Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-15 / 63. szám

1934. sáretas 15, raooTOBsaöK Nekünk, szabolcsiaknak éberen kell figyelnünk „Ruszinszkó"~ra. Csak a közelmúltban foglalkoztunk e hej lyen hazánk keleti részével. Kimutattuk, bog] amíg hazánk tót- és oláhlakta részeit minder fentartás nélkül ítélte oda a rabló, éhes szóm szédoknak a békeszerződés, addig a ruthénlakta vidékkel kivételt tett: nem ítélte oda se a csehnek, se az oláhnak, hanem teljes autonómiával ruházta fel a keleti Kárpátvidék lakósságát. Tehát nem a megszállók kegyétől függött, hogy birjanak-e önrendelkezési joggal, avagy nem, mert ezt már maga a békeszerződés előre biztosította ruthéntestvéreinknek, amit azonban a jogtalan megszállók terrorja miatt mai napig nem tudott a lakosság érvényre juiíaíni. Ezért sürgettük itt, hogy a békeszerződésre való hivatkozással diplomáciai uton siessünk segítségére ruthén testvéreinknek, hogy biztosított jogaikkal élhessenek. Most azt olvassuk, hogy — nem tudni minő ingerencia következtében — "Ruszinszkó népe szabadkezet nyert s hozzá fogott autonómiája megszervezéséhez és 32 pontba foglalta össze szervezeti szabályzatát, melylyef körülírja önrendelkezési jogát. A dolog természetéből az következnék, hogy ezen szabályzat elsősorban a hovátartozandóság kérdését eldöntő népszavazásra nézve — amit a békeszerződés előirt — tartalmazna intézkedéseket, mert hiszen csak annak eldöntése után következhetnék az autonóm jogok körülírása és meghatározása; de a szervezeti szabályzat 32 pontja között éppen ezt, a legsarkaiatosabb részt nem találjuk. Ennek okát kutatva, két eshetőség tételezhető feí: vagy nem birnak a lakosok teljes tudatával annak, hogy őket nem helyezte a békeszerződés se a cseh, se az oláh impériuma alá, tehát sem egyikkel, sem másikkal jogilag a legkisebb nexusban sínesének hanem teljes szabadelhatározást biztosított a népszavazásra nézve. A másik eshetőség az lehet, hogy a megszállók által annyira terrorizálva érzik magukat, hogy a nép szabadakaratának megnyilatkozását lehetetlennek tartják, ezért, mintsem hogy kétessé tegyék az eredményt, ezt a kérdést kikapcsolták, várnak vele arra az időre, amikor a cseh és oláh közigazgatás alul felszabadulva, tisztán ruthén önkormányzás alá kerülnek, amikor a szabadnép szabadon, belső meggyőződését követve, járulhat az urnák elé. Bármelyik okból származzék is a hovátartozandóság kérdésének kikapcsolása, ebből a tényből a komplikációknak s az ezekből eredő nehézségeknek egész sokadalma fog reá szakadni Ruszinszkó népére. Mert az- j zal, hogy — amint az autonóm szervezet egyik \ pontja tartalmazza, — most hajlandóknak í mutatkoznak követeket delegálni a prágai j tartománygyülésre, ahová ók népszavazás s előtt nem tartozhatnak és nem is tartoznak, j végzetes lépést tesznek, mert ezzel önként • anélkül hogy erre bárki is kötelezhetné őket j a cseh köztársaságtól teszik függővé magukat és jövőjüket. I Mennyivel természetesebb, logikusabb és észszerűbb elhatározás volna, ha képviselőiket Budapestre, a nemzetgyűlésbe küldenék j s ezzel a testvéri ölelkezés fonalát a magyarsággal újra felvennék. Ehhez még népszavazás sem kellene, mert a jogfolytonosság következménye volna, hiszen a múltban is Budapestre, az egységes parlamentbe küldte képviselőit e vidék is és nem volt oka e tettét megbánni 9oha. Ezért csak sajnálni tudnánk ruthén testvéreinket, ha a helyzet kényszere miatt nem a dolog alfáján, a hovátartozandóság kéidésen kezdenék meg önállóságukat megszervezni s a jövő boldogulás arapját igy lerakni s az ősi tradíciók szálainak saját sorsukat ősi hazájukkal, Magyarországgal tovább is egybekapcsolni, amely kapcsolat fennáll már az 1360-ik év óta, amióta csak Litvániából történt kiűzetésük alkalmával Keriatovics her ceg vezérlete alatt ide bemenekültek, melytől kezdve a magyar nemzet testvérének fogadta, védelemben részesítette, anyagi javait, kulturáját, kenyerét vele megosztotta, értelmiségének érvényesülésére az egész Nagy-Magyarországban szabad teret engedett; nyelvét vallását nem befolyásolta, mint ahogy most történik vele az uj impérium alatt. A történelem nem t"d még egy olyan nemzetet felmutatni, amely a hozzá bemenekült nemzetiségieket annyi erkölcsi, kulturális és anyagi jóban részesítette volna, mint a magyar, különösen nem olyat, amely oly kiváltságos gondozást nyújtott volna egyik vagy másik nemzetiségnek, aminőben éppen | ruthén testvéreinket rés/esitette az utóbbi évtizedekben a nemzet. Avagy, aminő a hegyvidéki ruthén-akció volt, nem nevezhető-e kivételes és megkülönböztető gondoskodás| nak ? De e mellett még vallásos lelkük öröI meinek, megnyugvásának, megerősítésének, | is hazánk egyik régi kegyhelyén, Máriapó| cson találták fel a kiapadhatatlan forrást, hová évenként ezren és ezren zarándokoltak. — Nem, ehhez a helyhez nem lesz hűtlen a ruthén nép, éppen ezért lehetetlen még csak feltevése is annak, hogy ami jó ruthén népünk talán a tőlünk való elszakadás gondolatával foglalkoznék s hogy másfelé orientálódnék Mert ugyan, micsoda perspektívát nyújthatná p. o. Prága felé való gravitáció ? Mit nyújthat nekik a csehek köztársasága ? Ezt már j tapasztalatból megállapíthatják. Sem kenyeret, sem munkaalkalmat nem tud biztosítani, mint ahogy a magyar alföldön azt mindig megtalálták. Nyelvüket, vallásukat üldözik, a vezető állásokból elűzik, gazdaságilag kiélik, iparát, kereskedelmét elsorvasztják, az egész vidéket gyarmattá sülyesztik. Ily körülmények közt, hogyan, miben találnák meg boldogulásuk alapját ? I

De ha mindez, elkerülné is a figyelmet. B meggondolást, ma a természetes határ, mely a Kárpát koszorújával e vidéket is hozzánk zárta, lehetetlenné teszi azt, hogy hazánk keleti részét mintegy tarisznyába pakkolva Prágába szállítsák, mert az khnozdithatatlan s vele együtt kimozdithatatlan maga a nép is, amely azt lakja. Elméletben, papíron sok erőszakos dolog elképzelhető, megrajzolható, de a természet törvénye mindennél erősebb és legyőz minden emberi erőszakot. Tehát a természeti törvény ellen harcol az, aki a természet müvét megcsúfolni akarja; az ilyen törekvés pedig mindig megbőszül ja magát Nekünk, szabolcsiaknak itt — ezidő szerint — mint végvidéken különösen éber őrszemekkel kell kisérnünk minden odaát történő mozzanatot. Szó van ugyanis az autonómia szervezetének egyik pontjában arról is, hogy az autonómia érvényesítésével egyidejűleg határkiiga/iíások is fognak történni, mert Ruszinszkó határa még mindig nincs fixirozva. Ezen akciónál kell, hogy nekünk, magyaroknak is szavunk legyen, mégpedig a Wi!son elvei alapján. Ezen elvek ugyanis a nemzetiségek önállóságát akarják biztosítani. Ebből pedig az következik, hogy a habár csak a nemzetségek csoportjait zárja magába. A mai ideiglenes "határok azonban nem ezen elvek szerint jelöltettek ki, hanem azt. nézték, hogy merre folynak a»vizek, s merre haladnak a vasutak. Ezért történt, hogy a Latorc, Borsova és a Tisza középfolyása mellett elterülő szinrnagyarlakta községek is a ruthén vidékhez csatolfattak. Ha éz igy maradna, kitűnnék, hogy az elcsatolt vármegyékben több a magyar, mint a nemzetiségekhez tartozók. A jelenlegi rajzhatárokat tehát fel kell tolni egészen a Kárpátok lábához, azon községekig, amelyekben a nemzetiségek vannak többségben. Bár minden vonalrajz, minden természetellenes helyre letett határkő, jólehet csak ideiglenes jelleggel birhat, különösen pedig ruthén testvéreinkkel szemben nem lehet semmi okunk a kételkedésre, mégsem hallgathatjuk el tiltakozó szavunkat semmi olyan kísérlettel szemben, ami ősi hazánk egységét bár csak elvileg is — megbontani célozza. Érért ébren legyünk és figyeljünk! Pfí IFR JÓ7SFF A vármegye alispánja elismeréssel emlékezik meg az iskolák háziipari és a Gazdasági Egyesület burgonyakiáliitásáról. A vármegye mait havi közigazgatást állapota. Nyíregyháza, március 14. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön délelőtt 9 órakor tartotta rendes havi közgyűlését, amelyen Dr. Kállay Miklós főispán elnökölt. A vármegye alispánjának jelentését Virányi Sándor főjegyző olvasta fel. A jelentés a következő : Vármegyénk kő/igazgatásának február havi állapotáról a következőket jelentem : A belügy min

1 szter csak egy szolgabírói állást szintet meg. A m. kír. Belügyminiszter ur február hó 27-én kelt leiratában értesítette vármegyénk közönségét, hogy a törvényhatósági bizottságnak a mult év december 29-én tartott közgyűlésében hozott s a vármegye tiszai járásában egy második szolgabírói állás rendszeresítését kimondó határozatában felsorolt indokokra tekintettel, — miután az uj állás az 1923. XXXV. t.-c. 7. szakasza értelmében csak törvényhozási uton volna rendlszeresithetö, a kérdést akként oldotta meg, hogy a tisztviselői létszámcsökkentés végrehajtása ügyében 1923. évi október 24-én' 170291 — 1923. szám alatt kiadott rendeletének módosításával a szolgabírói állások közül csupán egyet szüntet meg s igy lényegében a vármegye közönségének a szolgabírói állások szaporítása tekintetében kifejezett kívánságát teljesiti. Kiállítások a vármegyeházán Vármegyénk népoktatásának s kulturá'fcvalamint gazdasági életének különös figyelemreméltó s a vármegye lakossága körében élénk érdeklődést keltett megnyilvánulása volt a vármegye székhelyén február hó 22-én megnyílt a vármegye kir. tanfelügyelőjének vezetésével a tanári s tanítói testület által rendezett több napon át tartó tanügtyi s a február hó 29-én megnyitott országos burgonya kiállítás, amelyek szemléltető bizonyságát