Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-27 / 171. szám

2 1914. julius 27 A felvételi vizsga halála. A kultuszminiszter megvalósította régi tervét, a napokban eltörölte a felvételi vizsgát, amelyet annyi oldalról — és méltán — támadtak. Az a nyilatkozat, amelyet Klebelsberg e tárgyban adott, érdekesen világitja meg pedagógiai szempontjait. Többek között nyíltan bevallja, hogy. elvi ellensége a vizsgáknak s ezért az egész középiskolai vizsgatömegből egyedül csak az érettségit tartotta meg, ellenben az osztályvizsgákat eltörölte. Ez a miniszternek régebbi intézkedése volt s a logikus olvasó méltán kérdezheti, hogy ilyen elvek mellett miért nem törölte el hamarabb az oly sok oldalról támadott felvételi vizsgát? Az a válasz, amit erre a kérdésre a miniszter nyilatkozata magában rejt, egy igazi pedagógus válasza. A felvételi vizsgák tulajdonképen csak pedagógiai kísérletül szolgáltak s épen ezért a miniszter jelentéseket kért róluk a főigaz gatóktól. A főigazgatói vélemények teljesen a kultuszminiszter kezéne jártak, mert a felvételi vizsgák rendszerét ők sem tartják előpyösnek s épen ezért ők maguk is eltörlését kérték. Azok a megjegyzések, amiket a kultuszminiszter a felvételi vizsga lélektanáról mondott, a gyakorlott pszichológust állítják elénk. Mindéin józan gondolkozású ember aláírja azt a megállapítását, hogy az "ilyen vizsga szerencsejáték jellegével bír hiszen az ott mutatkozó eredmény legtöbbnyire idegek dolga és semjnifélje biztos képet nem ad a gyermek képességei ről. A gyermekek lelkének fejlődése nem' egyenlő ütemű. Vannak, akik csak meglehetős késő korban érik el azt a nívót, a mely megfelel valódi énjüknek, inig másoknál az érési folytamat korábbi. Nagy felelősség ilyen körülmények között a felvételi vizsgán egy tíz éves gyermekről megállapítani, hogy alkalmas-e középiskolai la nulmányokra, vagy sem. Sőt ez nemcsak nagy felelősség, de bizonyos mértékbon lehetetlenség, hiszen sohasem lehét tud'ni, hogy a későbbi korban mi mutatkozik a gyermekben. Ugyancsak aláírjuk a miniszter ama kijelentését, hogy a felvételi vizsga antiszociális ,mert egyoldalúan kedvez a vagyonosabb szülők gyermekeinek, akiknek módjukban áll instruktori-al előkészíttetni a kis jövendőbeli gimnázistát. Az iskolának olyan intézménynek kell lenni, amely a szó legnemesebb értelmében demokratikus, vagyis kell, hogy megkönnyítse a nemzet rétegeiben esetleg rejtőzködő tehetségek érvényesülését. Másrészt kötelessége, hogy az általános képességű ifjúságnak olyan biztos szellemi irányítást adjon, amely az élet későbbi éveiben elégséges legyen számukra a boldoguláshoz. 'A miniszter reményének adott kifejezést, hogy intézkedése megnyugtatja a szülőket. Ebbeli várakozása minden iesetre be fog következni s az a sok szülő, aki eddig aggódva gondolt a felvételi vizsgákra, hálával fog adózni a kultuszminiszternek, aki bátran levonta az eddigi kísérletezés eredmónyieit s a maga meggvő ződését érvényre juttatva, egy nemes gesztussal eltörölte ezt a sokat támadott rendszert. Reméljük, hogy ezek után azok, akik még a Tel vételi vizsgák kérdését is politikummá tudták tenni, el fognak hallgatni s ők maguk Is méltánylás[sal fognak adóznia kultuszminiszter bölcs belátásának. Riport a „Montmartre^-ról. Nyáresti séta a Montm arton. — A vak harmonikás. a régi Párisból. Apacstanya I — Párisi levelezőnktől — i Páris, julius 25. I. Bár itt Párisban a Juliiett 14 nevezetes, sőt a legnagyobb nemzeti ünnepe a franciáknak, most azért nem irok, mert a mult évben már részletesen beszámoltam róla s ma látóbb szemmel nézve kissé unalmas és az a »profannus vulgus« ünnepre. Kivilágítás, póz vagy gesztusok, parádés rendőr, ünneplős ruháju gyermekek és nagyok és evés-ivás és tánc és szerelem, és vége. Gesztus póz az egész, mert jó ün!nep s nemzeti — de annak a 400000 munkanélküli családnak nem utal ki semmilyen közpénztál* pénzt, hogy az ünnep tiszteletére meleget vacsoráljon. Pedig mennyi jónevü ember, művész van itt a Montmarton s éheznek a szó legprózaibb értelmében. Egy magyar középnemes család sarját ismerek, festőművész és tehetséges. Ki is állított már itt a Salonban. Egy egész közönséges utcai nő segélyezi, hogy ne haljon éhen. De így van nemcsak az idegen hanem a francia művész ember is. A kutya se néz feléjük. Néha-néha egy bofond ánglius jön, néz a nagy okuláréja mögül, megvesz egy-két képet és megint elül a vihar. Mert egy képnek az eladása valóságos vihart támaszt egy ilyen művész utcában. Esteledik. A nap korongja nagy és vörös. Gyönyörű háttért szolgáltat a nézőnek. Éles konturu kontraszt az Eiffel torony. Éppen a nap korongjába esik, amint a »Sacra Cőr» egyik erkélyéről nézem. Csodás panoráma. A szemhatár vége felé hatalmas gyár kémény erdő, a kéményekből sürü füst gomolyog föl a nap felé. És mire körüljárom a templomot, a nap már lebukott az ég pereméről és csak vérvörös aranysugarai verődnek vissza egyegy hatalmas áruház üveg tetején. Innen ugy néz ki a kép, mintha Moszkva terríplomrengetegébfen nézném a sok-sok arany kupolát... v RESZKESS! Szombaton és vasárnap az Apollóban Már itt van a Fehér város réme! Fönt a hegyen elindulok lassan széjjel nézni. Gyenge kellemes szellő Traviatta nagy áriájának elszórt foszlányait hozza felém és elindulok az irányában. Néhány sötét és nagyon kétes kinézésű sikátoron át eljutok egy kisebb lélegzetű térre. Körül öreg, gerendákkal alátámasztott viskók, minden ablak előtt erkély, rajta vagy egy öreg ember hálósapkában pipázik csöndben, vagy egy öreg, fehér fejkötős néni kötöget sötét színű vastag téli harisnyákat. A tér közepén néhány öreg akác alatt kemény kőpadok. Egy pad körül csoportosulás. Egy 65 éves fehér hajú öreg vak ember ül ott és egy nagy harmonikával cflyan szépen, olyan zenei rutinnal játsza Traviattát, ahogy ezt már régen nem hallottam. Öreg kézműves boltok és régiség kereskedések váltják fel egymást. Szolid, budai kinézésű kislányok, hosszú hajú müvészféle vagy feketenyakkendős esetleg fekete inges ifjak karján kuncogó kacagással surrannak el a sikátorok között. Nyár van és őrült meleg. Ez pedig a szerelem talaja, különösen itt... A gödtös görbe, misztikus kiszögelésü pasisageok utcák labirintja. A mély csöna itt szinte ünnepies. A világítás olyan hiányos, hogy egy akármilyen kis magyar falu biztonságosabbnak látszik. A közelben mindenhol elfojtott sikolyok rejtőznek és törnek elő. Messze meg a város bug, morajlik fel ide tompán. A nagy város lüktetése, élete. Apró ezerszínű lámpák fénye, mintha az eget látnám millió csillagaival. Ködfátyol fekszik a város fölött. Gyönge fehér ,átlátszó ködfátyol. Mintha egy takaróval vonta volna be a Gondviselés egész Párist... Az »Arany Harang«-hoz egy olyan valami kis meghitt előkelő «Márvány menyasszony® féle vendéglő. Terrasza kinyúlik az utca közepére és belátni az egész városra. Közönsége előkelő, disztingvált. Estélyi toiletben és csillogó ékszeresen. — Urak feketében. Mintha az valami egyenruha volna. A nőket nem lehet megkülönböztetni. Az uri asszony egyforma itt a kurtizánnal. Mindenki jó ízléssel, bár kissé feltűnően van öltözve. Itt mindenki jól viselkedik. Ez alatl értendő, hogy nem ölelkeznek, csókolodznak és nem fűszerezik az étkezést meglehetősen étvágyapasztó •mozdulatokkal, amit majdnem mindenhol látni. A háttérben, a templom lábánál egy egész autópark. Mind privát ' kocsi. Mondhatnám, hogy itt van a «Ma, ieslic« »Claridge« a »Grand Hotel« egész ; közönsége. A hindu herceg, az orosz j gróf egész békésen megfér egy kis asztalnál a bécsi kereskedővel, aki vásárolni jött Parisba. Nagynevű művészek, énekesek, énekesnők énekelnek legy-egy dalt vacsora után. A közönség velők énekel és akad gyorsan, aki zongorán kiséri. Nem ismerik

1 (egymást az emberek, de olyan jól összeférnek, mint egy család. — Az idegent csak a buta köznép tudja olyan nagyon gyűlölni. Az értelmes, az intelligens, ami sajnos, aránytalanul kevés van, az nem gyűlöl. Sőt többen, akik jártak Magyarországon is, újságírók, beismerik, hogy a magyar nép egyéni kultúrája jóval nagyobb a folyton agyondicsért francia nép kultúrájánál. Kifelé sohasem reprezentáltatták az igazi Inépeíh s jgy csak az ismeri őket igazán, aki már bizonyos időt 2 amerikai sláger 1 szombaton 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Sötétség lovagjai amerikai kalandordráma 5 felvonásban bűnügyi történet 5 felvonásban Diadal Mozgóban szombaton 7 és 9 órakor, vasárnap , 5, 7 és 9 órakor