Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 125-147. szám)
1924-06-17 / 137. szám
! Júimiw tJL 19U. jnnins 17, Mikor érnek véget! és hogy helyesen, tisztán látja a kér-. sajtószabadság féltett,, drága kincs, de dést,. azt bizonyítani sem kell, azt tudja j csak akkor, ha élnek és nem visszaélnek jellenőrizni minden újságolvasó ember. A | vele Egyébként nincs. A kereskedelmpolitíka jelenlegi helyzete és jövője. A Nyirvidék számára irta Dr. Diczig Alajos kamarai segédtitkár. Albániában forradalom van és a szerb náció fel szabadított népei egymásnak a szivében forgatják a handzsárt. — Oroszországról beszélni sem kell. ptt már vangró -ban megy az üzlet. Nem'esiff csuppplják a dolgot, hanem szépen vonatonként küldik a levegőbe az embereket,, mintha arra céloznának,, hogy ott már más ból élni ugy sem lehet. A valonai partoknál ágyúval rakott hadihajók füstölögnek s görög szigeteken idegen hatalom katonái dalolják ütemes léptekre Itália harci nótáját. Poincarénak pont a héten törte ki nyakát hálás népe. Mig a világnak diktálni kellett s még csak emberek véréről volt szó, százezrek, milliók kínszenvedésének tengeréről,, addig éljen volt Poincarc. Hiszen mához két hétre lesz évfordulója annak a históriai vasárnapnak,. mikor a szerajevói királydráma vérben kipattant s éhben is volt része neki. Addig éljen kisérte,, de mikor a frank leesett,, mennie kellett a semmiségbe. — Forr,, erjed ismljft aMlp^s a mí országunk egész politikája ugyanakkor ráfér egv zöld tisztáira, mely körül tiz ur ül ®s tárgya! a sajtónovelláról. Hetek óta valóságos pergőtüzében áll ez a szerencsétlen pojil a lapok kritikájának s most,, mikor már mindenki elpattogtatta bombáit, talán a rakétákat csak, nz egész vitába halkan, csendesen, <?e a higgadtság imponáló hangján beleszól gróf Bethlen István. Az igazságügyi bizottság múlt élésén mondotta meg a véleményét. Hogy mikor érnek véget a rendkívüli idők? Itt eltűnődött s folytatta: Azt nagyon nehéz megmondani. Amig ugyanis Európában egyik oldalon kommunista állam létezik,, amtílv bár sok tekintetben visszafejlődött,, de éppen ezért erőre is kapott s amig másoldalon német reparációs kérdés és más nemzetközi vonatkozásban izgató kérdések vannak,, addig Magyarország mindig ki lehet léve valamely forradalom eshetőségeinek. Nem lehet arra behunyt szemmel! várni,, gondoskodni kell idevonatkozólag megfelelő eszközökről. Igaz,, hogy ezzel szemben azt lehet mondani, hogy tessék megtartani a rendkívüli halaimat,, ezt azonban nem tartja kívánatosnak. A belpolitikái konszolidáció mellett az ország közönségének sem tetszik az„ hogy a kormány kivételes hatalmat gyakorol. — A külföldön is nagy propaganda folyik,, a mely ugy akarja feltüntetni országunkat, mintha az reakciós állam lenne. Semmiképpen sem használ az országnak a kivételes hatalom fenntartása akkor, amikor eredményt nullásképpen is el lehet érni. Helyes az. ha a kormány lemond rendkívüli eszközeiről,, amelyeket a rendkívüli belpolitikai viszonyok tettek indokolttá. De ugyanakkor gondoskodni kell arról,, hogy más megfelelő eszközök álljanak a kormány rendelkezésére. Utal arra,, hogy a szociáldemokrata képviselők a plénumban maguk is kívánták azt,, hogy a kivételes hatalom gyakorlása a bíróság kezébe jusson. Azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt a szerzőket vonják felelősségre,, tulajdonképpen a lap követi el. — Manapság C<],apok nem olyanok,, mint Kossuth idejében voltak, ma a lapok anonym vállalatok és egyedül azt tártja helyesnek, hogy mindig á lapokat vonják felelősségre. A lap ugyanis az egyéniség, amely a közönség előtt .szerepel. Az 1918. esztendőben is Is lehetséges volt, hogy. bizonyos sajtóvá Hala tok, kivételes hatalom, sajtótörvények és más eszközök ellenére is forradalmat tudlak csinálni. — Ezekre mutatott rá gróf Bethlen István i Május 2-án, a hirtelenében összehívott nemzetgyűlés ülését korszakalkotó jelentőségűvé tette az, hogy ezen az ülésen nyújtotta be a miniszterelnök az uj magyar vámtarifáról szóló javaslatot. A közvélemény, különösen a tápsadalmi szenzációkra éhes magyar közönség szinte apatikus közönnyel ment *el emellett az esemény mellett. A lelkeket megüli valami cinikus, »minden mindegy« hangulat, mindenki »a valahogy mindig lesz« örökigazságu érvével felfegyverkezve várja a jövőben rejtőző titkok kifejlesztését. Jegybank, kénysze«kölcsön, külföldi kölcsön, szanálási akció ? — elfutó stáPedig ha valami, ugy éppen a vámtarifa ciók csupán az élet rohanó vonatán, az, jami a legjobban érdekelhetné a nagyközönséget, mert hiszen a vámtarifa megalkotásában kifejezésre jutó kereskedelempolitikai irányelvek nemcsak elméleti, doktriner jelentőségűek, hanem végeredményében min denkinek a zsebébe vágnak. Volt nekem egy nagyon jó tanárom, aki ugy megtanított á közjogra s különösen a közjog 'szellemére, hogy sohse felejtem el sem őt, sem a közjogot. ö adta fel sokszor azt a kérdést, — mi a szent koroma ? Erre az volt a legszebb s kétségtelenül legtalálóbb válasz : minden. Nos a vámtarifa, más területen szintén ugyanaz Minden. A vámtarifa a gazdasági élet legnagyobb jelentőségüü okmánya, mert benne tükröződik vissza egy nemzet hitvallása, gazdasági cselekvéseinek inánya tekintetében. — Nincs a gazdasági életnek olyan mozzanata, amely a 1 egenősebben ne kapcsolódnék bele a vámtarifa irányának, megalkotásának kérdésébe. Hogy célszeiü és gazdaságos-e pl. Debrecenben mondjuk egy textilgyárat létesíteni, az épugy függ a vámtarifától, mint ahogy ez határozza meg azt is, hogy jó dolog-e textilgyáí'osnak lenni, azaz a jövedelem megosztás végtelenül finom és bonyolult folyamatába a kellő erővel tudok-e beleszólani, mint textilgyáros : (Bizony ez nem rossz dolog !) De ugyancsak a vámtarifa megalkotásától függ az, hogy egy debreceni textil kereskedőnek rentábilis lesz-e továbbra is, mondjuk egy brünni céggel összeköttetésben lennie, avagy kénytelen-kelletlen ettől el kell állania. Végül a vámtarifától függ egész életnívónk, meit nincsen olyan szükségleti cikk, amelynek árában mint kalkulációs tényező a vám benne ne volna. A vámitarifa'tehát a termelésnek, a jövedelem megoszlásnak, a forgalomnak és a fogyasztásnak vertikális és horizontális képe. Sokan, amikor ezt a szót hallják, hogy vámtarifa, a számok végtelen rengetegére gondolnak. S amennyiben igazuk is van, hogy a vámtarifa valóban csupa matematika. Ugyanis a vámok mértékének a megszabásánál finom kalkulációkat kell csinálni, meri egy-egy tarifáüs tételre normális viszonyok és stabil valutáris állapotok mellett a javaslat csak hosszadalmas összehasonlitó költség elemzések és fillérekig menő pontos kalkuláció alapján tehető meg. Ma azonban a máról-holnapra változó termelési és fogyasztási, valutáris viszonyok a vámtarifa kérdését is kivetkőztették szigorúan matematikai köpenyegéből és tág teret engedtek, a nálunk, magyaroknál különben is jól kifejlődött — retorikának. El lehetünk készülve «á, hogy a politika berkeiben a nemzetgyűlésen, tudós társaságok ülésein, érdekképviseletek termeiben és a lapok hasábjain hatalmas csaták fognak dúlni az uj magyar vámtarifa fölött. A vita főleg két pont körül jegeoesedett ki. Az egyik kérdés az, hogy milyen legyen kereskedelmi politikánk jövendő iránya, szabad kereskedelmi irányzatu-e, vagy védvámos ? Cobden nevére esküdjünk-e vagy Liszt zászlaja alá szegődjünk ? ! A nyitott kapu politikáját kövessük-e, vagy pedig csukjuk be a kaput és nézzük meg jól, helyesebben vámoljuk meg jól, akit beeresztünk rajta ? ! A másik kérdés pedig — s ez a fontosabbik, az, hogyha a vámok szükségességét elismerjük, mekkora legyen ezek mértéke ? Erről a két kérdésről akarok annyit szólani, amennyit viszont a lapcikk mértéke megenged. Hogy milyen legyen vámpolitikánk jövő iránya, — védvámos, vagy szabad kereskedelmi irányzatú, — ez tulajdonképpen nem is kérdés, mert a kis Magyarországnak, hacsak nem akarja magát azzal áltatni, hogy a nemzetek nagy zenekarában primhegedut játszik, — e tekintetben szabad választása nincsen. S az uj vámtaiifa tervezete nem is alkalmas arra, hogy a szabadkereskedelem és a védővám régi s mindeddig eldöntetlen vitája ismét napirendre kerüljön. A Közgazdasági Társaság készülő vitaülése is nagyszeiü csemege lesz e kérdés iránt behatóan érdeklődők számára, — de gyakorlati eredménnyel nem fog járni. Mellőzve azokat az érveket, amelyeket pro és kontra felszoktak hozni a védvámos iaányzat mellett és ellen, — én csak egy gondolatot kivánok kidomborítani, azt nevezetesen, hogy bármilyen szép és dicső is az úttörő szerepe, — nekünk azon az uton kell haladnunk, amelyen más nemzetek haladnak. Ha tehát a világ kereskedelempoliltikai képe azt mutatja, hogy mindenütt az elzárkózás szelleme az ur, mindenki a maga portáját védi, falakkal veszi körül, — az más kérdés, hogy helyesen-e vagy sem, akkor Magyarországnak is ugy kell fütyülnie, ahogy a nagy dudások fújják. Lássuk mit mutat ez a kép ? Kezdjük lögtön Angliával »a szabadkereskedelemx hazájával, mert innen hozzák a legfrissebb öntésü nagy ágyút a védvámos irányzat eken, amikor arra hivatkoznak, hogy Baldwin megbukott. Baldvvin választásai 1923. december 6-án már a védvám jegyében zajlottak (le s bár a választás eredményéről Macdonald lett a miniszterelnök s igy a védővámos rendszer további kiépítése egyelőre elmarad mégsem nézhetünk ugy ma Angii ára, amely nek ipaiához, gazdasági erejéhez képestmily törpék vagyunk mi, — mint amely ország még mindig a szabadkereskedelmi irányzat tiszta borát issza. — Anglia a békében is szedett pénzügyi vámokon kívüli egész sereg cikkre védővámot léptetett életbe. A német árukra 33 százalékos lumping vámot vetett, gyarmataival preferenciáit s vámforgalomba lépett. Ez hát az az Anglia, melyben még mindig Cobden elvei élnek ? — Az Unió saját belföldi értékelése alapján óiiási értékvámokat alkalmaz, az elnöknek joga van 50 százalékkal bármikor emelni az egyes vámtételeket, — egyszóval, könynyebb a tevének a tü fokán keresztül menni, mint az Unióban a belföldi szükségletet kiKelemen Károly uri divatcég Nyíregyháza, Takarékpalota Ajánlja a legfinomabb uri divatkülönlegességeit, elsőrangú uriszabóságát, Borsalino, Habik és Gyukits kalapkülönlegességeit jjjLfchtmaiu^d^^ i
