Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-20 / 67. szám

s 1914. Bárdra 20. Tépázzák a hagy ományos magyar vendégszeretetet A magyar nemzet faji tulajdonságairól már a régi békevilágban sok olyan hír ter­jedt el a külföldön, amely a valóságnak nem felelt meg, de ezek ellenére is az egész vi­lág előtt hines volt a hagyományos magyar vendégszeretet. Ezt tapasztalták mindenkor az idegenek, akiket a sors hozzánk vetett, s mi jogos büszkeséggel ápoltuk magunkban ezt a jótulajdonságunkat. Sajnos, ezek a rendkivüli idők a magyar nemzet vendégszeretetét is meg akarják té­pázni. Egyes sajtóorgánumok, amelyek a túlfűtött nacionalista elv alapján igen gyak­ran a legnagyobb szélsőségekbe kerülnek, most személyileg kezdik ki a népszövetség­nek itt időző delegátusait. Mindenki előtt ismeretes, hogy ezek a külföldi urak nem a saját jószándékukból jöttek hozzánk, ha­nem a békeszerződések által felállított euró­pai fórumok küldötték hozzánk abból az al­kalomból, hogy a magyar nemzet hozzájuk fordult súlyos gazdasági helyzetének meg­javítása érdekében. A legnagyobb tapintatlanság s feltétlen elitélendő cselekedet az, ha akadnak most sajtóorgánumok, amelyek csipkelődéseikkel személyükben bántalmazzák ezeket a férfia­kat. Bár ezek, a magyar vendégszeretetet meghazudtoló cselekedetek határozott ten­denciából történnek, mégsem lehet megen­gedni, hogy zavartalanul tovább történjenek s teljesen válasz nélkül maradjanak. Ezek a sajtóorgánumok elfelejtették, hogy akkor amikor ezen az uton a kormány helyzetét igyekszenek súlyosbítani, vele egyenes arányban ártanak a külföldi kölcsön ügyének s ezen keresztül ártanak a nemzet érdekeinek. Egyelőre a legnagyobb rosszindulattal sem lehet itt az időző delegátusokról azt .ál­lítani, hogy a reájuk bizott feladatot részre­hajlással intézik, mert bátran meg lehet mű­ködésükről állapítani, hogy minden igyekeze­tük az, hogy a magyar kormánnyal egyetértő­leg járjanak el s gppen ezért méltánytalanul éri személyüket az a csipkelődés, ami egye­bekben sem egyeztethető össze a magyar nemzetnek mindenkor loyaüs magatartásá­val, vendégszeretetével, s azzal a hagyomá­nyos megbecsüléssel, amelyben a hónába ér- j kező idegent részesítette. Erre a megbecsülésre teljes joggal igényt tarthatnak a most nálunk időző dele­gátusok, akik semmiben sem szolgáltak rá a megjelölt orgánumok éretlen magatartá­sára. A közvélemény már az első alkalommal is teljes megvetéssel fordul el ezektől a csip­kelődzésektől, mert faji tulajdonságaival ösz­sze nem egyeztethetönek tartja, hogy részt vegyen azoknak a személyeknek a rnegté­pázásában, akik amellett, hogy vendégeink, egyben saját érdekünkben is dolgoznak. „Letűnőben a tőzsdejáték és a valuta-hajsza" FergaloMba keriltek az elsé kamatozó takarékkoronák. — A „gyenge kezek" vitsgavonnlnak a tőzsdétől. Néhány hónap óta, mióta kőzludb­másu lett közgazdasági életünk szanálásá­nak egyik legfontosabb előfeltétele: a ko­rona slabilizalása, mintha csak a sorsnak iróniája lett volna, a korona értéke nap­ról-napra csökkent. A stabilizálás iránti törekvéseket, azonban ez nem lohasztotta le és több kísérlet történt olyan irányban, hogy a nagyközönség vagyonát az érték­csökkenés ellen biztosithassa. A hivata­los körök és egyes bankok ilyen irányú kísérleteinek eredményét be nem várva az érdekeltek, ki-ki a maga módja szerint igyekezett vagyonát a korona értékcsök­kenésével arányosan emelkedő értékű ja­vakba fektetni. Sajnos á közönség legna­gyobb része éppen azon a területen kísér­letezett, mely. számáfa a legtöbb veszélyt jelentette és ma már megállapíthatjuk, hogy ez a veszély be is következett,, a fiksz fizetésűek, a kis vagyonuak minden pén­zükön értékpapírokat vásároltak és ez­zel vagyonukat a tőzsde szeszélyeinek és a kontremin visszaéléseinek szabad pré­dájává tették. A kereskedők nagy része viszont kü­lönféle valuták vásárlásával igyekezett vagyonát stabilizálni. A mindenkor emlegetni szokott »ille­tékes körök« ezúttal a bankokra,, mint a melyeknek hivatása a közönség pénzfor­galmának, hiteligényeinek lebonyolítása — gondolunk, szintén tettek kísérleteket sta­bil értékmérő inaugurálására. Részletesen beszámoltunk annak idején a Magyar— Olasz Bank ilyen irányú kísérletéről,, mely főként a gazdaközönségnek kívánt a se­gítségére. lenni,, azáltal, hogy a nála elhe­lyezett tőkét a buza mindenkori értéke ' arányában valorizálva fizette vissza. Á közönség szélesebb rétegeinek va­gyonbiztosítását célozzák a Lloyd bank által néhány napja kibocsátott pénztár­jegyek, melyek nem csak teljes értékük­ben valorizálják a befektetett összeget, ha­nem még magas kamatot is biztosítanak a j betevőnek. A pénztárjegyek bemutatóra szőló értékjegyek", melyek vagy »látra* vagy meghatározott időpontra szólnak és lehetővé teszik,, hogy a takarékkorona-be­tétek bármikor felhasználhatók legyenek­Egyelőre 100, 500, ezres és 1, 10, 50, 100 milliós takarékkorona értékben kerültek forgalomba. Aki például a kibocsátás nap ján liz millió papírkoronáért vásárolt ti* millió korona értékű Lloyd pénz tár-jegyet az jelenleg (mivel a takarékkorona 117) 11.700 ezer koronával rendelkezik. A fővárosi közgazdasági élet egyik ekszponense, kihez kérdést intéztünk ez ügyben, a kővetkezőket mondotta: — Érdekes hatása lesz a Lloyd-pénz­tár jegynek a dollár árfolyam alakulására. Az egész világon Budapesten értékelték legmagasabbra a dollárt, mert a korona pánik következtében állandóan sokkal több magyar koronát adtak érte, mint amennyi a világparitásnak megfelelt voi­Ana. Most azonban a Lloyd pénztárjegyek nem csak a meglévő értékek valorizálását biztosítják, hanem még a kamatozás kö­vetkeztében az értéket növelik és meg fog szűnni a dollár iránti kereslet tulhajtot­sága, aminek az lesz a természetes követ­kezménye, hogy- a dollár budapesti ár­folyama arányos lesz a világpiaci árfolya­mokkal. j Ugyanilyen módon befolyásolni fog­ja a Lloyd pénztárjegy- a tőzsdejáték túl­tengését, is. Azok a kis emberek,, "gyön­ge kezek*, akik eddig kis vagyonká juk kon zerválása céljából a tőzsdére mentek; hogy ott a papírok árfolyam emelkedésé­vel egyensúlyozzák a korona értékének csökkenését, ezután inkább Lloyd-pénzlár­jegyben fogják megtalálni ezt a céljukat A tőzsdére csak előnyös lesz, ha ezek a kis emberek, akik a legjobban reagáltak minden rémhírre és gyakran minden ok nélkül dobták piacra papírjaikat,, ezután nem fogják indokolatlan eladásaikk al a papírok árfolyamalakulását hátrányosan befolyásolni. (KEK.) JAn Z Jön! Jen Z A szerelmes sátán kiltador ftla. — Kettőt fő»zertpb«t: Lucián o Alb ertini J — A Diadalban. — Egy volt nyíregyházi szinídirektor megmentett egy fővárosi operaelőadást. Irattai berendezések elaőrangu beszerzési forrása: AMERIKAI IRODABERENDEZÉSI VÁLLALAT NAGY ÉS VÉRTES R T. Bwdapeit, V. ker.. Arany János utca 30 . PfiO-fi Bizonyára mindenki ismeri Horváth Kálmánt, az aranyos kedélyű, elegáns szí­nészt, aki annak idején Kiss Árpáddal együtt dirigálta a nyíregyházi színtársu­latot. Horváth azóta* az ungvári színház igazgatója,, Kiss Árpád pedig Békéscsabán működik színtársulatával. A trianoni ha­tárvonal azonban nem tudta elvágni azt a kulturális kapcsot, amely a Felvidék magyarsága és a volt N ngymagyarország fővárosa között van s egy, ungvári ma­gyar színigazgató akkor is Budapestre jön érdeklődni a magyar szindarabirás ( legújabb termékei iránt,, ha kínai falat húznak az újdonsült cseh köztársaság déli határain. Igy történt most is. Horváth Ká] mán Budapestre jött és meg akarta nézni a Városi Színházban Smetana »Eladott menyasszonya c. operáját, amelynek elő­adására már minden jegy elkelt, nem is szólva arról,, hogy Auguszta főhercegnő, a cseh követség és társadalmi előkelősé­gek jelentették be az előadáson való rész. I vételüket. Közben azonban egy kis baj történt. Venczell Béla, a darai) egyik fő­szereplője berekedt s a Keczel szerepét senki más nem tanulta be. A darabot le kellett -volna venni a műsorról. Lenkey: igazgató kétségbeesetten járt fel s alá szo­bájában, amikor nyílik az ajtó, egy kö­vér, elegáns ur jön be, megáll Lenkey előtt és a következőket mondja: — Horváth Kálmán vagyok, az ung­ivári szinház igazgatója. Tudom,. hogy minden jegy, elkelt a mai clőaádsra,, de én nagyon szeretném megnézni, mert ott­hon én játszom Keczél szerepét, kérem adjon módot arra, hogy az előadást meg­tekinthessem... Még be sem fejezhette Horváth a mondókáját, amikor nagy meglepetés érte. Lenkey. igazgató odaugrott hozzá, megra­gadta a karját és igy kiáltott föl : — Uram, maga velem jön az öltözőbe, kifesti magát és ma este el fogjajjáLszam ,Venczell Béla szerepét. Semmi ellenve­tés !! Az nem baj, hogy nem próbált! —v Gyerünk!! Egy. perc veszteni való időnk sincs! , i Horváthnak még gondolkodásra sem maradt ideje. A hirtelen támadt szituáció szuggesztív hatása alatt beöltözött, játszóit és óriási sikere volt Rajta kívül csak egy; ember volt boldogabb: Lenkey igazgató. A világ csodái ós afeatőmttrésstet rsmefcei szerdán fligHglhnn és csütörtökön 5 és 7 órabor a lMllttlUdU mtf £ két napon eaak URÁNIA előadás •an a Diadal Mozgóban. *H

Next

/
Oldalképek
Tartalom