Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

1924. április "'0. Jüínmte adással játszott, szinpadi ruháját maga csináltatta. A képen lobogós ingujjban, dolmányban,, pörge kalapban álí előttünk ősz körszakálla,, hegyesre pödrött bajusza van. .Jobb kezét ökölbe szoritva lenyege­tően emeli fel. Még sokan emlegetik Dó­rics bácsit,, aki Verzál* István róm. kath. plébános sógora volt s naponkint ott pi. pázgatott a plébánia ház előtt, ő volt a : plébánia gazdája. Korcsma a rámás csizmához. A multat elővarázsoló képek felidézik azl az időt,, amikor Nyíregyházán nem volt még meg a Városi Színház épülete. Akkoron, lm az idő még engedte, a mos­tani államrendőrségi épületben volt ven­déglő fából készüli száliájában volt a színház. Primitív hely volt, kemény le­szek a muzsik számára, mégis sok boldog színházi estét, töltöltek benne. Kivált ami- ! kor Blaha Lujza, a csalogány 'játszol/f benne. A Sárga csikó, CorneviUei haran­gok,, a Piros bugyelláris a halhatatlan művésznő vendégszereplésének keretei. Az egyszerű szállában előkelő publikum ün­nepelte Blaha Lujzát, akinek vendégsze­replése után a sarki vendéglőre kipingál, gáltalták a rámás csizmát, igy ieti belőle Korcsma a rámáscsizmához*. Blaháné akkor a Sóstón lakott. Jól esik idézni a multat, a régi patriar­kális évtizedek emlékeit és egy fájó só. hajt küldeni a békés, gazd.,g, boldog Nagy­magyarország Nyíregyházája felé. Hej, nagy idő telt el azóta, hogy a Jakobovics Fanny tőzsdéjében kacagva csengő mű­vésznőkből rózsaszínű emlék, a " sárga pettyes portorico hétfilléres árából ki­lencszáz korona. lett. Egy emberöltő, de egy tragédiákkal Hépázotl szomorú ember­öltő. Ám a fényképek mosolyognak ránk és biztatnak: megvirrad még*valaha. Tégtt- Béla. 1i AÁ Magyar tisztviselők idegenben. fliket találtak fel a magyar közszolgálati Alkalmazottak? A tisztviselői nyomor hősi halottja. Nyíregyháza, 1924. nagypéntekjén. A Nyirvidék tudósítójától. A királyi tőivényszék »Igazságnak fel­ajánlott falai között, az esküdtszék sok nagy­pert megért termében folyt le a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének _sza­bolcsmegyei választmánya által, e hó 17-ére összehívott taggyűlés, amely méreteiben ha­talmas, lefolyásában pedig méltóságteljes volt. A Kansz kebelébe tömörült igazságügyi pénzügyi, postás, vasuta->, vármegyei, városi tanügyi, dohánybeváltó hivatali, kórházi, munkáspénztári, jegyintézeti, állammérröki gazdasági felügyelőségi, állategészség­ügyi, foiyammérnök iés más köszolgálati tisztviselők és alkalmazottak tényleges és nyugállományos roboíosai adtak itt egymás­nak találkozót, hogy összetartozandóságuk kifejezése mellett abban ^^felszentelt csar­nokban mondják el köíös panaszukat, amely teremben természetszerűleg az igazságszol­gáltatás kinyilatkozásának is meg kellett volna történnie. Ezúttal azonban csak a vád­beszédek hangzottak el és talán a nagyhét magába szállásának lehet betudni, hogy €zek a szavak olyan férfiasan elszánt ik, olyan lélekbe markolók, olyan komoíak vol­tak és ugy tünt fel, mint ha ott Csonkama­gyarország kultúrfölényének keresztreíeszité­sét tárgyalták volna, amidőn a műveltség terjesztését és az emberiség közösségét biz­tosító intézmények alkalmazottai egyértelmü­leg kinyilatkoztatták, hogy az élet keresztjét vinni nem bírják tovább és az orszr.g minden részében felhangzó kartársi panaszokkal egyetemben elkiildötték ők is a maguk se­gélykérő táviratait. Ez az ügy már nem a Kansz ügye, ha­nem minden hazája sorsán aggódó honpol­gáré, mert ha ezekben a történelmi időkben el is tudják képzelni magukat az emberek a vadak módjára élő és a közintézményeket nélkülözni tudó szigetlakóknak, a kérdés ne­héz része még mindig nem lesz megoldva, mert akkor kapzsi szomszédaink egy-kettőre bekebeleznék a senki szigetét és annak la­kosságával tartatnák el a maguk hivatalnok seregét is. Dicséretére legyen azonban mond­va a közszolgálati alkalmazottaknak, — tiszt­viselőknek és szolgáknak egyaránt, — hogy a zsúfolásig megtöltött teremben bár maga­san csapkodott a szenvédelyek hulláma, egyetlen ember sem hozta fel a sztrájkot és nem kívánta megrázkódtatásoknak kitenni az amúgy is sok megpróbáltatáson átment sze­gény magyar Hazánkat. Ne tartson tehát senki attól, hogy a ma­gyar tisztviselőkar sztrájkba megy és alkal­mat ad az idegenek beavatkozására. Ennek tagjai — ha nem jön a többi társadalmi osz­Hungária Cipőáruház Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 5. — Interurbán telefon: 195. szám. mi i ii «i ¥n u niTriiiii ib iii>»*Miiuiii n •••iii n« iiiiíinii Mn i mii n iiiMimii in ii —min —i ni r nt-mf—mit——r­aMii r rrm-i-mi­Egyes cikkek olcsó elárusitása: Női félcipők fekete pántos és Mzős 168.000 Férficipők fekete erős, tartós minőség 217.000 Gyermek fekete sevróeipők 18—22. számig 35.000 JLz JLpolló Húsvét vasárnap és hétfői A legizgalmasabb filmszenzáció: | J-J/^f^OLD C^ H.OTTENTOT (a halál lovas) 4 7 gyilkos felrónál árkon és bokron át. Amerika legjobb mfivészeirel. tály segítségére — lassankint elvérzenek és ernyedt kezeikből kihull a kultura fegyvere, •amellyel ma fenntartani képesek a demarká­ciós vonalak mentén ólálkodókat. Ekkor az­tán nyitott lesz megint a határ, ugy, mint az őszi rózsás forradalom idején, amikor kato­náink fegyvertelenül özönlöttek hazafelé. — Utánpótlásról pedig szó sem lehet akkor, amidőn a hiányosan táplálkozó család fejét megőrli a szűk hivatalos helyiség zárt leve­gőjében eltöltött 8—10 órai "munkaidő, ami­dőn vérszegény felesége nem képes egészsé­ges utódoknak életet adni, amidőn a többi társadalmi osztály lenézi a tisztviselői pá­lyát és nem adja arra gyermekeit. Másoldal­ról is veszélyezteti azonban országunkat és annak tisztviselői karát, a közel jövő. Keve­sen vannak ugyanis olyanok, akik magán vagyonukból pótolhatják fizetésüket, hiszen a napokban jelentette be dr Kállay Miklós érdemekben gazdag főispánunk, hogy Kádáf Béla szolgabíró azért pusztult bele betegsé­gébe, mert nem volt fehérneműje és nem akarta mással tudatni annak hiányát és nem ,®ent kórházba. A tisztviselői nyomornak tehát már ismét van hősi halottja. Ezeket az -állapotokat azonban ismeri a külföld is, ahol 'keresett munkaerő a magyar és véreinket csalogatják kifelé. Ott tudják, hogy a ma­gyar Szemelweisz fedezte fel a baktérium mentes sebkezelést, ott méltányolják a báró Eötvös talajkutató ingáját, Tesla Miklós sza­poró váltakozásu áramát, Irinyi gyufáját, Kandó Kálmán villamos nagyvasutját, Pet­róczy helyből felemelkedő repülőgépjét, Kos­suth Tivadar hídépítéseit, Zippernovszky pár­huzamosan kapcsolt transzformátorait, Farbaky villamos akumulátorát, Jedlik dina­móját. Ott tudják, hogy a magyar Pozsony­ban keltek először megfigyelten szárnyra a drótnélküli távíró hullámai, hogy debreceni gépész mérnök vetette fel annak az ágyúnak az alapgondolatát, amellyel később a néme­tek Párist lőtték, ott tudják azt is, hogy Szabolcs szülötte az, akinek felényi szenet igénylő gőzgépeivel most a külföld foglal­kozik. És ezeknek a felsorolt neveknek vi­selői mind végig járták a magyar közszolgá­lati aikalmazottak kálváriáit, mig emberekké lettek és dicsőséget hoztak mindannyiunknak feledve azt, hogy küzdelmeikben nem volt senki segítségükre. Ha már elvesztettük kincses Kolozsvárt, Rákóczi Kassáját, koronázó Pozsonyt és Fiumét, Magyarország gyöngyét, akkor vi­gyázzunk legalább szellemi tőkénkre, mert az áliami mérnökök közül 20 szabadságolt ember már Angolában épít vasutat a törö­köknek és miközben megrongált egészsé­güket állítgatják helyre, attól lehet tartani, hogy fellelik ott második hazájukat, hiszen ennek a kisded koloniáuak már is megvan a tnaga Mikes Kelemenje, aki szorgalmasan írogatja hazafelé honfiúi keserűséget eláruló leveleit. Vigyázzunk tehát magunkra, ne­hogy értékes munkaerőink külföldre szivá­rogjanak ki és mig ide haza a fórum han­gos a köznapiság vásári lármájától elvesz­tetten is feltaláljuk Rákóczi földjét és a me­nekülő kurucokkal elsírhassuk mi is, hogy Nagymafthényi sikon, letörött a zászló 0 Rá szállt tollászkodni egy fekete holló, Tépi Sötét sztí nyál, hull a könnye rája Kis Magyarország gyá szos sirhalniára. Rimaszombathy Gé^a min. tanácsos, elnök pont 5 órakor nyitotta meg a tag­gyűlést és ebben a sorsdöntő percekben is a szokásos fogadalmukat ismételték meg elsősorban a közszolgálati alkalmazottak: Fogadjuk,, hogy . lelkünknek minden gon­dolatával, erőink teljes megfeszítésével megcsonkított Hazánk területének vis^zaál litására és idegen elnyomatás alatt síny­lődő magyar testvéreink felszabadítására rmcwigmran^wri^^ nagy eseménye! LLOYD burleszk szenzációja amerikai burleszk 2 felvonásban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom