Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

1924. április 18 JN^TPJTIDÉK, Á gazdasági középiskola és a többtermelés. A többtermelés kívánalma lépten-nyomon látszik vagy hallatszik : mindentől és mindenkitől többet kívánnak; csak jobbat nem. Teremjen többet a föld, az, amelyet a rablógazdálkodás itt-ott terméketlenné tett, avagy a kényelem parlagon hagyott. Termeljen többet a munkáskéz ! És igy tovább. Többtermelés a divatos jelszó, ennek hódol be a műveltnek nevezett világ, tehát nemcsak kel!-, hanem muszáj« is minden vonalon mindenben, még az »egykések«-uek az embertenyésztésben is többet produkálniok. Többet tehát mindenütt mindenben ! Jobbat? Minek, mikor még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani, oly kevesen vagyunk. — A többtermelést sokan sokféleképen fogják fel, de leghelyesebben azok, kik a többet a jobbal párosítják és több jót kivannak ugy a földben, mint a földön : az állat-, növényországban és végezetül az emberben. (Az ember a teremtésnél is a legutolsó, iehet tehát a jóságban is az ; addig pedig legyen ember az embernek faikasa, mint a pogány világ ezt hirdette és Schopenhauer oly találóan idézte.) A többnek a jóval való párositá" sát helyesen fogják fel azok, kik a gazdálkodóknak oly műveltséget kívánnak adni, mely feleslegessé teszi az eddigi járszalagot, az ösztönös lelket tudatos lélekké teszi, az ötletszerűséget tervszerűséggel pótolja s a munkára nyomja az okszecüség bélyegét. — Okszerűség a gazda életében és a gazdálkodásban : ez az, mit keresnek Diogenes lámpásával a létesítendő gazdasági középiskolában. Nekünk egészen uj iskolatípusra, tipikus magyar iskolára, olyanra van szükségünk, melynek nincs mása. Necsak sötét betűkben húzódjék meg a hazug állítás, hogy az életnek tanítunk, necsak hangoztassák az öngyújtó beszédekben a gyakorlati élettel való kapcsolatot, hanem mutassák be gyakorlatilag mikép léphet az ifjú az iskolai életből az élet iskolájába minden zökkenés, testi szellemi, erkölcsi megrázkódtatás nélkül. A külföldön vannak reform iskolák, de a magyar földön csak magyar iskolák kellenek minden idegen copf nélkül ! A Nyirvidék közgazdasági rovatában igen figyelemreméltó fejtegetéseket olvastunk a gazdasági középiskolához irt hozzászólásban. A gondolatok villámszerüleg világítottak a sötétbe, a rejtekhely egyes zugaiba le- és szétfutva gondolatodat ébresztettek a gondolkodni szeretőkben. Nyom nélkül tűnt el azonban a fénnyel a hatás, pedig érdemes e témával foglalkozni mindenkinek. Igen helyesen mutat rá a cikkíró, hogy nem a földet tékozló fiuk kellenek, hanem a földdel jót cselekvők. Nem bűnbánókra, hanem több jóra van szükség, ki jóval fizeti a föld jóságát. Olyanok kellenek, kik szeretettel simulnak az ősanya kebléhez, kik a természet törvényeit ,nem füstös termekben, feketére festett ólombetűkből, elkeseredett lelkű mesterektől vezeíve«,. hanem a >természet üde virágokkal teleszórt, zöldlevelü könyvéből tanulták. (Nyirvidék 73 szám.) £z az iskola a szó legszorosabb értelmében vett életiskola, ha ez mind realizálva lenne. Mert az élet: létezés; tehát a létezést kell tapasztalni, és nem a nyomdatermékeket szemlélni és a sötét betűkkel az élet tekervényes utain botorkálni, önmagát tépdelve a kétségbeesés mélységébe zuhanni. A gazdasági középiskola csak élet, magyar életiskola lehet. Életnek nevezi a gazda a gabonaféle terményt, ő életet vet, életet arat, életet behord, betakarít. Élet továbbá maga az egész gazdaság, mig a jó gazda : jó élettartó. Szegény gazdafiak, mit tanultatok ti az életből az iskolában, melyről orbi et urbi hirdetik, hogy az életnek tanít ? Lemondást. De ezután nem ezt, hanem a feltámadást kell vallanotok, a feltámasztást gyakorolnotok ! Ti vagytok az életnek savai, a nemzeti élet tartói ! Több jó gazdát kell íermelni a kultura eszközeivel ; mert a jó gazda jó élettartó és jó nemzetfenntartó. Ha meglesz a magyar nemzet éiettaftóinak életiskolája, a gazdasági középiskola, ugy nemcsak a föld ábrázatja', de a komor emberi ábrázat is megvidulva változik a több jóság mellett. Aki a természet műhelyében dolgozik öntudatos lélekkel, az nem a babonához, Istennek ujja után nyul, örömmel dolgozik — másokért. Az élettartó itt tanulja meg, hogy az élet önmagában, a szaporodásban még csak élet és nem egyúttal életérték is, oe azzá lesz a nemesítés által. A nemesitett állat- és növényvilág után jöhet aztán az u. n. teremtés koronájának, az embernek nemesítése, de nem erkölcsi prédikációk, hanem példaadás által. A gazdasági zépiskolából kell kikerűlniök azoknak a hontszeretőknek, kik a gondolatbirodalmáiból a szavak tengerén a tettek Kánaán földjére visznek. Ez iskolára szükség volt a múltban is, de a jelenben még inkább. A magyar néphez, mint valami zulukafferhez hozzá kellett tanulmányozásra menni, ravaszkodással ellesni féltett szokásait s ezt aztán bőregérként kicégérezni a népszokások rovatában, hogy aztán annál zárkózottabb legyen. Erre szüksége van ugyan a tudománynak, de a cél nem szentesit minden eszközt. Jusson szóhoz a nép, szóljon a nép maga a rejtett, mult szokásairól, mint a férfi a gyermekes csinytevésekről, avagy az ifjúság háborgó napjairól. Ez iskola utján juthat szóhoz a nép, de csak ugy és akkor, ha benne és általa él a magyar néplélek. Ha a néplélek nem idegen szellemet, hanem lelkének a tükrét látja az iskolában, ugy a nemzeti szellem szivárványát ott fogjuk látni a sirva futó magyar fellegen, oda, arra fogunk mutatni mint feltámadásunk győzelmi jelére : In hoc signo vinces ! Az ősmagyar szellem leláncolt Prornetheusait van hivatva felszabadítani a gazdasági középiskola. Ez ős szellemre szüksége van a tulmüvelt társadalomnak épugy, mint a kiélt földnek mély szántásra, a földkeverésre. A nép felszínre hozott egészséges gondolkodása, tiszta erkölcse, mely a munka tüzében tisztán marad s a tízparancsolat megtartásában nyilvánul, csak üdeséget hozhat minden téren s egy uj világnézetet alakithat. A nép, mely eddig kiskorúnak volt minősítve s mint ilyen többé-kevésbbé vezetésre szorult, nem lesz többé kiszolgáltatva mások akaratának,- alárendelve a műveleteknek, mert fiaiban és fiai által megnyeri nagykorusitását, a félrevezetést kikerüli, akaratát edzi az, hogy sorsa a müveit társadalom egyházába helyezi, mellé- és nem alárendeli. A nép fiaiból a gazdasági középiskola nem urakat, hanem öntudatos, önérzetes népet akar nevelni. De már most az a kérdés : ákar-e a nép művelődni ? A földmivelő nép akaratán dől el a magyar nemzet sorsa. Ha a nép akar művelődve művelődni, ugy az akaraterő átvisz a megpróbáltatások nehéz napjain ahhoz a nagysághoz, melyet a legnagyobb magyar az akarat erejéhez fűz ; de, ha nem, ugy a próféta szavai beteljesednek: elvész az én népem, mert tudomány nélkül való. (s.) a világ szenzációja : Fridericus Kex Jön: Jön s { Mással irta S történelmi dráma Roma hanyatlásának idejéből f 2 részben 12 felvonásban. Mindkét rész egyszerre. — Eshet eső, jég vagy hó, WERESSttrféle kalap jő. Szánt Péter * {Legenda.) Elvesz a nép, melynek tanulatlan fű növi sorsát: Mint megtántorodik mámoros agytul a láb. III. Napoleoiv Nagyon sok panasz száll naponként az égre, jj Hallgatja Szent Péter; megsokalja végre: f Kinek parancsára világok forognak Előtte... végére jár majd a dolognak. Ünneplő palástját nyakába keríti, Tisztes, ősz szakái át rajta .szét teríti, Elpiigy felkészülve sóhaj kél ajkára: Vajha —-r mihez fogott — eredménnyel járna ! Mély alázattal, hogy megérkezik Péter, Az Ur trónusának zsámolyára térdel S régtől tartogatott panaszát kitárja, Melytől lent olyan sok. jobb sorsát ugy várja... Uram — igy folytatja — nagyon sok a [panasz, Kertedet jelverte lent a gyom és a gaz; Melyen hat napokon fáradtál serényen Ha még soká igy lesz: bizony kárba mégyen A gonosz a jónak már nyakára hágott.. . Az istenfélő mind szem esüive jár ott S a

z, ki lelke üdvét. Istenét eladta Dúskálodík . . a jó nyomorog miatta ... Igy panaszol Péter, — csakhogy ki nem "mondja ; Hogy a kormányzásra legyen ám több gondja Könnyű, felhő fut át homlokán az Urnák t Bele lát lelkébe a jámbor f-unak ; Mit Péter szerényen tőle kérni átal : Megkínálja őt a világkormányzással... Hadd lássam hát - úgymond — egy rövid nap alatt, Bölcsességed utján a föld mennyit halad. Leszállott Szent Péter egy szép nyári [reggel, Telve a levegő pacsirta énekkel. 'Millió harmatcsöpp ragyog a fűszálon — Olyan a mezőség, mint egy tündér álom. • Mert olya

n gyönyörű a föld, jölsóhajta .Hajh, ha az ember is oly jó volna rdjta! Amint-megindulna zörög a rakottya, Sürü hajlós gallyát egy tehénke bontja; Nyugtalan bőgéssel néz a legelőre. Kigyőzik a jarka, megremeg a bőre. Kosaras anyóka tipeg ki utána, Tehénkéjét Isten gondjába ajánlva Tovább megy. Szent Péter egy öreg fűz [alatt, Megérti kit illet mostan e jeladat. Forrón tűz le a nap, - nyugtalan a marha, A rakottya lombját tépi csonka szarva... Nagyokat ira

mlik, bömbölve cikázik ... — Most jön a hadd el hadd, a marha bogár_ [zik! — Dühösen néz 'körül, majd nagyokat fújva, Előbb cs^k körbe fut, — majd a sásba bújva Csapkodja horpaszát... térdig a mocsárba. Űzné a bögölyt, ugy forog elö-hátra. Két, három bögöly is csüng a horpaszáról, Panaszos bőgéssel fut ki a mocsárból, 'Megindul egyenest, — néki a pusztának .. - Estére végére fut tán a világnak. — Gondolkodik Péter, mit fs cselekedjen : Hagyja futni tovább, vagy utána menjen ? Jön az anyóka is, szemrehányást tészen : Rád bvzta'm Istenkém, mégis károm lészen! Jó napestig tartott míg visszaterelte Péter a tehenet. — Meg is elégelte; Az anyóka örvend : drága kis tehénkém ! Hogy vissza hoztad öt, köszönöm -Istenkém. Vissza adta Péter a kormányhatalmat, De mint használta fel, arról ma is hallgat. * * * . Sokan vannak ma is Péterkék ide lenn, Akik kifakadnak a világrend ellen. »Mindégyík azt hiszi, egyedül ö képes Ügyes kézzel nyúlni a nagy államgéphez _.. Tudja azt mindenki, a cipő hol nyomja, De az igazítás már a varga gondjai GERELY. * Htlyzttkép.