Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-25 / 219. szám

^1924. szeptember 25, s amely már 1288-ban >x>ppidum kysuarada« volt s ahol az előrehaladás utáni törekvés a tervszerű vezetés még annyit sem tett meg, hogy a községnek ma már belsőrészén lévő úgynevezett régi Reizmann-féle faraktárt, — amelyre többen igényt jelentettek be a föld­reform során — a maga részére biztosította volna, mikor a kültelki iskola, fürdő, sétatér s főleg hetivásártér elhelyezése mindinkább égető kérdéssé vált. Ez és sok más kérdés vár megoldásra, de a háború mintha depri­málta volna a kedélyeket, csöndes nemtö­rődömség szorítja le a tetterőt s ha ideig­óráig is menekülünk Nagykálló sorsától, ezt csak szerencsés földrajzi fekvésünknek kö­szönhetjük. Lehet, hogy csak álomkóros tü­net az egész, de lehet az is, hogy a csende­sen bekövetkező elszegényedés biztos tü; L nete ez. A sátoraljaújhelyi lap cikke a követ­kező : j E sorok irója részesült a szerencsében, hogy Nyíregyháza városának országos ün­nepén a Sátoraljaújhelyi Kereskedelmi Tár­sulat képviseletét elláthassa. Ott voltam, figyeltem, tanulmányoztam ennek a tipikusan civis városnak ünnepi forgatagában azt a lüktető erőt, azt az öklö ző, de mégis impozánsan nyugodt energiát, amely istenadta természeti bőségével kar­öltve ezt a várost naggyá, gazdaggá, impo­nálóan széppé, szeretetreméltóan nemessé va rázsolta s azt egy ungos-berkes »nyiri bics­kás«, nádország gyülekezőhelyből egy igazi, nemesveretü munkával s szeretettel teli kul­turvárossá formálta át. Iparának, kereskedelmének szinte szé­dítő lendületében nem csupán az önmagát tápláló, jómódra, gazdagodásra törtető mer­kantilis szellem ambíciójának megnyilatko­zását láttam, világosan felismertem benne azt a kölcsönhatást, amelyet itt ebben a vá­rosban a producáló s konserváló erők egy­másra gyakorolnak. Csak az a meghitt, őszinte gyermeki sze­retet, az a minden akadályokat elhárító s áldozatrakész lelkesedés, amellyel ennek a városnak a polgársága egetostromlóan imá­dott polgármesterével s vezetőségével szem­ben viseltetik; s csak az az önfeláldozó, magát a köznek teljesen átengedő apai hiva­taloskodás, amely a polgárságból ezt az imádatot magával szemben kiváltotta, tudja igazi magyarázatát adni annak, ami Nyír­egyháza városával pár esztendő alatt tör­tént. Nem tehetek egyebet, minthogy szembe­állítsam ezzel a helyzettel Ujhely állapotát, parallelt vonjak Nyíregyháza diadalútja s Ujhely vergődéses haláltusája között. Nyíregyházára kedvező megállapításo­kat tesz a Miskolci Napló is, amelynek egyik velünk foglalkozó riportja ezeket irja : Ha azért érkeztem volna ide, hogy ösz­szehasonlitást tegyek a Nyírség fővárosa és Miskolc között,akkor sem maradhatnának meg és vésődhetnének mélyebbre az impresz­sziók, amelyek főként az élénk és éles ellenté­teken ámulnak el. Könnyű igy itt járni-kelni, szemlélődni és tarlózgatni az érdekességek, látnivalók feltűnő jelenségek világában, mi­kor hátam mögött van Felsőmagyarország­nak a városa, amelyet általában a csonka­ország legdrágább városának szoktak emle­getni és amelyről nem divat, de keserű ta" pasztalat megállapítani, hogy például Buda­pesten olcsóbb a megélhetés, mint — Mis­kolcon. ! 15000 koronás konflis, Kezdődik az egész pályaudvar előtti tér­ség, ahol egész bérfogathad várja a Sze­rencs, vagy Debrecen felől érkező vonatokat. A kocsisok az erős konkurrencia ellenére júimuosiL sem lármáznak — versengenek, hanem szé­pen, ildomosán bevárják, mig akad — ven­dég. A hires egyfogatú nyíregyházi talyigák kezdenek háttérbe szorulni. A rendes, meg­szokott bérfogatok — konflis, fiakker — las­sankint kiszorítják őket eddig elfoglalt po­zíciójukból és erőteljes versengésükben aránylag még a villamosnál is olcsóbb áron kínálkoznak fel a város megközelítésére. Ko­csin tizenkét perc a város és és elámultam, mikor a szálloda előtt a kocsis szerény han­gon adta értésemre, hogy mindössze 15.000 korona jár az utért. Ellenben szolgálatkészen tudakolta : — Mikor tetszik elutazni ? Mert ideáll­nék... \ Kövezett utak. Külön kell szólani az utakról, utcákról. Az állomás előtt — a városból kifelé menet — kitűnően kövezett uton halad a ko­csi. Csupán itt fordul át a Nyírséget jellem­ző nagy homoktengerbe. De ez a nyírségi homok csak egy puskalövésnyire mutatkozik meg. A kanyarodótól a Városba befelé az úttesten sár- és pormentes kövezet, jobbra­balra aszfalt-gyalogjáró visz befelé a város szivébe, a Bessenyei-tér irányában. És ha bentről indul sétára az ember, ak­kor is messzire kell menni, mig végetérnek az aszfaltozott gyalogjárók. Lépten-nyomon fel kell figyelni, hogy ez a város értett hoz­zá, miként központosítsa iparát, kereskedel­mét és nagyon is tudta a módját ahogy külső keretet adhat ennek lezajlásához. Függő cégtáblák. Egy séta az újból hangsúlyozott — min­denfelé jól kövezett utcákon keresztül, sok érdekes látnivalót ád. Mindenekelőtt felötlő az az izléses és az ötletesség határain belül mértéket tartó találékonyság, amellyel egyes vállalkozók — iparaik és kereskedelmeik vegyesen — a közönség érdeklődésébe és figyelmébe kí­nálkoznak. A miskolci rendőrség három év 3 II MII III llllllll II11 MII II — illl ••mum I IIIII n HM Ml II I II I IIIIIMI 1 1 előtt betiltotta a lógó cégtáblákat. Az índo­! kolásra nem emlékszünk — az ilyen indoko­1 lások nem szoktak három évig élni, csak rémlik, hogy valami szabályrendeletre való hivatkozás táplálta őket. Csodálatos ! Itt nincsen ilyen szabály­rendelet. Egyszer pekingi fotográfiákat láttam, Ezeken japán írású lengő-himbálódzó irásu cégtáblák hirdettek a közönségnek egy-egy helyiségben székelő céget. Nyíregyházán ugyanez balra. Magyar felírású függő, este átvilágított cégtáblákon. Itt a rendőrségnek semmilyen beavatkozás nem jutott eszébe a függő cégtáblák irányában. És meg kell álla­pítani, hogy a lógó firmák jól viselik magu­kat. Eddig még évek óta sem jutott eszébe egyiknek sem, hogy a járókelők nyakába zuhanva esetleg veszélyeztesse testi épsé­güket. 1 , , 'A közüzemek károsa. A városba befelé menet, a pályaudvartól a Bessenyei-térig — három olyan cégtábla ötlik az ember szemébe, amelyen első szó­nak ott ékeskedik : »Városi...« 1 . : , Többek között egy virágüzleten is. Általában azt kell hinni, hogy Nyíregy­házán nagyon szeretik a virágokat, miután a tizenkétperces kocsiúton aránylag feltű­nően sok — számszerint négy — virágcsar­nok kinál alkalmat a járókelőnek a szín és illatpompával való kedveskedésre. Ezek közül egyik a város vállalkozása — közüzemi és kintről is megfigyelhető, nagyarányú for­galma után ítélve vezet a magánvállalkozá­sok élén. ) Egy óra figyelődés kell hozzá és meg­állapíthatja az ember, hogy a péküzemtől kezdve a mozin keresztül egészen a temet­kezési vállalatáig minden szakmában jeleZ a firma egy-egy városi üzemet: » Városi...« — »Városi...« Hirdetik a cégtáblák egy nekilendülő életű magyar város vállalkozó szellemét. Séta a centennáriumi kiállításon. VII. Nyíregyháza, szeptember 24. Saját tu­dósítónktól. A kiállításinak immár vége van, azon­ban a kiállított anyag oly. nagy volt, hogy nem készülhettünk el vele idejében. — Igazságtalanság lenne, ha a többiekkel, akik a, felvett sorrend v^letjensége foly­tán utoljára maradtak, ne foglalkoznánk, épen ezért ebben a befejező közlemé­nyünkben akarunk a hátramaradtakról részletesen beszámolni. / A képzőművészeti elsöpöri egy része az egyik emeleti szobában van elhelyezve. A kiállított müvek szerzői körül két név emelkedik ki magasan. Az egyik Kastaly István festőművész, a má­sik Somogyi Sándor szobrászművész. A 1 többiek közül Szalay, Pál iés Váry Vojio­vios érdemelnek említést. Feltűnést kel­tett a Korba József gyógy nö;. keresbedó ízlésesen elrendezett dúsgazdag kollek­ciója. A i ' •• Föl<les Márton r- I. gyógynövénynagykereskedés kiállítása szintén elismerésreméltó. Itt emiitjük meg, hogy f ^ • Farkas Jenő gyógyszert^ nem kozmetikai és piperecikkeket ^állított ki, mint azt legutóbbi számunkban irtuk, hanem gyógyszerkülönlegességeket és szérumokat. i Deutsicíh Izidor könyvkereskedő ízlésesen elrendezett ki­állítása szintién figyelmet érdemel. Levél­papírok, írókészletek, különböző iskola­szerek, bibliofil munkák, emlékkönyve^ üzleti könyvek, bőr tolltartók, irodasze­rek mesjéskönyvek és saját kiadású képes­levelezőlapok teszik színessé, változatos­sá a kiállítást. A' » Sekély, Győn es Morsaí ruhakereskedő cég szőrmekabátokat, idiélnyújdonságokat és bőrbekecseket állí­tott ki. Mellette a J Turul« cppőgjyjár részvénytársaság kiállítása látható, amely­ből a színes női cipők és papucsok vonják magukra a figyelmet. A' «Singer» yarróg^pgyár, kiállításán feltűnik egy; villamos motorral hajtott és lábbal szabályozható legmo­dernebb varrógép. Nágel Atfoli zsák és ponyvagyár helyi képviselete a szakmába vágó dolgokból állítja összíe ki­rakatát. t • Haas IgnaitJ ipartelepei és gazdaságának kiállításában főleg a Székár-féle nemesitett vetőmag­vak vonják magukra a figyelmet. !A! I ^^ A nagyherceg pénzűgyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom