Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-11 / 59. szám

JíttRHIDÉK. ÍM március II. A belföldi kölcsönelőleg jövedelmező tőkebefektetés. A pénzügyi helyzet megjavításának bárom kdvetelménye. — A gazdasási helyzet megjavítása úgy az állam mint magánosok érdeke. — A kormány törhetetlenül végrehajtja a szükségrendeleteket. — Konkolyhintők a vi­déken. — A kormány lényeges kedvezményeket nyújtott. — ötszázalékos visszatérítés. — A gazdasági helyzet szanálása dióhéjban. A külföldi kölcsön ügye elérkezett abba a stádiumba, amikor pénzügyeink szanálásá­nak ideje teljesen aktuálissá vált. Ez a szaná­lási programm tulajdonképpen három mo­mentumot ölel fel, amely momentu­mok alapjai a gazdasági helyzet normális ki­alakulásának. Első helyen áll a korona stabi­lizálásának biztositása, vele karöltve vetődik fel a Jegybank felállításának szükségessége s ez magával hozza az állami költségvetés de­licitjének) a kiküszöbölését. Ma már nincs az országban ember, akt nem tartaná égetően szükséges feladatnak a korona stabilitását. Mindent el kell tehát kö­vetni, hogy ez a terv amelynek a külföldi köl­csön biztositása után már semmiféle akadálya nincs, valóra is váljon. Arra az időre azonban amig a külföldi pénzcsoportokkal való tár­gyalás és a fennálló előzetes munkálatok annyira megérlelik a kérdést, hogy a külföldi tőke megérkezhetik, — amire pár hónapon belül feltétlen számítunk — szükségessé vált egy belföldi kölcsön felvétele. Erre az összegre azért van szükség, hogy arra az átmeneti időre is, amig a külföldi kölcsön a kezünk között lesz, biztosítsuk a korona jelenlegi értékét. Szükséges ez nem­csak az állam, de a magánosok érdekében is mert az egyes emberek elszegényedésével ará nyosan szegényedne az állam is és viszont. A kormány okulván a legutóbbi korona­pánik tanulságaiból, véglegesen eltökélte ma­gát azoknak a szakiségrendeleteknek a törhetetlen végrehajtására, amelyek hasonló áldatlan állapotok ismét­lődését lehetetlenné teszik. Ezek közé a rend szabályok közé tartozik a belföldi kölcsön is. Ezek a törvényszerű rendelkezések ma már ismeretesek. Mindenki tudja a hivatalos nyi­latkozatok alapján, hogy ez a belföldi köl­csön — amit neveznek kényszerkölcsönnek is — a jövedelem- és vagyonadó alapján kö­telezi az adóalanyokat a kivetett kvóta be- | szolgálására. Ennek a kötelezettségnek min- | den érdekelt siet eleget tenni, mert jól tudja, hogy az általa kölcsönképpen befizetett ösz­szeg valóban kölcsön, amely a takarékkomna arányában kamatozik s mint ilyen, jó tőke­befektetés is. Nem azonos a hadikölcsonnei s a belföldi kölcsönfizetők nem járhatnak ugy, mint a hadikölcsön kötvényekkel, mert a belföldi kölcsön kötvények valorizált hitelek. Természetesen sohasem hiányoznak — különösen a hiszékenyebb vidéken — egyé­nek, akik a köznép hiszékenységét arra igyekeznek felhasználni, hogy az ország iránti kötelezettségeiket valótlanságok, rém­látások stb. keltésével megingassák. Ez a liazafiatlan cselekedet, ami egyenlő ma a hazaárulás fogalmával, egyben súlyosan üt­közik bele a törvényes hatalom rendelkezé­seibe, amelynek megvannak a fegyverei és rendszabályai azok ellen a lelkiismeretlen egyének ellen, akik továbbra isasiberuralom zavartalan dorbézolásáot akarják meghono­sulva tartani. Ez a jelenség azonban egészen elszige­telt s alig érdemes nagyobb figyelemre. An­nál inkább szembeötlő az a nagy lelkesedés, amellyel az egész ország területén önként — megcsúfolva a »kényszer« megjelölést — fi­zetik be a polgárok a rájuk eső belföldi köl­csön részüket. Erre a nagy buzgalomra ma­ga a kormány is megadta a kellő löklőkést, mert üdvös intézkedéseivel lehetővé tette a befizetések zavartalanságát. Sőt lényeges kedvezményeket is nyújtott. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amely szerint azok az adózók, akik a rájuk kirótt kölcsönelőlegnek március 15-ig teljes összegét befizetik, a befizetett kölcsön­előleg 5 százalékával felérő engedményben részesülnek, vagyis 5 százalékkal kevesebbet kell befjzetniök. j Amint látható, a rendelet nagyon he- I lyesen, előlegnek nevezi ezt a befizetendő összeget, mert az államnak valóban csak előlegképen van rá szüksége, nevezetesen csak addig, amig a külföldi kölcsön megérke­zik. Amig ez megtörténik — ami, ismételjük, csak egy-két hónap kérdése — addig ez az összeg hivatott az állami költségvetés defi­citjét fedezni, ami viszont biztosítja a korona stabilitását. A pénzügyminiszter csak akkora összegre konteplálta a belföldi kölcsönt, hogy ez a deficitet két hónapig kitudja kü­szöbölni. Tiszta képét adtuk dióhéjban az egész szanálási tervnek, amiből kiviláglik, hogy ennek a belföldi kölcsönelőlegnek feltétlen együtt kell lennie, ha áldatlan pénz- s gazda­sági ügyeinknek egyszer már gyökeresen vé­get akarunk vetni. Az adózó polgárság saját érdekében cse­lekszik tehát helyesen, amikor a fel-felbuk­kanó rémhíreknek nem ad hitelt, a kormány intézkedéseivel szemben bizalmatlansággal nem viseltetik, mert a hivatalos hatalom bár apellál a nemzet hazafias érzésére, de ha ne­tán valahol szüksége merülne fel, energikus rendszabályoktól sem riad vissza. A keleti kerület tisztujitását Nyíregyházán elkeseredéssel fogadták. Ax egyetemes sport érdek sérelme. — Nyíregyháza kiváló sport­embereit mellőzték. Nyíregyházi sportköröktől kaptuk a kö­vetkező sorokat: »Tisztujitás a keleti kerületben® ily cim alatt közli (a »Keletmagyarországi Sporthir­lap« a labdarugó szövetség keleti kerületé­nek február hó 3-án tartott tisziujitó közgyű­lését és a választások eredményét. Közöl 20 és egynéhány tisztviseiőt s félszáznál több bizottsági és tanácstagot. Ehhez a névsorhoz nekünk szólni va­lónk nincs ! Nem is lehet! Egy olyan kerület amelyben ilyen doiog megtörténhetik, élet­képtelenségéről, illetve a keleti kerületet »magukban reprezentáló« debreceni egyesü­leteknek a »nemes verseny«-ben a kritika szavától való félelmében tesz tanúbizonysá­got ez a névsor Nem tudjuk, hogy oly eső esett volna Debrecenben, hogy a sportot ma­gáért a sportért szerető emberek ily sokasága termett volna hirtelen 6 állna rendelkezésére a kerületnek. De viszont paradox e tétel akkor, ha a kerület eredményeit vizsgáljuk. Ahol ennyi szakértő sportférfiu van, szabad-e olyan gyenge eredményeket felmutatni. — Vagy talán az a régen tudott s alig-alig pa­lástolható félelem csődítette össze a debre­ceni egyesületek vezetőit közős táborba, hogy a fejlődő nyíregyházi sport felül talál kere­kedni s vége lesz a hegemóniának, ami ugyan dicsőséget sohasem hozott a keleti ke­rületre. Ebben a közös összefogásban nem tekintik az egyetemes magyar sport ér­dekeit, csak Debrecen és Nyiregyháza párt­harcát látják, s most még tömegökkei arra tudnak bennünket kénys^e i.eni, hogy ha«g se hallatszon Nyíregyházáról a keleti kerület irányításában s mindenkit — fanatikus club embereket — legyenek azok analfabéták a sport terén, vagy a sport kufár lelkű vigéceit akik a maguk kis érdekeit tolják itt is előre, mindenkit sorukba vesznek, hogy a döntő szó Debrecené legyen. Mily szerencse, hogy van zöld gyep íts, s lehet még ott küzdeni, — bár ott is clubérdek vezeti a meccseket sza­bolcsi csapatokkal szemben — s nem kell a zöld asztalnál Debrecen teljhatalmú sport­férfiai előtt térdet, főt hajlítva várni minden jogos panasznak az erőszakon alapuló visz­sza utasítás át. Az, aki nem mondott, de a debreceni sportemberekben — kik soha még felül nem emelkedtek clubjuk érdekein — egy-két ve­zető és a sportot a sportért szerető embert kivéve — benn élő ősi, engesztelhetetlen gyű­lölet, — aminek igaz, más nem sportbéli okai is vannak — arra készteti Debrecen elvakult sprotembereit, hogy feláldozva a sportot mentsék clubjaikat, míg menthetők. Mit nekik magyar sport! Debrecen sportja győz­zön Nyiregyháza fölött! Ez a fontos, minden más mellékes. Nem baj az, ha a keleti kerület Pécstől is kikap (ez a leggyengébb kerület) de a debreceni csapat verje meg Nyíregyhá­zát, ha nem a zöld gyepen, a zöld asztalnál (Deac—Törekvés) ha a csapat nem bírja, verje meg a biró. S most az uj futballszezon kezdetén, ta­lán amikor kenyértörése kerül a hegemónia végső kérdése is, újult erővel fognak össze, hogy Nyiregyháza megse moccanjon, szava se legyen. Elismerjük, hogy a most megválasztott tisztikar reprezentálja Debrecen sporttásadal­mát, de hol van a keleti kerületnek két igen tiszteletreméltó múlttal biró egyesületének : a Ksének és a Nvetvének legalább is hozzá­juk méltó képviselete ? Hol van a NyKISE­nek, ennek a fiatal, de oroszlánkörmeit hama­rosan megmutató egyesületnek a képvise­lete ? Talán egy 42 tagból álló tisztikarban helyet kaphatott volna a szabolcsmegyei sporttársadalom vidéki tagjai közül is valaki? Nem tenger választ el bennünket Debrecen­től. A másodosztályt képviselő szabolcsi csa­patok csak akkor varrnak, ha kerületi dijakat kell fizetni. Ha jogok illetik őket, akkor nincsenek. Bizony, azt hiszem, Debrecen sport társadalma a gyűlölet renngerét helyezte el közöttünk. Nem most! Ez csak utolsó jelen­sége a szabolcsi sport elleni hadjáratnak. Olvasom a névsort s üj nevek merülnek fel előttem. Ujak jöttek régi sportemberek helyébe. Vajjön van-e valami érdem arra, hogy így egyszerre bukkanjanak fel nevek a keleti sport történetében. Eddig senkisem tudta, mily sportvezéri marsaibotot hordottak s most sokkal érdemesebbeket hátra szoríta­nak. Vagy a sport terén is — a nemes viadal terén, ahol csak az boldogulhat, aki szívvel lélekkel üzi a sportot — tért hódított a törte­hétfőn márc. 9-éa 7 és 9 énkor HARRY PIEL főszereplésével Mi történt az éjjel? Kalandortör­ténet 6 felv. a Diadalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom