Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-07 / 180. szám

j^imwtm, 1984. augusztus 7 «w» raiWMBMMwaMaaisiinnii WII <mw i» Életünket és vérünket! kiáltotta a magyar nemzet abban az emléke zetes történelmi pillanatban, mikor a szoron­gatott Mária Terézia királynő a nemzet segít­ségét kérte. „Sad non avenam", „da Babot nem", fűzte hozzá a humor, jellemezni kíván­ván a magyar nemzet nagy lelkesedésével és áldozatkészségével szemben, az egyes emberek önzését és fuíarságát. Történelmünknek ez a sok tekintetben jellemző képe jut eszünkbe most, midőn a magyar kormány nemzetmentő akció­jának ason nevezetes szakaszához értünk, melyban az állam pénzügyeinek s igy közvetve az ország egész gazdasági életének rendezése a külföldi kölcsön révén immár biztosítottnak tekinthető. Ennek a külföldi kölcsönnek egy csekély, keresen huszonötöd részét a magyar nemzet polgárai részéről kivánja lejagyeztetni a kormány, illetőleg a kölcsönt lehetődé tevő Nemzetek Ssövefs^ge. Nem azért, mintha ezt az itthon lojegyzendő 10 000000 aranykoro­nányi összeget a külföldön elhslyezni nem le­hetett volna, hisz tudjuk, ho?y a külföldi álla mokban többszörösen túljegyezték az ennél jóval nagyobb kölcsönösszegeket, hanem azért, hogy mad adassék a magyar nemzetnek arra, hogy hazája iránti áldozatkészségének, saját jövőjébe vetett bizalmának a kölcsönjajyzéí révén kifejezést adhasson. A most kibocsátott nemzeti kölcsön sokféle előnye közül csak egyre akarok hivatkozni, ez a kölcsön dollár értékére szól, kamatait dollár értékben fizeti az állam. Hogy a kölcsön feltételeinek az ál­lam mindaaben mag fog felelni, erre nézve a magyar kormány biztosítékán felai ott van a külföldi ellenőr, ki ez állam lekötött jövedel­meit állandóan allanörzi s ki teljhatalommal van felruházva srra nézve, hogy a magyar ál­lam költségfetégéaek minden, a kö csön ba véíelései összefüggő tételét ellenőrizze, vagyis tulajdonképpen a kö C3ön legnagyobb rósaét nyújtó külföldi államok saját pénzügyi érdekei­nek védelmével garantálja a magyar kölceöot is. Ezáltal a magyar köicsöalerói egy minden esélytől m^nt, fix örtsfeü pipirrá lett, mely ép­pen olyan biztosaak tekiathíJő, mint &?, ame™ risai dollár, azzuí a küiönbaéggal, hogj az egyszecü pénzjegy kamatot nem hoz, ellenben a Í00 dollár névértékű nemzeti feö'csötilevéi 7 és fél dollár évi kamatot hoá. Da ba nem is volna majf a nemzeti köicsönnrk a fentem­litett és sok más nagy előnye, akkor sem volna szabad egyetlen hazafias érzésű magya?- állam­polgárnak észrevétlenül hidegan elmennie a köl csönjegyzési felhiváio^ m-íllatt, akkor sem volna szabad magangedni, hogy a „sed ave­nam non" ezúttal is beigazolast nyarjen Gon­doljuk m°g, hogy amannyibea saját magunk mutatkozunk biaaimitlanoknak ridegeknek, ön­nön nemzetünk jövő sorsa, gazdasági taípra­állása iránt, hogyan várhasauik rai részvétet, megértést és támogatást az idegen győztes nemzetek részéről, a«ík k3zül Anglia nsmcsak barátságos bzavakkal, haaem ami a legbizo­•yitóbb, anyagi támogatásával is beigazolta a magyar nemzet iránti megváltozott érzését, sőt szimpátiáját, Gondolja meg minden magyar ember, hogy a kölcsönj8gyzéssel nem a ma­gyar államon, hanem önnön magán sogit s a kölcsöajegyzésből kimaradva, nemcsak nemzete, hanem saját maga és családja ellen vét. Dr. Genersich Antal. Gazdák figyelmébe! a legolcsóbban, hitelbe is kaphatók Pyramis R. T.-nél, Nyíregyháza, Jókai-utca 2 A Hatzel-tér környéki lakosok zöldség és tej­piacot kérnek. Emlékezés a Hatzel-téri piac megnyitására. Műtrágyák és uj zsákok Nyíregyháza, augusztus 6. A Nyírvi­dék tudósítójától . A Nyirvidék munkatársa megírta, hogy Tiszabercelen Hrabovszky Sámuel felügyelő vázlatkönyvében egy har­minc év előtt készült rajzot ta-lált^ amely­ben Hrabovszky a Hatzel-téri piacnak 1894-ben történt "megnyitása napján megrajzolta a piac képét. A Hraboszky raj zárói szóló közlemény élénk visszhangot keltett az alvégi lakósok körében, akik közül számosan emlékeznek a megnyi­tásra. Az emlékezéssel kapcspíatban azon­ban panaszuk is van a Hatzet tér környéki lakóknak, akiknek harminc év után nincs piacuk. Az »alvégi® lakók nevében Kaszás György e tárgyban levelet irt a Nyirvidék szerkesztőségének. A levői a kö­vetkező: ; [ , Tekintetes Szerkesztő Urü { A Nyirvidék. 1924. aug. 5-iki számá­ban megjelent »Rajz a Hatzel-téri piac megnyitásáról« című cikkel kapcsolatban engedje meg a Tek. Szerkesztő ur, hogy az alvégi lakosok érdekében egy nagy horderejű kérdésről párt sort én is közöl­hessek. | Köszönöm a cikk Írójának, hogy mó­dot nyújtott nekem arra, hogy nekieresz­szem a kezemben már régen szorongatott tollat, s felhívjam a mélyen tisztelt ható­ság: a város és a képviselő testület becses figyelmét ennek a szép fekvésű, piacnak alkalmas Hatzel-térnek mai állapotára. Azt hiszem nem lesz érdektejen, ha az akkori ünnepélyes megnyitásról megrög­zött emiékeimet közlöm előbb röviden. — Körülbelül 10 éves fiúcska.lehettem ak­kor, tehát ide s tova 36 év telhetett el azó­ta, de még élénken emlékezetemben él néhai dr. Ferdücska (utóbb Garay) Kál­mán alakja, aki az ünnepi szónok volt. Beszéde során többek között azt is mondta, s hogy, hogy nem, ez ragadta meg leginkább figyelmemet, hogy azt a leányt, aki ide fog jönni tejet, vajat s egyéb élelmicikket elárusítani, ugyancsak azt a leányt s fiatal özvegy asszonyt, aki idejön vásárolni, mielőbb férjhez fogjuk adni. Élénken emlékszem a nagy murira, táncra, evés-ivásra, mely az ünnepély foly­tatását képezte, továbbá arra, hogy az orosi vámtól zeneszóval hozták az első tejes lányokat s asszonyokat az uj piacra. A jó elárusító sátrak, padok sokáig itt ál­lottak, de idővel, sajnos, elpusztultak a piaccal együtt. \ Száz esztendő előrehaladásáról ké­szül beszámolni a város; beszédes és szem lehető rajzok készülnek a város mérnöki hivatalában mindennek a fejlődés utján való előrehaladásáról, nagyobb arányok­ban való kifejlődéséről, csak a Hatzel-téri piac fejlődött visszafelé!! Van ugyan ma is piac itt, de,csalc »ócska píac«, heten­ként kétszer, holott elődeink nem erre avatták fel. A jelenlegi piaci rendszabályok értel­mében, mi «alvégesi»-ek, még csak egy"; dinnyét sem vehetünk itt, mert a rend­őrnek szigorú parancsa van arra, hogy egyetlen szekérnek sem szabad itt megál­lani. A város lakosságának egy tekinté­lyes része látná örömmel a jelenlegi helyzet megváltozását s a közös érdek egy kérvény megírására késztetett bennün­ket. Ennek beadásától még eddiíg az tartott vissza engem és társaimat, hogy a váró*, vezetősége amúgy is tuí van halmozva mostanában munkával! a oerttennárium' megrendezése körül, igy nem kívánjuk dol gait még inkább szaporítani. Viszont más oldalról tekintve a dolgot, milyen szép emléke volna épen a 100 éves évforduló­nak, ha a 30, vagy 36 évvef ezelőtt felava­tott Hatzel-téri piacot ebből az alkalom­ból újra felelevenítené a Tek. Városi Ta­nács a Képviselőtestülettel egyetemben. Remélem, hogy kérvényünk meghall­gatásra fog találni, amennyiben azonban a piac kérdés sürgős megoldást nem nyer. hetj mindnyájunk kérését tolmácsolom, amikor itt kérem a Tek. Tanács és Tek. , Képviselőtestületet, élén a Méli Kormány­főtanácsos polgármester úrral, szentelje­nek egy kis figyelmet ennek a kérdésnek s egyelőre legalább függesszék fel azt a rendeletet, mely megtiltja, hogy egy li­ter tejet, vagy egyéb élelmiszert meg le­hessen itt is venni. Még egyszer nagyon kérem az illetéke seket, hogy a leiro ttak felett egy kicsit gondolkozni és ha lehetséges, cselekedni ne terheltessenek, hisz a piac céljaira ren­delkezésre áll a Tanonc Otthon előtti szép tér, ahoí senkit el nem gázol a sze­kér, sem autó eí nem üthet. Továbbá itt várjuk mi is, de különösen a beteges és ruhában szűkölködő lakosai' az alvégnek akiknek gondja eggyel szaporodik, ha ar­ra gondolnak, hogy a közelgő télvíz idején a távoleső piacot kell járni, hiányos láb­beliben, ruházatban a mindennapi táplá­lékért, holott a régi jó világ jobban ruház­kodó s jobban élő polgárainak még a piac is kényelmére szolgált. S az utókor hálájáról és megbecsü­léséről tanuskodhatík az is, ha minél hasznosabbá és virágzóbbá igyekszik tenni azt a teret, melyet egykori jó pol­gármesterünk örök emíékíére, nevéről ne­vezett eí a város. Megköszönve a tek. Szerkesztő ur be­cses jóindulatát, az alvégi lakosok nevé­ben, maradtam tisztelettel: Kaszás György — Az Ujságbolt Diáklakás Irodája megnyílott. A mait asztöndóöen egyarant nagy segítségére volt ugy a szülőknek, mint a tanulóknak az Ujságbolt azz&\, hogy az iskolaév megnyitása előtt diaklakás irodát állított föl. Est az irodát közkívánatra az idéu már most m°g kellett nyitni, mivel tlmagóvel érkeztek aa Ujsífgbolihoz bejelentések diáklakásokról épugy, mint érdekiődésok & vidéki szűők részéről, az Ujs^f/boit DiáRlakás Iroíája teljesen ingyen áll a közönség rendelkezésére és aidaek diákok részé e alkalmas kiadó szobája van, vagy a vii diákokat teljes ellátásra elfogad, sür­gősen je^ntse szí ba az Ujságboitban, hogy részére megfelelő diákot biztosíthassunk. A vi­déki tanulók szüiei között is nagy éídaklődés nyilváoul msg az UjságboH D Aklakás Irodája iránt, ahol máris számtalan ktilöaíéle ci n áll a szülők rendelkezésére. SsseFdán Csütörtökön P éntelsen áss Apollóban Előadások; Vi8 és 9 órakor. COMMÜÜ VfílDT EGY Lécekbe markoló szerelmi regény CHARLIE CHAPLIN — C&íktörtölsön Előadások: V48 és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom