Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

26 Jfximmiw. 1924 szeptember 14, a gyorsütemű csárdás. Minden este tele volt közönséggel a Flóra-kert és vasárnapokint meg alig lehetett mozogni a nagy parkban a sok néptől, a város polgárságának szine-javától. Benczinek még az állása is délceg volt, amikor muzsikált, a ballábát kissé előre hajtva. Naponkint sok szerelmes levél érkezett a banda minden tagjához, de hogy ki reagált azokra a bandából, az maradjon meg az én diszkrét kabinettitkom gyanánt, csak azt mondhatom, hogy Benczi Gyula nem, mert velem fordíttatta le magyarra a hozzáérkezett számos német és francia nyelvű levelet magasrangu leányoktól, sőt férjes nőktől is. Mindegyikre ezt válaszolta! Csalogathat engem Ítéletnapjáig is, van nekem odahaza derék, jó feleségem. Semmi válasz egyikre se. A küldött sok szivar, cigaretta, malaga, bordói meg rajnai bor azonban, mint ajándék, ostobaság lenne tőlem, ha visszautasittatnék. Benczi Gyula nem szegte meg a hitvesi esküt. A köveikezökre emlékszem még a banda tagjai közül: Tatár Imrére (a már emiitett Tatár Jánosnak az öccsére), ez kontrás volt; meg egy Mocsár Lajos nevü nagybőgősre, akinek otthon igen szép felesége volt s akire igen féltékenykedett. Egyre-másra iratta neki a legkedvesebb hangú leveleket, az csak jnem válaszolt neki s ez igen nyugtalanította. Mocsár Lajos nagybőgős nagy alkoholista volt. Egy este nagy szégyent hozott a bandára. Olyan részeg volt, hogy alig birt állni a lábán a bőgő mellett. Benczi alig várta, hogy az első három szám le legyen játszva s a banda a nyitott nyári színpadról letérjen a kulisszák mögé néhány percnyi szünetre s akkor Mocsárt magához intette és kétszer arculütöte, mondván neki: ne merj többé a bandában megjelenni. El leszel bocsatva, megkapod íölem az egész havi járulékodat meg az utazási költséget hazáig. Az ördög tudta, hogy te egy részeges disznó vagy 1 Ügyesen tudtad ezt előttem takargatni Oh, te szerencsétlen ember, neked talán fogalmad se volt a cselekedetedről! Ilyen magatartással szégyent hozol reám, a bandára, a városunkra, a magyar hazára. Nem maradhatsz a bandámban. S hozzám fordulva, egy száz márkás bankjegyet adva a kezembe, kért, hogy menjek be a városba (ahol a főpostán egész éjjel volt távirati szolgálat), adjak fel egy táviratot, nem tudom már milyen nevü bandának Kassára a Schalkház-szállodába, hogy az ottlevő faczér nagybőgős, aki volt már egyszer a bandájában, rögtön induljon el hozzá az ő költségére a kassa—oderbergi vasútvonalon, via Breslau, Síettin, Königsbergbe. A táviratot felvették ugyan, de hogy akkor továbbitották-e, bizonytalan előttem, mert a felszólított kassai nagybőgős csak pár nap múlva érkezeit meg s addig csak egy nagybőgőssel volt kénytelen Benczi muzsikálni. Majd elfelejtettem feljegyezni, hogy volt Benczinek egy nagy nevezetessége is a bandában, egy 14 éves fiu, pnmhegedüs, gondolom, hogy az unokaöccse és Sáray Elemérnek hivták. Ennek csodafiu volt a neve Königsbergben a tökéletesen kifejlett hegedüjátékáért. Magában is kívánta a közönség, hogy hegedüljön s mindig nagy tapsokat aratott Sok bizalmas dolgot közölt velem Benczi. Például, hogy a muzsikus cigánynál nincsen nagyobb emberismerő. Amikor az impresszárió megjelent nála a szerződtetés végett Nyíregyházán, látta, hogy igen elegáns, cilinderkalapos uri ember, de ez a külsőség nem tévesztette meg őtet, mert

( arra gondolt, hogy nem ismeri őt közelebbről, idegen, őneki meg van háza, pénzecskéje is, a bandájának a tagjaért felelős erkölcsileg meg anyagilag is, az impresszáriónak bizony jó nagy összegei kellett Nyíregyházán egy bankban biztosítékul hagyni. Csak azután irta alá a szerződést vele. Ki volt kötve az is, hogy bárhol hangversenyez is, a plakátokon mindig ott álljon, hogy a banda Nyíregyházára való. Ezzel kedves városát tette hírnevessé mindenfelé, amerre járt. Benczi naponként 20, a banda többi tagjai 10 forintot kaplak, meg szabad lakást. Benczi még ügyes taktikus is volt, mert az impresszáriónak minden este a koncert után le kellett a*tagjáru!ékot fizetni Benczi kezébe.. Benczi részét mindig aranyban s minden országból, ahol megfordult, tett félre néhány darab aranypénzt szabolcsvármegyei meg nyíregyházi urak részére emlék gyanánt, akikkel bizonyára nagyon jóban lehetett. Őneki szabad utazása volt ugy vasúton, mint hajón a II. helyen, a banda többi tagjainak a III. helyen. Sürün akadtak külföldön magyar urak, akik koncert után külön muzsikáltattak maguknak s az ilyen módon befolyt mellékes keresethez az impresszáriónak nem volt semmi köze, az a bandáé volt. Egy este megjelent a hangversenyen egy lengyel gróf, Zamoyski is, a nejével, leányaival több előkelő lengyel úrral és hölggyel s kérte Benczit, játsza el neki a lengyel himnuszt. Eljátszotta olyan szívhez szólóan, hogy az egész lengyel -társaság könnyezett rája. Szünet alatt jött aztán Benczihez a brutalitás a véletlenül jelen volt rendőrfőkapitány személyében, aki megtiltotta neki, hogy a lengyel himnuszt még egyszer játszani merje. Bizony a porosz rosszui bánt a/, lengyelségével. Első izben Benczi bácsinak szólítottam meg, de hevesen tiltakozott ez ellen, hogy ő nem tót, ő magyar, őtet Benczinek hívják s mellékesen hozzátette még: az én apám nagy ur volt, csak az anyám volt roma asszony. Csak az volt igazi cigány előtte, aki tudott cigányul beszélni. Aki nem tudott, azt lenézte, semmibe se vette. A banda tagjait szigorú fegyelem alatt kellett tartania, mert másként meglazult volna a kötelességteijesités és a tisztesség határainak a betartása közöttük Kárj tyázni nem engedte őket maguk között se,. Egyszer véletlenül négy emberét találtam egy szobában kártya mellett ferblizni. Szinte könyörögtek nekem, hogy ne szóljak erről Benczinek egy szót se. Ilyen tekintélye volt neki a saját emberei előtt is! Korhelykedniök se volt szabad. Tilos volt nekik a vendégek közé vegyülni s azoktól italt elfogadni. Tilos volt nekik sokáig és hangosan a hangszereket hangolni, egyszóval mondva, szigorú, de igazságos és jóakaró feje volt a bandája tagjainak. Ő ismerte a kottát s minden nemzet himnuszát kottából tanította be a bandájában. Königsbergben egyszer a belga himnuszt, a „La Brabansonne"-t is el kellett játszania egy belga úr kívánságára. Ezt a himnuszt nem kifogásolta a rendőrség. Otthoni dolgokról és személyekről beszélgetve, egyizben nagy tisztelettel emlékezett meg néhai dr. Józsa András úrról is, hogy az melyen tudós, milyen áldott jó orvos, aki „mindenféle betegséget megtud gyógyítani s aki sohase bosszús — mert tán nincs is epéje — jó kedélyével, jó bánásmódjával többet segit a betegein, mint az orvossággal". Ilyen nemes érzésű ember volt Benczi Gyula. Finomság, gavallérosság, tapintatosság, igazságosság, hazafiasság képezjék erényének főtulajdonságait. Nyugodjék békében ! Königsbergből a bandájáva! Berlinbe ment egy oltani szintén Flóra nevü nagy kerthelyiségbe hangversenyezni s azontúl csak hazai lapokból tudtam meg, hogy merre jár az idegenben. • o A Nyíregyházi önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület rövid története. írta: Rajtik Miklós városi tanácsnok. A város centennáriumi ünnepélyének keretében fogja megünnepelni a Nyíregyházi Önkéntes Tűzoitó Egyesület f. évi augusztus hó 20-án fennállásának 40-ik, a Mentő Egyesület fennállásának 10 éves működését. A városi tanács már az 1882. évben megkezdte az önkéntes tűzoltó egyesület megalapítására irányzott tevékenységét, azonban az egyesület megalakulása csak 1883. szept. 23-án tartott nagygyűlésen mondatott ki. Ennek dacára az egyesület tényleges működését anyagi erők hiányában nem kezdheite meg Ezen akadályt Kerekréthy Miklós akkori rendőrfőkapitány 5848 frt. rendelkezési aiap összegyűjtésével megszüntette, ugy hogy az egyesület 1884. márc. 9 én 126 alapító, 16 pártoló és 66 működő taggal végleg megalakult, s első éjjeli őrszolgálatát 1884- aug. 16-án megkezdhette. Az egyesület első elnöke: Kovách Gergely, alelnöke: Kerekréthy Miklós, főparancsnoka: Sztarek Ferenc volt. Sztarek Ferenc íőparancsnoká választása az egyesület jövője érdekében a lehető legszerencsésebb választás volt, mert az ő lebilincselő szeretetteljes modora, bőkezűsége eredményezte azt, hogy az ui egyesület mindenkor sikerrel szerepelhetett. Hogy az uj egyesület tagjai elméleti és gyakorlati kiképzésben részesüljenek, az egyesület Breuer Szilárd akkori budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyesület nagy tudásu szakaszparancsnokát nyerte meg az oktatásra, aki 4 havi munkálkodásának eredményét 1884. évi aug. 21-én tartott díszgyakorlaton mutatta be. A tűzoltók ezután élénk egyesületi tevékenységet fejtettek ki, s 1894 szept. 22-én zászlószenteléssel kapcsolatban ünnepelték meg fennállásuk 10 éves évfordulóját. Az egyesületet nem elégíti ki csak a helyi siker, s a milenniumi ünnepségek keretében Budapesten rendezett tűzoltó versenyen részt vesz, s első szereplése alkalmával, amelyen pedig 39 egyesület vett részt, megszerzi a szövetségi dij után következő első legértékesebb dijat. Sztarek Ferenc főparancsnok 1898. december 6-án történt elhalálozása nagy csapást jelentett az egyesületre, s az egyesület tisztikarában előfordult halálozások, parancsnok változások az egyesület működését megbénították. Szükség volt egy parancsnokra, aki az egyesület tagjait tespedéséből felrázza. Az 1900. évi február hó 25-e a Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület újra születésének napja, s ezen ujraszületés Dr. Konthy Gyula parancsnok választásával kezdődik. Alatta megszilárdult az egyesület iránti ragaszkodás és a működő tagok ismét szeretettel vállalták kötelezettségeiket. Dr. Konthy Gyula a város és társadalom áldozatkészségével rendbehozatja a megrongált tűzoltószereket, uj szereket, benzinmotoros fecskendőt, Magirus létrát szerez be, s miután a város új laktanyát ad az egyesületnek, könyvtárt, olvasótermet létesít, hogy a tagok otthonosan érezzék magukat az egyesületben. • De nem elégszik meg Dr. Konthy a belső rendezéssel, mert meg akarja mutatni a város közönségének, hogy az egyesület iránti áldozatkészség megtermi a maga gyümölcsét Részt vesz ezért az egyesület 1902. évben Egerben tartott tűzoltóversenyen, s egy elsőrendű dijai