Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)
1924-09-14 / 210. szám
1924. szeptember 14 jiiammiüL 21 rtesités! Van szerencsénk értesíteni a mélyen tisztelt vásárló közönséget, úgyszintén a szülőket (és diákokat), hogy üzletünket minden szakmabeli cikkel — főleg isk. lai szükségleti tárgyakkal — oly dúsan felszereltük, hogy minden kívánságnak és keresletnek azonnal eleget tudunk tenni. Áruink elsőrendű minőségűek, ár tekintetében pedig — tekintettel arra, hogy mi a kartellben nem vagyunk benne — mindenkor versenyen kívül ál'unk Különösen felhívjuk az érdekeltek szives figyeimét gazdag irka és füzetállományunkra, toll, ( tollszár, tinta, tus, festék, gummi és írón raktá- » 5 runkra, különféle körzőinkre és faáruinkra (rajzi tábla, vonalzók, rajz és vázlatfüzetek, rajz- és Í vázlatpapir, rajztömb stb). Egyszerű — 6 és 10 lapos, úgyszintén 12 l lapos előírásos — elméleti résszel ellátott, igen f f olcsó hangjegyfüzeteinkre és különféle minőségű és áru iskolatáskáinkra. Jó minőségű iskolatáskák reklám; ára 15 000 korona. Nagy divatlap raktár és dús választék levél papírokban. Végül értesítjük a mélyen tisztelt vásárló; közönséget, hogy amellett, hogy a legjobb árut ' a legolcsóbban szolgáltatjuk ki, azonkívül minden egyes vevő részére (a könyvvásárláson kivül) az álUla vásárolt összeg erejéig külön vásárlási 1 jegyet adunk és az esetben, ha a vásárlási ? jegyek értéke a 100.000 K-t eléri, a je! gyek bemutatójának a vásárlási jegyek ellenében 5.000 K értékű tetszésszerinti árui ingyen ) szolgáltatunk ki Üzletünket a nagyközönség szíves jóindulatába ajánlva, vagyunk kiváló tisztelettel t a Tanítók Szövetkezete könyv-, papir és írószerkereskedése, Nyíregyháza, Nyírvíz palota. S ESHET ESŐ, JÉG VAGY HÓ, y>V ERESS^-FÉLE KALAP JÓ! Egy nyíregyházi származású zománcmüvészröl. Hibján Samu 1864-1919. A centennáriumi ünnepségek alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha megemlékezünk Hibján Samuról, a budapesti iparművészeti iskola elhunyt tanáráról, a Nyíregyházáról Budapestre szakadt ötvös és zománcművészről. Az ő nevéhez fűződik a régi magyar és erdélyi zománcművészet felújítása Magyarországon. Nyíregyházán ugyan rövid ideig működött, azonban fél Európát bejárva mindenütt becsületet szerzett a magyar névnek. Nemcsak sok nagybecsű műtárgynak volt megalkotója, de a modern ötvösművészetnek szinte megteremtője. Az ő keze alól került ki kivétel nélkül az ifjabb ötvös művészgárda is és ő volt, ki Benczúr után legtöbbre vitte a művészkedés terén a nyíregyháziak közül. Tősgyökeres, helybeli családból származott. Hiszen a Hibjánok neve már az 1757-iki konskripcióban is feltalálható. — Édesapja különben a kékfestőknek volt utolsó céhmestere Nyíregyházán. Gyermekkorában nem igen volt jó tanuló, azért édesapja őt néhány gimnázium elvégzése RÓNA MIKLÓS fotóművész, Ér-utca 30 szám. ' után aranyműves inasnak adta. Pályafutását néhai Kubassy Gusztáv ; ajánlatára Mittermayer budapesti ékszerésznél kezdte. —' Rendkívüli ügyessége a budapesti szakkörökben nemsokára nagy feltűnést keltett, ugy, hogy tanulóévei után a legelső pesti műhelyekben dolgozott és elvégezte az iparművészeti iskola ötvös tanfolyamát is. Egy év múlva visszajött Nyíregyházára és Kubassy Gusztávnál mint üzletvezető működött. Szándéka volt ezt az üzletet egészen átvenni és Nyíregyházán telepedni le, de ambíciója másfelé vezérelte. Tapasztalatainak bővítése céljából Nyíregyházáról külföldre utazott. Bécsbe, Salzburgba ,a német ékszerészet főhelyére, Pforsheimba, Münchenbe, Berlinbe, Brüsselbe, és Londonba. Mintegy vándorút volt ez édesapja módjára, ki szintén mint kékfestőlegény járta be egész Ausztriát és Németországot a mult század harmincas éveiben. Hibján Samu itt Nyugaton ismerkedett meg a zománcozás technikájával, mely műipar az ötvösművészettel karöltve különösen az erdélyi fejedelmi udvarok körül virágzott. Azóta azonban ezen művészet ismerete nálunk teljesen kiveszett, ugy, hogy senki nem volt, ki jártas lett volna ebben . egész Magyarországon. Hazatérve nyugateurópai útjáról tárt ka rokkal várták őt nemcsak a szakkörök, hanem főúri mecénások is. Ezektől buzdítást nyerve, emlékirattal fordult a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, melyben nyugateurópai tapasztalatai alapján kifejtette, mi módon kellene a művészi zománcozásnak az ötvösművészettel kapcsolatos tanítását az iparművészeti iskolába bevezetni. A szakkörök és mecénásai, kik készített munkái alapján ismerték, hathatósan támogatták beadványát, ugy, hogy ő lett kiszemelve az iparművészeti iskolán a zománcozás és ékszerészet tanárává. Valami csekély ösztöndíjjal és kitűnő ajánló levelekkel ellátva ekkor Párizsba utazott, ahol három évig komolyan készült arra, hogy majdan méltón tölthesse be hivatását. Sikerült is a legelőkelőbb párizsi műtermekbe bejutnia, hol a tehetséges és ritka szép fiatalembert mindenütt a legkitüntetőbb szívességgel fogadták. Francia mestere büszke volt magyar tanítványára s arra is, hogy elért és elérendő sikereiben tanításai által neki is része lehet. Párizsban a zománcozás különböző technikáit tanulmányozta különösen azt a kifinomodott ízlést és választékos kivitelt, mely akkoriban kizárólag Párizsban a műiparok őshazájában volt elsajátítható. Hogy mily előkelő művészi körökben mozgott Párizsban a fiatal iparművész, mutatja, hogy barátai társaságában többek között még az Elise palotában, Carnot köztársasági elnök bálján is megjelenhetett. Párizsból több kollekciót küldött be a budapesti szakköröknek és pártfogóinak, kik azt bemutatták Csáky Albin akkori kultuszminiszternek, valamint az iparművészeti muzeum igazgatójának is, kik örömmel látták a régi magyar sodronyzománc művészetnek magyar kézen való megújhodását. Különösen báró Lipthay Béla volt lelkes bámulója tehetségének. Véle állandó levelezésben volt s ő buzdította kitartásra párizsi tanulmányai során. Hazatérve Párizsból megnyitotta rendkívül nagy költséggel az első zománcozó műtermet Magyarországon. Nemsokára kinevezték az iparművészeti iskola tanárává s az iparművészeti iskola felépítése után műtermét ide helyezte át. Tanítványoktól környezve számos kisebb művein kivül ő készítette a milleneum emlékére a székesfőváros hatalmas jubileumi serlegét; a függetlenségi pártnak impozáns Kossuth serlegét; a főiskolai ifjúságnak magyaros zománcmotivumokkal díszített serlegét; III. Béla király sírjában talált ékszerek másolatát, melyeket most a nemzeti muzeumban őriznek stb. Egyik legszebb munkája Fejérváry akkori honvédelmi miniszternek a honvédség tisztikara által ajándékozott diszkard voll ,gazdag zománcdisizitéssel. Mindezen müvei gyönyörű színekben pompázó gazdag zománcdisszel készültek !és ügy a szakkörök, műit a nagyközönség lelkes elismeréssel jutalmazta müveit . A milleneumi kiállításon kitüntetést nyert. Kiállított müvei közül a király is vásárolt és elismerését személye -jen közölte a fiatal művésszel. Résztveti a párisi kiállításokon is, ahol két dijat is nyert zománcmunkáival, úgyszintén a turini és liegei kiállításokon is mindenütt elismerést aratva. Kossuth Ferenc részére is többször dolgozolt, ki műtermében gyakorta szívesen felkereste. József Ferenc főherceg két évig tanult műtermében. Müvei közül sajnos, nem igen julott 'Nyíregyházára, pedig szeretett volna valami emléket hagyni szülővárosának. — Szándéka volt egy művészi kelyhet készíteni az evangélikus templom szániára. Ez ügyben járt is Geduiy püspök urnái, kivel ugy tervezték, hogy gyűjtés ulján hozzák össze az anyagra szükséges költséget. Ez ulosó müvét szerette volna még elkészíteni, de -ekkor már betegeskedett. A zománckályha forró levegője megtámadta tüdejét s több mint liz évi betegeskedés után 1919-ben elhunyt. Jellemző a magyar viszonyok mostohaságára, hogy mindvégig nagyon szerény viszonyok közt élt. Minden vagyonát külföldi találmányaira ós berendezéseire költötte és művészi munkája nem jövedelmezett annyit, hogy befektetett tőkéjét valaha is viszontláthatta volna. Hibján Samu egész életét tanulmányainak szentelte, felújította a magyar kézzel a régi erdélyi zománclecbníkát, sok becses műtárggyal gazdagilotla a magyar kuliura érckészletét, egész sorát nevelve maga után a hivatott iparművészeknek. ' Ha már sajnos a centennáriumi kiállításon nehezen is mutathaiók be müvei, ezalkálómból legalább e pár sorban adózzunk emlékének. Háuffel Tivadar. Nyíregyháza pénzvilága. Irla: Rónay [enő. Különös megtiszteltetésnek veszem, hogy ja «Nyirvidék» nagyrabecsiült felelős szerkesztője engem — itten jött-mentet a jászivadékot — szólított fel arra, hogv rövid áttekintést adjak a helybeli pénzmüheíyekről. Nem is tudok ennek a megtiszteltetésnek más magyarázatot adni, mint azt, hogy bár nem ebből a talajból nőttem ki, mégis 30 év óta tapogatom az ülőerét a megyében annak az érdekesen bonyodalmas szervezetnek, amit" pénzvilágnak nevezünk. Ma már széles rétegeket érdekel a téma, ha csak szűkre szabott vonatkozásaiban is. Uj bizonysága ez annak, hogy. nincs olyan rossz, aminek valami jó oldala is ne lenne, mert ez az érdeklődés — aminek velejáró folyománya volt a pénzügyek Értesiti a n. é közönséget, hogy felvételeket naponta készit. Kéri csodás kirakatainak megtekintését. Állandó kiálütása a Nyírvíz=palotai tőzsde kirakatában és a Stein-cukrászda kirakatában. Szoiid árak! Művészi munka !
