Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-27 / 97. szám

1924. április 2'. Házösszedülések várhatók továbbra is. Nyíregyházán is állandósul a lakásínség. — Az grazdákat sem elégítik ki. Az ország gazdasági életének rendbehozatalára alkotott és immár a nemzetgyűléstől is törvénybe iktatott szanálási terveknek,. az életbe átültetése a közeljövő feladata. Ennek kapcsán a legfontosabb intézkedések egyikének lehet tekinteni,, a lakásviszonyok rendezésére hivatott terveknek végrehajtását,, amelyekről most folynak a miniszter tanácson olyan tárgyalások, amelyek kielégíteni kívánják a már meglevő Cpületek tulajdonosainak,, valamint a lakóknak érdekeit is. A tervekből annyi szivárgott ki, hogy. az 1917. évi novemberi házbéreket kívánják aranyértéküeknek lefixálni és ezeknek a béreknek hétszáztólija lenne a háztulajdonosnak bér cimén fizetendő összeg, mig további három százlólija volna a kincstári házhaszonrészesedés és a közüzemi pótlék együttvéve. Fizetné tehát a . bérlő az 1917. novemberi bérnek 10 szá- I zalékál. Alig kíván bizonyítást, hogy az igy megállapítani kívánt bérösszeg,, a régi épületek karbantartására szükségeset sem éi i el,, nemhogy arra is elegendő lenne, hogy a tulajdonosnak némi jövedelmet is biztosítson. Tudjuk ugyanis, hogy a házlulajclon bérjövedelme, tőkeviszonyokat feltételezve, akkori adózásukat tekintve, egyharmad részben közköltségek címénej. vonatott. A fennmaradt rész tette a tulajdonosnak jövedelmét, még lecsökken Ive, xi ház karbantartására fordított összegekkel, valamint azzal az összeggel lecsök|.entve, amit az építmény felujithatása végett tartalékolni kellett. Ezek lennének alapjai annak a számitásnak, amelyet a lökés, lakóépület építése előtt megejteni szokott. A lőkeelhelyezés uyugodtságát lekiirtve, az értékpapírokban,' vagy a takarékbetétben való elhelyezés volt figyelemreméltó. E tekintetben a tőke évi 5 százalékos kamatozására, körülbelül biztosan lehetett számítani. Minden más lőkeelhelyezés, a tőkés gondjaival járónak is volt nevezhető, ha ugyanis valamely vállalatba fektette azt, ahol saját egyéni működését ki kellett fejtenie. Ugyanilyennek volt nevezhető a bérház, mert hiszen ezzel már egyéni működés is kifejtendő volt. A tőkés nézőpontjából tehát a bérházlulajdon nagyobb kamatozású kellett, hogy legyen, mint az értékpapír, vagy takarékbetét tulajdon. _ * , A számítás tehát a következőképen volt felállítható. A házérték öt százaléka,, mint bárhol megszerezhető nyugodt kamatozás. A fenntartás költsége, az ingatlannak minimum 1 százaléka. Felújításra tartalék 100 éves fennállási feltételezve, de az időközi áremelkedéseket is figyelembe véve cca 1 százalék. E három együtt összesen 7 százalék. Minthogy pedig a bruttó bérjövedelemnek cca egyharmad része közköltség volt, a házbirtok összes bruttó bevételének, a ház és telek értékének cca 10.5 százalékának, legalább pedig 10 százalékának kellett lennie. Ha feltesszük, hogy a minisztertanács olyként határoz a bérfizetésekre vonatkozólag, amint azl n,ár fennebb említettük, elfogadva azt,, hogy az 1917. évi novemberi bérek valóban a háztulajdon értékének 10 százalékát tették, akkor a most megállapítandó bérösszeg, a házbirtok 7 10 százalékát tenné, amiből még levonva az egyéb adók és közköltségeket, a házbirlok jövedelme 0.5 százalékot lenne ki, léhát uj lakásbérek a házifelét annak, amit a ház fenntartására kellenne fordítani. Emellett még mindig nem lenne mód az épület felújítására tartalékolásra, mert ennek a kél tételnek, tehát még a tulajdonos tőkejövedelmét nem is számítva, a jövedelem csak egynegyed részét tenné. Minthogy az uj rendelkezés nem fog módol adni a régi házak tulajdonosainak arra,, hogy házaikat karban tartsák, holt bizonyos, hogy a folyvást szaporodó házösszedülések még nagyobb mértékben szaporodnak, a lakásínség mind nagyobb mértéket ölt és igy, az lesz a jobbik esel, ha azt mondhatjuk, hogy a lakásínség állandósítása következik el. Az uj épületek szabad értékesítése igaz, hogy fennáll. Azonban azt meg szintén nem szabad feledni, hogy a tőkét az építésre hatásosan csábított házadómentességek, ez év január végével megszűntek. Ilyen körülmények között pedig a magánépítő tevékenységet felébreszteni nem lehet,, ha nem hozzák ismét vissza az adómentesség kedvezményeit. Uj épületekre tehát aligha lesz remény. Az állam adóbevételi érdekeit, a tervezett intézkedések ezután is negatíve érintik csak és a tisztviselők lakbériliLetménvére, ráfizet az állam, a kincstári haszonrészesedés elég magas fok amellett is. De mi lesz majd akkor, ha az 1926. év leteltekor, az akkor 50 százalékig emelkedett aranyértékü lakbérről, a 1(K1 százalékosra kell felugrani? Félő, hogy a tervek, félintézkedések lesznek és szanálás helyett további bajokat hoznak majd. Pfsszer János. A megáradt Bodrog vize a szabolcsmegyei Zalkodon páratlan értékű bronzkori leletet mosott ki. Utazás a szenzációs őstelepre. — Az árvlztenger századok óta mossa a zalkodi dombot. — Koponyák, láb- és karasoniok villannak elő a partoldalból. — Nyolc remek bronzkard. — Az előkeld őskori vitéz Nyíregyháza, április 26. A Nyirvidék tudósítójától. Két héttel ezelőtt történt, hogy Mezőssy László nv. főispán, zalkodi földbirtokos ur behozott muzeumunkhoz egy 28 hajlású hengerdeci karra való spirálist, melynek sodronya háromélü, két s/élső hajtása lapos és diszitett, mindkét végén kéthajlásu korongos tekerccsel, továbbá egy borított markolatú bronz kardot és egv kilenc hajlású mellre való spirálist azzal, hogy e tárgyakat több más hasonlóakkal Zalkocíon mosta ki az árviz egv dombból. Készséggel felajánlván azokat a Jósa-Muzeumnak. Megbeszélésünkhöz híven két nap múlva kellett volna Zalkodra mennem helyszíni szemlére, de a lelet nem mindennapisága és gazdasága annyira nem hagyott nyugodni, hogy másnap reggel már vonatra ültem sok reménnyel és nag< váncsisággal aziránt, miket rejteget Szabolcs áldásos földje. Utazás az ős telepre. Szabolcsvármegyének a Bodrogközben eső részét Szigetnek nevezi a nép, mely ha valamikor ráillett a Tisza és Bodrog által közrevett háixtm község, Vis, Zalkod, Kenézlő területére, most bizonyára ráillik, mert 1886. óta nem volt olyan nagy áradása sem a Tiszának, sem a Bodrognak, mint a mostani, ugy, hogy körülmenve Tokaj, Szerencs Sárospataknak juthattam ei tovább a helyi érdekű kisvasuton az árviz zárta Szigetre. Ameddig a szem ellát, mindenütt sik víz, mintha tenger lenne, melyből csak a fák lombtalan koronái barnáílanak ki, néhol egy-egy lassan haladó csónak a fényes viz | tükrén, háttérben a tarcali, bényei, pataki i hegyek sötétlenek. Koporsók villannak elő. j Ez az árviztenger évszázadokon át mos- j ta kisebb-nagyobb mértékben minden tava- f szon Zalkod község délnyugati részén fekvő ! azt a dombot, mely a történelem előtti korban is lakott hely, őstelep volt, de amelyet" ember emlékezet óta temető helyül használt a község egész a legutóbbi időkig. S mig a sirok ásásával a több ezer éves tárgyakat tűzhelyeket felforgatták az emberek, ugyanakkor a Bodrog kiáradt vize minden évben szakasztotta, omlasztotta és elhozta az össirja. — A gyönyörű bronztárgyak Nyíregyházán vannak. telep nyugoti oldalát. Kopott, fogyott az őstelep s vele együtt a temető is, melyből az árviz kikereste, napfényre hozta nemcsak az ősidők kincseit, de egy-két emberöltővel örök nyugovóra helyezett elődeink el nem poiladt csontjait is. A most leszakított magas portoldalból sorra villannak ki koponyák, láb és karcsontok, félig vagy egészen elkorhadt koporsórészekkel ; emitt egy fiatal lány fején épségben megmaradt haja bekötött selyem kendővel, nyakában virágos kasmírkendő juttatja eszünkbe a 60-as évek viseletét a mulandóság gondolata mellett; amott egy lófej szájában honfoglaláskori zabla, mellette és körülötte kard és kengyel íö edékek, bizonyságául hogy ezer év előtt őseink is ide temetkeztek e magas domb tetejére — Köröskörül ember- és lócsontok, nagyszámú bronzkori edény töredékekkel, melyeket a sirok közötti háborítatlan föld tömegében megmaradtak s most az ijesztő árviz kérlelhetetlenül pusztító hullámai kerestek elő évezredes helyükről. ki- j jellegzetes mécr í A bronz-leletIlyen meg nem bolygatott földből mosta ki a Bodrog vize a behozott gazdag bronzhalmaz leletet is, melyeket apadás után egy helyen talált meg ifj. Hajas Mihály zalkodi lakos. Alul volt 8 bronzkard egymás mellé fektetve, a kardokon 5 d b. hengerded karra való spirális és 1 darab mellvédő tekercs. Ez egy rakáson talált, alkalmasint kiváló vitéz összes kincsét a találó Hajas Mihály által adta Mezőssy László urnák, ki azt egyenesen hozta vármegyénk ős múltjának igazi kincses házába, mint egyedüli méltó helyre, a Jósa Muzeumba. Ősi tüzh iyre is akadtunk A bronztárgyak lelőhelyét és környékét amennyire azt a temető kimosott akácfáinak gyökerei engedték, megásattam, de eredménytelenül. A több száz méter távolságban leszakasztott és leiszapolt part mentén azonban csekély kutatással megszámlálhatat lan kevésbé értékes cserépedény tőiedéket találtain, közöttük olyan darabokat is, melyeket magammal hoztam. Tűzhelyre is akadtunk, hol nagyhalom édesvízi kagyló és csiga, halpikkelyek, vastagfa u edényrészek, fedők, őrlőkődarabok, orsókarikák kerültek Fridericus Rex Walter v. Molo „Fridericus" cimü regénye után, 4 rész, 1% felvonás. — I-ső és Il-ik rész egyszerre. Bemutatja csütörtök, pintek és szombat 5, 7 és f. vasáraap 5, í, 7 & 9 <írai kezdettel a