Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-11 / 85. szám

JNStKBIOQlSE 1924. április 11. A Nyíregyházára érkezett svájci ifjak a boldogabb magyar jövő követei. Dr. nikecz Ödön, Fersand Domínieé é» Bácskay József tanár fraacia nyelvű be»gédei. Nyíregyháza, április 10. A Nyirvidék tu­dósítójától. Hétfőn este érkeztek meg a svájci egye­temi hallgatók Nyíregyházára. Ide Sárospa­takról, illetve Mádról jöttek. Patakon Win. dischgrátz herceg, Mádon Maillott báró pin­céiét tekintették meg. A svájciakat Magyaroi'­szágon lelkes szeretette!, hagyományos ma­gyar vendéglátással fogadták mindenütt. A Protestáns Diákszövetség diákpropaganda akciójának egyik igen jelentős eredménye a svájci egyetemi hallgatók magyarországi ta­nulmányútja, amelynek a külföld közvélemé­nyének felvilágosítása szempontjából rend­kívül értékes következményei lesznek. A svájciakat tanulmányutjokon Marx Rudolf, a Mefhosz diáktájékoztató osztályának el­nöke, Molnár Kálmán, Farkas Elemér és Czmorek Jenő a Protestáns Diákszövetség küldöttei kalauzolják. Az érkezőket a nyír­egyházi állomáson Nyíregyháza város nevé­ben Szohor Pál főjegyző, h. polgármester fo­gadta és üdvözölte a szállásadó családok küldöttei élén.Másnap, kedden reggel 9 óra­kor a tizenkét svájci egyetemi hallgató a re­formátus templomban francia nyulvü isten­tiszteleten vett részt, amelyen Dr. Bartók Jenő ref. lelkész mondott'mély hatást keltő beszédet francianyelven. Az istentisztelet a Himnusszal éá a XLII. zsoltárral kezdődött meg. A svájciak az istentisztelet után Kar­dos István kulturtanácsos kalauzolásával megtekintették a várost és a Jósa András Muzeumot. Majd Oeduly Henrik püspöknél tisztelegtek. Ebéd után a Aíand'a bokori tanyára men­tek ki a ísvájciak, ahol Garay József és Szmo­lár Pál vendégszeretetét élvezték. A francia anyanyelvű svájciak vezetője magyarul mon­dotta Garayéknál : »Isten éltesse a házigaz­dák. Az ifjak elragadtatással nyilatkoztak a magyarság kultúrájáról és forró, igaz barát­ságuknak, igazaink mind világosabb látásá­nak adtak kifejezést. A tizenkét svájci között itt van Fernand Dominice, Domrnicé híres svájci bankárnak fia, aki a Nyíregyházának nyújtandó frankkölcsön ügylet lebonyolítója Itt van Sarasin-nek, a svájci hadsereg fő­parancsnokának és Denbitigernek, a hires prédikátornak fia is. A nyíregyházi tanyák megtekintése után a svájci ifjak a Korona éttermében teán vettek részt, amelyen meg­jelentek a szállásadó családok s azok a nyír­egyházi hölgyek és urak, akik beszélnek fran­ciául. A svájciak több ízben kifejezést adtak annak, kellemesen érinti őket, hogy olyan sokan beszélik Nyíregyházán a francia nyel­vet. A hölgyek közül Mikecz Dezsőné, Mikecz Magda, Virányi Sándorné, dr. Garay Gyu­láné, Bányay József né, Fehér Gáborné vet­tek részt a francia nyelvű társaságban. Az -estén nagyhatású francia nyelvű beszédeket mondott Dr. Mikecz Ödön ügyvéd, aki a diákmozgalmak egyik európaszerte ismert vezére. A beszéd, amelyet Svájc fiai fokozó­dó lelkesedéssel hallgattak a következő : Dr. Mikvcz Ödön a svájciakhoz. Uraim ! Amióta önök Magyarországon tartózkodnak, bizonyára sok beszédet hallot­ítak s nüics kétségem aziránt, hogy mindegyik beszéd azt akarta kifejezni, mily nagy a mi örömünk afelett, hogy Önöket óságunkban üdvözölhetjük. Ha önök az uta/ox szokásos felületességével mennének keresztül az or­szágon, a kép, amelyet rólunk alkotnának, ugyanaz volna, amit évszázadok óta visz ma­gávaal tőlünk minden felületes utazó — és \ ez az az impresszió, hogy a magyar vendég­" szerető és lovagias nép. A többi, amit még megjegyez magának, külsőség' csupán. Két­íSégtelenül kellemesen érint bennünket, ha megállapítják, hogy vendégszeretők és lo­vagiasak vagyunk, ám igen szomorúak vol­nánk, ha önök pusztán ezzel a két karakter­vonással tudnák a mi nemzetünket jellemezni. Nemcsak vendégszeretetet hozott ide Ennek az ősi magyar vármegyének ve­zető-emberei gyűltek itt ma össze, hogy ke­zet rázhassanak önökkel. Az arcokat, ame­lyeket önök a barátság és rokonszenv fényé­től átvilágitva látnak, bizonnyal el fogják fe­lejteni s vannak sokan a társaságban, akik ma először köszöntötték egymást s utoljára is. Nem várunk személyünkre nézve semmi hasznot ettől a mai találkozásunktól. — Mi volt tehát, ami együvé hozott, pusztán a ha­gyományos magyar vendégszeretet ? Egy boldogabb világ követe ; Én azt mondom önöknek, hogy több volt ennél, ez a mai összejövetel demonstratio s tanúság amellett, hogy mi az önök látoga­tásának nagy jelentőséget tulajdonítunk. Olyan jelentőséget, mely túlmegy egy egy­szerű tanulmányi kirándulás keretein. Egy eljövendő s boldogabb világ követségét kö­szöntjük önökben, ugy érezzük, hogy egy láthatatlan hatalomnak üzenetét hozták se­münkben, s annak a hatalomnak a neve — á jövő. Igen, a jövő küldi követségét akkor, amikor egy gazdag s boldog ország boldog ifjai felkeresik az ifjúságát egy másik ország­nak, amelynek sorsához nem kapcsolja sem nyelvi, sem faji rokonság, sem szövetség, sem közös történelem, pusztán csak egy — az igazság szeretete. Tudjuk jól, hogy nem azért jöttek, hogy természeti szépségekben gyöny ö rköd jen.ek, sem hogy egy lüktető gaz­dasági élet jelenségeit tanulmányozzák. Ha ez lett volna a céljuk, ezt otthon maradva könnyebben elérhették volna, ugy érzem, hogy az önök utjának célja a magyar lélek megismerése volt s ez több, mint a puszta megismerése az országnak. Századok óta szünetlenül harcol ez a nemzet kemény és kegyetlen sorsa ellen s ebben az örök harc­ban mindig egyedül és testvértelenül álltunk. Az európai népek nagy családjában nekünk csak bajtársaink voltak — testvéreink soha, sziget vagyunk egy nagy szláv tengerben, az ősi nyelvünk elszigetel minden nyugati néptől. Ezért nem ismert, vagy félreismert ez a mi nemzetünk Nyugaton. A magyarság iga­zi arcát ezért a külföld szemében mindig egy sötét és titokzatos fátyol födi. önök, akik nyi tott szemmel és nyitott szívvel jöttek közénk, tiszta kezeikkel levethetik ennek az arcnak fátyolát. Nézzenek hát fiatal, hivő szemeikkel a magyarság igazi arcába. Azt látják ugy-e, hogy szomorú ez az arc s fel van szántva régi fájdalmak s régi harcok stigmáival. Az önök szemei meglátják ezen az arcon art, amit mások talán nem akarnak meglátni, az igazság jelét. Én hiszem, hogy ha önök belenéznek a magyarság szomorú szemébe, ezt áz országot, mint a mi barátunk fogják elhagyni. Mint barátaink, akiket nem a vendég­szeretetünkkel, hanem az igazságunkkal sze­reztünk magunknak. Ezt hisszük mi mindnyájan és ezt a hitet ez az este megerősítette bennünk. Ezzel a hittel köszöntöm önöket kör zöttünk ! Lelkes ováció fogadta Dr. Mikecz Ödön szavait, amelyre a svájci ifjak közül Fernand Dominice válaszolt a következőkben : Eeinaná Domiii'cé bsstéde. Hölgyeim és Uraim!! Nagy megtis,z­teltetós es nagy (gyönyörűség nekünk genfi diákoknak, hogy az önök vendégei lehe­tünk. Köszönetet kell mondanunk első­sorban a vármegye és város vezetőségié­nek,. hogy oly kitüntető szivélyességgel fo­gadtak bennünket s köszönetet vendég­látó gazdáinknak páratlanul kedves szivel­látásukért. Már odahaza hallottuk hirét a magyarok hagyományos vendégszerete­tének, de a valóság — ez a szívből jövő meleg fqgadtatás mindenütt — felülmúlja képzeletünket. Az ország szépség i mellett alkalmunk van megismerni mindazt a sok szenve­dést, amelyet önök átélnek, mindazt a politikai és gazdasági nehézséget,, amely országukra s,ulyosodik. Mi egy olyan országiból jövünk, a mely nem szenvedett a háború miatt,, s amelynek mégis meg vannak a maga ne­hézségei. Téves azt hinni? hogy nálunk »minden szép és kellemes, a lehető vú lág közepém, mint ahogy Leibnitz mondja. t | 4 Megértjük az önök súlyos helyzetét tudjuk mily kevéssié ismert ez a helyzet a külföld előtt s azért hazatérve minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a sok közönyös vagy hamis fogalom helyett igazi képéi ismertessük .meg Magvaror­szágnak. Ugy érzem, hogy nem csupán én és társaim,, hanem az egész Svájc rokonszen­véről kell biztosi tanom Önöket s, kifejezni őszinte kívánságunkat,, hogy egy szebb, boldogabb nap virradjon Önökre s hogv szomorú sorsuk rövidesen jóry fordul­jon. Még (gyszer mindnyájuknak köszö­net. A. svájci ifjú szeretetett megértési su gárzó szavaira felhangzott a Vive la Suisse« kiáltás. , \ . \ k B',.cshay tanár a svájciakhoz, Majd Bácskai József felsőkereskedel­mi iskolai tanár beszél. Francia beszéde az egyetemi ifjakhoz szól. örömmel érte­sült jövetelükről,, bár ez egyszer nem­csak az oly sokszor megcsodált francia nyelv klasszicitásában akart csupán gyö­nyörkdönrpf hanem sok kérdezni — és mondanivalója is volt. Az aktuális fran­cia politika kegyetlenül ellenünk irányul. A svájci protestáns ifjak szive azonban a miénk. Szem tői-szembe. oly 'jól esik a mi igazunkról is szólni. Nyíregyházi ut­szerencsés gondolat. Itt megáldhatják, hogy a magyar embernek hatványozott munkásságot, okszerű gazdálkodást kell . kifejteni s kilengésmentes nemzeti politi­kát követni. Nyíregyháza múltját a meg­testesült szorgalom' verőfényes napja aranyozta be,, produktív népét a svájci ifjak nem győzik magasztalni, bár tagad­hatatlan,, hogy szépen fejlődő városunk jelenén is, mint minden magyar ország­részen átvonaglik megcsonkított hazánk­nak szomorú végzete. Honfitársaink ide­genben senyvednek,, nem találnak biztos otthonra saját hazájukban. A Trianoni bér ke-szerződésjnél brutálisabb és szívtelenebb írás nincs a világon. Mintha nem is érző ember irta volna.. Megcsonkított hazánk­ban tálán csak a jó Istenbe vetett erős hitünk ós sziklaszilárd reménységünk ma­rad csonkitatlan. A francia ifjak lelkes "re­ménysége is csak azt erősiti, hogy az ezer év óta az országtesten lakó magyar­JEa J^Ti I. Jézus élete, kínszenvedése é§ halála. (Ax emberiség filmje) Bemutatja pénteken és szombaton 5, 7 és ® drai kezdettel, vaaárnep S, 5, 7 és 9 órai kesdettel a

Next

/
Oldalképek
Tartalom