Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-10 / 34. szám

1924. fefervár 10. Megint egy attak. Vájjon az utolsó-é ? Amióta hivatalos formájú bejelentésre, alács úszott a korona zürichi jegyzése a 0.0305-es jegyzés alá, azóta azt hitték az em­berek, hogy a kiadott rendeletnek meg lesz a hatása és az árak maradnak ott, ahol a már jóelőre eskomptált jegyzés mellett állottak. A bejelentés ismertté váltakor azt mondottam, hogy arról majd később beszélgethetünk még, vájjon a bejelentett 0.0175-ös zürichi jegyzés »ultimó« lesz-é ? A zürichi jegyzés még mindig 0.02 körül jár, az államjegyforgalom sincsen még az 1950 milliárd körül, csak 1085 milliárdnál tart az, mégis, itthon épen ugy, mint másutt is, már 0.013 körül számítgatják a mi koro­nánk értékét, tehát beszélgethetünk már az »ultimó«-ról. Nemcsak ugy látszik, hanem mindenki érzi már a bugyellárisán is, hogy bizony nem ultimó a 0.0175. Pedig semmi számszerű adat nem áll senkinek rendelkezésére, amely­(yel áz eltérést igazolni tudná: Mégis meg­van az eltérés. A korona mennyiségi értékétől való ál­landó eltérésnek, más-más megokolását hal­lottuk már. Az egyik ugy véli, hogy a korona romlás annak a nemzetgazdasági vészteség 1­nek a következménye, amelyet a forradalmak és az oláh megszállás révén szenvedtünk. A másik ugy, hogy külön maffia dolgozik a ron táson és ez sikerül is neki. A harmadik a me­zőgazdákat okolja, a negyedik az áruelrejtő- 1 ket, az ötödik, a hatodik és igy tovább, mind más és más okokat keresnek és kutat­nak, mig vannak, akik csupa bizalom és lel­kesedés kérdésének tekintik a dolgot és a törhetetlen és rendithetetlen hitet kívánják erősíteni a korona értéke dolgában. Nem sorozom magamat ezek közé. ügy vélem és ez azt hiszem helyes felfogás is, hogy addig, a mig nemzetközi pénzügyi egyezmény nem fogja megállapítani a ko­rona értékét, addig annak csupán áruértéke marad, amely a piaci szokásokhoz képest iga­zodik, aszerint, amint több és több ilyen áru jut a piacra. Még a csengő aranynak is csu­pán áruértéke van, ha azt törvényes fizető­eszköz formájában, kényszerárfolyammal eJ nem látják és még az esetben is változó az értéke, annak vásárló erejét tekintve, ha pon­tosan reá is van ütve a numerus, Amennyit annak érnie kell. Éppen ugy, mint a papír­pénznek is. Amiből sok van, az keveset ér, amiből kevesebb, az többet ér. A Duna mel­lett, vagy a patak partján kicsi értéke van a viznek is. Már a budai hegyek között többet ér az. A Sahara közepén, számum idején, egész vagyonát is szívesen adná akárki egy kis üditő italért. Bulgária, Magyarország, Ausztria, Né- j metország, meg Törökország" fizető eszközei 1 más és más értékűek, pedig mindannyian háborút vesztett országok. Bulgária fizető eszköze nagyobb értékű, mint a háborút nyert Románia pénze. A győztes államok pénzei is más és más értéket "tüntetnek fel. Az a viszonylat, amely az egyes államok fi­zető eszközeinek értéke között volt, teljesen összekuszálódott. Mindegyik ugy rendezi be a maga államgazdaságát, ahogyan tudja és amiként a kényszer diktálja. A mi viszonyaink sajnos olyanok, hogy nincs az a magyar ember, aki még a j pénzügyminiszteri székben is ülve, rend- < be tudná hozni ennek az országnak állam- j gazdaságát, amelyen a nemzetgazdaság épü- s íete nyugszik. Amig az első inog, addig \ inognia kell a másodiknak is. Minthogy pe- j dig az elsőt saját önönmagunk tartjuk állán- j dó kilengésben, amely még most is egyirá- • nyu és csak Hegedűs pénzügyminiszter ide- , jében lengett némileg vissza, ennélfogva hiu ábránd azt hinni, hogy a másik, az elsőnek nyugalma nélkül, stabilitást nyerhetne. Ez más szóval annyit jelent, amit már a verebek is csiripeltek, még a hires, de meddő genuai konferencián is és azóta ál­landóan, hogy a sörrend : az állami költ­ségvetésnek és a külkereskedelmi mérleg­nek egyensúlya, a bankóprés megállítása, az intenzív munka és a produkció. De nem a spekuláció és a semmittevés, valamint a dol­gozni akaróknak, tőkehatalommal tétlenség­re kárhoztatása. A pénzügyminiszter lehet a legzseniáli­sabb fiiiáncész és kiszámíthat mindent a legapróbb részletig, drákói rendeleteket bo­csáthat ki és fellángoltathatja á lelkesedéi­nek hevét a legmagasabb fokig; de addig, amig nem adja meg a lakosság annak mód­ját, hogy rendbe hozza azt, amíí kell, addig hiába óhajtozunk, hiába sóhajtozunk és kiabálunk. A kutya nem ott van eltemetve, hogy mindnyájan többet áxarunk a saját ja­vainkért, mert ez a szép célja minden embert­nek, még a semmirekellő semmiházinak is megvolt a legbékésebb béke idején is, hanem ott, hogy államgazdaságunk rendbehozata­lára a szükséges és elkerülhetetlen eszközö­ket igénybe venni és különösen pedig al­kalmazni, egyenesen irtózunk ! Igenis irtó­zunk !! Az üzlet: üzlet! »Kein Brúder imSpiel!« Amig nem lesz maximálva a fizetőeszköz mennyisége, addig nem lesznek megállítha­tók az árak sem. Amikor siklórepülésnek mondtam a I 0.0175-ig való lecsúszást, egyben kiszámi- j tottam, hogy 1950 milliárdnyi államjegy for- | gajomba hozatala lehet jogosult. Azután azt hallottam és olvastam; hogy közel két bil­lióig kívánják emelni a jegyforgalmat. Hát ez a kettőő vág is. De jóval előbb is, meg ugyanakkor is mondottam, hogy a magyar korona, mint áru nem talál a külföldön és ennek kapcsán itthon sem olyan értékelésre mint amit az valóban, mennyiségileg ér. Ez azonban világos is kell, hogy legyen. Régen szóltam arról, hogy csak azon a portékán nyerhetek, amelyet olcsóbban veszek, mint ahogyan azt eladhatom. Ha most még az a veszedelem is fenyeget, hogy a nyereségre veti portékánkban tulprodukció is van és ez állandó, akkor ezt a többtermeléses ér­tékveszteségemet előre kell eszkornptáinom, mert különben veszitek, különösen, ha nem vagyok elég fürge. Ez nem Kolumbus tojása, olyannyira nem, hogy az eddigiekből csak aki nem néz, vagy nem lát, az nem látja, hogy igy van. A pénzügyminiszternek számítását tehát nem állítanám oda olyannak, amely csalha­tatlan kell, hogy legyen. Mert ez a számítás a legjobb lehet, de mások »fuserálnak« belé a játékba. És mi akármilyen sziklasziláid bi­zalomtól lehetünk eltelve a magyar fizető­eszköz iránt, addig, amig a bankóprés meg­állítására srükséges eszközöket irocg nem adjuk, a pénzügyminiszternek adandó abso­lut diktátori hatalomban az államgazdaság terén. — addig lehet a mi hitünk még oiy erős, a korona romlik és az árak nőnek, nőni fognak akár Berlinig is. Pedig ott, már elég csinos kis áracskákkal dicsekedhetnek az emberek. , Másutt van itt a baj, nem a bizalomban. A csehek pénze sem a bizalomtól volt jó. Sok átkot szórtak ott is a pénzre, csakhogy forditott rendben, mint nálunk. No meg. A francia kakasnál büszkébbet láíott-e már va­laki ? A. gloir dicsfényében fürdőzők pénzé­ben ki bizik jobban, mint a büszke gallus? »Oszt mégis« pusztul az értéke, —- hála Isten­nek ! Miért ? Mert ném folyik be a német pénz, a »jóvátétel ?« Dehogy! Mert ott is nő a bankjegyforgalom! Ezért! Miért nő ? Mert különben fizetésképtelen lenne Frankhon di­cső államkasszája. Dehogy nem hiszünk mi a koronánkban, meg a pénzügyminiszterünkben, meg a sa­ját jövőnkben! Dehogy nem ! De amig heti százmilliárddal nő az államjegyforgalmunk, addig erre a hitre apellálni kár. A cseh bankóprés állott már akkor, amikor a »köz­vélemény« erősen hitt a szokol értékében. Ná­lunk is igy lesz ,ha megáll a prés ! Node, majd a külföldi kölcsön, meg Mr. Baldwin segítenek a bajunkon ! De magyar ember ? Az nem kap akkora hatalmat, aminőt Mr. Baldwin, a külföldi kölcsön révén, mitőlünk kap. PISSZER JÁN.OS. Az ág. h. ev. Kossuth Lajos főgimnázium megörökíti elesett hőseinek emlékét. Nyíregyháza, január 9. Saját tudósi- | tónktól. A nyíregyházi ág. h. eV. főgimnázium tanártestülele s ennek javaslata alapján a főgimnázium kormányzótanácsa a kö­zelmúlt napokban foglalkozott azzal a kérdéssel,, hogy az iskola padjaiból a harctérre került s ott hősi halált halt ifjaknak emlékét miként lehetne a legmél­tóbb módon megörökítem. A tanácskozá­sok folytán egyértelmű megállapodás tör­tént arra nézve,, hogy mihelyt a szükséges anyagi errőforrások az iskola rendelke­zésére fognak állani,, emléktáblát helyez­nek el az iskola épületében, hogy az idők. végtelenségéig hirdesse a véráldozatra is kész magyar ifjak honszerelméL A névsort az iskola közszeretetben állt volt torna tanárjának,. Varga Józsefnek ne­ve fogja megnyitni s utána jön az ifjú hadsereg sok vitéze,, akiknek neve előtt majd minden tanuló tisztelettel fogja megemelni kalapját. 1A február 16-án tartandó ifjúsági hangverseny és táncmulatság jövedelme is nagyrészt ennek a célnak a megvalósítá­sára lesz széniéivé. Aki áldozatot fog hoz­ni,, az nemcsak az elesettek emlékmüvének mielőbbi létrehozásához járul hozzá,, de szolgálni fogja a jövő nemzedék hazafias érzületének ápolását is. A vármegye területén fellépett íisztharmat és rozsdakár. Nyíregyháza, február 9. A Nyírvidék tudósítójától. A vármegye őszi vetéseiben fellépett lisztharmat és rozsdakár ügyében a vár­megye gazdasági felügyelősége a m. kir. Növény és Kórtani Állomáshoz fordult, ahonnan e nagyjelentőségű gazdasájgi kér­désben a következő információt kapta: A fellépett liszt harmat és rozsda to- j vábbterjedése ellen védekezni sajnos nem ' tudunk és csak a jövőre nézve kívánok • ' • u ( • ili - 1 : [ néhány általános tanácsot adni. A liszt­harmat inkább a nyirkosabb,, esetleg viz­állásos helyeket szereti, ily helyeken le­hetőleg ritkábban kell vetíii. Ahol a ve­tés túlságos sürü, ott boronával kell ritkí­tani,, — ha lisztharmatos — hogy a lö­vege") a sást átjárja, mert a száraz levegő a lisztharmatra hátrányos. A lisZtharma­tos részeken nyár idejében feketés,, igen apró kis gömböcskék szoktak fellénpi, melyekben oly spórák fejlődnek, melyek Február 9-én és 10-én, szombaton 7 és 9 ó^ai, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel: a Diadal Mozgóban a Diadai üozgóban Egy gyermek-ember hőstette 7 felvonásban Az amerikai „First National" mestermüve

Next

/
Oldalképek
Tartalom