Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-18 / 65. szám
2 1 H4 má rem* 18 B—MB——BWBSSMLJ1I ——WWW Az öntudat ereje kitör az erőszakos nyugalom álarca alól. nárciusi gondolatok a centennáriumát ünnepid Nyíregyháza feilídé séről — Szohor Pál főjegyz® beszéde a polgárság ttantpén. — HArclae 15 e a Városi Szinbájtban. Nyíregyháza, március 16. A Nyirvidék tudósítójától . A szokatlanul dermesztő március idusán, mintha alattomos kezek akarták volna letörölni a magyar szabadsággondolat ünnepéről a tavasz poézisét, hav»s reggelre ébredtünk. A legöregebb emberek sem emlékeznek rá,, hogy valaha is zimankós téli dermedésbe cseiidültek volna a Tajpra magyar gyújtó akkordjai, mint 1924. március" 15-én. Igaz, hogy a délutáni órákban ránkmosolygott egy rövid időre az igézetes tavaszi ég, de estére araszos hóban botorkáltak a banketről hazasiető polgárok. A kedvezőtlen időjárás természetesen nem fojtotta vissza a lélek lobogását, a délelőtti órákbán tartalmas, lendületes müsoru ünnepségek voltak az egyes iskolákban, dél. után pedig a polgárság hatalmasan demonstratív erejű ünnepen áídozott a vérnélküli márciusi forradalom emlékének. A kedvezőtlen idő miatt a nagyszabású ünnepség a Városi Színházban folyt le, amely ezalkalomfhal zsúfolásig mégtelt lelkesen ünneplő közönséggel, amelynek élén ott láttuk dr. Kálfay Miklós főispánt a polgárság és a nemzeti hadsereg képviselőit. — A katonazenekar Himnusza után felgördült a függöny, és a színpadról dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester megnyitó beszédének lelkes gondolatai szárnyaltak felénk. A polgármester rámutatott, hogy a márciusi nemzeti követelések egy részét, az örök váltságot Nyíregyháza inár 1824ben megvalósította, lakossága és földesurai példát adtak a szabadság szeretetének tettekben A"aló dokumentálására. Div Bencs Kálmán kormányfő tanácsos beszéde után a Városi Dalárda a Magyar Hiszekegyet énekelte el áhítatott keltőén Jakab József karnagy vezetésével. Az ima elhangzása után Szobor Pál, Nyíregyháza város főjegyzője mondott ünnepi beszédet. A gondolatos, tettre készstéget, a szó legkomolyabb értelmében vett hazafiságot hirdető beszéd mély hatást tett Szohor Pál választékos, példásan szép előadásában. A beszéd elején összehasoiüi totta a márciusi ifjak forradalmát őszirózsás forradalommal,, mjd Koss;uth szellemét idézőn tért rá Nyíregyháza város centennáriumi ünnepségére, fejlődésére, a melyet az elmúlt évszázadban tett. A főjegyző e részben a következőket mondotta : A 18-as idők legnagyobb magyarja itt néz reánk a Kossuth-téren. 76 esztendő ezer baját látta a magyar föld felett elvonulni és osztozott abban a kevés örömben, mely néha-néha kegyesen osztályrészünkül jutott. Látta 48-ban, ahogy az orosz henger elnyomta a sarjadó életet és erről a kőtalpazatról nézte 19-I>en az oláh hordák rablásait. Két visszatérő dátum, két állomás a nemzet életében, melyre ökö'be szorított kézzel gondol minden magyar ember. Ez az ércbeöntötl hős — az emigránst* k keserű kenyerét ette halála napjáig. Bejárta a müveit világot, ahol a szó nagyszerű varázsával igyekezett megszerezni a magyar ügy igazságát. Az őszirózsás forradalom legnagyobb magyarját brutális lelkű, emberi mivoltuk ból kivetkőzött katonák tették el láb alól. Ha a gazságban is vannak fokozatok, ugy ez volt a legnagyobb bűncselekmény, amit valaha a magyar nemzet ellen ej követtek, ftmikor kiőzönlött a fórumra a sok ferdelelkű gyújtogató, amikor az önmagával is elégedetlen csőcselék felett lángtengerbe borult a szenvedély — akkor kellett volna a vaskezü hős, hogy igába törje az engedetlenek nyakát. De másképpen volt megírva a végzet könyvében. Gyermekeink számára újra elővehetjük a törökhóditás térképét és ab. ból taníthatjuk történelemre. A négy, folyóból két csonka részlet maradt, a három halom idegen népnek ringatja fenyves oldalát, csak a kettős kereszt a miénk. A szenvedésnek és a reménynek kettős keresztje, hogy jön még egy jobb kor, mely, után buzgó imádság eped százezrek ajakán. Ti magyar apák, neveljétek fiaitokat hősöknek, ti magyar anyák, gyermekeiteket először erre a három szóra tanítsátok: Kárpátok, Erdély ? Fiume és ti gyermekek, tanulóifjúság, akik itt sorakoztok az iskolák zászlói alatt, szívjátok magatokba az osztatlan Magyarország szent eszméjét, amelynek megvalósítására felkészültök és felkínáljátok fiatal leketeket. Két forradalomnak viharos lángja hömpölygött végig ennek a városnak a testén is. De nem pusztult bele. Van ebben a magyar földben és van ebben a magyar fajban valami káprázatos őserő, mely felemeli mindég a porból, ahová szenvedések villámcsapása sújtotta. EnneJi a városnak népe száz esztendő óta építi magyarság megszilárdításán. A kipusztult nyírségi homokbuckákra idevándorolt egy, évszázaddal ezelőtt néhány, család, hogy, a hajdan virágzó Hajduváros romjain uj életet kezdjen. Egyszerű, tanulatlan, de a természetes ész ragyogó kincseivel megáldott vezetőjük, Petrikovics János csizmadia-mester — földet, kaszálót, rétet és erdőt szerez a vándor telepes csapatnak, templomot épít, hogy hétköznapokon két szorgalmas kéz munkájával — vasárnap pedig hálaadó imával dicsérhessék az Urat. És a jobbágy sorsban lévő telkes gazdák gyarapodnak anyagi, és erkölcsi kincsekben egyaránt. Nem hiányzik itt sem — ennél az ifjú városalapjtásnál sem — a rosszakaratú ellenség munkája. Üldözik őket vallásuk miatt, üldözik a két szorgalmas kezük munkája miatt. De az 'életerő győz minden akadály felett. A dolgos kezek száma egyre nő, marháik sokasodnak — már-már arra gondolhatnak, hogy megváltják magokat a földesúri jogok alól. És 1824-ben, éppen 100 esztendővel ezelőtt ütött a megváltás órája. Szeptember 13-án aláírták Fintán a szerződést és ezzel megindították egy diadalmas fejlődés kerekét, melynek századik évfordulóját üljük ebben a "szomorú 1924-ik esztendőben. Azt a kérdést teszem fel önöknek — mélyen tisztelt ünneplő közönség — mi is a jelentősége ennek a centennáriumnak — miért keli ünnepi évnek neveznünk városunk történelmében az 1924. esztendőt — hiszen száz esztendő a népek történelmében arasznyi időköz csupán, mezben vagy, 3 generáció születik, él és meghal és alko. tásait azon frissen hagyja reánk — száz esztendős unokákra. Nagyapáink meséiből talán még emlékszünk a telepítő ősök alakjára és sok küzdelmeire. Egy-egy, öreg ház áll még az utcánkban,, melyet az örök, váltság esztendejében emeltek szorgos kezek. Az elhagyott temető sírkövein még olvasható a megfakult aranyozás, mely kivaló elődeink porait jelöli. Távolba látó szemünk könnyen végigszalad a két állomás közötti egyenes uton, melyen zökkenők voltak ugyan, de melyen az ügyes kormányos könnyen átvezette a haladás szekerét > Az ősök tisztelete és az az emberfeletti munka,, melyet elődeink végeztek, adják meg ünnepségünk jelentőségét. Egyszerű jobbágy sorsban élő földművelő férfiak, inkább az életrevalóság és józan munka nagyszerű képességeivel, mint a tudó* Hiány fegyvertárával felszerelve osztják fel utcákra, terekre a nyírségi homokbuckát, melyet a földesúr jóságos j^zive kijelölt számukra. Csakhamar házak nőnek ki a futóhomokból és vasárnap délelőtt bőrkötéses kapcsos imakönyvvel ünneplőruhában maguképitette templomukba járnak. Vásártartási jogot nyernek és két kézzel kapnak a technika uj vívmánya után — ingyen földet 'ajánlva fel a vasútnak. A gőzmozdony azután behozza a városba a kulturát. Oldal iskolák épülnek a város minden részén. Szabolcsvármegye átköltözik ősi fészkéből, Nagykálióból és ez, mint a mágnes, vonja magával többi közintézményeinket. A nádfedeles házak helyén paloták épülnek és hatalmas arányokban indul meg az ipari és kereskedelmi élet A munka és a józanság tette naggyá százesztendő alatt ezt a várost. Az a nagyszerű njugaLom, mely mindég úrrá tudott lenni a szenvedélyeken,, az a biztos politikai öntudat, mely nem lendült ki soha se jobbra, se balra. Itt nem kellett solia vaskézzel biztosítani az egyedül helyes középulal, mert mindenkinek a szivében ott lobogott a hazának és városnak törhetét. len szeretete. Idegenből jövő vendégeink csodálkozó irigységgel szemlélik a közöttünk lakó egyetértést, mely nem dobta oda soha magát a politikában naponta vál tozó divatos jelszavaknak. Csak dolgozni, csak építeni és vinni előre azt a szent örökséget, melyet most száz éve hagytak reánk áldott emlékű őseink. Egy uj századév küszöbén állunk. A tervek ós megoldásra váró feladatok egész halmaza áll előttünk. Folytatni kellene az ősök által megjelölt utat, haladni tovább nagyobbszabásu fejlődés felé. És vájjon ennyi megtört embernek, akit mind megtépázott a hosszú háború, lehengerelt a megszálló csapatok zsarnokság.,, koldussá tett pénzűnk elértéktelenedése és lelki beteggé megcsonkított hazánk látása vájjon lesz-e ereje folytatni az ősök munkáját? Tudunk-e lelkesedni nag}', nemes szenteszmékért, ahogyan kérges kezű elődeink tudtak"? Igen!! Nyugodt öntudattal és felelősségem tudatában mondom önöknek mélyen tisztelt ünneplő közönség, tisztelt polgártársaim, hogy képesek leszünk a további fejlődésre. Az a város, amelynek a kultúráért rajongó fiai vannak, amelyik lendülettel építi meg az ipari és kereskedelmi élet bázisait, amelyik mindég megtartja a nyugodt önmérsékletet a politika viharai között, az a város nem maradhat el. Annak fejlődni, annak nőni kell. Centennáriumi ünnepünkből tehát erőt merítünk a további küzdelemre. Arra uevüljük magunkat arra gyermekeinket. A lelkem gondolatban visszaszáll a 48-as idők napjaiba. Látom a márciusi ifjúság lángoló hevületét, mellyel uj és hegyes rendet kiván teremtem a magyar földön. Erőszakos eszközökhöz nem nyúlnak Hétfőn 69 kadden Luciano Albertiul fő*xer«plésével karftl bematatácra a Sóhajok hidjö III IV. (btfejazö) része Diadal Mozgóban. •fcveUaa nézte e «áp ftlauÜ
