Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-26 / 47. szám

JfttRBmte. 1924 február 26. A valorizált hitel és a kislakások eladása. Dr. Kállay Tibor lemondott pénzügymi­miniszternek hattyúdala a miniszteri szék­ben, a jegyintézeti hiteteknek valorizált visz­szafizetésére vonatkozó törvényjavaslata. Ké­sőn jött, de nem áll, hogy elkésett. Aki ezt mondja, az nem gondolkodik. A hitelvalorizációról e hasábokon sok­szor volt szó, még évekkel azelőtt, hogy- a miniszterelnök szolnoki beszédében, mint abszurdumról beszélt. Ma már nem abszur­dum, mert hiszen rendeletileg van szabályoz­va a kérdés. A valorizált hitel, a kalkulációnak a fun­damentuma. Ha — amint a törvényjavaslat mondja, — öt százalékkai lesz nyerhető, igen becsületes, tisztességes hitel lesz. Ez­zel lehet majd dolgozni, tisztességes polgári kalkulációt lefolytatni, azzal számolni és azon mégsem lehet az államgazdaság egye­nes megkárosítása mellett vagyonokat gyüj- j teni. Különönsen nem fog az adós érdekében * állani, megkontreminálni a koronát. Stabi­lifás lesz elérhető a hitelgazdaság terén ; stabilitás a hitelező állam és az adósoknál egyaránt. Érték a stabilitás. Ez más szóval azt jelenti, hogy ha pl. egy métermázsa buza értéket vettem köl­csön, akkor egy métermázsa buza, plus évi öt százalék lesz az adósságom addig, amig azt ki nem fizettem, akár husz koronának, akár négy dollárnak, vagy kétszázezer ko­ronának is hívják azt az egy métermázsa búzát. Azt jelenti ez, hogy nem lesz lehetsé­ges egy métermázsa buza helyett visszafizetni tíz dekagramm búzát és emellett féltéglával verni a mellemet, hogy micsoda tisztességes ember vagyok, hiszen az 1914. évi husz ko­ronát, ime ma, 1924-ben. becsülettel vissza­fizettem, mégpedig kifogástalan magyar jegy­intézeti husz koronával. Sőt annyira becsü­letes vagyok, hogy ha még ugy parancsolja a tisztelt hitelező, még évi nyolc százalékot is hajlandó vagyok neki megtéríteni, pedig a bíróság csak öt percentet szokott megítélni. Kiérezhető talán ebből, hogy mit jelent a valorizáció és mit, a valorizált hitel ? Hogy mi köze ehhez a kislakásoknak ? Megmondom. Minden laikus is tudja, hogy lakásínség van. Azt még a Lakásügyi Miniszteri Biz­tosság sem tagadta sohasem, hogy lakások építésével nem szaporodtak volna a kisla­kások. Sőt azt is mondotta, hogy csak ak­kor szaporodnak, ha építünk ilyeneket. Te­hát lakásokat kellene építeni. Tudja az Isten, hogyan is van az, hogy pont éppen azoknak van lakásínségük, akik­nek nincsen pénzük lakást építeni. Ez na­gyon kellemetlen, de főként azokra, akik­nek lakásínségük van, no meg azokra is, akik a lakásépítéssel, professzionista módra foglalkoznak. A miikedvelők nem érzik ezt a kellemetlenséget, mert nekik van dolguk mindig elég. Ha a valorizált hitelt és a lakásínséget egybevetjük, akkor békebeli érzések kezdik bizsergetni az ember keblét. Azét, aki la­kásínség cimü nyavalyában szenved, meg azét, aki lakást termelne, — ha lehetne. A lakástermelés ma nem üzlet. Mert, — ismét csak tudja Isten, a tisztelt Nemzet­gyűlés magas figyelmét teljesen elkerülte az a körülmény, hogy a nagy törvényhozói tü­lekedés és veszekedés között, elsikkadt a házadómentesség, mintha ebben a csonka or­szágban már mindenki olyan bőségben len­ne, hogy holmi tíz esztendős adómentességre semmi szükség sem lenne már. Mert tessék tudomásul venni, hogy a megvolt és igen jó volt házadómentesséc esrész egyszerűen nincs i már. Erről majd máskor. A lakásszaporitás ujabban a közületek feladatkörébe sorolható. Éppen ugy, mint a közegészségügy, a közoktatásügy, sőt l horribilie dictu, az állami méntenyésztés is. £ Ezen lehet mosolyogni, azért mégis közügy [ a lakástermelés. És itt jutunk el a kislakások » eladásának kérdéséhez. A Nyíregyházán megépített kislakások ; kettős és négyes társházak. Már a megépítés­kor is említette a város polgármestere, hogy j el kell majd adni a kislakásokat azoknak, ; akik benne laknak. Az eladásból befolyt ősz- jj szeggel, ujabb kislakások termelhetők. Ezek S eladásából ismét ujabbak és ez a folyamat addig folytatható, amig a lakásínség meg- , szűnik. Amig nem lépett életbe a valorizált hitel lehetősége és illetve amig a jegyintézeti hi- ! telt csak a mammuth vállalatok vehették igénybe, mégpedig kizárólag csak valorizá­latlanul, hogy annál jobban meghízzanak, ad­dig azok a szerencsétlen lakásínségetek, hi­telre ugyan nem számíthattak. Most azon­ban ? Valorizáció és öt százalékos kölcsön mellett ? Nyugodtan bele mehetnek a vétel­be. Csak össze kell egyeztetni a dolgot. Hitelezzen egy bizonyos részt, talán 40 százalékot a város, 50 százalékot a jegyin­tézet, a hiányzó 10 százaléka biztosan meg­van a vevőnek. Az uj építkezésnél, a hiányzó 40 százalékot adja a jegyintézet a városnak a 60 százalékot megfizette a vevő és épít­hető lesz az uj kislakáscsoport. Sokat gondolkodni, igazán nem szük­séges ! P/SSZER JÁNOS. Nyíregyháza, február 25. A Nyirvidék tu­í dósitójától. A vitézi bál tükörében a régi, boldog i Nagymagyarország estjeinek, megyebálai­nak szivárványos pompáját láttuk. A Korona termei, a páholyok Szabolcsvármegye elő­kelő, nemesi családainak és polgári társa­dalmának voltak találkozó helyei s a vitézi báion megjelent vitéz Albrecht és vitéz dr. József Ferenc kir. főhercegek az udvari bá­lák ragyogó világát árasztották a báltermek­ben. Ilyen festői szépségű, társadalmi jelen­tőség tekintetében kimagasló bálest nem volt a háború óta Nyíregyházán. A háború emléke, Csonkamagyaro:szágnak a feltáma­dásba vetett hite, a vitézi mult hagyomárurai­hoz való visszavágyódás csillant meg a bálon megjelent katonák és polgárok hadi kitün­tetéseiben, a zománcos fényben ragyogó vi­tézi jelvényekben, amely ott hirdette a ma­gyar kard és munkáskézbe vetett bizodalmat az ifjú főhercegek mellén is. De ami a fényes estnek etiketszerü mozzanatai mellett is a háború előtti világgal szemben uj szellemet, az együvétartozandóságnak, a magyarságunk ban, közös bánatunk, hitünk, bizodaLnunk­bau való összeforrás nyíltan vallott készsé­gét hirdette, az volt, hogy megjelentek a ragyogó történelmi nevek viselői s a pol­gári társadalom előkelő reprezentálói sorá­ban a nép napbarnított, szántóvető fiai, a vitézzé avatott katonák, akiket a hősi lélek fénye von be s tesz részesévé a legnagyobb tekintélynek. A megjelent kir. hercegeket Nyíregyháza fenkölt társadalmi szelleméhez méltón minden politikum mellőzésével az­zal a "hódoló tisztelettel fogadta és azzal a vendégszeretettel vette körül, amely a tragikus sorsú kir. családdal szemben min­den tisztult gondolkodású magyar emberben é! s a kir. hercegek meleg szimpátiává fo­kozták a vendéglátó nyíregyháziak szere­tettel megnyilvánított figyelmét, testvérisé­get, magyar érzésvilágot dokumentáló szivé­lyess ég ükkel, amellyel a bálestén eléjök já­ruló polgárság mindéi képviselőjét fogad­ták. Maradandó, kedves emléket hagyón folyt le a kir. hercegek körünkben való idő­zésének minden mozzanata. A vitézi bálról minden társadalmi kör­ben, amelynek képviselői résztvettek a fé­nyes, előkelő és mégis bensőséges estén, el­ragadtatással beszélnek, elismeréssel emlékezve azok érdeméről, akik a rendezéssel fáradoztak, igy vitéz revisnyei Reviczky László tábornok, vi'ézi székkapitányról, vitéz Barczaujfalussy Egon százados vitézi szék­tartóról, dr. Kállay Miklós főispánról, akinek ragyogó magyarsága tervezte ezt a bálát Jlirfvfi /-ve-e> $r\crr\ iíuÁ o m* I iiíS lí>llpfnVP tette, hogy az eddigi vitézi bálák kereteit tuiszárnyalón, a vitézi bál a Vitézi Rend nagy jelentőségéhez mérten egész Szabó les várme­gye társadalmának találkozása, hazafiassá­gának impozáns dokumentálása legyen. A bál részleteiről a következőket je­lenti tudósítónk. Szombaton, a vitézi bál napján a város külső képe is éreztette, hogy rendkívüli ese­mény van előkészülő ben. Autók futottak be a városba, a délutáni vonatoktól hosszú ko­csisor robogott be az érkező vidéki vendégek­kel. Díszruhás rendőrök tűntek fel az utcá­kon. Albrecht kir. herceg kíséretével az egész napot a vármegye jelentős helyeinek, törté­nelmi nevezetességeinek, közgazdasági éle­tének tanulmányozására fordította s az esti órákban érkezett vissza Nyíregyházára, ahol a vármegye dísztermében elhelyezett vörös kereszt egyleti kézimunka kiállítást tekintette meg. Vitéz dr. József Ferenc kir. herceg a szombat esti gyorssal érkezett. Liptay Jenő vendégszerető házánál szállt meg s egyene­sen a bálba ment fel kíséretével. A Korona termei előkelő Ízléssel díszítve várták a fé­nyes estét. A kisteremben kényelmes bőr­butorokát helyeztek el, a falakat művészi festmények és perzsaszőnyegek díszítették. A nagyteremben a páholyok mellvédjé­ről perzsa szőnyegek omlanak le s a tükör alatt virágokkal, délszaki növényekkel dí­szes esterade van. Este fél 10 órára együtt van a sűrű sorokban érkező báli közönség,. amely egészen betölti a Korina kis és nagyter­termét, páholyait. A bejáratoknál díszru­hás hajdúk állanak őrséget,, az előcsar­nokbiator a vitézi rend tiszti és legénységi képviselői sorakoznak fel. A termekben ragyogóan szines kép bontakozik ki. Az elegáns frakkok, plasztronok, a hölgyek ragyogó kosztümjei, oollier-k diadémok gyémántjainak tüze, a nemzeti hndsereg tábornokainak, tisztjeinek egyenruhája ad­ják az előkelő tónusu tabló szinfo] íjait, amelyekbe stílusosan illeszkedik Énekes János kanonoki talárja, Zelenka Lajos kú­riai bíró, törvényszéki elnök fekete disz­magyarja. A rendezők élén vitéz Reviczky György intézkedik nagyszerű hozzáértés­sel. A kisteremben a lady patronessek, diszelnökök, elnökök, tiszteletbeli elnö­kök félkörben sorakozva helyezkednek el. Diszelnökök: vitéz Nagy Pál m. kir. gya­logsági tábornok, a honvédség] főparancs­noka, dr. Rakovszky Iván belügyminisz­ter, dr. Kállay Tibor pénrzügyminiszter. Elnökök: dr. Bencs Kálmán polgármester, Ferjencsik Ottó m. kir. tábornok, Ger­bert Károly m. kir. tábornok, dr. Kállay Február 25- és 26-án, hétfőn és kedden 7 és 9 órakor a Diadalban: Seribe komédiája fil­men 6 felv. Főszerep­ben: Mády Christians A Vitézi Szék bálja. Albrecht és József Ferenc királyi hercegek nyitották meg a vitézi bálát

Next

/
Oldalképek
Tartalom