Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-26 / 170. szám

1914. junius 26, mHmi^mammaammiammmmmmmmimMmimmÉmammmam Kmmmmmtrini w m m* mi t •••!»•• •« i mwni ni nm teljesen, — olyan savanyu volt, hogy nem le betett lenyelni. Szóval szégyen ide, szégyen oda, a gö­rögdinnyevásárlásból semmi se lett. Most itt ülünk az asztal mellett és savanyu képpel majszoljuk a kovászos uborkát. Mert hát hiába : ha ló nincs, jó a szamár is. Söt mi a termé­szetrajzból szerzett ismereteink alapján ugy tndjuk, hogy az uborka közelebbi rokonságban van a dinnyével, mint a ló a szamárral. S ez mindenesetre némileg enyhiti nagy keserűsé­günket. Évfordulóra. Irta Bartoss Károly. Tiz esztendeje már annak, hogy a fúriák elszabadultak láncaikról és az öl­döklés tébolya kitört, gyorsabban terjed­ve országról-országra, világrészről-világ­részre, mint amennyi idő kell, hogy a kuliu­ra valamely világraszóló vívmánya ugyan­azon országban egy-kétszázkilométeres kör zetben általánosan ismertté legyen. A liv évből négy esztendő tejt el, hogy, borzalmas fegyverekkel törtek egymás életére a megdühödött emberek- aratott a halál, patakzott a vér és a könny; a.sz­szonyok milliói vesztették el férjeikben, fiaikban támaszukat, reménységüket; s vájjon hányan vannak a gyermekek, akik soha sem ismerhették meg apjukat?!!.* De mindez elmúlt; hat esztendő óta béke» van ismét. Sajnos, azonban a béke csak forma szerint állott helyre, a lelkek lefegyverzése még nem történt meg., A harc folyik tovább, csak, a fegyverek változtak meg. A különféle bűncselek­mények száma napról-napra aggasztób­ban emelkedik — s egyre többen vannak a végeszakadatlan háború halottjai — az öngyilkosok — s rokkantjai — a sikkasz­tok, csalók, rablók stb. Már-már nem tud­juk, hogy akivel ma kezet szorítunk, hol­nap nem kerül-e az orvosok, vagy — a de­tektívek bonckése alá?... '.Gazdasági krizis!í>« —, mondják egy­szerűen a ma háborújának kávéházi kon. rádjai, a közgazdasági álszakérlők és ho" valarlozasuk szerint állapítják meg en­nek a krízisnek az oKál és orvos­lásának módját is; a városok népe a falu lakosságában, a falu a mulatozó városiak téhaságában, az ipar, a mezőgazdaság, a gazdák viszont az ipar és kereskedelem mohóságában, a tőke és munkás forradal­miságában, az viszont a kapitalizmus el­bizakodottságában látja minden bajok okát. Emlékezzünk azonban!! A háború ki­törésével egyidejűleg vetődött fel a nagy kérdés — akárcsak ni a — >Ki az oka!!? — s a helyes választ még ma sem ismerjük, a kérdésnek felvetésével igyekeztek az összes bűnösök a maguk vétkességének feltételezbetését is kiküszöbölni. Ugyanez a helyzet ma, amikor a súlyosan sajgó se­bekre komoly gyógyszerek, tiszta kötés helyett piszkos pókhálót tapasztunk; a háborút, forradalmakat s végső esetben a rajtunk 'kívül álló társadalmi osztályo­kat állítva oda bűnbakul. «Nyoniorgünk, nyomorgatjuk egymást — de nem mi va­gyunk az okai s ha a többiek abbahagy­ják a mai gyűlölködést, mi is abbahagy­juk!!« — ez a jelenkor mentalitása. A bűnös, helyesebben a bünbakk keresésé­vel csak elmérgesedik a helyzet és elha­talmasodik az a gondolkodás, amely a teljes demoralizálódásra vezet. Bizonyos az, hogy a mindannyiunkat fenyegető demöralizálódás, vagy teljes tönkremenés — erkölcsi vagy anyagi pusztulás — Seillája és Charibdise között nem a gyűlölség fog benünnkcl 'átkalau­zolni. Érjük be azzal, hogy megállapít­juk: borzalmas időket éltünk át, a ,hábo­rú és a forradalmak rengeteg, szinte pó­tolhatatlan értékeket pusztítottak el, de épen ezért sopánkodás és a büiibak kere­sése helyett siessünk pótolni a vesztesé­gekel, vállalja mindenki a bűnnek és a jóvátételnek reá eső hányadát, ne nézze senki, mit tesz a másik és mit mulaszt el a harmadik, ne »építsen le« mindenki csak azért, mert ez a divat — hanem, mindenki igyekezzék dolgozni és dolgoz­tatni!! A turáni átkot tegyük el jobb na­pokra — megfeledkezni úgysem fogunk sajnos soha róla... A jobb idők pedig elköveteznek ,—, de csak arra a népre, amely felkészül reá­juk'. A volt Monarchiából keletkezett ál­lamok egyike sem életképes, akárhány épen azért, mert nem volt felkészülve ar­ra, hogy népességben, területben, feltá­ratlan kincsekben máról-holnapra tete­mesen gazdagodjék. Elkerülhetetlen te­hát, hogy — bármennyire tiltakozzanak is ellene!! — uj tömörülés, alakulat jöjjön létre a diadallal felszabadult területen. Az uj alakulás pedig feltétlenül a gazdasá­gilag, kulturális tekintetben és politikai­lag legegységesebb áljlam körűi fog lét­rejönni. — Tagadhatatlan, hogy centrális fekvésénél, fejlett kultúrájánál, a földben rejlő, mindig megujuló gazdasági erejénél fogva Magyarország a legbivatottab a he­gemónia elnyerésére. Kizárólag rajtunk mii lik tehát, hogy ezeket a ked­vező, meglévő, el nem vehető elő­feltételeket ki tudjuk-e egészíteni a másik két nélkülözhetetlen előfel­tétellel: a gazdasági és politikai egység megteremtésével. Mert, ha ezt a két leg­könnyebben megszerezhető, de nélkülöz­hetetlen előfeltételt is megszereztük, senki és semmilyen hatalom nem fogja megaka­dályozhatni a multak emlékének és jövő álmának — Nagymagyarországnak — megvalósítását. (KEK.) Toldy Sándor győri református lelkész legyőzte a diszkoszvetés amerikai világrekorderét. Budapest, julius 25 A csütörtöki szeles idő ellenére a margitszigeti pálya tribünjeit zsúfolásig megtöltötte az atlétikáért lelkesülő kö­zönség, hogy szemtanúja legyen annak a pompás küzdelemnek, amlyben az amerikai atléták és a legjobb magyar versenyzők ütköztek meg egymással. Az Egyesült Államok színeit Lieb, Lay, Le Gendre, Mac Donald, Larrive és Norton képviselték, akiket a közönség nagy lelkesedéssel fogadott. Sajátságos dresszükben ugy néztek ki, mint a fegyen­cek, de minden mozdulatuk elárulta a nagy klasszist. Különösen Joic Rayt ked­velte meg nagyon a közönség, aki egy pil­lanatig sem tudott nyugodtan maradni, hol kézen járt, hol pedig három méteres bambuszrudat balanszírozott az orrán, majd egy perc múlva a gyalog járókat utá­nozta ellenállhatatlan komikummal. De amikor a komoly versenyzésre került a sor, akkor is megmutatta, hogy egyike a legkülönb atlétáknak, akik valaha ma­gyar pályán futottak. Mellette Mac Donald emelkedett ki, aki a 200 méteren 21.8 mp. idővel hagyta maga mögött a magyar re­kordot beállító Gerőt. 400 méteren pedig a stafétában 42.2 mp-es idővei — régi világ­rekord — a 25 méterrel előtte induló Kurunczyt 17 méterrel megközelitette és ha a táv még 50 méterrel hosszabb [ett volna, SZÍNHÁZI ESTÉK! 40.000.000 dollár olcsón eladó Víg legenda egy szerencsétlen amerikai milliomosról, 5 felvo­násban, Wallace Reid főszerep­lésével és Marcella Filmregény 5 felvonásban. A címszerepben: Soave Gallowe. Pénteken és szombaton 7 és fél 10 órakor, vasárnap 5, 7 és fél 10 órakor a Városi Színház Mozgóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom