Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

1924 szeptember 14 j^imiDtK 29 A jubiláló városi tisztviselők arcképcsarnoka. Azokról is szó), akik tévedésből kimaradtak. Nyíregyháza, szeptember 13. Saját tu­dósítónktól. Hogy kinek az ötlete volt, az nem fon­tos, de ha igy utólag meggondoljuk, csakugyan hiányos lett volna a »Nyirvi­dék» centennáriumi száma, ha meg nem örökítettük volna benne ennek a fiatalo­san nekilendüli városnak a tisztviselői ka­rát ugy rajzban, mint néhány jellegzetes vonásban. A jót sikerült rajzok a Szafay. Pál festőművész krétájából származnak, a jellemrajz pedig nem egyéné, nem is a ;«Nyirvidék«-é, hanem az emberek, a nyir­egyházi polgárok, egyszóval a közvéle­mény ítélete, amelyet mi, a város történe­tének hűséges krónikásai, ezennel papír­ra vetünk. Az első arckép természetesen az első nyiregyházi polgáré, a polgármes­teré, Bencs Kálmán dr.-é, nyitja az a markáns arcél, amelytet SZaiay olyan élethűen papírra vetett. A' máso­dik arckép a város nótáriusáé, akit hervadhatatlan érdemei jutalmazása­képen az államfő kormányfőtanácsosi cim­meí tüntetett ki. Nem véletlenül buggyant ki tollúnk­ból ez a szó, hogy ((természetesem. — Bencs Kálmán egyénisége, határozott, férfias karaktere, éles dőrelátása, diplo­matához illő tapintata, hivatalfőnölu eré­lye, minden aprólékos dologra kiterjedő figyelme ós elegáns, tekintélyt parancsoló megjelenése, olyan tulajdonságai, ame­lyek természetessé teszik, hogy ma ő le­gyen a város legelső polgára. Ha m®g fel­tesszük azt, hogy ezek a tulajdonságok atavisztikus jellegűek s a szintén nyíregy­házi polgármester édesapjáról öröklődtek át, ugy a természetes kifejezés még indo­koltabb és «természetesebb.» Nem kell kővebben fejtegetnünk ezek­nek a tulajdonságoknak, ennek a karak­ternek egyes vonásait, ezek benne élnek mindé 1 1 nyiregyházi polgár tudatában. A A fiatat Bencs Kálmán karrierje egy ma­gasan ivelő, fényes pálya, amelynek ho­rizont magassága ismeretlen, de hogy még nagyon messze van tőlünk, azt bizo­Szohor Pál főjegyzőé. Valamivel idősebb­nek látszik, mint amilyen, de ez az öreg­ség csak egy gazdag lélek, egy benső fo­lyamat ki tükrözése. Szohor Pál fiatalsága dacára egy öreg lélek minden tapasztalt­ságával, higgadt komolyságával, óvatos körültekintésével mindenkire azt az ala­pos benyomást teszi, hogy a városi köz­igazgatás hivatott reprezentánsa. Kitűnő szónok, olvasott, művelt ember, igazi nó­tárius, szerencsés lehet az a város, mely­nek ilyen főjegyzője van. Vietórisz István dr. városi tiszti fő­ügyész arcképe sajnálatos tévedés foly­tán maradt ki. A tévedés nem a mi hibánk, de éppen ezért fokozottan sajnáljuk, hogy nem tudtuk megörökíteni centennáriumi számunk hasábjain az ő rokonszenvesarc­vonásait. Ki gondolná erről a komoly, szigorú arcú, képzett jogászról, hogy bensőleg meleg szivü poéta és az éles judiciumot követelő periratok meftett a rimek hangszerén is játszik. Ez itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom