Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-29 / 98. szám

J rtlttfffffag 1924. április 29. Nyíregyháza a tavasz kezdetén rég nem burkolódzott olyan semmilmon­dóan szürke szinruhába, mini most. — Parkjaiban, sugár egyenes Szarvas-utcájá­ban félve bontják leveleiket a fák és bok­a kapuk mögött a kertekben nem sok s ágyak sárga reménnyel m üvel éséh ez. rok r ügyei s is kedveszegeLten„ kezdenek a virágc A Kossuth-léren a sárga virágú díszcser­jék már tavaszt hirdetnek,, de annyi a szo­morú barna színfolt köröskörül, hogy szin te merészségnek tűnik fel a lobbanó friss szinek játéka. Szomorú tavasz, lassú, ál­mos ébredés a máskor nászruhában pom­pázó májusra. És ebbe a busán borongó háttérbe szomorúan rajzolódnak be az emberek. Valami vigasztalan pesszimizmus halkitja meg az utcákat és tereket. A már nagyon is soká közöltünk időző szegény­ség letargiája. Mert Csonkamagyarorszá­got ma a nyomor tartja megszállva. A' Kossuth-szobor körül és szerte a város utcáin munkanélküliek lézengenek. Min­den hivatal, minden üzem létszámot redu­kál. Nyugtalanságnak egyelőre semmi je­le, de a nagv-nagy csöndesség sohasem vigasztaló. A nyomorúság, keresetnélküli­ség,. a kopott gúnya gonosz incselkedéssel adnak rossz tanácsokat. Most érezzük, mennyire átkos az életbevágóan fontos ügyek lassú intézése. Még nem melenget igazán tavaszi napsugár, de az építkezé­sek megindulhattak volna már. Az uj pénzügyi palota felépítése is jó volna már, ha kezdetéi venné. A szükséges tégla egy része a Széchenyi-utcán városunkba érke­zőkben irigységei kellően hirdeti a nagy­szabású építkezés megindulásál. Az építés azonban egyre késik. A terveket készítik olyan lassan. A vázlatterveket már bemu­latták Nyíregyházán, de a részletek ki­dolgozása lassan megy odafent a minisz­tériumban. Hírlik, hogy májusra mégis elkészül. Akkor kiírják az árlejtést, dön­tenek benne, megkötik a szerződéseket. Mindez jól be fog nyúlni a nyárba. Minden esetre az is örvendetes, hogy végre palota építésről beszélhetünk, de ma. amikor olyan sürgető a munkanélküliség, minden heti késedelem mérhetetlen csapás. A szomorú tavaszkezdet szürkesége fe­di a tisztviselők lelkiállapotai is. Tegnap érkezett a híre, hogv a május elsejei fize­tés ugyanaz lesz,, mint az áprilisi volt. Ha az elmúlt hónapban nem is fokozódott olyan mértékben a drágulás,, "mint az elő­zőben, annyi mindenesetre megállapítható, ho»v az indexszám emelkedett s mini hogv Ot o» a naturáliákat is most szüntetik be,, iga­zán elkeserítő meglepetés a kormányhatá­rozatról szóló hír. Az aggodalmakat nö­veli a május elsején életbelépő aranykoro­na lakbér. Nem volna baj, ha a lisztviselő; kategóriák egész vonalán nyomban kiutal­nák a magasabb lakbért, de vannak olyan hivatalok, intézmények, ahol a lakbérkü­lőnbözelet sem utalták ma sem ki. Sőt szin le hihetetlenül hangzik, vannak olyan ka­tegóriák Nyii egyházán, akiknek még az áp­rilis havi liszlmcgvállSsi árakat sem 1 utalták ki. Hát ezek a családok ugyancsak várhatják a lisztellálás beszüntetését. És a kereskedők, az iparosok? Súlyos adóterhek félelmében,, a 18 százalékos; aranykorona lakbér előtt, üres üzletekben kedvvel várják-e a tavaszt? Szomorú ta­vasz, szomorú május elseje. Nem ébred a mező, nem ébred az — Eshet eső, jég vagy hé, WEÍ{ESS'í-jéLe kalap jé. Nyíregyházán kegyetlen fairtás vette kezdetét. Mi oka az irtó hadjáratnak? — A puíztitás veseedelmel. — G/ors be­avatko?»M kér a vlros közönsége. Mintha a világháború emberpusztitását a növények közé akarnák átültetni a nyii egy­háziak, olyan vehemenciával vetették magu­kat a fákra. Pár nap alatt egyszerre négy-öt helyen tapasztaljuk utcánkint, hogv az éve­ken át gondosan nyesegetett, forró nyári napokon rendszeresen öntözgeíett oltott aká­cokat éppen olyan vandalizmussal pusztít­ják városunk lakosai, mint a sétapálcának sem való idei ültetvényeket, csupán azért, mert hire ment, hogy azok május 5-én a vá­ros tulajdonába mennek át. Nem törődnek vele, hogy most hirdetik azok zsenge levél­kéik utján az olyan nehezen várt tavasz jöt­tét, nem jut eszükbe, hogy a poros Nyíregy­házán nagyon is szükség van a szelet mér­sékelő fákra, arról is megfeledkeznek, hogy tiiz esetén megkönnyíti a védekezést egy ha­talmas fa átjárhatatlan lombsátora, amely saját magának a pusztulása árán is vissza­tartja a szomszédos házaktól az égő pernyét. Az emlékező tehetség is cserben hagyta la­kosságunkat, amelv pillanatnyi felhevülésé­ben ki akarja irtani az utcák fáit, pedig egy pár évvel ezelőtt milyen büszke volt mindén nyíregyházi arra, hogy a Budapesten ülése­zett nemzetközi mérnök egyesületnek egy, csoportja sorba járta az Alföid városait és amidőn egyik polgártársunk hiába mutogatta a »fejlődő Nyiregyháza« monumentális épü­leteit, a 10—12 emeletes felhőkarcolókhoz szokott bécsi, berlini és amsterdami mér­nökök mégis találtak Nyíregyhá­zán valammit, amellyel megelőztük Szegedet Debrecent, és a többi tehetős várost, ami nem volt más, mint közkutjaink sokasága és utcáink fásitottsága. Akkor természetesen nem éltük át mág a forradalmakat és oláhok vendégszereplését, akkor még nem volt annyi szépséghiba a kertekben és azok kerí­tésében. Azt sem titkolták akkori magas vendégeink, hogy nyár közepén jobban sze­retnének a váios S()0 holdas jólevegőjü, ár­nyat adó erdejében megpihenni, mint Kaiisbad és a többi divatos fürdő napsütéstől izzó kőházainak emeleteit róni, vagy pedig azok közzé ékelt tenyérnyi nagyságú kertecs­kék csenevész füvében gyönyörködni. Nem azért vagyunk azonban magyarok, hogy Arany fülemile perének szereplőit utá­nozni ne tudnánk, különösen akkor, ha nemcsak fülnek tetsző melódiákról, hanem kézzel fogható dolgokról is van szó, például egy ujjnyi vastagságú galyacskáról. Hiába tudjuk hogy gyermekeinket tizedeli a tüdő vész, amelynek legjobb orvossága az ár­nyas helyek tiszta levegője, azért a jussunk­ról le nem mondunk, és a »csak azért se« ;nem engedi meg, hogy egy általunk_ültetett zöld fácskában mások is gyönyörködjenek, ha­nem hazavisszük inkább azt elszáradni. Ha szándékainkat nappal, tilalmazás folytán végre netn hajthatjuk, akkor kifűrészeljük a fácskákat éjjel és ha kérdőié vonnának érte bennünket, kész a felelet, mit tudjuk mi ki lopta el ebben a tüzelőhiánnyal küzködő vi­lágban. De lássuk rni okozta ezt a kellemetlen félreértést. Mindannyian emlékezhetünk még rá, hogy a multkorában az egész Eötvös­utcán kialudtak a villanylámpák és csak a véletlenen mult, hogy emberélet is nem esett áldozatul csupán azért, meit Nyíregyházán évről-évre minden szakértelem nélkül csinál­nálják az elöregedett fák kivágását, amely­nek egyike most összetépte a vezetékeket és a 2000 voltos ölőáram bejutott a házak drót hálózatába. A telefonmizériák zömét is a fák legalyazatlanságára és a telefon és távíró vezetékeket összeszaggató favágásokra lehet visszavezetni. Az az eset is mindennapossá vált mostanában, hogy a város által a kocsi­utak mentén ültetett hársfákra rádöntötiék a gyalogjárók mentén ültetett és magántulaj­dont képező akácfákat, mely után a háztulaj­donos nemcsak a saját fáját vitte hazza tü­zelőnek, hanem minden lelkifurdalás nélkül felhasználta a város által ültetett és általa kitöretett és senkijének nem tekintett hársfát is. A hatósági védőiem kiterjesztésének tehát nem az a célja, hogy kevesebb ja legyen az utcákon, ha­nem az, hogy több legyen. A köztulajdont képzettségnek tehát olyan érteimet kell csak tulajdonítani, mint amikor azt hallja az ember, hogy a inagyaj- nemzet Iovagiasságáró! és vendégszeretetéről isme­retes és ilyenkor mégsem jut eszébe senkinek hogy ezeknek a jeles tulajdonságoknak ne lehessenek magánemberek is a tulajdonosai. A fásitás általánosítását célozza tehát csupán a hirdetményben említett képviselőtestületi határozat is, amely lehetővé teszi, hogy a város a járdák mellé is ültethessen — tegyük fel hársfákat — ha valamelyik háztulajdonos vonakodik az eddig szokásos akáccsemetékre költeni. Megnyugtatásul közölhetjük azt is, hogy senki se tartson attól, mintha a város a magánosok által ültetett és gondozott fákat elakarná tulajdonítani és éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy mindazok, akik fáikat ki­vágatták, anélkül, hogy illetékes helyen tájé­koztatták volna magukat a dolog miben ál ­lá.á'ó', igyekezzenek a kínálkozó legelső al­kalommal az ihes helyeket beültetni, amely önként éltetőd k, továbbra is azé lesz, aki ültette, anyagi kiadásának és gondozásának ellenértékéül. Ugy a hatóságnak mint a ma­gánosoknak tehát közös érdekük az, hogv több fa legyen az utcákon elültetve, mint eddig volt és ennek megvalósí­tása végett össze kelt fogni minden­kinek. Máskülönben a képviselőtestület tagjai ittenélő polgárok közül kerülnek ki és igy fel sem tehető róluk, hogy olyan határozatot kívánnának hozni, amely ellenkezne a köz­kivánsággal és felforgatni igyekezne az ed­digi békés állapotokat. Sps. Gyerme k flf-ffl f formájü CIPÓK az összes tavaszi és nyári minőségekben megérkeztek! Nagy "válaisztéls:: Gyermek lakk, magasszáru szürke antilop betétes cipők, lakkpántos cipők, barna bagaria és fekete Chevreaux magasszáru és félcipők Gyermek prima vászon magasszáru és félcipők, fiu fekete és barnacipők minden nagyságban kaphatók a HXJKOJÍÍ5.IA­cipőáruházban, Nyiregyháaa, Zrínyi I!on*-utca 5. Telefon 195. mm Fridericus Rex III-ik rész: „Sanssoucl" 6 felvonásban, IV-ik (be­fejező) rész: „Nagy idők — Nagy emberek" 6 felvonásban. Két rész egyszerre. Bemutatja hétfő, kedd, szerda és csütörtö 5, 7 és 9 órai keadett«l a Diadal Mozgó!

Next

/
Oldalképek
Tartalom