj meg hozzá bűnbánóan, vezekelve, bűnödet, tévedéseidet beismerve. Az ő törvénye örök, változási nem szenved. A bün magában hordja a bűnhődést, az erény a jutalmat. És ha késik is, el nem marad soha. — Az árufás, a hazugság, a csalás bün volt mindig, bár ma ügyes diplomáciai sakkhuzásnak nevezik és jutalmazzák, de azért bün ma is s az erre épített uralom állandó és boldogságot hozó nem lehet. Sajátságos jelenségek, de ugy van, hogy azon államférfiak közzül többen akik a mai kegyetlen békeszerződések lét. rehozásában, mint vezető emberek közreműködtek ma már tarthalallannak, Középeurópa békéjét veszélyeztetőnek, egy uj világháború elhintett magvának nyilvánítják azt. Eljön az idő, midőn a békeszerződések spiritusrektora és a kisántántnak nevezett bűnszövetkezett maradnak együtt s állanak szemben a világ közvéleményével. Akkor üt a te órád Magyar, csak tarts ki, csak járj az erény és igazság utján. Ezt beszéli nekünk e szobor élő s haldokló társát felfogó vitézt ábrázoló alakja. Most hát hadd hulljon le a íepej, hadd lássuk szemtől-szembe e fcjpsöket ábrázoló alakokat, hadd nézzünk reájok hálás, kegyele'es érzelmekkel, hadd hangozzék szemrehányó és buzditó beszédük hozzánk is, a jövő nemzedékhez is, hadd tartsa fenn közöttünk a jó emlékezetet, a kegyeletes és hálás érzelmeket azok iránt, akik a hazáért s miérettünk szenvedtek és haltak meg. Megáldják a szobrotA szobor körül álló tűzoltók egy szem pillantás alatt félrevonják a szobrot födő lobogókat. A katonazenekar a Himnuszt játsza. Megindító ünnepi pillanatok. Most a nyírbátori egyházak papjai megáldják a szobrot. A róni. kath .egyház nevében Haiser Mihály minorita házfőnök, a g. kath. nevében Kozma János lelkész végzik a felszentelő szertartást. A ref. egyház nevében Molnár Sándor hittanár mond klasszikusan szép imát, végül Lemberger Ábrahám főrabbi az ízraelita egyház nevében mond lendületes beszédet, felidézve a nyírbátori hősi halot' lak között a 15 zsidó emlékét. i Boldog asszony anyánk;« A szobor melleit díszes zászlókkal a ref. és róm. kath. énekkar áll. A róm. • kath. énekkar Mák .lános tanitó vezetésével rázendít az ősi magyar énekre: Boldog asszony anyánk, égi nagy pátronánk .., • hangzik a százados fohász. Sirnak és zo; kognak Árpádnak hívei, hazánk puszlulái sán özvegyek sebei... — hangzik a ma is aktuális sirám. Utána Dicső Árpád vezetésével a ref. énekkar hangszerén zendül meg a Térj magádhoz drága Sión és a Xyugosznák ok a hős fiak, dinö csálák után kezdetű, ininTfen sorával találó ének, A nyírbátoriak mindkét énekkara szépen, stílusosan énekelt. A zenekar a Hiszekeggyel fejezi be az avató ünnep műsorát s most a koszorúzások következnek. Szaholesvárm eg* e koszorúja. Szaholesvárm egye gyönyörű, kék-fehér selyem szallagos koszorúját Mikecz István alispán helyezi el a hősök emlékszobrára. Szaholesvárm egye törvényhatósága nevében, mondja az alispán, kegyeletes érzéssel helyezem el az emlékezés virágait Nyírbátornak a hazáért hősi halált halt derék fiainak emlékszobrára. — | Könyektől fátyolos szemmel nézünk vé•: gig a szomorú névsoron mely azt bizonyítja, hogy a nyírbátoriak hány hü fiát sodorta e.| a világháború. Mintha a honfoglaló Szabolcs vezér, vagy nagy Báthory ! István szelleme lengtek volna közöttük, 1 Szabolcsvármegye és Nyírbátor fiai köi zött, olyan önfeláldozással siettek a haza védel mére. Ez a szobor — mondotta az alispán — nem az élők adósságának lerovása csupán, hanem kötelezvény, hogy e gyászos, e szomorú időkben mindnyájan Istent és a hazát szolgálva, komoly nagy célban egyesüljünk, mindig a haza javára, mert nincs senki, akit utói ne érhelne az újra pusztulásra vitt ország átka, vagy föl ne magasztositna a virágzó haza áldása. A föIdKerekségőn nincs még egy nép. . Most Nagy Pál tábornok a honvédség főparancsnoka lép a hősi haioltak szobra elé. A földkerekségén — mondotta — nincs még egy nép, amelynek több joga. lenne megdicsőült hőseit ünnepelni, ' de egy nép sincs amelynek több oka lenne a dicsőült hősök elolt bűnvallást tenni. Megdicsőült hősök: Áldozatkészségetek,ön Kolozsvári Mantu Aiadái* zenekara kiséri Parlagi Cornélist es Pintér Imre gyönyörű énekSEftmait az Apollóban
