Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)
1924-08-09 / 182. szám
4 jfximwÉK 1924, augusztus 9. Benczi Gyula, a hires nyíregyházi cigányprímás egy nógrádi memoárban. Mikor Nógrádból jöttek Nyíregyházára Benczi Gyula meghallgatására. A gavallér Benczi Gyula. -»Negyven év (1878—1918.) Nógrád vármegye életéből« címein. Hanzély Márton közreadta memoárját, amelyben megemlékezik Benczi Gyula nyíregyházi cigányprímásról is. — A nyíregyháziakat közvetlenül érdeklő sorok a következők: Krúdy Gyula cikkei* A «Magyarország» ez évben megjelent egyik számának »Pesti levelek» cimü rovatában Krúdy Gyula az illusztris író, Benczi Gyula a hires-neves — ma már halott — nyíregyházi cigányprímás ritka uri mivoltát örökítette meg. E közlemény olvasása ébresztette fel bennem életem egy kedves, felejthetetlen epizódját, melynek főhőse Benczi Gyula volt. Memoirom keretében érdekesnek tar. tem elmondani, e kis (epizódot, mejy Krúdy Gyula állítását még pregnánsabban bizonyítja, a háborús évtized küzdelmeibe belefáradt, átformálódott lelki világunkra pedig az elmúlt idők mesebeli napjaként süt . i A Matiáth csalátl A történet visszavezet az 1870-e,s évek 1 végére. Hont és Bars határában, Léva kö- : zelében, Kis -és Nagyfeéreskényben szép birtok közepén, három Mailáth testvér élt. j Mailáth István volt főispán, Mailáth Imre és felesége a híres pestmegyei Dubra- , viczky család szépséges leánya és Mailáth j László ,kinek felesége a báró Bakonyi csa- \ Iád előkelő sarja volt. A két asszony a S magyar nagyasszonyok már kihalt típusát képviselte. Jó gazdasszonyok voltak, jó feleségek, vig" és kedélyes vendégszerető házi asszonyok, csak egy rosjsz tulajdonságuk volt, hogy férjeiket erősen papucs alatt tartották. Mailáth Imre szép kiét leánya Etelka j és Gizella, mint két mágnes vonta bűvkörébe a vidék fiatalságát. A megbűvöltek ! közé tartozott testvérbátyám ís, kinek tár- < saságában ,mínt fiatal elefánt, gyakran ; megfordultam a háznál. A gyakori látoga- : tás eredménye az lett, hogy Béla bátyám egy szép napon feleségül vette Etelkát, jj De amíg ez megtörtént, addig vidám, de- | rüs napokat töltöttünk Kereskényben. — • Maiíáth Imre és László ugyanis kiváló kedvelője volt a cigányzenének. Ha szerét j ejthették vagy bementek Lévára udvari cigányuk, Lakatos László bandája melleit, vagy kihozatták a bandát Kereskénybe. Alkalom meg bőven akdt. Az asszonyok ellenvetéseivel szemben a legjobb ' fegyver a vendég volt, akinek jól kellett > magát éreznie. Ez pedig Imre bácsi sze- j rínt zene nélkül nem volt lehetséges. Ha bátyám társaságában megérkeztünk, Imre bácsi sietve kérte ki az engedélyt feleségénél a cigány kihozatalára: \ • — Marci unatkozni talál... Nagyon sze ; reti a zenét és az elefántnak kedvére kell járni. Ki kellene hozatni a bandát. Az ilyenfajta megoldásnak az asszonyok is jobban örültek, mint a lévai ld- , ruccanásoknak. ök sem idegenkedtek a j cigány mellett való mulatságtól, mert | ilyenkor bőven volt részük jó magyar j táncban, melynek sokszor a hajnali de- j rengés vetett véget. Imre bácsi tehát átadhala magát igaz í szerelmének, a zenének, mely derült, vig I hullámzásba ringatta kedélyét, pezsgésbe j 11rí71n vérét és mnInfrvtt nov nhnflv.ni talán: I senki sem tudott, a zenét rajongásig szerető ember forróságával, finomságával, friss, józan erővel. Ha zenéről volt szó, tudott áldozni, lelkesedni érte és ilyenkor nem ismerte sem az idő, sem a tér I akadályait. A zene iránt táplált rajongása < szülte az alábbi, régi, mesébe illó histőj riát ,mely sok évvel a kereskényi vig na' pok után történt, mikor Imre bácsi már túljárt a hatvanon, de ha cigányról, zenéI rőf volt szó, még mindig az volt, aki ré| gen. { r Körülményeim akkor ugy alakultak, | hogy megyei szolgálatomat egy időre bel| ügyi tisztviselői állássial sceréltem fel s | Budapestre költöztem családommal ! együtt. Emlékezetem szerint 1892. év nyarán kaptam Imre bácsitól Kereskénybői egy levelet, melyben értesített, hogy a Debrecen mellett lévő Élesdre készülődik, ahol egy gőzre berendezett, mész előállítására szolgáló körkemencét akar tanulmányozni. A körkemence annak a részvénytársaságnak tulajdona, amelynek én ís igazgatósági tagja vagyok, mennék' el tehát vele, hogy igy módjában legyen azt alaposabban tanulmányozni, mivel Kereskényben lévő mészégetőjét át akarja alakítani. Kívánságát természetesen örömmel óhajtottam teljesíteni s válaszomban kértem a nap megjelölését, melyen Budapestről Debrecenbe indulunk. Az igy kitűzött napon és időben megjelentem a keleti' pályaudvaron, ahol Imre bácsival találkoznom kellett. Egy ismeretlen ur társaságában találtam. — Nagyságos ur nem ismer? — Kérdezte az ismeretlen, mikor bemutatkoztam. — Lakatos Sándor vagyok, a lévai prímás. Valamikor sokat muzsikáltam a nagyságos urnák Léván és Keneikényben. Már emlékeztem. Azután nem tulajdonítva a dolognak semmi "különösebb fontosságot, e indultam jegyet váltani mikor Imre bácsi utánam szólt: — Már váltottam nekea is. Még mindig gyanutíanul, csöndesen •üldögéltem Imre bácsival a kupéban, midőn megjelent a kalauz és n jegyeket kérte. Néhány helynevet félhangosan elmormogva, útiránynak világosan Nyíregyházát jelölte meg. Csodálkozva kérdeztem Imre. bácsit, hogy nem tévesztette-e el a jegyváltást, hiszen Élesdre nem Nyíregyházán, henem Debrecenen át kell menni. Ugyancsak elcsodálkoztam, mikor bevallotta, hogy utazásunk tulajdonképeni célja a nyíregyházi bires cigány, Benczi Gyula bandájának meghallgatása. — Az élesdi ut csak felesége számára kitalált ürügy. — Talán lesz időnk azért Élesdre is elmenni — mondta hamiskásan mosolyogva — néhány darab mészkövet jó lesz hazavinni bizonyíték gyanánt. A nyíregyházi fogadóban örömmel vettem az öreg ur pompás tervét és kedélyesen utaztunk tovább. Az egyik állomáson Lakatos is bejött szakaszunkba, akiről kiderült, hogy Imre bácsi hozla magával. Lakatos ugyanis sógora volt Benczi Gyulának, aki az ő révén szivesebben fog nekünk muzsikálni. Ugy is történt. Alig telepedtünk le este egy nyíregyházi fogadóban, ki3 vártatni egjelent Lakatos Benczivef és bandájával. A hír nem csalt. Benczi kitűnően játszott. Kitartással, fáradhatatlanul muzsikált egész reggelig, a debreceni vonat indulásáig, amellyel Elesdre akartunk menni. Elbucsuztunk Benczitől és Lakatost megkérdezve, a banda részére, az ő ajánlatára 100—100 forintot akartunk átadni. A prímás elháriló mozdulatot tett. — Olyan uraknak, akik messziről jöttek engem meghallgatni, pénzért nem muzsikálok. A gaysííer BencziEs szépen meginvitált, hogy mennénk el "hozzá egy szerény reggeli elfogy asz- ' tására, mivé 1 még elég idő van a vonat indulásáig. Nem lehetett "ellenszegülni. — Fiakkereket rendelt és lakására hajtatott, ahol felesége és leánya már vártak egy pompás, pezsgős reggelivel. Mikor végre indulni akartunk az állomásra, Benczi elénk állt és kért, ötödmagával bandájából elkísérhessen Debrecenbe. Persze ezt a kívánságát is örömmel "teljesítettük s elbúcsúzván a kedves háziaktól, az állomásra indultunk a ház előtti l'iakkereken. Felejthetetlen víg utazás volt. Egész Debrecenig huzla Benczi a szebbnél-szebb nótákat. Legkedvesebb nótám után érdeklődött s mikor eljátszotta, gyanútlanul megjegyeztem, hogy ezt nem jól játsza. Az egyik kontrása ijedten bámult rám. Benczi is nagyot nézett és kért, hogy daloljam el a. nótát, ahogyan én szeretem. A nógrádiak kritikája. — Igy tényleg szebb. — Mondta Benczi s azontúl így játszotta. r Később hozzám hajoft az egyik kontrása és a fülembe sugia: — No, az urak ugyan megbabonázták Benczit, mert azt a legnagyobb szabolcsi ur sem meri megreszkiroZni, hogy Benczi játékát megkritizálja. Utólag magam ís hallottam szabolcsi uraktól, hogy Benczi nem hagyta magát dirigáltatni, mikor muzsikált. De az, hogy hetedvármegyébőf jöttek meghallgatni játékát, hatott rá. Benczi fizet. Délfelé megérkeztünk Debrecenbe, most már komolyan elbucsuztunk Benczitől s egy fogadóba hajtattunk, hogy egy kissé megpihenjünk. »Ember tervez, Benczi végez.» Alig érünk a szálloda elé, látjuk, hogy az ajtóban — bennünket megelőzve — olt áll Benczi. Elénk siet és meginvitál egy barátságos ebédre. Mit tehettünk egyebet, mint hogy az élterembe mentünk, ahoí egy szépen tcriltet asztal várt reánk. Az asztal mellett olt állt a debreceni banda és tussaí fogadott bennünket. Kisült, hogy Benczi még Nyíregyházáról rendelte meg az ebédet és a debreceni bandát. Mailáth és én, Benczi, Lakatos és négy nyíregyházi cigány társaságában fogyasztottuk a jó pezsgős ebédet. A debreceni cigány pedig húzta, miközben Benczi dirigálta őket. Késő délután már megelégeltük a multaságot. Félre hívtam a fogadóst s kértem tőle a számlát. Nagy megütközésemre Benczi megtiltotta neki, hogy a számla kifizetését tőlünk elfogadja. Midőn Mailáth ezért szemrehányást tett Benczinek, az csak annyit mondott: — Egy Benczi* nem engedheti a vendégeit fizetni. Végérvényesen elbúcsúzva Benczitől, pihenőre térhettünk. Másnap Mailáth Elesden zsebredugott néhány mészkövet, a körkemencét is megtekintette s ezzel hazautaztunk. | lia Előbb a Hannát, azután a Pannát Házassági komédia 5 felv. Főszereplők: Henny Portén, Emil Jannings és Jákob tiedtke Kisérők : Párisi Olirapiász I. rész. „Vizes szerelem" burleszk. „Bankót internálják" v g áték Szombaton 7 és 9, Vasárnap 3, 5,7.. 9, Hétfőn 7 es 9 órakor.
