Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-17 / 162. szám

1934. julius 17 A mérséklet útján. A kisantant prág Qi konferenciáján ugy Jugoszlávia, mint Csehország képvise­lője,, Nincsics, illetőleg Benes, egybehag zóan megállapították,, hogy a kisantant és Magyarország között a kölcsönös viszony, örvendetesen megjavult., örülünk e tény ieszögezésének, mert ez a legilletékesebb helyről jött bizonyítása ann^k, hogy Ma­gyarország őszintén és szigorúan ragaszko dik a trianoni béke által diktált feltételek­hez és boldogulását a cikkelyektől meg­szabott kereteken belül keresi. Azonban könnyebb volt ezt a kijelen­tést megtenni,, mint nekünk azt elérni, hogy a kijelentés egyáltalán megtörténheá sék. Magyarország részéről ennek a hely" zetnek a megteremtése keserű lemondá­sokba,. óriási önuralomba került s bi­zony az ellenszenv sokszor megnyilvánuló jelei között nem volt könnyű megtalál­ni az előkelő nyugodtságnak azt az útját, amelyen lépésről-lépésre haladhatunk a jó viszony teljes kiépítése felé. Hiszen az emiilelt államok területén lakó magyar ki­sebbségek részéről állandó panaszok hangzanak el,, amiatt a bánásmód miatt, amelyben a hatóságok őket részesitik. — Magyarországnak fájtak ezek a panaszok s fájni fognak mindig,, amig orvoslásukról gondoskodás nem történik,, de a fájdalmat az okosság szavával csj^apitotHaj s leg­feljebb kérelem formájában fordult Romá­niához vagy Jugoszláviához. Különösen a romániai magyar iskolák ügye keltelte fel idehaza a közfigyelmet,, mert méltán rosz­szuí eshetik, hogy a román hatóságok, egyrészt egymásután szüntetik meg a ma­gyar nyelvű iskolákat,, másrészt a ,meg­maradó iskolák működését olyanformán igyekeznek lehetetlenné tenni, hogy a magyar fiuktól tökéletes román nyelven követelnek feleleteket. A "hazai közvéle­mény felfigyelt ezekre a jelenségekre s hogy idehaza a hangosabb felzudulás el­maradt,, annak nem az a magyarázata, mintha ez a seb nem fájn a és égetne,, ha­nem csak az„ hogy Magyarország minden áldozat, minden erőfeszítés árán is loyá­lisan bí akarja tartani a trianoni béke ha­tározmányait s lemondások árán is to­vább haladni azon az utón, amely a szom­szédállamok barátságát megerősítheti. A nagyantant és a népszövetség már kezdik revideálni Magyarországgal szem­beni eddigi álláspontjukat, hiszen az a magatartás,, amelyet a zálogjogok felfüg­gesztése és a kölcsön megszavazásja te­rén mutattak, valóban méltányosnak mondható s maga után vonta az egész magyarság háláját. Igenis mi békésen aka­runk élni,, békésen akarunk dolgozni a külföld épen most megszervezett segítsé­gévei a romok eltakarításán s a kultura, tu­dás fegyvereivel akarjuk visszaszerezni azt, amit véres, hosszú küzdelem után el­veszitettünk. A világ már kezdi belátni azt a sok igazságtalanságot, melyet egy kényszerhelyzetben levő országgaf szem­ben elkövetett, mikor oly kegyetlenül meg csonkította, lenyirbálva ezeréves küzdel­mek során megszerzett és megtartotl in­tegráns részeit. Az álláspontokat revide­álni kell,, a hibákat és túlzásokat, ameny­nyire a békés keretek megengedik,, csök­kenteni, a jó viszonyt minden erővel ápolni és fenntartani. Az érdekelt hatal­mak pékiákból láthatták,, hogy Magyar­ország ennek a viszonynak az érdekében súlyos áldozatokat képes és akar hozni. Az orkán pusztításai. Ma még felbecsülhetetlen kárt szenvedtek a tanyai lakosok. A hétfő délutáni vihar mindent tönkretett a Handa és Újtelek tanyán. ket kapták (trpim: szenvedünk) s mintha a mult emlékei biztatnák ujabb küzdésre amiként a költő: »Ember küzdj és bizva A vihar legerősebb nemét,, mely út­jában mindent lerombol,, orkánnak neve­zik. Eddig csak névről ismertük, de már most mind közelebb és közelebbről is­merkedünk meg vele. Alig egy hónapja,, junius 13-án dühöngött egy megrendítő vihar a pestmegyei Páty ,,Bia és Tor­bágy községekben s ma már itt van a ré­mes pusztító képe. Amott földönfutóvá tette a község lakóit,, emit tönkretette az egész évi termést Az I. Manda t anyán A gyakorlóteret el hagy v a megdöb­bentő látvány tárul elénk,, a rombolás szo­morú képe. Komor,.bus gazdákkal találko­zunk,, kik könnyfoelábbadt szemükkel, fá­tyolozott hangúkkal elárulják, hogy e vesz teség nemcsak pénzértékkel mérlegelhető, de erkölcsi értékben sokkal súlyosabb, mert hiszen egy évi munka eredményének gyümölcsétől lettek megfosztva. Az iskola es környéke Az iskolá tanítója, Szekeres Pál a vá­rosban volt, így családja egyedül, szívszo­rongva várta az istenítélet végét a hirte­len sötétté vált szobában. Az okozott kárt a méhesben és gyümölcsösben lálhatni. A három szekérre becsült gyümölcs a földön hever. A méhes tetejét elvitte a szél. Nagyobb kárt tett azonban Mer­kovszky gazdánál. A 80 kereszt életből nem láthatni ennek nyomát sem. Siska há­zának tetejét elvitte a vihar. A szénabog­tyákból hírmondó sem maradt. A tengeri le van törve. A krumpli a földeken a jég elverte a termést, a homokkal összekever­te a szárat, termést egyaránt, hogy nincs emberi mesteri kéz,, mely e keverési mü­veletel utánozna képes lenne. Racskó gaz­da szénás szekerével indult haza,, j?iidőn a vihar ulban találta,, árokba fordította. Felfordult szekerek égnek álló ^erekéi nem egy helyen voltak a szénahordás ez idején láthatók. Ujtelek-tanya Sipkav György ujleleki tanító hasonló ál­lapotokról tudósít. Az utakat két oldalt kidőlt fák torlaszolták el. A viharnak e barrikádozó művelete meggátolta az uta­sokat a rendes közlekedő uton való járás­ban, miért is a szántóföldeken jöttek gyalog és szekérrel. Miként az ember fejé­iről a kalapot lefújja a szél, ép oly könnye­dén vitte el a házak kalapját,, a fedelét. — Smid tanyáján a galamb-duoot oszloppal együtt a jó távolban levő útra dobta. — Török gazda hodálya a szomszéd Szn­hánszki házában talált menhelyet. Jenei udvarában a hatalmas,, embervastagságu eperfát gyökerestől kitépte. A gabona ke­resztek itt is szétszórtan hevernek egy-egy bokor, vagy fa tövében. A tengeri levelét ugy összeszakgatta a jég, hogy foszlányok­ban lógnak. A jég és szélvihar iszonyú rombolásainak nyomait mutálja élő és élettelen, bárhová is néz az ember. Ott, hol áldás mellett most pusztulás lánco­latát látja az ember. Jól> türelme. bízzál!N Ipolyi Arnold emlékezete Tolnai Vilmos, „A Magyar Mythologia és írója* cim alatt áldoz a .Népélet* c. folyó­iratban Ipolyi emlékezetének. Es év október 20-án leaz száz esztendeje, hogy Ipolyi Arnold, a nagyok nagyjainak egyike megszületett. Az évforduló alkalmával a legszebb megemlékezés az lenne, ha a Magyar Mythologia hü után­nyoaoatban újra napvilágot látna. Igen ám, csakhogy erre azt írja Tolnai Vilmos: „Sajnot, a ma s a közeljövő erre nem biztat reménnyel, de rá kell mutatnuak, hogy a magyar kutatás érdekében (eltétlen szükség van rá s mihelyt lehet, meg kell valósitanuak." E lemondás nem lehet a megemlékezés megszentelése és nem hozható összhangba a kultúrfölény hangoztatá­sával. (Hiszen talán az a baj, hogy mindenre van péoz9ck, ciak könyvre nincs ) Hi egyetek nem lennének képesek e könyvet megrendelni, ugy a megyék, városok, iskolák stb. könyvtá­raik részére az előfizetést megtéve, példát ad­nanak, miként kell a ,lángelme elsőrendű csil­lagaiét a magyar égen ragyogtatni müveikben és általunk, hogy a külföld is lássa és bá­mulja ragyogásait. A nagyok erkölcsi tökéjét kam&toztatounk kell a szerzés mellett, mellyel a jövőnek is tartozunk. Apollú Diadal Vannak elkeseredettek,, de vannak, kik j Jób türelmével fogadják a csapásokat: | Isten adta,, Isten el is vette, áldott le- í gyen szent neve. A vallásos kedélyből fa- j kadó sóhajok visszaszállnak az ősök szén- 1 védésének iskolájába,, honnét tirpák nevű- ' Julius 16—17, szerda—csütörtök rendőrnapok! Kizárólag e két mozgó bevételének 25%-át az államrend­őrség özvegyei és árvái ka pják! Az ww őrszem szomorú pesti történet 6 felv.-ban Petrovics Szvetiszláv főszereplésével. II megfagyott gyermek Báró Eö vös József regénye 5 felv. Előadások kezdete: Va8 és ValO. üpolló Diadal Szex dán-Gsútörtóköii Diadal üpolló Diadal Apolló Az őrszem L krl3 gSvtSt"íLl^tS A megfagyott gyermek

Next

/
Oldalképek
Tartalom