Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-14 / 37. szám

2 dMMmwMMK*, * „„,1 hmi—H j^íehdés. 1924. február 14. Bethlen István gróf a magyar demokráciáról Bármily impozánsak is voltak azok a sokat mondó külsőségek, amelyek a minisz­terelnök kaposvári jelenléte alkalmával sze­mélyen és ezen keresztül politikai felfogása és hitvallása részére megnyilvánultak, ezek­kel most nem foglalkozunk, mert sokkal fon­tosabb dolognak tartjuk azokat a kérdéseket taglalni, amelyek gróf Bethlen István ajkáról mint lelke mélyéről jött meggyőződések el­hangzottak. Kaposvár társadalma, amely hal­lotta ezeket a komoly szavakat, ováeiószerü tüntetést rendezett a beszéd során három ember mellett. Az egyik maga a szónok, ország miniszterelnöke volt, a másik a köz­nép sorából inagasranőtt kisgazdavezér, Nagyatádi Szabó István, s a harmadik a ka­posvári kövej: gróf Hoyos Miksa, akirőj a mi­ms/terelnök azt mondta, hogy érdemes sze­mélyiség arra, hogy a népképviselője legyen. Ez az együttes már magában véve is ki­fejezi Bethlen István gróf felfogását a de­m: kráciáról, amely kérdést egyebekben hosz- ^ sz.'san fejtegetett is a nagygyűlés előtt. Ná- ; lurk évek óta hirdetik már félreértelmezett • formában ezt az eszmét s akik leghangosabb . szószólói, nem tekintik az egészséges kiala- ; kulási folyamatot, a nemzetnek a demokrá­cia iránt való sajátos hajlamosságát, hanem saját osztályfelfogásuk alapján, részint szo­ciáüsta dogmákra épitve, részint az eszmé­ket külföldről szolgai módon behurcolva ak::rják megvalósítani. Egy alkalommal próbáltak is hatalmat szerezni ezeknek a félreértelmezett eszmék­pék s mi lett az eredménye ? A próbálkozás­ra csaknem ráment az ország. Bizonyos, hogy a demokrácia eszméje világeszme s 'Ma­gyarország sem zárkózhat eí annak megvaló­sítása elöl, de olyan sajátságos hagyomá­nyokkal, életfelfogással s összetétellel kiala­kult nemzet mint mi, a demokráciát is a saját képünkre, saját véralkatunkra, s a saját ha- ( gyományinkra akarjuk nemzeti érdekeink szempontjából hasznosítani. Gróf Bethlen István miniszterelnök ka­posvári szavaiból világosan kiérzett, hogy tántoríthatatlan hive a demokráciának, de ez a demokrácia nép} 'lehet egyenes folytatá­sa azoknak az eszmeáramlatoknak, amelyek az országot egyszer már a tönk szélére jut­tatták. Egyebekben maga az eszme jó, s j tervszerű munka utján megvalósítható, de ez a demokrácia ne szolgáljon túlzó hatalmi jogokat egyik társadalmi osztály hátrányára sem. S itt állította fel Bethlen István gróf magyar szempontból az egyedül helyes fel­fogást erről az eszméről, amikor azt mon­dotta, hogy a mai magyar demokrácia előfel­tétele : a kibékülés s ezután a közös egyuton haladó, alkotó kooperáció, az egyes társadal­mi osztályok között, amelyben demokratikus alapon kell kiépíteni a megyei szervezetet, a városi a községi adminisztrációt, ilyen ala­pon kell teremtenünk szociális reformokat mint amilyen a földreform, — demokrati­kus kultúrpolitikát kell csinálnunk s fokoza­tosan visszaállítani a szabadságjogokat. Ez a demokrácia nemzetünk történelmé­nek s alkotmányunk fejlődésének egyenes útja s zökkenő nélkül megvalósítható, de sohasem mehet bele az ország egy olyan demokráciába, amely előbb proletárizálni kí­vánja az egyéneket, hogy igy ruházza fel félremagyarázott eszméinek alapján egyenlő jogokkal. A magyar történelmi demokrácia utat akar nyitni a fejlődésnek, szabad te­repet kiván adni a tehetségnek, amelyet a nép széles rétege is ép ugy kitermelhet, ma­gából, mint a városi polgárság, a munkásosz­tály, vagy az arisztokrácia. Ezt a szabad ver­j senyt elősegíti a demokrácia eszméje s az a demokratikus felfogás szerves összefüggés­ben van a nemzet múltjával is, tehát minden remény megvan arra, hogy sikeresen meg­valósítható. Ez a nagy nemzeti programin, amelyet a miniszterelnök most kiterített nyíltan és őszintén ország-világ elé, az ő politikai küldetése idején meg is fog valósulni. Sajnos az ország ma még súlyos gazdasági kérdé­sekkel van elfoglalva, amelyek ha sikere­sen megoldódnak, a kedvezőbb reális bá­zisba beágyazhatok lesznek azok az eszmék is, amelyeket az idők vetettek felszínre s amelyektől a magyar nemzet is jobb na­pok felvirradását várja. Budapest,, február 13 Az általános magyar gazdasági élet­nek talán éppen a közel aktuális külföldi kölcsönnel kapcsolatban is — egyiK leg­fontosabb és legsürgősebb problémája a termelési hilel kérdése. Néhány hét múlva megkezdődik a mezőgazdaság termelési szaka,, amely nagyrészt teljesen készületle­nül találja a közép és kisbirtokokat. Vi­szont az ipar és kereskedelem is olyan gazdasági krízis előjt áll a hitelek nélkülö­zése mialt, amilyenre eset nem mutatko­zott még a háború óta pedig számtalan válságot átélt magyar nemzetgazdaságiban. A kormány természetesén a legna­gyobb erőfeszítéssel igyekszik a válság megoldására, ami), csak részben lesz ké­pes a rendelkezésére álló belső erőforrá­sok kiszélesítésével elérni s igy — különö­sen a horribilis hitelt igénylő mezőgaz­daság számára — egyes külföldi érdekelt­ségek bekapcsolásának egyengeti útját. — Szó van ugyanis arról,, hogy a mezőgaz­dasági hitel kérdésével intézményesen fog­lalkozó magyar pénzintézetek a kormány legintenzívebb támogatása mellett elsősor ban Svájcban keresnek megegyezést svájci frank tőke bekapcsolására a magyar hitel­életbe. Jó eredménnyel kecsegtető iárgya­lások folynak már hosszabb idő óta a Holding Compagníe pénzcsoporttal, amely valamelyik nagy magyar mezőgazdasági hitelintézetben vállalna erős érdekeltséget és ezen keresztül folyna bele a hitelügybe. Az ipar és ilt elsősorban a gyáripar pedig a kereskedelmi miniszternek erélyes ex­ponálásával a Jegyintézet utján jutna megfelelő hitelhez, hogy annak a mező­gazdaság felé való súlyos lekötöttsége részben vagy egészben megszűnne. A mai helyzetről és a készülődésekről jólinformált körökben a következőket mondo tták munkatársunknak: A mezőgazdasági hitel képezi a leg­sürgősebb liitelpnoblémáját ma Magyar­országnak. Különösen ha számításba esik a kormány mezőgazdasági többter­melést forszírozó törekvése, amely szerint a többszázezer hold területre terjedő szi­kesek és lájjosok feljavítása és a termelés­nek szolgálatába állítása is programmba van véve. Mindehez azonban akkora in­vesztáció szükséges, amekkora hitelt még egy eset|eges meg nem engedett bankjegy­, infláció utján sem tudnánk előteremtem. Ezért fogadta szívesen a kormány azt a tervet, hogy külföldi mezőgazd nsági hi­telt kell beengedni az országba, amely : terv már a megvalósuláshoz is közel áh. Néhány fővárosi mezőgazdasági pénzinté­zet egy nagy svájci tőkecsoporttal a Hol­Ding Compagnie-vel folytatott komoly es­hetőségü tárgyalásokat nzzal a céllal, hogy az a pénzcsoport vállaljon nagyobb sza­bású anyagi érdekeltségét Valamelyik ma­gyar hitelintézetnél és ezúton kapcsolóit jele bele intenziven a mezőgazdasági hitel­akcióba. E svájci csoporton kivül értesí­tést kapott a kormány a Rómában nemso­kára megalakuló internacionális mező­gazdasági bank amerikai alapítóitól ar­ról, hogy a bank a középeurópai gazdasági : termelés hitelszolgáltatására készül, le­hajt (iín agyar hiteléletben is kíván szerfc­' pet. ; r L ' *-'.«' Mindezek kapcsán az a felfogás ala­kult ki, hogy a kormány a külföldi köl­í csönből nem honorálja csak részben a mezőgazdasági hiteligényeket, hanem a felkínált külföldi lehetőségeket akceptálja. Ezzel felszabadul a Jegyintézet hítelterhe amit a mezőgazdaság okozott elsősorban és igy a felszabadult respektábilis tételek­i kel az ipari hitelt fogja táplálni. Különö­| sen most, hogy ujabban a magyar ipar l és A'ele kapcsolatban a kereskedelem Törökország és Oroszország felé keres felvevő piacot. , ; <• Nyíregyháza, február 12. Saját tudó­sítónktól. Minden magyar állampolgár, akár közalkalmazott, akár vasutas, akár magán­ember, aki arra van utalva, hogy igénybe vegye az államhatalomnak azt a kedvez­ményét, mely féláru jegy váltására jogosít, vagy pedig kedvezményes áru bérletjegy­gyei utazzon, aggódva gondol arra a bi­zonyos átmenetre az ó és újév között, a mely, átmenet alatt kiadják az uj igazolvá nyokat és bérletjegyeket, vagy pedig a ré­gieket érvényesitik a következő esztendő­re. Valamikor régen, a Máv. fénykorában már novemberben és december elején el­intézték ezt a sablonos, pusztán admi­nisztratív, de ezer és ezer embernek olyan égetően fontos kérdést, ugy, hogy január elsejére már a zsebében volt az uj, »érvénves« igazolvány. Azóta azonban nagyot fordult a vi­lág. Nem tudjuk, hogy azok a Máv. igaz­gatósági és üzletvezetőségi hivatalnok urak mivel vannak annyira elfoglalva,, hogy ezt az egyszerű problémát, melynek megoldását altisztekre is rá lehet bizn) nem tudják kellő időben elintézni. Huz­zák-hala&zlják a dolgot a végletekig, először január 31-ig jelenlik ki érvényes­nek az igazolványokat, majd mikor megint körmükre égett a dolog, kitolják a natár­időt február 29-ig. Igy volt ez a kedvez­Síz ifjit üfedardus Arthur Schnitzler világhírű regénye Napoíeon idejéből 8 felvonásban. Rendezte: — Kertész Miluly. Főszerepben: Varkonyi Mihály ég Eszterházy Ágnes. — Bemutatja február 13-án, 14 én és 15-én, szerdán, csütörsökőíi és pinteken 7 és 9 órai kezdettel: a Diádul. Az általános magyar termelési hitel kérdését külföldi tőkék bekapcsolásaval igyekszik a kormány megoldani. A Máv. igazgatóságának rendeleteit csak elkésve hajtják végre. A kellőképen ki nem oktatott kalauzok molesztálják az utazóközönséget. A rendeletileg meghoáswabbifcott és mégis „érvénytelen" igazolvány. — Egy rendelet, amlríít egy vjsutss sa tud semmit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom