Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)
1924-09-04 / 202. szám
1924. szeptember 4, 3 a lakáshivatal foglalta el szükséglakásoknak. S bizony ugy néz ki az egykor viruló helyiség, mintha valamelyik hadszintéren feküdne. Fájdalmasan tekint rá a két egyházmegye s szinte tehetetlenül áll, a megfelelő anyagi erő hiánya miatt, hogy újra átadja azt rendeltetésének. Ily körülmények között mindkét egyházmegye tavaszi közgyűlése egyhangú határozattal felajánlotta azt a Kálvineumnak azzal, hogy ha a szükséges rendbehozást teljesiti, 50 évre átengedi a helyiség feletti rendelkezési jogot, de csakis leányinternátus, vagy. valamely azzal kapcsolatos leánynevelő intézet céljaira. Ezzel nagy alk ; 1Iom nyílik a Kálvineumnak is arra, hogy a leánynevelés érdekében is eleget tegyen a reá háruló feladatoknak. Nyíregyháza a Leánykálvineum céljaira nemcsak a jelzett helyiség, de nagyszámú kultúrintézményei folytán is kiválóan alkalmas. V@n a városban hat tanitós ref. elemi iskola, városi polgári leányiskola, kiváló hírnévnek örvendő női ipariskola, felsőkereskedelmi iskola s ezzel kapcsolatban egyéves női kereskedelmi szaktanfolyam, leánygimnázium, állami tanítóképezde. íme, megvan tehát az alkalom leányaink minden irányú kiképzéséhez is. Sajnos, hogy a jövő tanévre a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetne megnyitni az intézetet a benne elhelyezkedve levő nyolc család miatt, akiket a város s a vármegye egyező jóakarata folytán csak ősszel lehet kitelepíteni. De az 1925—26. , tanévre ez már nem tenne akadály. Akadály, azonban a rendbehozáshoz szükséges mintegy 300 millió korona költség. A Kálvineum vezetősége a Nyíregyházán létesítendő Leánykálvineum tervét elfogadta. Most tehát már a jelentékeny szükséglet előteremtéséhez az egész magyarországi reformátusság érdeklődését kell felkelteni. Mi nehéz szívvel várjuk, hogy a Kálvineum vezetősége, a mely a hajdúböszörményi Fiukálvineum létesitésével s kiváló vezetésével egész kálvinista egyházunkat mélységes hálára kötelezte, megragadva a kinálkozó alkalmat, mielőbb megvalósítsa a Leánykálvineumot is. Álmaikban bizonyára ott lebeg a testvérintézet megvalósítása. A kegyelem Istene adjon nekik erőt annak mielőbbi megvalósításához s engedje meg nekik, hogy boldogan gyönyörködhessenek a két testvérintézet fejlődésében, virágzásában. Meg érkeztek az őszi es téii angol ós francia szöveteim meglepő oicsó árban. Legújabb divat szerint, kedvező fizetési feltételek mellett elsőrendű munkával ellátott rilhék&t kéSZÜek úri divat szabó, Nyiregyháza, Vay Ádám utca 7. 3321-27 Temetés az elmegyógyintézetből. Nagykáiló, szeptember 3. A Nyirvidék tu dósitójátcl. Nagykáiló Csi városának szivében, a fő téren ali a földi halardók egyik legszomorúbb stációja, az elmegyógyintézet A hatalmas épület olyan, mint ejy ősrégi kúria, csak vaspön tos ablakai árulják el, bogy itt a sors kiközösítet tjei, a bolondok élnek. Körülötte falusi szatócsok, dolgos járási .tisztviselők végzik mindennapi munkájukat. Őket már nem izgatja, ö nekik már oly közömbös az ablakokon át kihallatszó kaotikus, félelmetes terma, mint nekünk az ablakok mögül kíszüröződő zongora szó. Amint az elmegyógyintézet körül bolyon gok, öt ként elei) ül is eszembe jut a szomorú szállóige: „A bo!ordok örökké élnek"... A bororgőp, szinte íszies nehéz Ievegíbe balkan bele zsong az öreg terepiem bua harangszava. Az elmefyöglntézet kapui megnyílnak, s »p:ó léptekkel lép ki rajta a kis minisztráns gyerek, a feszülettel a kezébe?, majd pár lépéssel követi a plébános ur. Temetnek. Egy szerű parsszt szekéren, négy fekete deszkából összeácsolt koporsó. A bét siütke igásló mintha tudná, hegy egy földi élet utoiső [rccesszusat végzi, büsz kén felveti a fejé t s lassan vontatottan megy a temető felé. Talán « gyep'őszárst sem kell igazítani, hisz majd mindennap kifordul a nagy kípuD siomoiu terhével. A hozzátartozókat keresem. Senli sem jön a koporsó után. Mesfze idegenből hozták ide. Hozzátartozóit <r?e>itelték ugyan, de nem jött senki. Bi zonyára kenj éjre sem telük oltbon, nemhogy a drága voDatra. — Mikor «z elmegyógyintézet utoleó eblakához ér a szoncoiu temetés, egy (ittál amolyan diák féle szerencsétlen elmebeteg kikiált az ablakon .aztán vigyázz, ha odaérsz, össze ne tépd a bélyegeimet". Könny jön a szemembe s önkéntelet ül is felsóhajtok, .szegény!" Mellettem egy öreg asszony nreg szólal: ,ne tessék sajnálni, hisz már jobb ne ki*. Ugy látszik a bolondok sem élnek őrökké. — DIVATOS férfi é» női fehérnemüek a legolcsóbban nagy választékba** kaphatók Fodor Ferenc és Társai cég. méi. 3256? Péntektől—vasárnapig: A Monte-Carlói kalandornő 2 részben, 13 felvonásban a Városi Szirtház Mozgóban | Tudja a rablók nevét? Ha nem tudja, ne számítson arra, hogy : a csendőrség nyomozást indit. — Rendet csinál a csendőrezredes. Brassó. Berla Mózes kolozsvári lakos a Holder Miksa cégnél volt alkalmazva, mint erdőkezelő. A cégnél a munka nemrégiben megszűnt s igy kénytelen volt más állás után nézni. Julíus 28 án tízezer leinyi vagyonkájával útnak indult, hogy vagy állást szerezzen vagy pedig ezzel az összeggel két lovat vásárolva keresse meg a kenyerét. A napokban egy berecki fuvaros szekerén Bereckrői Sósmezőre igyekezett. Az utjukba eső erdőben egyszer csak három csendőrruhába öltözött fegyveres egyéd igazolásra szólította fel. Berla készséggel igazolta magát s a csendőrnek arra a kérdésére, hogy mi van a másik tárcájában, azt felelte, hogy a pénze ós többi okmányai. Az állítólagos csendőr azt is látni akarta s mikor Berla megmutatta neki, kivette a tárcában levő hét darab ezrest és zsebratette. Azután a kétségbeesett emberrel mit sem törődve, elvitte annak utazó kosarát, melyben mint egy ötezer lei értékű ruha, cipő, kalap és fehérnemű volt. Berla azonnal a berecki csandőrőrsre sietett és jelentette az esetet, a snnak a gyanújának adott kifejezést, hogy a rablást az erdő ben dolgozó katonák követték el. Mikor azonban a csendőröknek arra a végtelenül nevetsé ges kérdésére, hogy tudja-e a rabló nevét, nemmel válaszolt, azok azt a felháborító kijelentést tették, hogy nem üldözhetik a rablókat, ha még a nevüket sem tudja. A szerencsétlen ember erre Brassóba sietett, ahol jelentést is tett a parancsnokló cserdőrezredesnél a berecki csendőrőrs felháborító viselkedéséről Az ezredes szigorú .pa ranceban utasította a berecki csendörséget a nyomozás haladéktalan megkezdésére. Ez az eset szomorú példája Erdély különböző részein uralkodó közállapotoknak. Á békés utasokat csendőrruhába öltözött egyének fosztják bi, s mikor a rend fenntartásával meg birott közegeknek jelentést tesz, azok meg döbbentő indolenciával és nevetséges indokok alapján tagadják meg a tettesek üldözését. Igy nem csodálható, ha mindenütt ujabb rablókirályok támadnak s ha a külföld sajtója Romániát a terentékről sokkal jobbaa ism«r>, mint bármi másról, NyTVE—DMTK 2:2 (2:1). Bíró: Müller (Budapest). Ezen a mérkőzésen is még megUtszott, hogy még csak a bajnokság startjánál vagyunk. Láttunk ugyan néhány igen szép kombinációs támadást, néhány szép igen akciót mindkét részről, nagyjában azonban megállapíthatjuk, hogy egyik csapat sincs még elfogadható formában és egyes játékosokon még igen meglátszik a tréníngbiány. A jobbik és a többet támadó csspat kétségtelenül a NyTVE volt és a mérkőzési már a kezében is tartotta, mert hiszen két góllal vezetett, a lelkes debreceniek azonban kihasználva a NyTVE védelem gyengeségét, kiegyenlítettek. Hiába feküdt ekFor már bele teljes erővel a küzdelembe az egész NyTVE csapat, hiába volt a hatalmas finis, a tömörülő DMTK nak sikerül a rájuk nézve e.kölcsi győzelmet jelentő eldöntetlent megtartani. A NyTVE kösvetlen védelmében csak Miskolczy elégített ki. Biztos szereléseivel, felszabadító rúgásaival nagy hasznára volt csapatának. Totnasovszky a közelharcban sokszor alul maradt, Szokol ideges. A halfsor ffíhibajául azt lehet felróni, hogy épp*>n a DMTK csatársor kőt veszélyes embarét Rottmannt és Mertint hagyták a legtöbbet szabadon, aminek eredménye a kiegyenlítés is lett. Csak Reichman mutatott elsőrangú formát, az ő szokott, lelkes játéka messze kiemelkedett a többiek sablonos játéka közül. A támadásban, védelemben mindenütt ott volt és mégis végig bírta a mérkőzést. Haifíárssi már jóval gyengébbet prsdukáltak. A csatársorban Guttmann túlsókat driblizett és inkább egyéni akciókkal próbálkozott, amelyeket bizony jó egynéhányszor leszereltek. Az utolsó negyedj órában azonban már ismét a régi volt, kár, ? hogy ekkor már késő volt. Daák lassú, Kurz I. nem való még első csapatba, a legjobbat a két ifjúsági, Rosensteín ós Kurz II. produkálta. Rosenstein erélyes, gyors, fejlődésképes csatár, mig a kis Kurz különösen pompás beadásaival excellált. A DMTK lelkesedéssel pótolta ott n hiányt, hol a tudás kevesebb volt. A közvetlen védelem hatalmas munkát végzett, Hübner biztoskezü kapuvéd, Bajkay kitűnő volt, a halfsor szürke, de lelkes emberekből áll, mig a csatársorban Rottmann és Mertin személyében a DMTK legjobb emberei foglalnak helyet, a fiatal Trenka két szép góljával tünt ki. Sorozatos NyTVE támadásokkal kezdődik Ma, szerdán utoljára ez Apellébfen (A szeszélyes assaoiiyoli)
