Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-05 / 128. szám

2 mmnVnKKS&i J&iMWEK 1924. junius 5. Hibás üzleti mérlegek és az államgazdaság. Mostanában inind többszc* hallani az aranyértékü mérlegek felállításának követeléséről. Majd politikusok, majd maga a volt pénzügyminiszter, majd pedig már bankvezérek is mind sűrűbben emlegetik azt, hogy az eddig felállított vállalati üzleti mérlegek nem fejezik ki az illető vállalat valóságos vagyoni állapotát, sem pedig nem mutatják ki helyesen az üzleteredményeket. Bizonyára senki sem hiszi, hogy erre csak most eszméltek reá a mi pénzkapacitásaink, mert hiszen, ha csak egy kissé is gondolkodtak, ezt a tudatot már meg kellett szerezniük régen. Ha a nyilatkozatokban kutatunk, meglátjuk, hogy micsoda csodatevő áfiumot fedezhetnek mostanában fel, az aranymérlegek követelése és az eddig hibás mérlegek megszüntetése kapcsán ! Van olyan bankdirektor is, aki szinte első jóstehetségnek hirdeti magát, az aranyban való adózás két év előtti megemlítése folytán. Azt mondja, hogy már két évvel ezelőtt, amikor a gazdasági összeomlás kezdődött, már ő akkor előrukkolt az aranyban való adózás megkivánásával és annak javallatával. Ugy bizony ! Van olyan bankdirektor, aki a hibás mérlegek felismerése után azt mondja, hogy a vidéki pénzintézeteknek szükségszerüleg fuzionálníok kell, a fővárosiakkal, mert másként riem reuzálhatnak majd. Szóval, hogy a kis hal, a legjobban fogja ma/d magát érezni a nagy hal gyomjában Egyszóval nagy felocsudás korát éljük! Bizony ! Ha azonban visszalapozgatunk a Nyirvidék 1 apjain, akkor 1921. évi március 13-án azt találjuk, hogy ez újság, már akkor, tehát több mint három évvel ezelőtt, amikor még igen nagyon leselkedtünk a Hegedűs-féle valutajavitáson és amikor »destrukciónak« mondták a valutajavitásban kételkedést, már akkor hirdette, hogy önámitás, amit csinálnák az emberek és különféle vállalatok, amikor úgynevezett mérlegeket állítanak össze, amelyek semmit sem mondanak, de amelyeken elindulva, börzén és ennek függelékein keresztül azt hiszi a magyar nemzetgazdaság, hogy gazdasági tevékenység az, amit tülekedve, veszekedve, egymást letiporva, kosztpénzzel és később takarékkoronával, közben á»vizsgálatokka!, egymás hibáztatásával és »nem valorizáiunk« jelszókkal végez. — Mindebben pedig exisztenciák mentek tökre, mások javára, a legnagyobb vesztes pedig maga az államgazdaság volt, amelynek vezetőit azok tudták leginkább befolyásolni, akik a kereskedelmi törvény szigorú utasításának eleget nem téve, maguk is az önámitás útvesztőiben ténferegtek. És ilyen utakon haladva, azt hitték az emberek, hogy ők .komoly közgazdák. Fürészelgettük az állam fájának törzsét, nem számítva arra, hogy az ránk is szakadhat. Most azután neki állhatunk mindnyájan, mám csak a külföldi segítség menthet meg, hogy fánk ne szakadjon a fa és kezdhetjük az alátámasztgatást ugy, ahogy erőnkből telik. Pedig nem nagyon telik már. Meg sokan nem is nagyon akarnak részt kérni a munkából. Node, mégis csak ugy teszünk, mintha megmenteni óhajtanánk nemzetgazdaságunkat. Két évvel ezelőtt, felelős államférfiak előtt is reá mutattam az üzleti mérlegekben elveszett és azokból visszamenthető állami vagyonra. Hivatkozni jogosult vagyok reá, mert most már elismert pénzkapacitásiok is szóváteszik régi javaslatomat. A valorjzálatIan állami hiteleknek vissza kell folyniok az állam vagyonába, ha valorizálva már nem is teljes mértékben, mert ez már el nem érhető, de annyiban, amennyi még most is megmenthető. Attól függ, akarjuk-é komo'yan, hogy államgazdaságunk rendbejöjjön. Me;t ha nem, akkor kár minden szóért és minden csepp nyomdafestékért. A "mérlegek felállítása, mégpedig törvényszerűen, és ezt alig lehet kellőleg hangsúlyozni, ma már kíméletlenül keresztülhajtandó. Nem lesz tőle semmi baja. semelyik vállalatnak sem. Az értékeléseknél pedig a mai és nem az aranyértékek veendők számításba. Minden ingó és minden ingatlan e szerint értékelendő. Ami az egyenlegnél plusz ként jelentkezik, és ez okvetlenül kell, hogy jelentkezzék, az, amire az állam részben, vagy ha kell, egészben tegye rá a kezét. Ingatlannal nem rendelkező, árukészlettel nem bíró vállalatok, nem tudnak kimutatni a teher oldalon ilyen pluszt. De az ezeken kívül állók és ide tartoznak a vidéki kis halakat felfalni kivánó mammuth vállalatok és intézetek, igenis kimutatnak óriási pluszokat, amelyekből vissza lehet meríteni az államgazdaság elveszettnek hitt értékeit. Ha a »szanálás« itt megtörtént, akkor lehet megkövetelni az arany mérlegekre áttérést. Ettől a szanálástól nem kell félnie egy vállalatnak sem. Rövid a magyarázata ennek, de szakembernek magyarázni sem kellene. i A mérleg teher oldalán jelentkező i egyenleg értékének még meghatározandó részéig, az állam biztosítsa magát, nem ugy, hogy kivonja azt a részt, hanem ugy, hogy 13 uj szó: HARflY PIEL UÜU3 APOLLO arra zálogjogot biztosítson magának, de ennek az értéknek kamatait legyen köteles az illető vállalat pontosan fizetni. A kis vállalatok, az ingatlannal és árukészlettel nem rendelkezők, nem kell, hogy tartsanak ettől. A nagyok pedig, legfeljebb hosszabb ideig

1 tartó" részletfizetésekkel téritik vissza azt, amit rövid 10 év alatt felszívtak magukba az államtól. Szó sincs róla, lehetne a csehek módjára, radikálisabban is elintézni ezt a »szanálást«. A Wienben tanácskozás*a egybegyűlt osztrák építőmesterek kongresszusán Sommerlatte L. építőmester elfogadást talált hasonló javaslatot tett a folyó évben, hogy az építkezések megindítására impulzust nyerjen Németausztria. Azt, javasolta, amit fenn is említek és amit két évvel ezelőtt, a kényszerépités jelszavának divatjakor, az akkori pénzügyminiszter előtt is hangoztattam. Nem kell azonban megállani ennél, hanem az egész államgazdaságra kiterjedő »szanálás« céljára kell ezt a gondolatot kellőképpen kiépíteni. Mert ha áll az, hogy az anyag el nem vész, akkor ennek állania kell a nemzetgazdaság és különösen a mai nemzetgazdaság területén is. Tessék gondolkodni rajta, de minden kétségbeesés nélkül !! Á kérdés fájdalom nélkül, jól megoldható, csak legyen, aki azt komolyan meg is akarja oldani ! Csak ne pepecselgessünk már tovább, a »fort\vursteln« jelszava alatt ! P1SSZER JÁNOS Lélatezetfojtő Izgalmas Bravúros -^iir -<ngr Állítólag kéjgyilkosság áldozata lett Harcos Teréz Vizsgálat a Csolnakáző-tó rejtélye ügyében. — A tények cáfolják az öngyilkosságot — Minden jel arra mutat, hogy a szerencsétlen leányt megölték. — Az áldozat naplója. — Szenzációs fordulat a titokzatos bünü^vben. — Kik voltak a gyilkosok? Tegnap rövid hírt adtunk arról,, hogy Debrecenben a csónakázó tóban megtalálták Harcos Teréznek, az M. T. 1 tisztviselőnőjének holttestét. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg és e föltevést az a körülmény támogatta, hogy a leány eltűnéséről az édesapja,. Harcos György ny. Máv. főkalauz már az előző napon, vasárnap jelentést telt,, mert a leány már szombaton éjszaka nem jölt haza. Ok

a is volt erre, mert állítólag szülei rátalállak naplójára,, melyben feljegyezte pontosan szerelmi ügyeit,, a leány pedig állítólag olyan kijelentést tett hogy nem éli tiil, ha naplójára rátalálnak. A szülők teljes joggal szemrehányással illették megtévedi gyermeküket,, aki szombaton délután 5 óráig még pontosán elvégezte munkáját a MTI-nál, ahol alkalmazásban áii lott, onnan azonban nem tért haza és miután az még sohasem történt meg vele,, hogy az éjszakát házon kivid töltötte volna,, a megrémült apa már vasárnap reggel bejelentette Leánya eltűnését a rendőrségen. Keresték is a városban,, de nem találták. Hétfőn reggel húzták ki a holtlestét a csólnakázó tóból. A boncolás megállapitotéa,. hogy a leány arcán több, súlyos sérülés nyoma van, melyek ütéstől eredtek. Három ütés nyoma van: az orron,, a szájon és szemen. Ezektől az ülésektől szédülhetett meg a szerencsétlen teremlés,, mikor a vízbe esett vagy oda belelökte bántahnazója és az eszméletlen leány az alig 110 centiméter vízben megfulladt. A boncolás megállapította ugyan, hogy a halált közvetlenül fulladás okozta, azonban a gyomorüregben feltűnően kevés volt a víz, amiből megállapítható az, hogy eszméletlen állapotban került a vízbe. A has, mint a vizbefultaknál általában,. csöppet sem volt puffadt, tehát a fulladás vizivás nélkül, illetőleg igen csekély víz lenyelésével állott be.- Az eszméletét veszteit, leütött leány nem tudott már vizet nyelni: megfulladt. Ebben a rejtélyes bűnügyben Az eddigi nyomozat fontos körülmény megtudni, hogy kikkel töltötte az idői szombaton az eltűnt leány. — Preineszberger Jenő vizsgálóbíró megállapította, hogy a leány szombat este Herskovits Matild szállásadásán,, Homokkertutca 127. sz. a .töltötte az éjszakát és onnan vasárnap délután távozott. A leányt ekkor már kereste a rendőrség és erről tudomása volt a szállásadónak is,, mert la személyleírás teljesen ráillett. Kérdezte is is tőle,, hogy nem a MTI. gépírónő je-ie, de a leány letagadta a nevét is. Azt mondta, hogy Arankának hívják. A szállásadó ezzel megelégedett és nem tett jelentést a rendőrségnek, holott ez kötelessége lett volna. — A szállásadó Herskovits Matild I elmondta még, hogy a leány 50000 koronás SSlSfi A Pokol királya Mangófa csodája 7 és 9 órakor két sláger: víg kai. játék 5 felv. Albertini-csoport tal. fantasztikus történet, Lőtte Neuman nal. Diadal Mozgó junius hó 3-án, 4 én és 5-én két sláger, 7 és 9 órakor.