Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-05 / 29. szám

JVMsbiiiék 1924. február 5. Pásztor Miksa teljes optimismust hirdet a külföldi kölcsön ügyében. Pásztor Miksa, a Pénzintézeti Központ lországosnevü vezérigazgatója, a napok­ban előadást tartott az aktuális közgazda­sági kérdésekről, a kölcsön jelentőségéről ós azokról a kilátásokról, "melyek a gaz­daságiünkdre várnak. Nagy koncepciójú előadásában szem­beállította a mult ós jelen közgazdasági helyzetét és rámutatott a háború utíini gaz dálkodás hibáira, kijelentette, hogy. csak a külföldi kölcsön segíthet, amelynek ügyét a legnagyobb optimizmusi­mussal itéli meg. A kölcsön ideájának megszületése előtt nem volt megmenté­sünkre egyetlen fix pont sem,, amelyen el­indulhattunk volna. Az állam testét majd­nem ugyanaz a rákfene pusztítja,, mint a magánosokat. Az egész kölcsönakció a valóságban nem egyéb,, mint egy gazda­sági müvelet, abból a célból, hogy. a tör­pe ország visszavezettessiék a nagy Ma­gyarország biztos alapokon nyugvó (gazda, sági vágányaira. Aminthogy én a külföl. di kölcsönt általában szanálási müveiéinek tekintem, természetesen ugyanazokat a jelenségeket képzelem el a szanálás előtt az állam életében,, mint a magánvállalat­nál. Mindenekelőtt föltétlen bizalmat a müvelet sikerében. Igen, bizalomra van szükség. Arről mindannyian legyünk meg­győződve, hogy itt nem pusztulás, nem rombolás nem nyomor,, nem éhhalál klövet­kezik, de feltámadás. Eljő újra az idő, amikor megint a céltudatos produktív munka és nem a szerencsejátékok,, a tobzódó börze lesz a látszólagos megélhetés egyetlen számbavehető forrása. A külső kölcsönt megelőzőleg belső kölcsönt sem olyan nagv dolog előteremteni. Végre Magyarország a|g|rikultur állam, ahol éppen a mezőgazdasági termelőosz­tály az, mely ha meggyőződik, hogy a kölcsön országos célokra l'ordittalik,, nem fog elzárkózni nagyobb áldozatkészségtől sem. Persze az átmenet lényeges változások nélkül nem képzelhető el. A célszerűség azt fogja parancsolni,, hogy a nagy Ma­gyarország adminisztrációjára rendelke­résre álló állami gépezet a megcsonkí­tott ország testéhez idomuljon. Minden valószinüség szerint a munkanélküliség is fokozódni fog, azonban nálunk a munkanélküli-ek szám? a kölcsön után még" sem fog olyan mér­tékben meelkedni,, mint Ausztriában, mert különféle lehetőség nyilik meg egyém munkálkodásra és a kölcsönnek a mező­gazdasági termelésre különben sem lesz különösebb kihatása. információkkal, telekkönyvi kivonatokkal és kitűnően girált váltókkal lesznek kény­telenek bíbelődni. A tőzsde persze még hosszú ideig, de talán régi egészséges alapon lesz jelen­tős üzletág, de már nem az egyetlen és kizárólagos megélhetési és jövedelmi for­rás. Az arannyal egyenlő értékű keres­kedelmi Váltóknak igen nagy, lesz a ke­letje és a visszleszámitolási üzlet vissza fogja hódítani magának a régi előkelő helyét. A produktív munka virágzó korszakának közeledtét látom. A túlzó védővámok, a behozatali tilalmak eltörlése persze az eddiginél fo­kozottabb termelést fog parancsolni, at árakban közelebb hoz a világparitáshor de le is töri az indokolatlan kilengéseket és véget vet a mostani elviselhetetlen bi­zonytalanságnak. Ezzel szemben a kalkulációknál el fog esni a költségvetés legnagyobb' tétele,, a valutakockázat, amely akár jogosan, akár. indokolatlanul sokszor az árak 30—50 szá­zalékát tette ki. És ezzel végre a fogyasztó is nemi előnyhöz jut. A' jegybank tervezetét ismerteti ezután. A jegybank részvénytársaság lesz, amelynek tőkéjét részben a magánosok, részben az állam fogja szolgáltatni. A' részvények uj érté­ke minden valószinüség szerint arany ko­ronára fog szólni. A részvénytőkét 30—40 millió aranykoronára kontemplálják. Igy az emiitett arany alaptőke megfelelne a bankjegyforgalom»8—10 százalékának. A fedezeti arányt ugy képzelik el, hogy a jegybank egyharmadát arannyal, a többi kétharmadát bankszerüen fedezné. Az átmenetet ugy tervezik, hogy a jegybaink felállítása után az állami jegyintézet mű­ködését megszüntetik és likvidálják. — A jegybank jegyei kényszerforglalom­mal ruháztatnának fel. A pénzügyi kormányzat szanálási terveiről szól. — Kormányunk circa 650 millió arany koronát kért azzal, hogy ez az összeg vol­na elegendő arra, hogy államháztartásun­kat öt év alatt teljesen rendbe hozzuk, ugy, hogy azután a kölcsönzött összeg visz szafizetését is megkezdhessük. Sajnos,, a kormánynak ezt a javaslatát nem fogadták el és egyelőre csak egy 250 milliós köl­csönről van szó, amellyel két és fél év alatt kell állami bajainkat szanálni. Az a meggyőződésem, hogy a most szóban levő 250 millió aranykorona a köl­csönnek csak egy része, Az igazi tőzsdei átértékelési fo­lyamat nálunk is el fog következni abban a pillanatban,, amint a kölcsön ügye véglegesen elnitézést nyer s ami n\ meg lesz a megnyugvás,, hogy a pénz­ügyi kormányzat a magyar koronát stabi. lizálni tudja. A takarékbetétiekkei kapcsolatban nem hallgathatom el azt a felfogásomat sem, hogy a bankélet terén is már röviden egy egészen uj periódus kezdődik. Legutóbb már az volt a helyzet, hogy minden hiá­jsodiktiázban egy bank, vagy tőzsdtblzo­mányosi iroda működött. Ez a jelenség is eltűnik a jövőben és a bankok megint f míg a többinek a folyósítása ezután fog í következni, amelyet az egész háborút nyert Európa készséggel fog támogatni. — Én — mondotta az előadó, az egész köl­csönügyet éppen azért, mert anélkül nem tudom elképzelni talpraállitásunkat,, feltétlen optimizmussal nézem. — De természetesen egyről nekünk sem szabad elfeledkeznünk. Ahhoz, hogy Magyarország talpra álljon, nem elég pusztán az antant segitésü, de nekünk magunknak is hozzá keh járulni kölcsönös megértéssel és a köz iránti feltétlen önzetlenséggel és odaadással. A belügyminiszter telefonüzenete a nyíregy­házi tűzoltóknak. Nyíregyháza, február 4. A Nyirvidék tu­dósítójától. A nyíregyházi tűzoltók február 2-iki jó­tékonycélu táncmulatságának fővédnöki tisz­tét városunk nemzetgyűlési képviselője Rakovszky Iván belügyminiszter vál­lalta el. — A miniszter tervbe vette a táncmulatságra való lejövetelét is amelyet a város lelkes választó polgársága is szeretettel várt. Szombaton délelőtt a bel­ügyminiszter felhívta telefonon Dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos polgármestert, akit megkért, hogy tudassa a tűzoltósággal, hogy szive lelke melegével érez együtt vélök s van jelen jótékony táncmulatságuk alkal­mával, amelyre jegymegváltás cimén 125000 koronát küld. Személyesen, bármennyire is sajnálja, ezen a napon lehetetlen Nyíregyhá­zára utaznia, mert mostanában, amikor a | Házban napról-napra 8 órás ülések vannak, I a miniszterek az ünnepnapokat kénytelenek | felhasználni arra, hogy hivatali tanácskozá­] saikat elvégezzék. Február 2-án, az ünnepi j szombaton is minisztériumában töltötte az | egész napot az ország belügyminisztere és munka-asztala mellől üzent az ő választó polgárságának, derék nyíregyházi tűzoltóinak | akik igy belátóan mondottak le arról, hogy a város képviselőjét köszöntsék körükben. ! A nyíregyházi tűzoltók bálja. j A tél utolsó offenzivái esnek mindig a tűzoltók báljának hagyományos dátumára, február 2-ára. Ezek a havas, szeles, zúzmarás nekilendülések aztán a tüzoltóbál után hirtelen semmibe omlanak és mintegy bo­j csánatkérően ellágyul a télutót hirdető idő. Nem vagyunk babonásak, de hosszú évek ta­pasztalata után kénytelenek vagyunk az idő­nek ezt a kemény harci lendületét és veresé­ges ellanyhulását a tüzoltóbál forró sikerével magyarázni. Az idén is, mint a harcos epo­szokban szokás, »in medias re3«, minden elő­készület nélkül rontott neki a fagyos északi szél a Korona bejárójánál emelt impozáns fenyőlomb-kapunak, amelyet a tűzoltók si­sakos cimere ékesített. A diszörség fáklyái­nak fénye komolyan fenyegető köddel har­fcolt s a fenyőgalyak tüleveíein zúzmara ezüst je csillogott. Ám a táncos ifjak és tűzről pat­tant szép, fiatal leányok és menyecskék für­gén és sokadalomszerü sűrűségben jöttek. Bizonyos, hogy e tubarózsás fiatalság kedve kifog ma a télen. Mi is jókedvre hangoló­dunk, amint felfelé tartunk az ünnepi diszbe öltözött lépcsőkön, ahol keményen tiszteleg­nek a derék tűzoltók minden vendég előtt. És jönnek is sorba a vendégek. Hogyne jön­nének, hiszen ki simul oly igaz önzetlenség­gel, a szolidaritásnak olyan makulátlan ér­zésével szivünkhöz, amint ezt a tűzoltóság, nyugalmunk, biztonságunk lelkes, önfeláldo­zó őre teszi ? Fenn a teremben tűzoltó egyenruhás parancsnokok, kedvesen udvarias szolgálatkész tüzoltóifjak fogadják a vendé­geket. Antal János oktatóparancsnok, Ka­zár Ferenc, Rajtik Miklós, Dr. Walter Géza Zoltán Gáspár s a tisztikar többi tag­ja serénykedik a fényesnek Ígérkező est si­kere érdekében. A pénztárnál Kovács Pál és Kéhler Gyula ülnek és veszik át a sok-sok bankót, amelyet majd fecskendőre fognák költeni. A védnökök ,notabilitások a parancs­noki szobában gyülekeznek, ahol Rima­LAVINA főszerepben: Várkonyi Mihállyal. a „Diadal Mozgó"-ban. hétfőn, kedden és szerdán 7 és 9 órakor

Next

/
Oldalképek
Tartalom