Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-01 / 175. szám

4 J&imiDÉK 1984. augusztas 1. Milyen ára lesz a tankönyveknek? A tavalyi ár tízszerese lesz az idén a tankönyvek ára. — Augusztus végén jelenik meg az árengedélyezés. — Nem lesz egységes tankönyv. I Talán semmi körül nincs olyan bi­zonytalanság, mint a közép- és elemi is­kolai tankönyvek ára körül. Már több mint egy féléve áll fenn az a tarthatatlan helyzet, hogy sem a kiadók, sem a keres­kedők nem adják ki a közönségnek a ké­szenlevő tankönyveklet. Még mindig nin­csenek meghatározva az árak. Pedig mi­lyen nagy könnyebbség volna az annigy is súlyos anyagi gondokkal küzdő szülők­nek, ha gyermekeik tankönyveit már elő­re apródonkint beszerezhetnék és nem maradna az egész havi keresetét meg­haladó kiadás szeptember elsejére, amihez még a beiratási díj is hozzájön. Több helyen érdeklődtünk már, hogy ebben a kérdésben mikor várható a kul­tuszminisztérium döntése, de sehol sem tudtak sem a döntésre, sem pedig az időre vonatkozólag, melyben a döntés vár­ható, érdemreges választ adni. Ők is csak kombinációra .vannak utalva. Értesü­léseink a következők: Az idén a tankönyvek ára, melyek je­lenleg a kiadóknál készletben vannak, elő­reláthatólag a mult évi tankönyár ak 10­szerese lesz, amely ár a középiskolai tan­könyveknél ivenként 3 ezer koronának fe­lel meg. Ez az ár nem végleges, csak ilyen szellemben van felterjesztve a kultusz­minisztériumba az árengedélvezés. Ezen az áron még egyik kiadó sem adja ki a tankönyveket a könyvkereskedőknek. Az a helyzet, hogy a tankönyvkiadók közül egyedül a Szent István-társulat expediáj tankönyveket, de ez is csak ár nélkül, utó­lagos számlázásra. De ez az ármeghatározás természetei, sen az olyan tankönyvekre nem vonatko­zik, melyek elfogytak és a jövő lanév ele­jén uj megjelentetésük válik szükségessé. Ezeknél majd az akkori papir- és nyomda­árak lesznek az irányadók az ármegszabás nál. A kultuszminisztérium ármegállapi­tása csak augusztus második felére vár­ható . Az utóbbi időben az a hir terjedt cl, hogy a kultuszkormányzat egységes tan­könyvek bevezetését tervezi a középisko­lákba. Erre vonatkozólag a budapesti nagy tankönyv kiadóknak az a véleménye, hogy. ez nem igen állhat szándékában a kor­mánynak, mivel ez nagyobb pénzterhet jelentene az államkasszára nézve, ami a mai körülmények között nem engedhető meg. De meg ennek előkészítése és keresz­tülvitele is nagyobb időt venne igénybe. Igv az egységes tankönyvek bevezetése az idén nem igen lesz meg és ha ez egyálta­lában szándéka a kormánynak, ugy már csak a jövő tanév után következő tanév­ben lesz lehetséges* az Magyar irók - spanyol nyelven. Révész Andor hazánkfiának érdekes közlései. Ezer esztendő .. • Hoiszu, nagy idő, melyen át derék ma­gyarok megalkották, megtartották Nagymagyar­ornágot, melyben szabad, virágzó élet lett úrrá, békeiség és jólét tltött tanyát s virág­illattól kezdett terhes lenni az irodalom és költészet mezeje. A szép, zengzetes, édes ma­gyar nyelv száz meg száz csodával lepte meg a világot s tudásunk, akaratunk, életrevalósá­gunk lassan-lassan kezdett túlnőni a hatá­rokon. Ám jaj: ezer esztendők mégis kevesek voltak ahhoz, hogy közeli szomszédainkon kí­vül mások is észrevegyenek bensőnket, hogy mások is lássák, hogy él itt Európa közepén egy életrevaló nép, amely alkotni, teremteni tud. Nem tudtak róluok jófoimán semmit s amikor ítélkeztek felettönk, akkor kimondták ránk a halált, Dicső elődeink nagy hibája, hogy nem igyekeztek kivinni külföldre jóhirün­ket a igy ismeretlenek voltunk a küllőid előtt. Csak a legújabb időkben ismerte meg a kül­föld a magyart 8 hogy mindjobban becsülni is kezdi, az nagyrészt azon hazánkfiainak kö­szönhető, akik kül'öldön élve és dolgozva is­mertetik életünket, kulturánkat, irodalmunkat. Ezek közé tartozik Révész Andor szombathelyi fiu, Révész Márton kereskedelmi iskolai tanár fia, aki az ABC cimü hatalmas madridi újság külpolitikai rovatának vezetője s aki most itt­hon van Szombathelyen, szüleinél látogatóban. Finomarca francia asszonykáját és szőkefürtü fiacskáját is magával bozta, megmutatni nekik ezt a szép, de most szomorú országot. Révész Andort felkerestem s beszélgetni kezdtem vele egy félórácskát. Sok biztató dolgot mondott el arra vonatkozólag, hogy a messze spanyolok kezdenek becsülni bennünket s bölörösen ér­dekes a magyar irodalom hódítása, melyről a következőket mondotta: — Régebben Jókait ismerték jobban az Uj földesúr és a Szeretve mind a vérptdig révén, ujabban Mikszáth, Herczeg, Haltai Jenő, Kozma Andor, Szomaházy lettek ismertek, kiknek mflveit én fordítgatom spanyol nyelvre. Jókai Sárga rózsája, Herczeg Gyurkovics lá­nyok és fiukja. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője rendkívül sikert aratott. Herczegnek Huszti Huszt és Férfi sziv c. munkáit is lefor­dítottam, azonkívül Magyar Elbeszélők Antho­logiája, továbbá Magyar Humoristák Antho­logiája c. müveikben a magyar elbeszélők és humoristák legjelesebbjeit ismertettem meg a spanyol közönséggel s magyar voltomra büsz­kén mondhatom, hogy különösen humoristáink tetszenek a szertelenségre hajló spanyoloknak. Most nyaralok és pihenek s ha visszamegyek, darabok átültetésével' foglalkozom, mert ez közvetlenebb megismertetési módja a magyar szerzőknek s valamicske jövedelmet is hoz ez íróknak, mert egyezmény nem volt a két or­szág között, most azonban ez megvan s a meglehető? moo-ofe* sorsban élő magyar irók valami kis keresethez juthatnak majd. A magyar szellem hódításának hallása módfelett megörvendeztetett.§Megköszönöm Ré­vész kollégának a szíves híradást s megkérem, hogy visszamenve tovább dolgozzon jóhirne­vünk kiépítésén. Már éppen távozni készülök, amikor levelet hoz a posta. A magyar királyi miniszterelnökség sajtóosztályától jön a levél. Révész engedelmet kérve felbontja, aztán meg­mutatja : jó sorok vannak benne : a sajtóosz­tály elismerését fejezi ki Révésznek azért a munkáért, amelyet hazánk és ügyünk érdeké­ben külföldön folytat. Bucsmunk: jó utazást kívánok neki, aki itthagy bennünket és magamban azt gondolom, hogy sok ilyen embert adjon nekünk az Isten, nekünk, akiknek küifőldön oly kevés jóembe­rünk van. Mert elvégre az nem egészen mellékes, hogy miként informálják a külföldet a nagy lapok munkatársai Csonka-Magyar főidtől, ar­ról a földről, amelynek életet érdemlő derék, dolgozó népe van. Fehér Károly. Kérdés és felelet. Aki a vissza nem tartott százasok által sserez magának milliókat I. Nyíregyházán kiterjedt rokonságom van és igy amikor kezembe kellett ven­nem a menekülés vándorbotját, idejöttem és szabad pályára lépve, itten igyekeztem magamnak biztos egzisztenciát teremteni. Megvásároltam egy kis boltot, ahol mérem a sót és paprikát, az az hogy csak mér­ném, de vevő nem igen akad. Kiterjedt rokonságom most felém se néz, pedig" va­lamikor remek hegedű és zongorajátékom­mal, valamint kiváló tenniszezésemmel a «társasági kedvence voltam, de a sza­tócs talán nem szalonképes többé előt­tük, mert csak egy félő szervusszai viszo­nozzák a köszöntésemet. Nagyon elszomo­rit még az is, hogy a közelemben van egy kis üzlet, amely folyton tele van vevők­kel, pedig annak tulajdonosa nem számit­li*l rokonai támogatására és nincs is meg az a műveltsége -sem, mint nekem, aki valamikor jobb napokat láttam. Hát ezt érdemli egy menekült: igy kell bánni egy tanult emberrel?'Erre kérek' feleletet. (Aláírás.) II. Kíváncsi voltam a levélben előadot­takra, ezért személyesen kerestem fel in­kognitóban mindkét boltocskát és igyekez­tem kifürkészni, hogy mi a mellőzésnek az oka. Először is a konkurrens üzletbe men­tem be és kértem egy félkiló cukrot. A kis helyiségben akkor is négyen voltak, de azért a tulajdonos árgus szeme rögtön észre vett és nagyot köszönt, bár fogalma sem lehetett szándékomról. Rögtön észre­vettem, hogy a súlyokat mindig kiveszi a mérleg serpenyőjéből, amelynek nyel­ve szabadon lengett jobbra-balra, tanús­kodva arról, hogy itt kiadják a mérteket. A Vevők között akadt olyan is, aki szokás szerint, nem volt megelégedve a cipőzsi­nor minőségével, de az én boltosoeskám türelemmel magyarázgatta neki, hogy a békebeli minőséget még mindig nem kí­vánhatja, de ő lesz a legeLső, aki olyat fog hozatni, ha arra alkalom kínálkozik. A másik vevőtől megkérdezte, hogy be­teg-e még a gyermeke és pár szem cukrot ís küldött neki (nem számolgatva annak a beszerzési árát) hogy nyugodtabban fe­küdjék az ágyban. Végre rám leerült a sor." Kértem egy félkiló cukrot, amiért fel­számított 9900 koronát és csodálatoskép­pen a tizezer koronásomból vissza is tu­dott adni. Megfigyeltem azonban azt Is, hogy nem csak 100 koronás, de 50 és 20 koronásai is voltak neki bőven. Fúrta a kíváncsiság az oldalamat és megkér­deztem, hogy honnan vannak azok az ókori pénzek és miért tartja azokat ikéznél. ő készséggel felelt rá. Eh a beszerzési árhoz hozzá csapom a magam 10—15 szá­zalékát éppen ugy., mint békevilágban és nem kerekítem ki az összegeket százasokra, vagy pláne ezresekre. Kell tehát apró pénz is, hogy vissza tudjak adni. Hogy honnan veszem, az megint nem titok. A többi boltos szidja az aprópénzt hozól­kat, én pedig dicsérem őket, sőt a felesé­gem egyenesen arra kéri a píaoon a kofá­kat, hogy aprópénzt adjanak neki vissza. Az én vevőközönségem pedig szintén elfogadja és vissza is hordja hozzám, mert tudja, hogy nálam például 7710 korona az a liszt, ami másutt 8000 korona, tehát előtte a 10 koronásnak is van becse. Nem is panaszkodom én az üzletemre, mert ide jönnek még a hatodik utcából is, ha tisztességes kiszolgálást kívánnak maguk­nak az emberek biztosítani. Sajnosian ta­Utazás a Marsba

Next

/
Oldalképek
Tartalom