Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

34 J&immÉK 1924. szeptember siEnsasESBsssíí' Pontos kiszolgálás! Szolid árak! 3254 ferfl és női divatai uháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-u. 5. Értesítési Van szerencsénk a t vevő­közönség szives tudomására i hozni, hogy az őszi idényre a legújabb divatcikkek meg­érkeztek. Állandó nagy raktár: Férfi, női és gyermekharis­nyákban, Női divatmellények, Gyermek garnitúrák, Divat schálak, Férfi vadász mellények, Férfi és női fehérnemüek, Gallérok, kézelők, nyak­kendők, Kalapok és sportsapkák, Csipke, himzés, szalagok, Opál batiszt, Schiffon, Grenadin, Divat angol szövetek és flanellek, Férfi és női esőernyők, Utazó bőröndök nagy vá­lasztékban. BS9SSB Tisztviselőiiiei árengedmény! — Füralí Henrik államilag engedé­lyezett magán zeneiskolájában a tanitás már megkezdődött. Beiratkozni a tanitás folyama alatt is állandóan lehet az inté­zet helyiségében, Kállai-utca 2- sz. alatt. Így írjuk mi az újságot. Ez a legnehezebb riport, mert ma­gunkról kell írnunk. Az újságíró nem szeret a nyilvánosság előtt szerepelni, cikkei legtöbbnyire név nélkül jelennek meg. Most azonban, Nyíregyháza város centennáriumán mi is kilépünk egy pil­lanatra az ólombetűk misztikus szürke­ségéből és Szalay Pál jóvoltából meg­örökítjük magunkat a „jó öreg Nyír­vidék" hasábjain. Pótolhatatlan veszteség, hogy ebből a kis galériából épen a főszerkesztő, sasi Szabó László dr. arcképe maradt ki. Az ő kedves, szeretetreméltó egyé­nisége, gavalléros kollegialitása, poéta lelke és nyílt, őszinte modora a legide­álisabb főszerkesztő karakterét adják. Azt is meg kell mondanunk, igazolásul, hogy miért maradt ki, a mi aranyos ke­délyű Laci bátyánk. Nem volt itthon már tiz napja, tehát épen akkor, amidőn elhatároztuk a jubiláris szám kiadását s csak az utolsó pillanatban érkezett meg, amikor már egyáltalában nem lehetett a dolgon segíteni. Azért, ha nincsenek is itt az ő arcvonásai, itt van az ő lelke, szelleme, a sasi Szabó László igazi egyénisége. Már például a „felelős" Vertse K. Andor sokkal szerencsésebb volt, őt az ágyból húzta ki Szalay Pali, hogy lerajzolhassa. A kép, ceruzával irja a kilóméteres riportjait,, amelyet csak a legnagyobb megerőlte­téssel lehet a mutató, közép és hüvelyujj legutolsó izei közé szorítani. A szerkesz­tőségben még soha nem látták Tégert nagyobb ceruzával írni, ugy látszik ti­tokban gyűjti a ceruzavégeket. Az írását elolvasni csak ő tudja, meg a szedők, de ezek is néha olyan kacagtató dolgo­kat szednek bele a Téger titokzatos ákombákomjaiból a korrekturába, hogy majd megpukkadunk a nevetéstől. A szer­kesztőségi hizókura egyébként csak Máczay Lajoson nem fog, ő egy meg­rögzött amint látják, kitűnően sikerült. Hiszen nem is olyan nagy vicc őt lerajzolni. Egy pápaszem, alá egy kevés (jó kis kevés!) toka és kész a kép. A megelé­gedett nyugalom ömlik el arcképén, az a diogenesi derű, amely annyiszor meg­kacagtatja a „Nyirvidék" olvasóit. A szerkesztőségbe is ő szállítja azokat a pompás vicceket, amelyektől a sovány Téger Béla annyira meghízott. Ő az, aki mindig akkora kis Á nyíregyházi színtársulat uj tagjainak fényképei a Lengyel-féle cukrászda kirakatában megtekinthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom